Népújság, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-04 / 207. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. szeptember 4., szerda 3. A VILÁGPIAC KÖNYÖRTELEN Zöldség- és gyümölcsexport — tanulságokkal Beszélgetés a Hungarofruct főosztályvezetőjével Nyári vendéglátás, szépségh ibákkal jártunk a Jóbarátban, a Mecsetben, a Planétásban Nyitás előtt a Jóbarátban (Fotó: Köhidi Imre) Esztendők óta túlkínálat ran az európai piacokon zöldségből és gyümölcsből. Márpedig a magyar mező- gazdaság nem engedheti meg magának, hogy akár egyetlen piacról is kivonuljon. Szükségünk van a devizára. persze ma már az sem mindegy, hogy milyen áron. — Évről évre csökken a zöldség, de különösen a gyümölcs ára —, mondja Szegedi F eren c. a Hungaro- fruct Zöldség-Gyümölcs Szövetkezeti Külkereskedelmi Vállalat főosztályvezetője. — Ma már Nyugat-Európában is akkora meggy- és almáskertek vannak, hegy ezekből a gyümölcsökből jóval kevesebbet tudunk eladni, mint évekkel korábban. És a gondjainkat csak növeli, hogy Spanyolország és Portugália csatlakozott a Közös Piachoz. A túlkínálat miatt a piac tagjai amúgy is védővámokkal tartják távol, vagy legalábbis korlátozzák a kívülállók exportját. És fölöttébb válogatósak lettek. Ügy megemelték a minőségi mércét, hogy csak a legjobbak állják a versenyt. Az ottani mezőgazdáknak ez nem okoz különösebb gondot. Az utóbbi & években a spanyolok is csodálatos fejlődést produkáltak, minőségben és fajtakövetésben egyaránt. — A magyar termelők milyen zöldséget, gyümölcsöt ajánlanak fel exportra? — A mennyiséggel nincs baj, a minőséggel viszont annál több. A nyáron például sokat kínlódtunk a sárgabarackkal. Vittek volna külföldi vevőink, de bizony belenéztek a ládákba. És ha ott túlérett, és még zöld gyümölcsöt láttak vegyesen, akkor inkább lemondtak róla. A magyar termelő viszont nem volt hajlandó szétválogatni. Nem volt embere hozzá, és talán nem is érné meg. Itthon is el tudja adni. akkor meg minek vállalkozzon többre. És az árak is a hazai értékesítés mellett szóltak. A meggyért megkapta a 35 forintot, míg külföldön nem adtak 15 forintnál többet. — Olykor önökre is hallani panaszt, hogy nem elég megértőek a termelőkkel. Az otthoni balesetek számának alakulására, súlyosságára csak következtetni tehet az Állami Biztosító adataiból, reprezentatív felmérésekből, halálozási, baleseti és táppénzes statisztikákból, mivel szervezett adatgyűjtés erről mind ez idáig Magyarországon nincs. A forrázásokról, esésekről áramütésekről, mérgezésekről, és egyéb házi balesetekről mindannyiunknak vannak közvetlen tapasztalatai, objektív értékelésre alkalmas adatok azonban nincsenek. A munkahelyi balesetek száma csökken, de sajnos a háztartásokban, a szabadidőben mind gyakoribbak a balesetek. A szomorú tények hatására 1981-ben született először intézkedés a megelőzésre. A Hazafias Népfront koordinációjával megalakult a Balesetvédelmi Társadalmi Bizottság, amelynek munkájában részt vesz a Magyar Vöröskereszt is. Idén szeptember 2—6. között Budapesten balesetmegelőzési európai tanácskozást szervezett a Magyar Vöröskereszt, a nemzetközi Vöröskereszt, és a Vörös Félhold Társaságok Ligája. A legtöbb európai országban kötelező a rendőrségen jelenteni a közúti balesete— A világpiac könyörtelen, s mi se nagyon mondhatunk mást, mint amit ott tapasztalunk. Jól tudjuk, hegv drágultak a termelési költségek, de hiába mondom az importőrnek, ha máshonnan 15 forintért is