Népújság, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-04 / 207. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1985. szeptember 4., szerdo A korszerű anyanyelvi ismeretterjesztés n í. A TIT Heves Megyei Szervezetének magyar nyelvi szakosztálya ebben az évben is sikeresen rendezte meg az anyanyelvi ismeret- terjesztés alkalmait. Bőséges tapasztalatokat szerezhettünk arról, mennyiben kell korszerűsítenünk az anyanyelvi ismeretterjesztés élőszó- beli formáinak hatékonyságát erősítő eszköztárunkat. Azt eddig is tudtuk, hogy az élő beszéd természetessége, a tiszta beszédhangzás, az érthető nyelvi formálás jellemezze előadásainkat, hanem arra is, hogy a korszerű nyelvi ismeretek mellett a nyelvi, a kommunikációs kapcsolatteremtés formáit és módjait is átadjuk, bemutassuk hallgatóinknak. Éppen ezen a területen van a legsürgősebb tennivalónk az anynyelvi ismeret- terjesztésben. Maga a nyelvi ismeretterjesztés egészen sajátos tevékenység: nemcsak az egyén tudását gyarapítjuk, szemléletét formáljuk. hanem a szóbeli befolyásolás mesterfogásaira is rávezetjük. Eddigelé általában az ismeretterjesztő előadásokban tudatosan erre nemigen fektettünk súlyt. Az információátadás ténye állt a központban, s a perifériára szorultak azok a formák és módok, amelyek segítségével felerősíthetjük az előadók személyes élményét, tapasztalattárát. közösségi érvényességű kritikáját is megfogalmazó előadási részletek mondanivalójának hatásfokát. Az előadó személyiségén átszűrt információnyújtásnak nagyobb a szemléletformáló hatása és egyúttal közösségi érvényessége is. E célkitűzések ismeretében világosabban tárulnak fel éppen a nyelvi ismeretterjesztésnek legidőszerűbb és legkorszerűbb feladatai, céljai. Elsősorban az, hogy nem egyszerűen retorikai, nyelv- használati probléma, ha megköveteljük a nyelvi ismereteket átnyújtó, értelmező előadóktól, hogy világosan fogalmazzanak, a meggyőződés nélküli közöny és szürkeség ne jellemezze előadási módjukat, de az öncélú szövegakrobatika mesterfogásait is kerüljék el. A nyelvi ismeretterjesztő előadás nemcsak eszköz, hanem cél annak a szolgálatában, hogy követendő példát nyújt a tartalmas és hatékony előadások megszerkesztésére, nyelvi formálására, az élményszerű, tovább gondolkodásra késztető élőszóbeli megnyilatkozásra. Sajátos alkotó folyamatot is érzékeltetni tud a jó előadó, s ebben az alkotási folyamatban a humornak és a derűnek szerepet kell kapnia. Merjen az előadó kérdezni, mérlegelni, és szorítsa háttérbe a kije- lentéssz'erűségeket. Az ismeretanyaggal kapcsolatban a szelektálás mesterfogásait is mutassa be, s maradjon el előadásából minden, ami csupán elfelejteni való. Bolyai Farkas intelmeinek időszerűségére is tekintettel kell lennünk: nemcsak azt kell megterveznünk, hogy mit kell elmondanunk, hanem azt is, mit kell elhagynunk &Sy-egy előadás kapcsán. A nyelvi ismeretterjesztő előadásnak példát kell szolgáltatnia arra is. hogyan kell megkomponálni előadásainkat: az ismeret- szerzés folyamatában szerzett és átadott nyelvi ismeretanyagot mennyiségileg és minőségileg is minősítenünk kell. Éppen az anyanyelvi ismeretekkel kapcsolatban tapasztalhatjuk, hogv az információk korszerűsödnek, ugyanakkor az ismeretátadás módszere elmarad a kívánalmaktól. Például abban is hiányérzetünk van, hogy a napról napra felhalmozódó ismeretanyag új és új alkalmazási lehetőségeiről alig szólunk, illetőleg a magyar nyelvheti előadásokat kínáló tervezeteinkből hiányoznak. Egészen sajátos