Népújság, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-28 / 228. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. szeptember 28., szombat 3 HÍVÓ SZÓ MINDENKINEK IV/3. Szilárd elvek, kemény forintok Valóságdarabkák, tény- láncszemek. Az évente megrendezett falugyűléseken egymillió állampolgár vesz részt. A közigazgatási munka társadalmi ellenőrzésének fokozódása, elmélyülése, szakszerűségének javulása is közrejátszott abban, hogy az érintett állampolgárok ma már a tanácsok határozatainak mindössze két száza, lékát fellebezik meg. Ezerötszáznál több tanács háromezer feletti településének a gazdája az országban. Népfront kezdeményezés volt a felhalmozódott feszültségek enyhítésére az elöljáróság in. tézményének megteremtése. E kezdeményezés döntően az úgynevezett társközségi népfrontbizottságoktól érkező, egyre erőteljesebb jelzésekre támaszkodott. Érzékeny műszer Találó képletesség a lakosság hangulatát érzékeny műszerhez hasonlítani, mivel sokféle hatást fog fel, rögzít, sokféle tapasztalatra reagál. Vagyis ennek a hangulatnak a közvetítése, a helyeslések. elutasítások ösz- szegyűjtése, továbbítása rendkívüli fontosságú politikai teendő, örvendetes, hogy ebben a bonyolult politikai feladatban egyre nagyobb mértékben vannak jelen a népfronttestületek. A VII. kongresszus óta eltelt időben ennek a jelenlétnek egyik, tagadhatatlanul látványos terepe volt a településhálózat- és település- fejlesztés. Népfrontfórumok, munkabizottsági tanácskozások sokasága igazolta; az ellátottság területi különbségei nagy mértékben okozzák a társadalmi egyenlőtlenségek kialakulását, fennmaradását, újak keletkezését. Egyaránt igaz ez az oktatás az egészségügy a kultúra területein, továbbá a különböző szolgáltatásokra. a7 építőanyag-ellátásra, a közlekedésre is. Az ötszáz léleknél kisebb lakossági falvak száma nyolcszáz felett van. Ezek sok tekintetben indokolatlan, igazságtalan nehéz helyzetét elsőként a népfrontmozgalom tárta a társadalom nyilvánossága elé. Például a tanyákon élő idős korúak ellátásának. szociális gondozásának bonyolult kérdéskörét is elsőként a népfrontmozgalom ítélte kiemelkedő fontosságú, tovább nem halasztható teendőnek. Szorosabb, célszerűbb, a realitásokhoz jobban kötődő lett ebben az időszakban a népfrontbizottságok és a tanácsok kapcsolata, együttműködése. éppen az előbbiekben vázolt feszültségek, ellentmondások enyhítésének útjait keresve. Ennek az együttműködésnek nem egyetlen, de meghatározó része mindaz, ami a településfejlesztés címszavában sűrűsödik. Négy év alatt — a félreértéseket kerülendő, természetesen nem kizárólag népfrontsikérnek tartjuk ezt — a társadalmi munka értéke 35 milliárd forintot tett ki. Ezeknek az önzetlenül, áldozatvállalásból veretett, nemes, erkölcsi anyagú forintoknak meghatározó rész jutott abban, hogy, a települések döntő részén a népgazdaság ismeretes egyensúlyi gondjai ellenére sem kellett feladni a fejlesztési tervek nagyobb részét, hanem sikerült azokat valóra váltani. Homály helyett Az előbbiekben említett 35 milliárdos összeg létrejöttében meghatározó a népfronttestületek és a tanácsi testületek együttműködése. Ezen az együttműködésen belül pedig az, hogy a korábban kétségtelenül sok helyen meglévő homály helyett egyre több településen