megkapja a meggyet. Szerintem rossz időben engedélyezték a párhuzamos külkereskedői jogot, mert a gazdasági kényszer miatt most majdnem minden áron kell piacra dobni a termékeket. Márpedig mindnyájunk kárára van. ha egymásra licitálunk külföldön. Mindenesetre nekünk hasznunk is van a konkurenciából, hiszen a termelők legalább ellenőrizhetik, hogy amit mi nem tudtunk jól eladni, az másoknak sem sikerül. Persze léteznek kivételek, s azokból meg mi tanulunk. — Az árucsere is divatba jött. — Sajnos. És ez még az egymásra licitálásnál is károsabb. Szakértelem híján dobják külfölden piacra a magyar gyümölcsöt, s luxuscikkeket fogadnak el helyette. Mint utóbb kiderül, ezek között sok a bóvli, de bennünket jobban, idegesít, hegy a külföldi kereskedő nem sokat törődik a magyar gyümölccsel. A csereügyele- ten ugyanis már annyit keresett. hogy bárkinek továbbadja. Márpedig ez a mi boltunkat rontja. És többnyire éppen azok a kereskedők gazdagodnak meg az üzleten, akiket mi már eltanácsoltunk. A kenkurrens magyar cégek viszont éppen őket találták meg, s tapasztalat híján szerződtek is velük. Aztán olykor az is megtörténik, hogy sose látják a pénzüket. A zöldséggyümölcs piacon nem köny- nyű boldogulni, s ha valaki nem elég ismerős, akkor hamar megjárhatja. — A termelők hallgatnak önökre, ha egy újfajta zöldséget vagy gyümölcsöt ajánlanak termesztésre? — Termelője válogatja. Ha hosszú távra gondol, akkor hallgat ránk. És többnyire nem bánja meg. A divatok ugyanis változnak. Egykor volt a fejes saláta, amit jó áron adtunk tovább. Ám a műtrágya miatt sok volt két, így ezek számáról, kimeneteléről viszonylag pontos adatok vannak. A biztosítás szintén jelentős ösztönzője a balesetek bejelentésének és feljegyzésének. Az ipari baleseteket is nyilvántartják a biztosítás és a kártérítés miatt. Az otthorli baleseteknél azonban nincs semmilyen kényszerítő tényező — az esetleges gyógykezelésen kívül — amely szükségessé tenné külső szervezőt, illetve személy bevonását, a nyilvántartást. így fordulhat elő, hogy míg a balesetek száma — az ipari-technikai forradalom, a városi életforma terjedése miatt — szakadatlanul nő, változatlanul nagyon keveset tudunk róluk, s ezért a megelőzésre is kevés a lehetőség. Pillanatnyilag tehát még a probléma nagyságát is nehéz megállapítani, és még nehezebb meghatározni az otthoni balesetek által okozott gazdasági és társadalmi veszteségeket, amelyek minden bizonnyal igen jelentősek. Az első ízben megrendezett baleset-megelőzési európai tanácskozás fő 'témája a Vöröskereszt szerepe az otthoni balesetek megelőzésében, különös tekintettel a gyermekekre és az ifjúságbenne a nitrát, ezért a külföldi vásárlók inkább a káposztát keresték. A szentesi, korai zöidségtermesztési rendszer vezetőivel megegyeztünk, hogy a fóliák alatt ezután káposztát termesztenek. Ügy is lett. és mindenki jól járt. Ám új divat jött, a salátát káposzta helyett immár kínai kelből készítették. És a szentesiek 1979 óta kínai kelt termesztenek. ami most ugyanolyan jó üzlet, mint a saláta, vagy a káposzta volt fénykorában. Hasonló eset történt a korai retekkel, karfiollal és karalábéval. Sokat szállítottunk az NDK- ba, Csehszlovákiába és Lengyelországba. ám időközben az ottani szakemberek rájöttek, hogy ezek a hidegtűrő növények ott is jól megteremnék. Ma már csak akkor rendelnek tőlünk, ha korán, decemberben, januárban tudunk szállítani Ausztriába is csak májusban tudunk paprikát eladni, mert