feladat hárul nyelvi ismeretterjesztésünkre, hogy a korszerű nyelvi ismereteket még idejében közvetítsük hallgatóságunknak. Megyénkben is igen gyakran kérik előadásainkat a tanuló ifjúság, a pedagógusok részére. Adódik az időszerű feladat: mivel tankönyveink ismeret- anyaga úgy általában öt éven belül elavul, elévül, előadásainkban a korszerűsített, az új információkat is közvetítenünk kell. Mivel az információk cseréje több csatornán át folyik, ezeket a csatornákat is meg kell ismernie hallgatóságunknak. Az anyanyelvi műveltségi szint emelését szolgáló előadásainkban arra is gondunk legyen, hogy ifjú hallgatóink figyelmét felhívjuk a rádió, a televízió, a sajtó nyelvi ismeretterjesztő előadásaira, írásaira. Tervszerűen ki kell térnünk a folyóirataink hasábjain megjelent nyelvművelő cikkekre, annál is inkább, mert tapasztalatunk szerint kevés a rendszeres folyóiratolvasók száma. Van abban némi igazság, hogy mintha több folyóirat lenne hazánkban, de gyérszámú az olvasótáboruk. Ennek az olvasótábornak is nevelnünk kell olyan ifjakat, értelmiségi szakembereket. akik ma még estik a befogadás szintjén, holnap majd a korszerű tájékoztatás szintjén vállalhatnak ismeretterjesztő előadásokat. (Folytatjuk) dr. Bakos József a TIT megyei magyar nyelvű szakosztályának elnöke Egy muzsikus a barokk és a rokokó határán Johann Sebastian Bach legkisebb fia, a Lipcsében 250 évvel ezelőtt, 1735. szeptember 5-én született Johann Christian Bach, az úgynevezett „gáláns stílus” csiszol- tan kimunkált, gazdagon és gondtalanul virágzó dallamosságot hordozó muzsikájának kiváló mestere. „Nyári pillangó ez az ifjú Bach, s egy kissé afféle zenei Casanova is, akinek minden édes fordulat, minden zsongó és szirupos me- lódiahajlás új kaland és új izgalom” — írta róla Szabolcsi Bence. Ám a megérdemelten szigorú dorgálás mellett is tudomásul kell vennünk, hogy a 18. század végén a zenei közvélemény számára Johann Christian volt a „nagy Bach”, akinek hírneve egy ideig nem csak apja, de idősebb testvérei tekintélyét is elhomályosította. Az idős Bach 50. életévében született lázongó és kissé könnyelmű fiatalember előbb apjától, majd annak 1750-ben bekövetkezett halála után Philipp Emanuel bátyjától tanult zenét. Jelleme már igen korán elütött a család puritán hagyományaitól, s életútja is másféle utakra kanyarodott. Érdeklődése elsősorban az olasz zene felé fordult, és még húszéves sem volt, amikor elhagyta hazáját, és Milánóba ment, ahol Mozart mesterénél, a neves bolognai Padre Martininél folytatta zenei tanulmányait. Hatesztendei itáliai tartózkodása alatt komponált tizenkét nápolyi stílusú operájával olyan sikereket arat, hogy később a „milánói Bach"-ként emlegetik. Ez a művészet, amely azonban Pergolesira és a mannheimi alkotókra utal vissza, mindemellett elhatározó befolyással van a fiatalabb nemzedékre. Az általa híressé vált „éneklő allegro”-! például Mozart is tőle tanulja el, és Mozart fejlődésében, zenei egyénisége kibontakozásában kevés kortárs alkotó hagyott olyan mély nyomokat, mint Johann Christian Bach. Ez a mindössze 47 évet élt, és apjától oly messze távolodott, mediterrán lelkületű művész, aki talán elsőként értette meg az előretörő klasszicista művészetszemlélet lényegét, szenvedéllyel kutatta az új és új formai és — a kor divatjának megfelelően — instrumentális kifejezés lehetőségeit is. Zenekarában első alkalmazóinak egyike volt az 1690 táján Nürnbergben megszerkesztett klarinétnak, s ő szólaltatta meg elsőként