Népújság, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-24 / 224. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. szeptember 24., kedd 3. Vétő Megsemmisítő hatályú tiltakozás valamely testület (tervezett) határozata ellen — ez a vétó, legalábbis az értelmező szótár magyarázata szerint. Hazai gyakorlatunkban viszonylag ritkán ütközünk ebbe a fogalomba, amely jelenthet jót is, rosszat is. Mert jó az, hogy amíg egy elképzelés határozattá érik. addig ímeg-megáll a különböző rendű és rangú közösségek állomásain, így a vétójoggal felruházott szervnek alig- alig kell élnie ezzel a lehetőséggel. Rossz viszont azért, mert néhány eset utólag leszűrt tapasztalata arra utal : nagyobb hasznát vettük volna egy idejében elhangzó vétónak, mint a kó- rusDan hozott, de elhibázott döntésnek. Egy fontos munkakörben dolgozó asszony nem tudott elszámolni bevételével. Nem sikkasztott, csak egyszerűen fittyet hányt a legelemibb bizonylati fegyelemnek. Az intézmény nem is annyira őt védte, mint a mundért, amikor „csendben” áthelyezte az irányítása alá tartozó vállalathoz. Csakhogy egy kisvárosban még az ilyen diszkréten zajló munkahelyváltozás okát sem lehet titokban tartani, különösképpen ott nem, ahol a kollégák érintettek a személycserében. Az asszonykát eleinte fagyos hangulat vette körül, a hőmérséklet csak akkor szökött magasra, amikor egy másik információ is eljutott az érdekeltekhez: az újonnan munkába álló dolgozó megtarthatta korábbi fizetését, amely sokkal magasabb volt. mint az itteni törzsgárdatagoké. Az általános felháborodás hullámai a szakszervezeti bizottságig értek, a titkár pedig vétót emelt az igazgató megállapította bér ellen, aki nem tehetett mást: ötszáz forinttal csökkentette az asszony fizetését. A titkár szerint kifejezetten káros, ha vétónak kell útját állnia az ilyesfajta igazságtalanságnak. Rossz beidegződés, furán értelmezett liberalizmus indít arra néhány vezetőt, hogy mentse levitézlett társa esetében a menthetőt: szegénynek, ha már a sarzsija összetöpörödött, legalább az erszénye maradjon érintetlen. Egy-egy ilyen hír futótűzként terjed, kikezd hivatástudatot, ront munkamorált, igazol nagyon is hamis következtetést — és szétrobbant közösségeket. Minden jó, ha vége jó? Megtudom, hogy a visszavett ötszázas mégsem egészen visszavett: az igazgató az asszonynak különmunkát juttatott, pontosan havi ötszáz forintért. A vétónak immár nincs helye, a folyosói indulatok pedig nem kerülnek jegyzőkönyvbe. így nem érheti szó a ház elejét. Csak a házat. A vétójog a demokrácia egyik fontos eszköze, paradox módon azonban néhol éppen ennek hiányáról árulkodik. Az egyik dunántúli megye tisztségviselője kifakad: az alsóbb fórumokon mindig „felülről” várják a „megváltó tagadást”, mert ők maguk nem mernek a vezetőnek ellentmondani. Ezért az elfogult intézkedés testületi rangra emelkedik, nehezebb tetten érni a felelőst és az idők folyamán hólabdaszerűen gördülnek, nőnek a problémák egészen addig, amíg a „nagy ügy” ki nem pattan. Akkor egyszeriben kígyót, békát kiabálnak az elfogult, önkényeskedő vezetőre, aki éppen önkényes döntéseivel hibát hibára halmozott — „ jellem vasút jának” állomásaira senki sem kíváncsi. Hány és hány értékes embert térít le a helyes útról az elvtelen, vétó nélküli kórus? Erről nem szól a statisztika, mint ahogy arról sem, mennyi idegszál pattan el egy vezetőben, amikor