Népújság, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-30 / 229. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1985. szeptember 30., hétfő * i*|f A L»?y ng 1 • • • KÉPERNYŐ o / ELŐTT Igényesség, felső fokon Múzsák őszi randevúja Évtizedes hagyománya immár hazai művészeti életünknek, hogy minden ősszel nagyszabású, ünnepi eseménysorozattal indul a fővárosban az új zenei-színházi évad, s hogy erre a néhány hetes, programokban gazdag időszakra a zene-, színház-, film-, képző- és iparművészet, valamint a televízió és a rádió koncentráltabb művészi kínálattal készül. Doráti Antal karmester A színvonalas szórakoztatás nálunk hiánycikk, ezért várjuk, reméljük, sóvárogjuk. Emiatt örülünk az olyan ritka csemegének, mint — jó egy héttel ezelőtt — a Hal négyesben című produkció vetítése volt. Bán Róbert rendező dicséretes érzékkel fedezte fel a Wolfgang Kohlhaase és a Rita Zimmer írt alapanyagban rejlő nem mindennapi lehetőséget. A szerzőpár ugyanis nem szokványkrimit írt, hanem olyan bűnügyi játékkal lepett meg minket, amely irodalmi erényekben sem szűkölködött, s az emberi kapcsolatok torzulásaiban rejlő veszélyekre hívta fel a figyelmet. Az alkotók — tehetségük révén — kerülték a szokványos fordulatokat, s olyan sztorit tálaltak, amely az utolsó menetre is tartogatott számunkra meghökkentő mozzanatokat. Ráadásul tisztában voltak az árnyalt jellemábrázolás valamennyi fortélyával, így aztán remekül megrajzolt, hitelesnek tűnő figurákat varázsoltak elénk. Minden színész főszerepet alakíthatott. Kállai Ilona, Kezdi György, Tábori Nóra és Váradi Hédi vették is a lapot, s irigylendő igényességgel oldották meg feladatukat. Olyannyira, hogy nemcsak önfeledten kikapcsolódtunk, hanem okultunk is, élvezve az egyértelműen magas szintű művészi teljesítményt. Irányt jelző is voll ez a vállalkozás, mutatja, hogy merre kellene haladni, mit illene ajándékozni — méghozzá rendszeresen — a joggal többre szomjúhozó nézőknek. Ez a vasárnap este más szempontból is példaadónák látszott. A vetítés után mutatkozott be millióknak — a Mestersége színész sorozatban — az a Váradi Hédi, aki az előbbi programban ismét bizonyította, hogy ott a helye Thália legavatottabb papnői között. Megnyilatkozott előttünk az a rendkívül megnyerő, s emberileg is igen vonzó egyéniség, akiről az utóbbi időben meglehetősen keveset hallottunk, aki kivételes adottságai ellenére sem kapott annyi megbízatást, amennyi méltán megillette volna. Nem a sértődés stációit járhattuk végig, nem panasz- áradatot zúdított ránk, az effajta kesergéseken régen túljutott. Helyettük arról győzött meg minket, hogy a megpróbáltatások nemesebbé edzik, humánumban gazdagabbá formálják azokat, akik felülemelkednek bajaikon, s nehéz helyzetükben is arra törekszenek, hogy mások javát szolgálják. Ezért kár, hogy beszélgetőpartnere — Gyárfás Miklós — nem húzódott olyan szerényen háttérbe, mint illett volna. A műsortársítás persze, így is felvillanyzott minket, s azt tudatosította, hogy érdemes lenne az ilyen jellegű kezdeményezéseket folytatni. Továbbra is felső fokon! És régi tapasztalat, hogy a múzsák őszi randevúja során látható, hallható művészeti események összességükben valamiképp jól érzékelhető, átfogó képet nyújtanak a következő évad színvonaláról; nem utolsósorban arról is, hogy miképp alakul, várhatóan mennyire lesz érdekes, izgalmas a vidéki helyszíneken is a művészeti élet kisugárzása. Hiszen az őszi budapesti művészeti hetek programjában szereplő hazai és külföldi előadók, művészeti csoportok az évad során többnyire ellátogatnak nem egy vidéki városba is, hogy ott is bemutassák tudásukat. Az idei budapesti művészeti hetek érdekessége, hogy