nyilvános hangversenyen kora vívmányát, a pianofortét. Johann Christian Bach 1762-től haláláig Londonban élt. (Ezalatt látogatta meg őt Mozart is.) Az ott töltött két évtized, zeneszerzői munkásságának nagyobb hányada, még előző alkotói időszakánál is aktívabb és szélesebb körű zenei tevékenységgel telt el. Londonban honfitársával a kötheni születésű Karl Friedrich Ábellel közösen hamarosan meghonosítja a „Bach—Abel koncertek'-et. A konzervatív angol közönség előtt olyan sikerrel szerepeltek, hogy kezdeményezésükre 1775-re felépült a szigetország fővárosában egy új koncertterem, a „Hannover Squ- ere Room”, amely egy évszázadon át London egyik leghíresebb koncertterme volt. Johann Christian Bach — miként ugyancsak Szabolcsi Bence írta — „különös ke- resztút a század közepén ; Pergolesi felől jön és Mozart felé mutat". Az európai zenetörténet folyamatában mai megítélésünk szerint nélkülözhetetlen láncszem ennek a rövid életű alkotónak az életműve. A két korszak határán álló, rombolva építők egyike a legkisebb Bach-fiú, akinek azonban az elmúlt két évszázad alatt apja és a klasz- szicizmus óriásainak árnyékában csak a másodlagos jelentőségű alkotónak kijáró emlékezés jutott osztályrészül. Szomory György II'l. A férfi idegesen cigarettára gyújtott. — Nincs itthon — szögezte le. — Nincs — bólogatott a fiatalasszony. — De hát vasárnap van! — mondta már vagy ötödször a férfi. Sehogysem tudott beletörődni, hogy nem láthatja a fiát. — Van úgy, hogy vasánap is dolgozik a Józsi — szólt közbe bátortalanul a fiatal- asszony édesanyja. — Kell a pénz. — Igen bólogatott a férfi, és újabb cigarettára gyújtott, miközben végigmustrálta fia anyósát. — Kell a pénz. A csend, mint a dohányfüst, begomolyogta a szobát. Torokszorítóvá vált, köhögni kellett tőle. Alig fértek el az apró helyiségben, a férfi mégsem sietett oldani a feszültséget. — Mi is így kezdtük — mondta végül. — Igaz, mi nem négyen laktunk egy szobában, csak hárman, de mi is így kezdtük. Földpadló volt — révedt el. — Ha a Józsi kipaskolta a fürdővizét, sáros lett. A fiatalasszony segélyt kérőén nézett anyjára, de bólogatott. Nem találta a helyét, nem tudta, hogyan viselkedjen ezzel a tulajdonképpen idegen emberrel. A férje sohasem beszélt neki az apjáról, hát tiszteletben tartotta a hallgatását,- mintha valami bűnről kéne szóra bírnia, ha vallatná. — Kávét tetszik kérni, Józsi bácsi? — próbálta végül megtörni a csendet. — Köszönöm — felelte szórakozottan a férfi. — Te kérsz? — fordult aztán a feleségéhez. Az asszony hálásan mosolygott rá. amiért bevonta a beszélgetésbe. A számára idegen, szegényes szoba, az idegen emberek és az érthetetlen nyelv riadttá tették. — Qui — bólogatott kedvesen. — Kávét csak hétvégeken ittunk — merengett a férfi. — Emlékszem, amikor a Józsinak először adtam belőle, kiköpte. Teljesen olyan volt kicsinek, mint ez itt — mosolygott rá az unokájára. A fiatalasszony magához ölelte a gyereket. — Teljesen olyan? — kapott a témán. — Igen — révedezett a férfi. — Barna volt neki is a haja, és barna a szeme. Az enyém zöld. Örülök, hogy lány lett... a családban csak fiúk vannak. — A Józsi bezzeg nem örült, hogy lány! — kacagott a fiatalasszony. — Danit akart, nem Dórái! — Dóra a neve? — csillant a férfi szeme. — Szép. — Igen — kapcsolódott a társalgásba az anyós is. — Demény Dóra. A férfi összerándult, felkapta a fejét. — Mi van? — kérdezte riadtan a felesége. — Valami baj van?! Mondtam, hogy ne jöjjünk ide, ugye, mondtam? — hadarta, pedig