lett divat a nyílt várospolitika, a nyers valóság takarás nélküli megmutatása, a társadalmi önzetlenség nélkülözhetetlenségének kimondása. Bizonyos, hogy ennek a munkamódszerbeli változásnak is része van abban, hogy az 1981, évi, egy lakosra jutó 630 forint értékű társadalmi munka 1984-ben 1194 forintot ért el. Vagyis a szilárd elvek kemény forintokkal kamatoznak. Volt, ahol azt sem röstellték, hogy előzetes tervet társítottak a társadalmi munkáról a településfejlesztés programjához; ki mit vállalna, vállalhatna, s ha megteszi, akkor hová sikerül eljutni az egész közösség gyarapodásában. Látszatra másfelé tekintve, A lakossági beruházások négy esztendő alatt 135 milliárd forintot értek el. ennek a meghatározó része lakásépítési kiadás. Ebben a megállapításban azután rögtön népfrontteendők sokaságára utaltunk. Hiszen az építésitelek-ellátástól a7 építőanyag-kereskedelemig terjedő témákban — a lakossági, a fogyasztói fórumokat is beleértve — a népfront tette jól hallhatóvá az érintett. lakosság elégedetlenségét. S hogy nem eredménytelenül. azt intézkedések sokasága bizonyította. Napjainkban hatszáz felett van azoknak a községeknek a száma, ahol megoldatlan az egészségügyi szempontból megfelelő vízellátás. Döntő részük kistelepülés. A lakosság áldozatvállalásának és a társadalmi közpénzek egyesítésének szükségességét, egyedül célravezető voltát, ilyen és hasonló feladatokban népfrontviták sokasága segítette be a településhálózat- és településfejlesztés korszerűsített koncepciójába. A kötetlenség haszna örvendetesnek kell tartanunk azt a rugalmasságot, amelyet egyre több népfronttestület tanúsít e fontos kérdések rangsorának megállapításában. A helyi testületek erőfeszítései összegeződ- tek például abban a hathatós segítségben, amelyet a népfrontmozgalom adott a parlagon lévő földek hasznosításához, a kertbarátok táborának gyarapításával, így azután a nyolcvanas évek kezdetekor meglévő 23 ezer hektáros átlag napjainkra több ezer hektárral csökkent... Egyre keservesebb gond a felszín alatti vízkészletek elszennyeződése főként a talajvizeké. Ma is cél az önkormányzatok szerepének növelése, méghozzá nemcsak általában. hanem konkrétan a természet- és környezetvédelem dolgaiban is. Hiszen a gond konkrét, nem lehet csak szavakkal megoldani. Sokféle része, eleme került ide életünknek? Igen. Igazolódott a népfrontmozgalom jellege: a kötetlenség. A lehetőség a minden jó ügy felvállalására, s az is, hogy mindaz tisztes kamatokkal, haszonnal jár. A legfőbb kamat persze az, hogy a társadalom táguló köreiben tíz- és százezrekkel gyarapodó tábor tanulja meg: saját közügyeiben saját közössége a legilletékesebb. Mészáros Ottó Következik: Megtanulva értékeink tiszteletét... Mit jelent ma munkásnak lenni...? Számtalan művészeti alkotás létrehozói foglalkoztak már azzal, hogy bemutassák különböző korok munkásait. Filmek, dokumentumregények, novellák, versek, elbeszélések őrzik ezeket az utókor számára. A legismertebb, s talán a legnépszerűbbek egyike ezek közül Moldova György, aki több területről anyagot gyűjtve tárta elénk például a vasutasok s a textilmunkások életét, hétköznapjait, örömeit, bánatait. Ezeknek a témáknak a feldolgozása nem éppen a könnyű feladatok közé tartozik. Talán ezért is kevés szó «sik manapság a hétköznapi munkásról. De egyáltalán! mit is jelent ma munkásnak lenni? Ennek próbáltunk utánajárni Takács Lászlóval, a Mátravidéki Fémművek füzesabonyi gyárában dolgozó géplakatossal beszélgetve. — Sok minden múlik az egyéni értékek megítélésén — mondta. — A Diósgyőri Gépgyárban lettem szakmunkás 1960-ban. Ott dolgoztam a szereidében tíz évig. Kezdetben nagyon meg kellett fogni a munkát. Minél előbb az idősebb szakmunkásokkal egyenértékű lakatossá akartam válni. Ehhez azonban el kellett fogadtatni magam mind emberileg, mind szakmailag, Nem volt könnyű dolog. Ugyanakkor szerencsém volt, mert kiváló szakemberekkel dolgozhattam. — Meg voltak elégedve velem, én is hamar közéjük valónak éreztem magam. Ezért aztán, amikor 1967‘ben Dormándra nősültem, még három évig nem tudtam elszakadni Diósgyőrtől. Reggel négykor keltem, s kilencre értem haza. Nagyon kemény időszak volt, míg végül 1970-ben feladtam, s ide, Füzesabonyba jöttem dolgozni. — Mii jelentett életében a munkahelyváltás? — A Fémművek helyén valamikor mezőgazdasági gépállomás volt. Így a mostanihoz képest szakmailag nagy volt a lemaradásuk. Kezdetben olyan is előfordult, hogy három napig bent voltunk. Rákényszerültünk a tűzoltómunkára. Csak akkor nyúltunk a gépekhez, amikor valamelyik elromlott. Sokat kapkodtunk, idegeskedtünk. Még n^ is elsősorban anyag- és szerszám- gondok akadnak. Azonban az eltelt 15 év alatt nagyot fejlődött itt minden. Jelenleg a nagyjavítóknál vagyok csoportvezető. Hozzávetőlegesen 1975-től elértük azt, hogy rendszeresen végezzünk nagyobb karbantartásokat. Ezekkel a munkákkal ugyanis nagyon sokat lehetett lendíteni a már elavult gépek állapotán, műszaki megbízhatóságán. — A szakembergárda felnőtt a feladathoz? — Nyolcán dolgozunk egy brigádban. Én vagyok a választott vezetőjük. Négyen már az idősebb generációhoz tartozunk, négy fiatalt pedig mi neveltünk. Az idők során én is tanultam, már innét, a Fémművektől végeztem el a szakközépiskolát. s szereztem technikusi minősítést. Ennek ellenére azonban megmaradtam a munkapad mellett, mert szeretem a gépeket, mert leköt amit csinálok. — ön a csoportvezető, a szocialista brigádjuknak a vezetője is. Ezek csak funkciók, vagy el is fogadják önt mind szakmailag. mind emberileg? — Ha nem fogadnának el, akkor a beosztást nem vállalnám! Nálunk kialakult egy olyan gyakorlat, hogy közös dolgainkat megbeszéljük. Meghallgatom a fiatalok javaslatát, még örülök is neki, ha ötleteik alapján oldhatunk meg egy-egy feladatot. Ha valami pedig nem megy. akkor igyekszem kérés nélkül is segíteni. Problémák? Persze hogy vannak. Az emberi oldalról kell megközelíteni azokat, mert meggyőződésem, hogy így sokkal könnyebb a le* küzdésük. — A családja, a gyermekei hogyan értékelik, hogy ön lakatos? — Negyedikes gimnazista lányom, s nyolcadikos fiam van. Biztos vagyok benne, hogy nem szégyellik a szakmámat. Látják, tudják,, hogy otthon is mindent meg tudok csinálni. Szerintem jó szakembernek tartanak. — ön szerint miért alakult ki az a helyzet, hogy egyre kevesebb fiatal akar a saját, tanult szakmájában érvényesülni? — Ez nagyon elgondolkodtató. Vegyük a mi szakterületünket. Véleményem szerint a középvezetői réteg nem képes felnőni a feladathoz, s ez kisugárzik. Sokat beszélünk