ezúttal két vidéki kulturális centrum, Győr-Sopron, valamint Zala megye is elhozza művészetét a fővárosba. Az előbbi a megye egyre virágzóbb művészeti életének szinte teljes keresztmetszetét mutatja be a Győri Filharmonikus Zenekar, a Győri Leánykar, a Győri Balett, a Kisfaludy Színház, s a Győri Ütőegyüttes néhány produkciójával, Zala pedig a Zalaegerszegi Szimfonikus Zenekar hangversenyével, a Hevesi Sándor Színház két előadásával, a Zalai Táncszínház bemutatójával, a göcseji gasztronómiai napokkal, továbbá néhány kiállítással érkezik Budapestre. Az ünnepélyes megnyitó napja, az évek során kialakult hagyomány szerint szeptember 25*e, Bartók Béla halálának előestéje. Ezen a napon hosszú évek során a nagy zeneköltő műveiből ösz- szeállított koncertet vezényelt két esztendővel ezelőtt bekövetkezett haláláig a magyar zenei élet világhírű egyénisége, Ferencsik János. Az idei megnyitó est karmestere Doráti Antal volt, az ugyancsak Európa-szerte ismert dirigens, aki a Budapest Kongresszusi Központban Bartók és Kodály egy- egy jelentős alkotását szólaltatta meg a Magyar Állami Hangversenyzenekar élén. A következő hat hét alatt olykor naponta két- három hangverseny is elhangzik a fővárosban, neves Jiazai és külföldi előadó- művészek közreműködésével, s egyebek közt az október 8- án kezdődő szovjet kultúra napjai programjának keretében. Többek között olyan világhírű művészeket látunk vendégül, mint Rudolf Kerer és Vlagyimir Kraj- nyev zongoraművészeket, Liana Iszakadze hegedűművésznőt, vagy Vaszilij Szinajsz- kij élvonalbeli szovjet karmestert, és nem utolsósorban a moszkvai Nagy Színház balettegyüttesét hat operaházi előadáson. A Korunk zenéje sorozatban pedig, amelyben évente századunk egy- egy kimagasló, élő zeneszerző egyéniségének szérzői estje köré csoportosulnak a koncertek, az idén a mai lengyel zeneművészet nagy alkotója, Krzysztof Penderecki látogat el hozzánk, és vezényli október 25-én saját műveit a Zeneakadémián. Mint minden évben, a műsort ezúttal is tarkítja néhány olyan rendkívüli esemény, amely joggal vonhatja magára a hazai és külföldi közönség megkülönböztetett figyelmét. Ilyen egyebek közt a III. nemzetközi egyetemi és főiskolai zenei találkozó, amelyben október 9— 13. között Európa számos országából érkező ifjúsági énekkar, s természetesen jó néhány hazai kórus műsorát hallhatjuk az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. illetve a Magyar Nemzeti Galériában, a Budapesti Történeti Múzeumban, s a Pesti Vigadóban. A kórusok további hangversenyeket adnak Pest, Nógrád és Bács-Kiskun megye több városában is. Nem kevésbé figyelmet érdemlő az ebben az időszakban zajló nemzetközi mozgásművészeti találkozó sem, amelynek színhelye a Budapesti Műszaki Egyetem lesz. És ha a rendezvényekre hazánkba látogató külföldiekre való tekintettel elsősorban a zene-, a tánc- és a képzőművészet egyetemes nyelvén megszólaló produkciók kerülnek is előtérbe ez idő alatt, mindamellett hazai színházi életünk is az őszi seregszemlére időzíti egy-egy bemutatóját. A korábbi Budapesti Gyermekszínház például, amely az ,új évadtól Arany János Színház néven működik, november 1-én Shakespeare A két veronai nemes című darabjával lepi meg nézőit. Bemutatót láthatunk továbbá a Nemzeti Színházban, a Tizenkét dühös embert, a Várszínházban Tenessee Williams Macska a forró bádogtetőn című műve az újdonság, a Játékszínben pedig Szigeti József A vén bakancsos és a huszár című darabját mutatják be. A programsorozatban hazai és külföldi folklóregyütteseket, táncszínházakat láthatunk még a továbbiakban, és több jelentős kiállítás, képzőművészeti tárlat nyitja meg kapuit látogatói előtt. Közülük