ráébred arra, hogy szinte kényszerítve van a tévedhetetlenségre, mert elűzte magától az őszinte szót. „Egy leváltott vezető mellől gyakran a fejbólintó környezetet is le kellene váltani... ” — vélekednek sokan. Káromkodik az igazgató, mert bezáratták vele a gyár egyik üzemcsarnokát, mivel ott a munkavédelem legelemibb szabályait sem tartották be. Lehet, hogy amíg a hibákat reparálják, fuccsba megy az éves terv. akkor pedig fütyülhetnek a nyereségnek. Ennek a logikának lépcsőit vele együtt járják be a dolgozók: okvetetlenke- désnek tartják a szakszervezet munkavédelmi ellenőreinek intézkedéseit. Mérges az önkiszolgáló étterem főnöke is. A KÖJÁL legszívesebben hadisarcot vetett volna ki konyhájára, mert csak egy csatavesztés után lehet iiyen piszokba, rendetlenségbe ütközni. A zárva tartást közlő tábla előtt tanácstalanul topogó, éhes, emberek — az éhség a vendéglős mellé állítja őket: kit érdekel, hogy milyen a konyha, az étel számít, amit eléjük raknak. Látszatra tehát a vétó nem a többség érdeke. Valójában az összefüggéseket esetleg nem látó többségnek sincs mindig feltétlenül igaza. És cseppet sem jó. ha erről egy üzemi baleset, egy ételmérgezés győzi meg őket. Most például a dunántúli kisvárosban mindenki annak a strandnak a vezetőjét korholja, aki egy héten csak egyszer cseréltette a fürdő vizét. Pedig a takarékosság és a zavartalan szolgáltatás jegyében fogant intézkedést egészen addig pártolták, amíg a vérhasjár- vány nem ijesztett rá azokra, akik dühösék egy-egy leeresztett medence láttán. T. E. Egyszerűbb adminisztrációt! Sem a gyakorlatban, sem az oktatásban, sem a tudományban nem ismert nálunk a kevés adminisztrációval működő, modern mezőgazdasági nagyüzem. E meghökkentő megállapításra jutottak a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának szakemberei egy nemrég készített elemzés során. A vizsgálódás szerint milliárdos nagyságrendű megtakarítást lehetne elérni a jelenlegi adminisztráció egyszerűsítésével. Mindez azt is jelenti, hogy több ezer ember megválhatna irodai munkájától. s közvetlenül részt vehetne a termelésben. Az egyszerűsítés sokat köny- nyíthetne a vezetők terhein is. többet és alaposabban foglalkozhatnának érdemi munkájukkal, ugyanakkor megnövekedne az önelszámoló rendszerben dolgozó tsz- tagok érdekeltsége, mivel tisztábban látnák az eredmények alakulását, saját szerepüket. A szövetkezetek szakemberei örömmel megszabadulnának az elavult, termelést hátráltató gyakorlattól, de az érvényben lévő jogszabályok megkötik a kezüket. Azaz. tetszik vagy sem, szolgáltatniuk kell a legkülönfélébb adatokat, kimutatásokat. Holott az igényelt adatok között jócskán akadnak teljesen értelmetlen, felesleges számok is. A megtermelt zöldségekről például részletes kimutatást kell közölni, csakhogy többségét olyan kisgazdaságokban termelik. amelyekről a statisztikát készítők nem kapnak semmiféle adatot. Márpedig, ha a retek 95 százalékát olyanok termelik meg. akik nem szolgáltatnak adatokat, akkor mi értleme van annak, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek újra és újra jelentsék a retek vetésterületét, hozamát. költségeit? De vannak ennél nyakatekertebb kívánságok is. A KM például részletes adatszolgáltatást kér minden tehergépkocsiról: jelenteni kell azt, hogy melyik jármű mennyi utat tett meg földes úton. mennyit kövesen, mennyit pormentesen Ezt még