utána már náluk is beérik, s akkor már nem veszik át. — A hagyományos piacok mellett sikerül-e olykor új piacokat meghódítaniuk? — Az se kevés, ha a régi piacainkat megtartjuk, s ezért olykor áldozatokra is hajlandóak vagyunk. NSZliba például régóta szállítjuk a sárga paprikát, de ott főleg a bajorok eszik, meg a Stuttgart környékiek. Persze arra törekszünk, hogy Rajna-Westfáliában is megkedveljék. Svájcba öt éve törtünk be, s hetente 2—3 vagon paprikát viszünk. A skandináv országokban nehezebb dolgunk van. Svédországba hetente megy egv kamion, míg Dániába ritkábban, Norvégiában még nem ismerik a magyar paprikát, s nagyon nehezen akarják megkedvelni. de próbálkozunk. Azt persze tudni kell, hogy ezekben az országokban a piros színű és a méregzöld paprika a paprika. Ugyanígy van Hollandiában is. így ők csak termelik, de nem eszik. Először mindig a kereskedőket kell megnyernünk, aztán ők kóstoltatják meg a vásárlókkal. Dalia László ra. A húsz részt vevő európai nemzeti társaság a nemzetközi szakértő csoport által meghatározott témakörökben cseréli ki tapasztalatait, és teszi meg javaslatait. Szólnak többek között a Vöröskereszt által az otthoni balesetek megelőzésére kidolgozott programokról és módszerelü’ől. Nagy jelentőséget tulajdonítanak a szakértők az oktatási terveknek is. Ezek kidolgozása során szorosan együtt akarnak működni mindazokkal, akiknek a környezet megváltoztatásában, biztonságosabbá tételében szerepük van, így például az építészekkel, formatervezőkkel. Elengedhetetlen a kapcsolatok fejlesztése az érdekelt állami szervekkel, valamint a helyi szervezetekkel, mint a különféle klubok, a kertbarátmozgalom! csoportjai. A tájékoztatásban, oktatásban igen fontos szerepe van a tömegtájékoztató eszközöknek is. A tanácskozáson részt vevő szakemberek foglalkoznak majd a balesetmegelőző munka hatékonysága mérésének lehetőségeivel is. Az értékelés módszereinek kidolgozása egyik fontos feltétele a balesetei* hárítási megelőző programok továbbfejlesztésének. m. é. Lerúgott csont — gondolhatja az olvasó a cím láttán. Nincs olyan nyár, amikor a sajtó ne foglalkozna kiemelten a vendéglátással, a KÖJÁL-lal. Az illetékesekkel mégis egy rövid ellenőrző útra indultunk Egerben. A rögtönzött portyán szerzett néhány tapasztalat mindannyiunkat meggyőzött arról, hogy nem volt hiábavaló a váratlan szemle. A megyei KÜJÁL-tól Borhy Imréné. a várositól Barta Géza társult mellénk segítőként. Első állomás az autóbusz pályaudvaron található büfé. A kép ijesztő. A meglehetősen kétes tisztaságú vitrin mögött több napos szendvicsek, fonnyadt virslihalom, és a sztaniolba csomagolt .elmaradhatatlan Utasellátódesszert. A két eladó mentegetőzik. — A szendvicseket csak kitettük. Nem adjuk el. (Hm ...) Micsoda?! Hogy lejárt a desszert szavatossági ideje? Erről mi nem tudtunk. Ezt a főnöktől kaptuk, a számlák is nála vannak, amivel igazolni tudjuk az áruk vételi idejét. A raktár látványa nem kevésbé bizarr. Rozsdás hűtőszekrény, koszos polcok, penészvirágos falak. Az eladók tehetetlenül nézik a jegyzőkönyvben szaporodó hiányosságokat. Méltánytalannak érzik a büntetési díjak kiszabását. A pult előtt sokasodó tömeg. Enni-inni szeretnének. Egy pillantást se vetnek a táblára: — „Kérjük vendégeinket, panaszaikat közöljék az üzletvezetővel, vagy írják be a vásárlók könyvébe'. Délelőtt 10 óra. A Jóbarát vendéglőben nyitásra készülődnek. Ablakmosás, takarítás. Farkas Tibor az üzlet vezetője nem