egy talán megérdemli a külön kiemelést: .a Muzsika a szemnek című fotókiállítás, amely a zenei világnapon, október 1-én nyílik meg a Fotóművészeti Galériában. A budapesti művészeti hetek az idén a fővárosunkban lezajló Európai Kulturális Fórummal részben egybeesik, s ezért a korábbiaknál gazdagabb. A magyar művészeti életnek egyik kétségtelenül, Legrangosabb eseménye szinte teljes képet nyújt önmagunk és Európa számára a mai magyar kultúra minden területéről, átí Sz. Gy. Pécsi István Kétszáz éves okirat a templom falában A jövőre kétszáz éves orosházi műemlék evangélikus templom felújítása közben előkerült a falból az 1786- os alapítólevél. A becses okirat a két század alatt nagyon megrongálódott, s így a latin nyelvű írásnak csak néhány részletét lehet kiolvasni: a templomalapítás évét, néhány nevet, s a szöveg egy-egy részletét. A tervek szerint a szöveget egyháztörténésszel próbálják megfejtetni, s az alapítólevelet a 200 éves évfordulón az őseik által a dunántúli Zombáról Orosházára hozott harang mellett fogják elhelyezni. Háry János nagyot mondó verseny Érdekesnek ígérkező versengésre hívja a jó képzelőerővel rendelkező fiatalokat és időseket a berettyóújfalui ifjúsági baráti kör. A nagy hazudozó, Háryról elnevezett nagyot mondó versenyen a legképtelenebb történetek kitalálóit. a legötletesebb „nagyokat lódító- kat” díjazzák. A kitalált történetek témája szabadon választható azzal a feltétellel, hogy csak saját lódítá- sok adhatók elő. legfeljebb tíz percben. ANATOLIJ GLAGYILIN: Egyszerű történet — És most, kedves nézőink — szólt mosolyogva a tévébemondónő —, az önök kívánságára a zenekar Sza- kandelidze-művet játszik, az oly népszerű II. Termelőszövetkezeti Szimfóniát. A felszólításra pillanatok alatt háziasszonyok ezrei rakták félre a tésztasütőt és a főzőkanalat, tisztes családfők fordultak el a zamatos kubányi toroköblítővel teli üvegtől, kultúrára szomjas diáklányok mély sóhajtások közepette csukták be divatos képeslapok legfrissebb számait, szorgos gyerekek rajztömbjeiktől váltak meg, és igyekeztek kényelmesen elhelyezkedni a tévé- készülékek előtt. Igor Obolenszkij karmester pálcájával kopogott a zenekarnak, az izgalomtól megleghullám öntötte el, de azért a szeme sarkából látta, hogy az a beképzelt, dölyfös Petuhov, az első hegedűs, aki a folyosón elfordítja a fejét, hogy ne kelljen köszönnie, most feszülten várja a karmesteri beintést. És Igor int. útjára engedi a melódiát, amelyet aztán a nagybőgők hangbozótjából a rézfúvósok emelnek fel a magasba, a termelőszövetkezeti földek fölé. És a dallamok szárnyán repül Igor is, ott lebeg fent, a felhők közt, együtt a muzsikával, közben végtelenül nagy örömöt, \ boldogságot érez. Igor már a Szakandelidze- műnek a második, a Munkás hétköznapok elnevezést viselő tételét dirigálja, épp a trombitáknak kell belépniük a melódiába, amikor látja: a fúvósok közül ketten kényelmesen lerakják a hangszereket, cigarettát vesznek elő, és ki akarnak menni. A karmester észrevétlenül kérdi tőlük, hogy hova, hova? Erre ők jelekkel tudatják: „Cigarettaszünetet tartunk. Igor idegesen reagál: „Most. munka közben?” Kis szünet után érkezik a válasz: „Még szép. Munkás hétköznapokon mindenütt így csinálják!” Persze két trombita kiválása nem nagy veszteség, a zenekar még mindig kitűnően interpretál. Aztán a nézőtérről hirtelen fiatal hölgy kezd integetni, mire az egyik csellista feláll és kimegy. A karmester mozdulatával most már idegesebben kérdi, hogy hova, hova? A kis hölgy válaszol: „Kezdődik a vállalati szak- szervezeti bizottság ülése. Oda sietünk.” Igor már nem a melódiát figyeli, hanem a színpadra vezető ajtót. Épp jókor. Izgatott fej