Népújság, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-28 / 228. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. szeptember 28., szombat 5. Singlár József tanácselnök „Sarkalatos pont a szennyvíz.. Kalmár Péter: „Kapcsolódunk a falu törekvéseihez” Kovácsházi Sándor: „Régi vágyunk teljesült" Üdülőterület lesz Noszvaj? Szüretre készül a hegyvidék. S bár ezt a nyarat bizonyára nem őrizzük meg júemlékezetünkben szeszélyessége miatt, az ősz is korán, szeptember első napjaira megsárgította a lombokat. Az előrejelzések szerint a hosszú vénasszonyok nyarában sem bízhatunk, ezért aztán korán készülnek a gazdák, hogy azt a keveset, ami az idén termett, leszüreteljék, hordóba tegyék. Noszva jón láttuk ezt a készülődést a leghamarabb, még az első őszi hónap legelején. Am az ott élőket sok más egyéb is sűrűn foglalkoztatja mostanság. Ássák az ivóvíz- vezetékeket, s lesik, figyelik a hozzájuk tartozó Síkfőkút régen remélt változásait. S, hogy mindez miért nagyon fontos a számukra? Szeretnének mielőbb üdülőterületté válni, fejlődni. A táj, a környezet már régen is alkalmassá tette volna a titulus megszerzésére a községet, ám a kérdés eldöntésének sok más összetevője is van. Többek között erről is beszélgettünk Singlár József tanácselnökkel, s néhány noszvajival. A tó tovább pusztult — Ahhoz, hogy ez a tervünk sikerüljön — kezdte az elnök —, különösen az ilnfrastrukturális beruházások növelésére, fejlesztésére kell nagy hangsúlyt fektetni. Noszvajon már megvan a víz gerincvezetéke. Síkfőkúton pedig most dolgoznak a tervezők ennek a hálózatnak az elképzelésein. Nincs pénzünk viszont a szennyvízhálózat megterveztetésére. S ez sarkalatos ponttá vált törekvéseink valóra váltása érdekében. Azon túl. hogy szerencsés a kivitelezést egyszerre kezdeni, még olcsóbb is lenne, mint'hà a szennyvízprobléma csak néhány évvel később soldódna meg. A megyei tanácstól kértünk ugyan segítséget, de sok jóval nem biztatnak. — Hogyan néz ki most a síkfőkúti tó? Az elmúlt év augusztusában ugyanis arról szólt egy riportunk, hogy rohamosan pusztul a környéknek ez a tagadhatatlanul nagy értéke. — A tárgyalóasztaloknál — pontosan az elmúlt évi riport kapcsán —. történtek előrelépések. Ebből azonban sajnos, a gyakorlatban .még semmi nem valósult meg. Október végére készülnek el a síkfőkúti tó hasznosításának tervei. Ezt követően még ebben az éviben hozzálátunk a nyílt felszíni vízelvezető árok, s az iszapfogók építéséhez. Ezután tisztíthatjuk ki a medret, majd léphetünk tovább. Meg kell jegyeznünk, hogy mindez kétségtelen előrelépést jelent, ám már tavaly arról beszéltek a szakemberek. hogy az utolsó 24 órában vagyunk. Eltelt egy év, s a tóban még mindig csak a tömérdek mennyiségű hínár látszik, ami nemhogy vonzaná, hanem inkább elriasztja az itt felüdülni vágyókat. Egy ötéves tervidőszak végén érthetően nehéz a pénzügyi fedezetet biztoről 44-re emelkedett. Jó munkát végzett a megalakított víztársulat. A tanácselnök örömmel újságolta azt is. hogy a noszvajiak nemcsak igényelték a vezetékes vizet, hanem szívesen áldoznak is érte. Példa erre a 78 éves Kovácsházi Sándor, aki ottjártunkkor éppen a gerincvezetéktől a házáig sítani, de talán előbb fel kellett volna figyelni a helyi tanács vezetőinek intelmeire. A fejlődés szemmel látható Ugyanakkor ha az ember végigsétál Noszvajon. a fejlődés szembetűnő. Mint arról a tanácselnök a nemrég megrendezett tanácsülésen beszámolt, az elmúlt négy évben tovább javultak a lakásviszonyok, bővült a szolgáltatás köre. fejlődött a villanyhálózat, a kisiparosok és a kereskedők száma 19húzódó lecsatlakozó árkot ásta. — Telkenként 17 ezer forintot kell ezért fizetnünk tíz év alatt — mondta. — No, meg egy kis munkát is vállalni, de hát megéri, mert régi vágyunk teljesült ezzel. Az év elején adták át az új postát is, arru csaknem hárommiilió forintba került. Az ígéret szerint két- három éven belül a Crossbar-hálózatba is bekapcsolódhatnak, amelynek beruházási költsége szerintük hamar megtérül majd. Por- talanították a Rákóczi és a Dobó utcát, járdát raktak a Kossuth, a Gárdonyi, az Arany János, a Bem utcákban, valamint Síkfőkúton. Társadalmi munkában megépítették a Rákóczi és a Béke utcákat összekötő hidat. Bővítették az iskolát, központi fűtést szereltek az óvodába. Forgalomba helyezték az új buszmegállót. S a felsorolás még így sem teljes. Mindennél beszédesebb azonban az az adat, ami szerint az elmúlt négy év során mintegy hárommillió