Népújság, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-24 / 224. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. szeptember 24., kedd 2. LIBANON Dzsemajel nem mond le Befejeződött a KKP országos tanácskozása Hétfőn Pekingben hatna­pos tanácskozás után befe­jeződött a Kínai Kommu­nista Párt országos konfe­renciája, amelyen átalakí­tották három felső párttes­tület — a Központi Bizott­ság, a tanácsadói testület és a fegyelmi-ellenőrző bizott­ság — összetételét, megvi­tatták és elfogadták a 7. öt­éves terv (1986—1990) irányadó vázlatát, illetve az ezzel kapcsolatos KB-javas- latot. A Központi Bizottság­ba 64 új tagot választottak. 27 személyt pedig póttagból teljes jogú taggá léptettek elő. összesen 68 személy vált ki a másik két bizott­ságból és 87 új tagot vá­lasztottak be. A KB gazda­sági javaslata éves átlag­ban hétszázalékos gazdasági növekedési ütemet irányoz elő az elkövetkezendő öt év­Amin Dzsemajel libanoni államfő beiktatásának har­madik évfordulója alkalmá­ból a televízióban vasárnap este mondott beszédében ki­jelentette: „Nem mondok le addig, amíg nem szabadí­tom meg Libanont a polgár- háborútól”. A libanoni keresztény és muzulmán közösségek veze­tői több ízben követelték Dzsemajel távozását. Az or­szág politikai és gazdasági válsága megoldásának elmu­lasztásával vádolják a 43 éves államfőt. Dzsemajel most világos­sá tette, hogy a feszültség növekedése ellenére sem hajlandó lemondani. Állás­pontja — mondotta — vál­tozatlanul az. hogy Libanon­nak „megkülönböztetett kapcsolatban” kell állnia Szíriával. „Az izraeli veszély- lyel való szembeszállás mi­att nélkülözhetetlen a két ország közötti stratégiai együttműködés”. A népi- ellenállás hősies .megnyilvánulásának nevez­te az izraeli megszállók el­leni gerillaakciókat. Az ellenállás az állam erőfe­szítéseit segíti elő az Izra­el által továbbra is meg­szállva tartott határmenti sáv visszaszerzésére — mondta. Az államfő elutasította Li­banon vallási, etnikai ala­pon való felosztását, amely — mind mondta — egybees­ne Izrael terveivel és egy­ben a „százéves libanoni há­ború” kezdetét is jelentené. Dzsemajel ugyanakkor le­mondóan elismerte: „Liba­non sajnos épp most esik bele ebbe a csapdába”. Végül felszólította a Tri- poliban szembenálló fele­ket, hogy vessenek véget súlyos véráldozattal járó harcaiknak. Libanon máso­dik legnagyobb városában, Tripoliban nyolc napja har­colnak a kikötőváros feletti ellenőrzés megszerzéséért egy szunnita mohamedán csoport és a Szíria-barát, ugyancsak mohamedán, Arab Demokratikus Párt hívei. A hét végi Szíriái közvetítés ellenére hétfőre virradóra sem hagytak alább a har­cok a városban. A hét vége harci króni­kájához tartozik, hogy Bej­rútban is súlyos harcok voltak. Nyugat-Bejrútban Heves összecsapásokra ke­rült sor Nabih BerH síita és Valid Dzsumblatt drúz hívei között. A hagyományo­san szembenálló két vallási közösség — a keresztény és a mohamedán erők — pe­dig a két bejrúti város­részt elválasztó „zöld vo­nal” mentén tüzeltek egy­másra. Adatok a mexikói földrengés áldozatairól re. A záróülésen felszólalt Teng Hsziao-ping. Csen Jün, végül pedig Li Hszien-nien. Mindhárom politikus — a PB Állandó Bizottságának tagja — erőteljesen hangsú­lyozta, hogy Kína gazdasági megújulásának együtt kell járnia a politikai, valamint az ideológiai-nevelő munka erősítésével. Teng Hsziao- ping, aki mintegy összegez­te a szocializmus kínai épí­tésének elveit és gyakorlatát, arra figyelmeztetett, hogy az anyagi előrehaladás ké­sedelmeket és visszaeséseket fog szenvedni, amennyiben nem jár együtt kulturális felemelkedéssel és ideológiai erősödéssel. A kínai gazdasági szerke­zet és gazdaságirányítási reformjáról szólva Csen Jün. a párt vezető közgaz­dásza, a tervgazdálkodás erőteljes híve. úgy véleke­dett, hogy az általános irányvonal helyes. Ugyan­akkor. Kína most konkrét intézkedésekkel kísérlete­zik, minden