jelenik meg ottan, valamit súg az első hegedűsnek, s Petuhov, a dölyfös, beképzelt muzsikus elrakja hangszerét. — Mi történt? — érdeklődik Igor, — Telefonon ide szólt a feleségem, kint vár az előcsarnokban — válaszol a hegedűs. — Hogy kerül ide munkaidőben az asszony? — Otthon történt valami! — hangzik a rövid válasz. Aztán az első hegedűs kezet fog a karmesterrel és kisiet. Mindenki tudja, hogy első hegedű nélkül a zenekar félkarú óriás. Pláne, ha a zongorista is lelép. Tulajdonképpen senkinek sem szólt, csak egy cédulát hagyott a zongora tetején: „A raktárba mentem pótalkatrészekért." Létezhet komoly zenekar zongora nélkül? Hát nem nagyon. Annál is inkább, mert valaki beszól az ajtón: „Hé, emberek, olcsó nyári ingeket hoztak a szomszéd áruházba! Siessetek, mert viszik, mint a cukrot!" A felhívásra pillanatok alatt szétröppent a zenekar. Csak az öreg nyagybőgős, Fegya bácsi maradt a helyén. Hangszere tokjából szépen, komótosan előszed egy pohár kefirt, és Igornak kezdi magyarázni: — Tegnap elrontottam a gyomrom. Reggel egy falatot sem bírtam enni, most meg már éhes vagyok. A karmester leül, kezével eltakarja az arcát, nem hiszi el, mi történt. Egyszerűen botrány. Valóban botrány. Kintről, a folyosóról különböző hangok szivárognak be a színpadra: dobogás, siető léptek zaja, méltatlankodó mondatfoszlányok. Aztán a bemondónő siet oda Igorhoz. — Most mivel töltsük ki ezt a kényszerszünetet? Milliók ülnek a képernyők előtt. Hogy magyarázzuk meg nekik? — Semmiféle magyarázat nem kell! — szól idegesen a karmester. — ök is ezt csinálják munkás hétköznapokon az üzemekben, hivatalokban! Most mit néz, drágaságom? Ez van és kész! — legyint Igor, majd a karmesteri pulpitus alól szálá- mis szendvicset húz elő, és kényelmesen falatozni kezd. (Fordította: Kiss György Mihály) ■■■■■■■■■ VARJAK A NEVEZeSEKETI Országos diákszínjátszó napok Csurgón Régóta élő hagyomány, hogy hazánk legjobb diákszínjátszói nagyszabású fesztiválon találkoznak Csurgón. A következő ilyen alkalomra — amely a sorban a nyolcadik — 1986. április 28. és május 3. között kerül sor. A legjobbakat kiválogató — megyei, vagy területi szintű előzsűrizéseket február és március hónapokban rendezik meg. A szervezők várják mindazon csoportok jelentkezését, amelyekben zömében tizennégy-tizennyolc év közötti diákok tevékenykednek, s műfaji kötöttség nélkül elkészítenek ez alkalomra egy maximálisan ötven perc terjedelmű műsort. Nevezési lapokat a középiskolák és a szakmunkás- képzők igazgatóinál^ a megyei KISZ-bizottságon és a Megyei Művelődési Központban lehet kérni. Az új magyar zene hónapja a rádióban Október 22. és november 17. között rendezik meg a rádióban az új magyar zene . hónapját. Az elmúlt öt esztendő legszínvonalasabb magyar zenei alkotásaiból és felvételeiből válogatott ciklusban a hallgatók nemcsak az elmúlt fél évtized zenei termésével ismerkedhetnek meg. hanem áttekinthetik a kortárs zeneirodalom sokrétűségét, a stílusok széles skáláját is. A műsorsorozat minden napján sugároznak majd olyan zenei összeállításokat, amelyek egy-egy jeles magyar zeneszerző alkotásaiból, kiemelkedő zenekarok és együttesek produkcióiból, valamint szólisták felvételeiből adnak ízelítőt. Balassa Sándor. Kurtág György, Láng István. Petróvics Emil és Ránki György művei mellett lehetőséget ad a sorozat a legfiatalabb alkotók bemutatkozására is. A ciklus válogatást nyújt az elmúlt öt év versenyműveibői, kamarazenei darabjaiból, 'hangszerszólóiból és elektronikus zenei produkcióiból is. Négy alkalommal — október 23-án. november 1-én. 6-án és 13-án — a Kossuth adón olyan összeállítást sugároznak majd, amely a rádióban díjat nyert műveket tartalmazza.