forint értékű társadalmi munkát végeztek a noszvajiak. Mindezeket figyelembe véve. látva, tapasztalva közel sem tűnik merésznek, elképzelhetetlennek az az igény, hogy rendezett. szépen rendben tartott, s festői környezetben levő községük üdülőterület legyen. A kastély nem eladó A De La Motte-kastély szomszédságában épült, a már sokszor megcsodált tanácsi kiképzési központban Kalmár Péter igazgató fogadott bennünket. — Az intézmény a kastéllyal együtt kapcsolódik ahhoz a törekvéshez, ami az üdülőterületté válást jelenti — mondta. — Már annál is inkább, mert itt számtalan nemzetközi és országos rendezvénynek adunk otthont. Tehetjük, mert ez az intézmény ennél jobb helyre nem épülhetett volna. S ebben nemcsak a csodálatos környezetnek van nagy szerepe. Népszerűségünket az is biztosítja, hogy itt még megtalálhatóak a hamisítatlan magyar falu jellemvonásai. Ugyanakkor az emberek rendkívül ven- dégszeretőek. hihetetlenül igényesek a munkájukra, a környezetükre. Szó szerint magukénak vallják a falut, az oktatási épületet, a kastélyt. Ezt próbáltam megértetni azzal a svájci úriemberrel is, aki nemrégiben mindenáron meg akarta vásárolni a barokk kastélyt, az angol kerttel, a modem oktatási épülettel együtt, amihez ugye még párosul a folklór is. Elég nehezen sikerült, mert háromszor is visszajött, hogy tárgyaljunk. Még az elképzeléseit is elmondta, hogy nem magának akarja, hanem kongresszusi turizmust kíván megvalósítani itt. Amikor elmondtam. hogy tulajdonképpen mi is azt csináljuk, megnyugodott, de szerintem még mindig nem tett le elhatározásáról. Egy másik példa a népszerűségre: itt üdült az NDK miniszterelnök-helyettese, s eredeti kéthetes szabadságát meghosszabbította plusz egy héttel, ami ebben a beosztásban nem Hamar beköszöntött az ősz mehetett minden nehézség nélkül. Aztán a tv-sek, a filmesek szinte egymás kezébe adják a kilincset. Különösebb magyar propaganda nélkül is havonta majd nyolcszázan látogatják a kastélyt, s ne feledkezzünk meg az oktatásról sem, hiszen ha valaki a tanácsi apparátusba kerül, az előbb- utóbb megfordul nálunk egy-egy tanfolyamon, továbbképzésen. Természetesen azt sem szabad elhallgatni, hogy az intézmény is próbál a maga eszközeivel bekapcsolódni a falu mindennapi életébe. Az idei tanév kezdetétől például az általános iskolásoknak már nem kell Egerbe járniuk úszni tanulni, mivel vállalták, hogy kisméretű medencéjükben ugyan, de megoldják ezt a kérdést. Ezen felül is különböző eszközökkel segítik az iskolát, az úttörőtábort. Most vagyok a legszebb legénysorban ... — Ez a pince — mutat körbe büszkén Fülep Zoltán. a gazda —, még a nagyapám nagyapjáé volt. Már megszedtem a korai szőlőt, az Irsait. Csak egy a baj, nagyon kevés volt a tőkéken. Az idén. a szokásosnak csak a negyedrésze termett. Itt volt ez a kemény tél. aztán a virágzás idején jöttek a hideg, esős napok, majd a jég. önállóan 1947-től gazdálkodók, de ilyen kedvezőtlen nyárra mint a mostani volt, még nem emlékszem. A rizlingnek kell még egy hónap. Ezek a későbbi fajták úgy-ahogy utolérték magukat, viszont mennyiség ezekből sem lesz. — Mégis nagy a készülődés ... — Így van már ez nálunk. Ilyenkor mossuk a hordókat, takarítjuk a kádakat. az őrlőket. Nagy cs. mény errefelé a szüret. Itt a környéken nincs olyan porta, amelyikhez ne csatlakozna egy kis háztáji. S bár a termés rossz, a hangulat azért a régi. Összejönnek a családok, a rokonok, a barátok. A pinceszomszédok átjárnak egymáshoz, megkóstolják a tavalyit, véleményt mondanak az ideiről. Estére pedig csak úgy visszhangzik a hegyoldal a nótától: „.. a noszvaji, a noszvaj i templom tetejére rászállott egy holló, feketében. Szárnya alatt jajj, de aranyos a tolla, most vagyok a legszebb legénysorban ...” * Noszvajon 1800-an élnek. A 900 aktív dolgozóból nyolcszázan Egerbe, az ipari üzemekbe járnak dolgozni. Mégis érződik a kötődés, az, hogy az itt lakók szeretik falujukat. Őrzik a hagyományokat, ugyanakkor kívánják, kutatják az újat, az előrevivőt, a fejlődést eredményezőt. S tesznek is azért, hogy céljaik maradéktalanul megvalósuljanak. Alig egy napot töltöttünk el itt. s éreztük; ez kevés. E röpke kirándulás után értjük csak igazán, hogy Nosz- vajnak miért van olyan sok visszatérő vendége ... Kis Szabó Ervin Már csendes a jobb sorsra érdemes síkfőkúti tó és környéke (Fotó: Perl Márton) Az év elején átadott posta A De La Motte-kastélyt sokan felkeresik Fiilep Zoltán: „A termés rossz, a hangulat a régi...”