a gépkocsivezetők sem tudnák pontosan megmondani, nemhogy az adatközlők. A jelenlegi számviteli előírások szerint a készletek, a belső anyagok, a szolgáltatások önelszámoló egységek közötti mozgását olyan áron kell nyomon követni, aminek semmi köze sincs a realitáshoz. Ahol önelszámoló rendszert szerveztek, ott kénytelenek párhuzamosan könyvelést vezetni. Egyet a számviteli előírásoknak megfelelően, egyet pedig az önelszámolás pontosságáért. Sok hasonló példát lehetne még fölsorakoztatni más területekről is: egyszerűbbé kellene tenni a táppénzelszámolás jelenlegi rendjét, a hitelfolyósítás gyakorlatát. a bankok számára nyújtott adatközlést. A téeszek azonban hiába berzenkednek sz ésszerűtlen, pazarló adminisztráció ellen, teljesíteniük kell a jogszabályokban megfogalmazott előírásokat. Egyedül abban bízhatunk, hogy országos érdekképviseleti szervüknek — a TOT-nak — sikerül változást elérnie. Javaslataik megalapozottsága érdekében munkabizottságot hoztak létre a helyzet alapos elemzésére. Ebben a munkában napr segítséget jelent, hogy két termelő- szövetkezet — az Adonyi Március 21. és a Püspökladányi Zöld Mező —vállalkozott arra, hogy saját üzemi tevékenységük és tapasztalataik feltérképezésével javaslatot dolgoznak ki az adminisztráció korszerűbb rendjére, amelyet a TOT közelgő V. kongresszusán szeretnének részletesen ismertetni. Az már most is bizonyos, hogy jelentésük szemléletváltozást sürget, s az adminisztrációt új szellemben, más alapokon kívánja megszervezni. Fő törekvésük, hogy megtalálják az állami irányítás és a szövetkezeti igények összeegyeztetésének hatékonyabb és egyszerűbb módját. Cs. J. A településfejlesztési hozzájárulásról — egrieknek Az utóbbi időben gyakran kerül szóba a településfejlesztési hozzájárulás. Miért is szükséges, mennyi legyen, mindenkinek egyforma ösz- szeget kell-e adnia; többek között ezek a kérdések foglalkoztatják az embereket. Egerben, a városi tanács szeptember 4-i ülésén is állásfoglalás született a hozzájárulás fizetésének előkészítéséről. Milyen elképzelések irányítják a megyeszékhely vezetését? Erre vártunk választ dr. Bakos Antal tanácselnök-helyettestől. — A város lakossága már eddig is bizonyította, hogy hajlandó tenni a településért — mondta. — Jól mutatja ezt az egy főre jutó társadalmi munka értékének növekedése, amely az elmúlt évben elérte az 1186 forintot. A városi tanács a soron levő fejlesztési elképzelések megvalósításával és anyagi lehetőségével támogatja az elkövetkezőkben is a fő célkitűzések elérését. Viszont mindehhez a VII. ötéves tervidőszakban ugyanannyi pénz áll rendelkezésünkre, mint az előző ciklusban. Természetes, hogy ez kevesebb feladat megoldására nyújt lehetőséget. Akad olyan is, amelynek megvalósítása a lakosság hozzájárulásával előbbre hozható vagy gyorsítható. Ennek érdekében kérjük az állampolgárok véleményét arról, hogy milyen mértékben tartják szükségesnek a településfejlesztési hozzájárulást. Egyre inkább érvényes, hogy a lakosságért csak a lakossággal együtt lehet tevékenykednünk. A véleményeket próbáljuk orientálni néhány fő fejlesztési célkitűzésre. Évek óta feszítő gondjaink vannak — ezt mindenki tapasztalhatta — a város egészséges ivóvízzel való ellátásában. Néhány kút bekapcsolására már sor került a déli vízbázis területén, de végső megoldást a dél-borsodi regionális rendszerhez való csatlakozásunk jelentene. E