egyes lépés megtételekor kívánatos az óvatosság, a tapasztalatokat pedig a reform sikere érde­kében állandóan összegezni kell. A tervgazdaság az el­sődleges, a piaci szabályo­zásnak kisegítő szerepet kell játszania. A tervirányítás fajtáit nem szabad összeke­verni és a gazdasági szabá­lyozókat is tervszerűen kell alkalmazni. A mexikói hatóságok va­sárnap esti közlése szerint eddig 2832 fellelt halottja van a múlt heti földren­gésnek. A mentőalakulatok egyedül a fővárosban 1952 holttestet emeltek ki az ösz- szedőlt épületek romjai alól. További kétezer em­bert továbbra sem találnak, s félő, hogy ők már nem fogják túlélni a szörnyű ter­mészeti katasztrófát. Több mint ötezer sebesültet ápol­nak a fővárosi kórházakban. Mindazonáltal több mint száz személyt sikerült meg­menteni a romok alól va­sárnap Mexikóvárosban különösen kiképzett kutyák segítségével — közölte a mexikói hírügynökség. A járványveszély elhárítá­sára vasárnap óriási mére­tű tömegsírokban hántolták el a mexikóvárosi földrengés áldozatait. Fosztogató ban­dák elhagyatott házakban és üzletekben rabolnak. Sergio del Valle Jimenez kubai közegészségügyi mi­niszter vezetésével kormány- küldöttség érkezett vasárnap Mexikóba, hogy felmérje, milyen segítséget nyújthat Kuba a katasztrófa által súj­tott országnak. Havannából tizenhárom tonnányi egész­ségügyi segély: gyógyszer, vérkészítmény, transzfúziós berendezés és oltóanyag ér­kezett Mexikóvárosba. Több nyugati ország is felajánlot­ta segítségét. Laurent Fabius francia miniszterelnök Paul Quiles újonnan kinevezett hadügyminiszter' rei Párizsban (Népújság-telefotó —AP—MTI—KS) Hazánk és Angola Az Angolai Népi Köztár­sasággal függetlenségének kikiáltása évében, 1975 de­cemberében létesített diplo­máciai kapcsolatot a Magyar Népköztársaság. Az egymil­lió 246 ezer négyzetkilomé­ter területű, több mint 8 millió lakosú afrikai ország fővárosa Luanda, népessége főleg bantu, hivatalos nyelve a portugál. A függetlenség elnyerése után a szocialista orientációjú fejlődés útját választotta, ami jó alapul szolgál kapcsolataink fejlesz­téséhez. Angolát 1482-ben fedezték fel az Indiába vezető utat kereső portugál hajósok. A portugál gyarmatosítók a rabszolgakereskedelem egyik központjává tették a meghó­dított partvidéket, az ország belsejét azonban csak a múlt század második felében sikerült uralmuk alá hajta­ni. 1951-ben Portugália úgynevezett tengerentúli tar­tományának nyilvánította Angolát. 1956-ban alakult meg az Angolai Népi Fel- szabadítási Mozgalom, amely 1961-ben fegyveres harcot indított a függetlenségért. Az ország 1975. november 11-én nyerte el függetlensé­gét, a fasiszta rendszert meg­döntő, 1974-es portugáliai események, a „szegfűk for­radalma” következtében. A függetlenné vált ország hozzálátott a gyarmati ki­zsákmányolástól örökölt sú­lyos gazdasági elmaradottság felszámolásához. A kubai in­ternacionalista segítséggel a belső és külső reakció tá­madását visszaverő fiatal ál­lamban azonban a gazdasá­gi építést hátráltatta a por­tugálok hirtelen távozása kö­vetkeztében jelentkező hi­ány gazdasági vezetőkből és szakemberekből, a világgaz­dasági válság, az ország egyes tartományaiban az UNITA ellenforradalmi szer­vezet megfélemlítő és sza­botázsakciói, valamint a so­rozatos dél-afrikai betörések az ország területére. An­gola a belső nehézségek el­lenére, elismerésre méltó si­kereket ért el a társadalmi­gazdasági fejlesztés terén. Angola mezőgazdasági or­szág, a népesség négyötödé­nek a mezőgazdaság nyújt megélhetést. A fő mezőgaz­dasági termények a kávé, a cukornád, a szizál és a gya­pot. Ásványkincsekben na­gyon gazdag ország, ezek nagy része még kiaknázat­lan. Legfontosabb bevételi forrása a kőolajbányászat, Angola rövid időn belül Af­rika második legnagyobb kőolajtermelő országa lett. Jelentős a gyémánt- és vas­ércbányászata is. Az ország élén a függet­lenség kikiáltásától 1979-ig