lepődik meg hívatlan látogatóin. — Csak bátran! Nézzenek körül! — mondja, és kérésre mindent megmutat. Az ételtárolás előírásszerű, a szociális helyiségek tiszták, az illemhely is ragyog. Nyitás előtt állnak. Talán ez is az oka a rendnek. Távozáskor egy utolsó kérdés a pultos hölgyhöz: — Mondja kérem, hogyan mosogat? A kívülállónak banálisnak tetsző kérdés, pedig bonyolultabb dolog ez. A vendéglátóhelyeken ugyanis a mosogatásnak három fázisa van, s közülük az egyik a hypós fertőtlenítés. A pultos is zavarba esik. — Tíz liter vízhez adok egy deci hypót — mondja bizonytalanul. Ügy tűnik vesztére, mert Barta Géza megcsóválja a fejét, s miközben átnyújtja a büntetőcsekket, elárulja a titkot. Tíz liter vízhez hat deciliter hypó az előírás. Ezt nem árt megtanulni . .. A patakparti Ételbárban már korántsem örülnek a látogatásnak. Néhány perc alatt az is kiderül, miért. Hűtőládákba, szekrényekbe nézünk be. Fagyasztott, darabolt húsok, félkész (előre főzött) belsőrészek jégpáncélban ... Az egyik szekrény alján egy nagyméretű zsíros fazékba derékig merül egy kisebb lábas. Uborkát tartalmaz. Még az üzlet vezetőjét is meglepi a szokatlan kép. — Nyilván véletlenül beleesett — mondja, és zavartan elneveti magát. S talán az is „véletlen", hogy a zöldséget hámozó fiatalember köpeny nélkül dolgozik, s a patakparti egység ablakairól hiányzik a rovarháló. hogy a hulladéktárolóban tegnapi maradék bűzölög. hogy a nők számára kialakított mosdórészben a zuhanyrózsa alatt egy halom seprű és mindenféle furcsa eszköz hever. A férfiöltözőben egy kötélen zoknik száradnak. A kötél alatt hűtőláda. Benne jó adag hús... A jegyzőkönyv egyoldalas, a bírság 600 forint. Ennyi egyelőre, de a következő látogatásnak — ígérik társaim — komolyabb következményei lesznek, ha nem változnak a körülmények. A Mecset étteremben sem minden hibátlan, bár az előbbinél nagyobb rend fogad. A szakács köpenye bizony nem mostanában jött a mosodából, a földön álldogáló fedetlen levesesfazék tartalma pedig épp lehülőben van. jóllehet nemsokára a vendégek tányérjaiba jut. A hűtőben lejárt szavatosságú tejföl, gyanús színű. főtt tészta. Nem mai. A felelősségre vonás itt sem marad el. Miközben az új egység, a Planétás étterem felé tartunk, azon töprengünk, mi az oka annak, hogy a jól képzett, több éves gyakorlattal rendelkező egységvezetők feltűnő hiányosságok felett hunynak szemet. Röpke kirándulásunk utolsó helyszíne az említett Planétás. kellemes meglepetést tartogat. Az étterem makulátlan, a konyha, a raktár nem kevésbé. A szakemberek sem találnak semmi kivetnivalót. Nézegetjük a három étlapot. Külön reggeli-, ebéd-, vacsoraajánlat. Az első hely, ahol tejterméket is szolgálnak fel reggelihez, méghozzá IV. osztályú áron. Az üzlet vezetője, Fülöp Béla nem hivatkozik arra. hogy nem kifizetődő, sőt azt sem hangsúlyozza, mint az előző helyeken, hogy nincs rá igény. Nem okolja a nyári csúcsforgalmat, nem panaszkodik. A vendég érdekeit helyezi előtérbe, függetlenül a kánikulától, vagy a zordabb időjárástól. A különböző helyszíneken tapasztaltak bizonyítják, hogy a csont még nincs teljesen lerágva, s talán ez a cikk is segít a jobb szemlélet és gyakorlat elterjedésében. Barta Katalin A buszállomás alatti büfé hűtőpultjából hónapja lejárt szavatosságú sütemények rültek elő . . . (Lent) A Planétás Ételbárban naponta háromszt készítenek új étlapot: az ennivalókban nei is talált kivetnivalót az ellenőrzés (Baln Balesetek otthon