munkálatok közel 300 millió forintba kerülnek. Ennek első lépcsőjeként Andornak- tálya és Makiár mellett telepítenénk kutakat, amelyhez kérjük a lakosság anyagi segítségét. De az új állami köztemető létesítéséhez is hasonlóképpen támogatást várunk. Ezt az északi városrészbe, a kemping mögötti területre tervezzük, 100 millió forintos költséggel. A gyermek úszóiskola is elképzeléseink között szerepel. A medence, illetve a kiegészítő létesítmények építési költsége 45 millió forint. Természetesen egyéb, az állampolgárok által javasolt fejlesztési célokat is figyelembe veszünk. A hozzájárulás mértékéről annyit: két változatra várjuk a véleményeket, mégpedig arra, hogy 1986-ban nyolcszáz vagy hétszáz forint legyen-e ez az alap, amely 1987-től évente száz forintot emelkedne. — Tehát bíznak abban, hogy a lakosság megszavazza ezt a hozzájárulást? — Igen — válaszolta Ró- fusz Béla, a városi tanács pénzügyi osztályvezetője. — Egyébként évente ily módon 10—12 millió forintra számítunk. Ez a pénz mintegy huszonötöd részét képezi a tanácsi fejlesztési forrásoknak. A hozzájárulás kivetésének alapja: a személyi tulajdonú lakáshasználat és lakásbérleti jogviszony, valamint a személyi tulajdonban tartós használatban levő egyéb ingatlan, így például az üdülő, az önálló ingatlannak minősülő műhely, üzlet, műterem. — Tehát elképzelhető, hogy valaki két-, netán háromszorosát fizeti az alapösszegnek? — Igen. Viszont nem tartozik ebbe a kategóriába például a garázs, a zártkerti földingatlan és a bérlet útján hasznosított mezőgazdasági földterület. — A jogszabály a fizetési kötelezettség alól mentességeket, kedvezményeket is biztosít. — Valóban, „mentesíteni kell”, ahol az egy főre jutó átlagjövedelem a 2500 forintot nem haladja meg. Kedvezmények adhatók részben vagy teljes mértékben a szociális körülmények révén is. Például fiatal házasoknak, többgyermekeseknek. A mentességekre és kedvezményekre a kötelezettség tudomásra jutásától számított 30 napon belül írásbeli kérelem nyújtható be a jövedelmi viszonyok igazolásával együtt, a városi tanács pénzügyi osztályához. Egyébként a lakásbérleti jogviszonyon alapuló lakáshasználat után, a javasolt településfejlesztési hozzájárulás 70 százaléka fizetendő. — A lakossági véleményeket azokon a nyomtatványokon várják, amelyeket szeptember 22. és 30. között postáznak ki az egrieknek. — Kérjük, hogy a fejlesztési célkitűzésekre, illetve a hozzájárulás összegére tegyenek javaslatokat, s azt válasz-levelezőlapon küldjék be címünkre vagy a városi tanács aulájában (Eger, Dobó tér 2.) elhelyezett urnába, boríték nélkül dobják be, lehetőleg 8 napon belül. A többségi elv megállapítására bizottság alakult. Az eredményről természetesen tájékoztatjuk a lakosságot. Homa János Energiatakarékos félvezetők Gyöngyösről Az ipar számos területén törekednek arra, hogy energiatakarékos alkatrészeket, berendezéseket készítsenek, ©yöngyösön a Mikroelektronikai Vállalatnál több mint 100 féle félvezetőt állítanak elő. A több mint 100 millió darabból a hazai híradás- technikai ipar használja fel a legnagyobb mennyiséget. Ezeknél a parányi alkatrészeknél is törekednek arra, hogy minél kevesebb energiát vegyenek igénybe, s hosszú élettartamúak legyenek, — s ezt a technológiai fegyelem szigorú betartásával is szeretnék biztosítani. Az IC-mérőteremben.. Kaslik Ferencné, s az IC-mimiatűr a szalagban