Agostinho Neto állt, halála után pedig José Eduaro dós Santos követte az államfői poszton. A nemzetközi élet­ben Angola haladó politikát folytat. Az el nem kötelezett országok mozgalmában, az Afrikai Egységszervezetben és a frontországok csoport­jában következetes antiimpe- rialista irányvonalat képvi­sel és természetes szövetsé­geseinek tekinti a szocialis­ta országokat. Intézményes kapcsolatok fűzik a KGST-hez. A ma­gyar—angolai együttműkö­dés az MPLA támogatásá­val, a felszabadító harc ide­jén kezdődött. A független­ség elnyerése és a diplomá­ciai kapcsolatok létesítése után, államközi kapcsolata­ink rövid időn belül a leg­magasabb szintre fejlődtek. Kapcsolatainknak kezdettől fogva nagy politikai jelen­tőséget tulajdonítottunk és segélyek nyújtásával is tá­mogattuk a szocialista orien­tációjú fejlődést. Kapcsolata­ink fontos állomása José Eduardo dos Santos elnök 1981-ben tett, magyarországi hivatalos látogatása, amely­nek során Losonczi Pállal aláírta az együttműködésünk alapdokumentumának szá­mító barátsági és együttmű­ködési szerződést. A magyar —angolai kapcsolatok tíz éve alatt számos szakdele­gáció cseréjére került sor, nyolc állam- és kormány­közi egyezmény és számos egyéb szakmai együttműkö­dési megállapodást kötött a két ország. Angolába irányuló leg­főbb exporttételeink: autó­buszmotor és -alkatrész, te­lefonközpont, gyógyszer, te- nyésztojás, naposcsibe. An­golai exportunk értéke 1984- ben 4,3 millió dollár volt. Angolai importunk legfonto­sabb tétele a kávé és az ipari gyémánt. A magyar—angolai együtt­működés példája a Luandá­tól 20 kilométerre, Viandá- ban működő Keve autóbusz- gyár, ahol Magyarország ál­tal szállított részegységekből szerelik össze a távolsági közlekedésre alkalmas bu­szokat. Műszaki-tudományos együttműködésünket az 1977- ben kötött megállapodás és a kétévenként megújított, legutóbb 1985 júniusában aláírt munkaterv alapján fejlesztjük. Magyarország pénzügyi, tervezési szakem­bereket küld Angolába, ahonnan gazdasági vezető­ket és. szakembereket fogad továbbképzésre, valamint ösztöndíjasokat magyarorszá­gi képzésre. A két ország kulturális egyezménye alap­ján sor kerülhet az első munkaterv aláírására. (MTI) rC Külpolitikai kommentárunk J—i Repül a nehéz kő... AMIÓTA AZ ŰJ-ZÉLANDI PARTOKNÁL elsüly- lyesztették a Greenpeace béke- és környezetvédő mozgalom hajóját, mind a térséget, mind Francia- országot sorozatos politikai robbanások rázzák meg. Az utolsó detonáció a hét utolsó óráiban történt. Laurent Fabius miniszterelnök a francia televízió­ban hivatalosan bejelentette: a francia titkosszolgá­lat ügynökei süllyesztették el — tapadóaknával — a Rainbow Warriort. Ez kétségtelenül jelentős fejlemény a tengeri kí­gyóvá dagadt ügyben. Amikor néhány nappal ez­előtt Francois Mitterrand köztársasági elnök levél­ben kérte fel miniszterelnökét az ügy „teljes és ma­radéktalan” kivizsgálására, már sejteni lehetett, hogy valami lényeges következik. A sejtés bizonyossággá vált. Bejelentették, hogy megválik hivatalától Charles Hernu hadügyminiszter, a Mitter,rand-kabinét egyik legrégibb minisztere, az államfő bizalmas munka­társa, akit ráadásul a hadsereg és a „civil” jobbol­dal által szinte egyedül elfogadott szocialista szemé­lyiségként ismertek. Lacoste tengernagy titkosszol­gálati főnök menesztése ezek után magától értetődő epizódnak számított a fontos események sodrában. Ilyen esemény Fabiusnak az a bejelentése, hogy a kormány egyetért a parlamenti vizsgálóbizottság ki­nevezésével kapcsolatos — egyébként kommunista — javaslattal. AMI E PILLANATBAN Franciaországot jellemzi, az a „repül a nehéz kő ... ” tipikus esete. A törté­nelemben nem először fordul elő, hogy egy jellegé­nél fogva nemzetközi esemény komoly belpolitikai válságot idéz elő. Ez azonban olyan krízis, amelyben a szokásosnál is több az izgalmas kérdőjel. Beszél­jünk magyarul: Franciaországban kezd erőre