manapság azokról a bizonyos tartalékokról. Talán sokan megkérdőjelezik amit mondok, de én úgy érzem, ismerem a lakatosokat. Ha bejön valaki reggel hatra a gyárba, az dolgozni jön, s tenni is akar! Csakhogy nincs szerszám, vagy ha az éppen van, akkor hiányzik az anyag. Ha minden együtt van. akkor nem találják azt a művezetőt, aki meghatározhatja az aznapi feladatot. s így elkezdődik a csellengés, a lödörgés. Ezeknek a megszervezése pedig a középvezető dolga, hogy ne háruljon minden a szakemberre. a szakmunkásra. Az anyagszerzéstől a szerszámfelkutatásig, s még lehetne sorolni olyan feladatokat, amelyeknek nem lenne szabad, hogy rá tartozzanak. Egyszóval biztosítani kell a munka optimális feltételeit. — Anyagilag megbecsülik, elismerik? — Ügy érzem, hogy én személy szerint nem panasz- kodhatom. Viszont, ha a nagy általánosságban nézem a dolgokat, akkor már közel sem vagyok elégedett. Egy beállító lakatos, aki fiatalabb is nálam, sőt esetleg még a tanulóm is volt. többet keres mint én. Pedig sokukat be se engedjék például a tmk-műhelybe. Szakmailag szinte sehol sem tartanak. A fizetésen a szakmai elismerést nem nagyon lehet észrevenni. — ... s erkölcsileg? — Megint csak azt mondhatom, hogy erkölcsileg én, személy szerint megbecsült embernek érzem magam, hiszen kaptam Kiváló Dolgozó kitüntetést, miniszteri elismerést. Szakma Kiváló Dolgozója jelvényt. Általában ezzel sem lehetünk elégedettek. mert azok a bizonyos keretek behatárolják a lehetőségeket. Ha arra hárman alkalmasak, egyszerre például a tmk-lakatosok közül, a keretek csak egynek biztosítanak kitüntetési lehetőséget. Ugyanakkor megkapja valaki más, egy szomszédos üzem dolgozója, aki nem is biztos, hogy annyira megérdemelte volna. — A prémiumok mennyire hatnak ösztönzőleg? — Itt vannak nagy tévedések. Egy középvezetőnek kiírnak 1500 forint negyedéves prémiumot. Egy lakatos ennyi idő alatt megjavít három-négy gépet, ami feltétlen szükséges a termeléshez. Kap érte háromszáz forint jutalmat. Gépenként 100 forintot. ' Ez nem ösztönző! Egy jó szakember megcsinálja önbecsülésből, s mert feldobja a feladat nagysága, mert tudja, hogy nagyon átirgős s fontos a munkája. Csak közben ne mondanák el neki számtalanszor, hogy „siess, prémiumért csinálod”. ★ — Negyvenkét éves vagyok. Mint már említettem, van két nagy gyermekem, akikben örömömet lelem. Otthoni körülményeim rendezettek. Saját erőmből felépítettem a házam Dormán- don. Ügy érzem; sínen van az életem. Ahhoz azonban. hogy ezt kijelenthessem. 25 év kemény munkája kellett. .. (k. sz. e.) „Ha nem fogadnának el, a beosztást nem vállalnám.. (Fotó: Szabó Sándor) Új géppark— korszerű vasalás A közelmúltban kicserélték a korszerűtlen gépparkot. a Heves Megyei Ruházati Ipari Vállalatnál. A régiek helyére japán, holland és NSZK-beli berendezések kerültek. Különösen az úgynevezett ABC-szalagrendszer könnyítette meg a dolgozók helyzetét, amelynek jóvoltából megszűnt a cipe- kedés. Üj gépsort állítottak be a vasalókban is, s most már nincs egészségre ártalmas gőz a helyiségekben. A másik előnye pedig, hogy a ruhák rövidebb idő alatt száradnak: meg a vasalás után. Exportra készül a női ruha. Előtérben Juhász Helén Nincs már gőz a vasaláskor a helyiségben (Fotó: Szántó György) „Szeretem a gépeket..