nem kellett tartania attól, hogy megértik. — A feleségem azt módja — már mosolygott a férfi —, hogy bár nálunk nem egészen ilyen hangzásúak a nevek, ez nagyon szép. Demény Dóra. Én meg Novák József vagyok. Az anyós elvörösödött. — Itt a kávé — próbálta elütni a dolgot félszegen a fiatalasszony. — Mikor változtatott nevet? — kérdezte a férfi. — Amikor maga nem válaszolt egyetlen levelére sem. Egyébként megírta azt is, hogy Demény lesz — válaszolta hirtelen támadt indulattal az asszony. — Szabad? — kapta el a kezét a férfi. — Ne rántsa el, Mária. Ugye. Mária? Ne rántsa el, csak erre a gyűrűre vagyok kíváncsi. — A Józsi anyukájától kaptam — modta dacosan Mária. — Nászajándékba. — ö meg tőlem — felelte hasonló hangnemben a férfi. — Kísérőgyűrűnek, amikor feleségül vettem. A fiatalasszony ijedten nézett rá. A férfi arca azonban kemény maradt, a keserűség csak a szája sarkát görbítette lejjebb. — Pont olyan, mint a férjem — gondolta a fiatalasszony. — Amikor megbántja valaki, ugyanígy biggyeszt. (Folytatjuk) IPARMŰVÉSZET HAMBURGBÓL Kelet nyugatról? Uwe Lerch kerámiái Akár a színátmenetes se- lyemkendöket nézem, akár a könyvek kecskebór kötését, akár a finomrajzú kerámiákat, egyre jobban megszilárdul az első benyomás: keleti izeket érzek ezeken a Hamburgból érkezett tárgyakon. Legfőképpen persze az összkép, a tárgyak jellege hordozza ezt a hangulatot: a letisztult, egyértelmű formavilág, amely egyetlen gömbölyű testre redukálja az alakot, ha vázáról van szó, egyetlen hengerré, ha teáskannáról. A fehér és füstszín árnyalatai mellett legfőképp a természetes színezék hatását keltő, indigó- és kobalt-kékek, a bágyadt, szinte piszkos színek a leggyakoribbak. Különös, igényes szépségűtek a könyvborítók. Egy-egy elfuttatott ak- varell vonal, az ódonság ál- vízfolljai teszik, hogy a keleti hatás még jobban előtűnik. Egyaránt vannak használati tárgyak és dísztárgyak: mind igényes, kézműves munkával készült darabok. A textilesek is hoztak kendőket és faliképeket. Közülük Anka Kröhnke faliképéi mutatnak fel művészi erényeket; a szövés függőlegesvízszintes vonalát teszi izgalmassá azáltal, hogy megbontja, egv-egy nyílás erejéig nyitva hagyja, majd egymásra szövi az anyagot. Változatossá teszi a struktúrát ezzel, a textúrát a színek összefogásával, elveszejtésével, újra előbukkanásával rajzolja gazdaggá. Végül az anyagvastagságot is változtatja: plasztikus felületet hoz létre. Másik munkáján színes foltokat sző az egymás mögé rendeződő szövetcsíkokba. Monika Maetzel archaikus hangulatú vázája, kerámia tárgyai a kékek, szürkék árnyalataiban nemcsak szép felületükkel, de kézbesimuló formáikkal is kitűnnek. Wilfried Moll gyönyörű ezüst és fém evőeszközöket mutat be. Végre megfelelő méretű és mélységű kanál is van a készletben. Formája dísztelen, s nagyon harmonikus. Anette Diemer hengerforma teáskannája meggyőzően modern és meggyőzően teáskanna : nem kell a kiömléstől félni, ugyanakkor van ebben a modernségben valami meggondolt, ősi nyugalom. Az arany, ezüst és fém ékszerek az újdonság erejével hatnak. Nálunk kevés és jelentéktelen modern ékszer készül, ha készül is, inkább csak fémből, kőből, üvegből Itt a nemesfémek egész sorával, arany és ezüst kombinációjával is találkozhat a néző. A magyar művészek már bemutatkoztak Hamburgban. 1981-ben. Ez a viszonzott kiállítás a biztosíték arra. hogy a dialógus folytatódik. Torday Aliz Brigitte Enpers munkái Tálak — Isgard Mojr-Wohlgrmuth alkotásai (Hauer Lajos felvételei — KSi