kapni egy ‘olyan gyanú, ami még a politikai intrikák nem éppen szegényes krónikáiban is rendhagyónak szá­mítana. Fabius beismerte a titkosszolgálat vétkessé­gét, de egy szót sem ejtett arról (ha úgy tetszik, a lényegről!), hogy ki adott parancsot erre az akcióra és a hatalom csúcsain ki tudott erről a parancsról. Mivel iáiig fél év van hátra a választásokig, nem le­hetetlen, hogy valakik júliusban olyan politikai fegy­ver ravaszát akarták meghúzni, amely nemcsak és nem is elsősorban a Rainbow Warrior, hanem a szo­cialista kormányzat elsüllyesztését célozta. Megeshet, hogy a parancsot nemcsak a legfőbb vezetés nélkül, de az elől eltitkolva adták ki. Harmat Endre Magyar—zimbabwei kapcsolatok Hazánk és a Zimbabwei Köztársaság 1980-ban létesí­tett diplomáciai kapcsolatot. Az együttműködés alapel­veit rögzítő megállapodás szerint mindkét országban keresik az együttműködés kialakításának lehetőségét a gazdaság, a kereskedelem, a kultúra, a tudomány és a technika területén. Nagykö­vetünk 1983 januárjában adta át megbízólevelét. A diplomáciai kapcsolatok felvétele után a Külkereske­delmi Minisztérium és a Magyar Kereskedelmi Ka­mara szakemberei készítették elő a gazdasági kapcsolatok felvételét. 1981 októberé­től — közös GATT-tagsá- gunk alapján — kereskedel­münkben kölcsönösen biz­tosítjuk a legnagyobb ked­vezmény elvét. Lehetőséget kínál együttműködésünk fej­lesztéséhez közös tagságunk is a Nemzetközi Valuta Alapban és a Világbankban. A magyar—zimbabwei kapcsolatok kiemelkedő ál­lomása Robert Mugabe miniszterelnök 1983. májusi hivatalos látogatása hazánk­ban Lázár Györgynek, az MNK Minisztertanácsa el­nökének meghívására. A lá­togatáson mindkét fél meg­erősítette szándékát az együttműködés kiépítésére. Robert Mugabe látogatása végén kijelentette; budapes­ti tárgyalási tükrében szá­mos lehetőséget lát a két or­szág közötti szorosabb együttműködésre mind poli­tikai, mind gazdasági téren. A miniszterelnöki látoga­tást követően több zimbab­wei miniszter járt hazánk­ban, keresve azokat a te­rületeket, amelyeken a ma­gyar tapasztalatokat az együttműködés kiépítésével Zimbabwe hasznosíthat­ná. 1984 óta magyar keres­kedelmi kirendeltség mű­ködik Hararében. Üj im-.‘ pulzust adhat kapcsolataink­nak az idén júniusban alá­írt kereskedelmi megállapo­dás. Megkezdődött az egyeztetés a két ország mű­szaki-tudományos együtt­működési egyezményének megkötéséről. Mindez előnyös keretet kínál a gazdasági kapcsola­tok fejlesztéséhez, bár azok egyelőre még csak a kezde­teknél tartanak, elmaradva a lehetőségektől. A magyar export értéke 1984-ben 1170 ezer amerikai dollár volt, legfontosabb tételei izzólám­pák, gyógyszerek, golyós­csapágy és fotópapír. Zim­babwét a lehetőségeket te­kintve igen fontos gazdasá­gi partnernek tekintjük. Zimbabwe ásványkin­csekben igen gazdag ország, jelentős a krómérc-, az az­beszt-, az arany-, az ezüst- és wolframbányászata. Af­rika egyik legerősebben di­verzifikált iparával, intenzív mezőgazdasági termeléssel, és kielégítő infrastruktúrá­val rendelkezik. Gazdasági téren lehetséges együttműködési területnek tartjuk a mezőgazdaságot, (öntözési rendszerek, vízgaz­dálkodás, szövetkezeti ta­pasztalatátadás) az energeti­kát, a közlekedést, az egészségügyet, az oktatást, az izzólámpa- és fénycső- gyártást. Az áruforgalomban egye­lőre a barter üzletek léte­sítése a legígéretesebb, en­nek előmozdítására a Ma­gyar Külkereskedelmi Bank tavaly speciális bankszámlát nyitott elientételezéses üz­letek számlavezetésére. Kul­turális kapcsolataink egye­lőre zimbabwei ösztöndí­jasok fogadásában merül­nek ki. Megkezdődött a tö­megszervezeti kapcsolatok kiépítése is a két ország kö­zött. Zimbabwe ad otthont az el nem kötelezett orszá­gok jövő évi csúcstalálko­zójának. Ez is jelzi külpoli­tikájának fő irányát. Követ­kezetesen fellép a térség problémáinak igazságos ren­dezéséért.

Next

/
Thumbnails
Contents