Népújság, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-21 / 222. szám

6» NÉPÚJSÁG, 1985. szeptember 21., szombat MINDENNAPI NYELVÜNK Jól esik: jólesik...? Közleményünk címében megidézett nyelvi formákra is ráillik a költő e versrész­letének mondanivalója: ,,Az a lélegzetnyi hely két szó között, mely egybe és kü­lön is írható" (Tandori: Közzétevések). Ennek az egybe- vagy különírásnak nemcsak helyesírási, hanem helyes értési vonatkozásai is vannak. Arra is utalunk ve­le. hogy a kétféle írásmód közölnivalónk pontos és egyértelmű kifejezéséhez is eligazítást nyújt számunk­ra, s ugyanakkor azt is példázza, hogy helyesírásunk nemcsak hangjelölő, hanem értelemtükröző írásrendszer is. Mit tükröz pl. a külön írt jól esik és az egybevont jól­esik írásforma? Elsősorban azt, hogy a két nyelvi for­mának nemcsak megnevező szerepére kell figyelnünk, hanem a gondolatközlésben vállalt szerepére is. A jól esik ebben a szövegössze­függésben vall sajátos köz­lő, kifejező szerepéről: jól esik, azaz zuhog. ömlik az eső. Az egybeírt forma pe­dig arra utal, hogy ami jólesik: az ízlik, az megnyug­tató érzést kelt bennünk, kellemes érzéssel tölt el bennünket. A két nyelvi forma és írásmód közötti különbségre építkezik az a szójáték is. amelyben sajátos képet ka­punk la beszélőpartnerek kö­zötti félreértések nyelvi alap­járól, okáról. Zuhogó esőben állít be barátjához egyik is­merőse. A szóbeli kapcsolat- teremtés folyamatában el­hangzik az a kérdés: Miért jöttél ebben a zuhogó eső­ben? A válasz: azt mondtá- tok. csak jöjjek, ha jól esik; A beszélő partner az egybe­írt jólesik összetétel jelen­téstartalmára gondolt, s nem a jól esik szószerkezettel közvetített használati ér­tékre. Új helyesírási szabályza­tunk, A magyar helyesírás szabályainak 11. kiadása nem véletlenül nyújt bővébb, egy­értelműbb, világosabb eliga­zítást, s a szótári részben gazdagabb példatárt az egy­be- és különírás sajátos dia­lektikájára alapozó, s az ér­telemtől függő írásmódokra. Példáink egyértelműbben jelzik, mire gondolunk: jó érzés: kellemes érzés — jó­érzés: emberiesség, jóérzésű: megértő — két balkezes (ví­vó) — kétbalkezes: ügyet­len, mafla stb. Az iskolai helyesírás ta­nításának gyakorlatában fel- felhangzik ez a kérdés; egy­be- vagy külön kell-e írni ezt vagy azt a szót. nyelvi formát. A válasz gyakran így kezdődik: az attól függ. hogy.... s így folytatódik: az értelemtől függően írjuk pl. egybe: mármost: ezek után., s külön: már most, s nem később — méghozzá: sőt, még hozzá is el kell men­nünk — mihaszna: haszon­talan, mi haszna van a zöld­ségen stb. Természetesen nyelvtani ismeretekre is szükségünk van az egybe- vagy külön­írás érzékelésére. Fel kell ismernünk, pl., hogy szó- szerkezettel vagy szóösszeté- tétellel állunk-e szemben. Ennek mérlegelése alapján döntjük el pl. a kék haris­nya — kékharisnya nyelvi formák leírását. Kék ha­risnya: s nem fehér haris­nya van a lábán. Kékharis­nya: a felesége amolyan kékharisriya. azaz tudálékos, műveltkedő. írói babérokra vágyó nő. Új helyesírási szabályza­tunk bő példatárának meg­ismerése elősegítheti azt is, hogy népünk helyesírási köz­érzete megjavuljon az egy­be- vagy különírás helye­sebb használatát illetően is. dr. Bakos József Emlékezés Mészáros Lászlóra A tékozló fiú KÉPEK, HANGULATOK LŐCSÉTŐL VELEHRADIG IX/6. Ányos Pál nyomában a Nyitra mentén 80 esztendeje, 1905. szep­tember 18'án Budapesten született Mészáros László, Medgyessy Ferenc, Beck ö. Fülöp mellett századunk egyik legnagyobb szobrásza. Apja csepeli vasöntő, 19_es vö­röskatona volt. Nehéz sors emelte Mészáros Lászlót a művészet magaslatára. Először Simay Imre tanít­ványa volt az Iparművésze­ti Iskolán, Vilt Tibor tár­saságában állította ki első szobrait a 20-as évek végén a Tamás Galériában, aztán római ösztöndíjas lett. Meg­ismerte az egyiptomi és az etruszk szobrászat üzenetét, mégis Michelangelo rabszol­gái döbbentették küldetésé­re, melyet tehetséggel, be­csülettel vállalt, teljesített. Első klasszikus értékű al­kotása, az 1930-ban mintá­zott Tékozló fiú, mely el­hagyja a biblikus színteret, és kora társadalmának ösz- szegzését adja, egy osztály, a parasztság becsületét, vá- ~ gyait, jövőbe vetett hitét. Eb­ben az időszakban pompás munkásportrékat is készí­tett, 1929-ben született a Mongol tavasz című szob­ra, és ekkor álmodta agyag­ba Beethoven alakját. Re­mek rajzkészséggel és for­máló erővel rendelkezett, eh­hez mély társadalmi elköte­lezettség járult, mely a ké­sei magyar aktivizmus e ki­váló képviselőjét a munkás- osztály mozgalmához csa­tolta. 1933—34-ben készítet­te az Illegális plaketteket, ér­dekes fejbillentéssel Petőfit, a Munkás protréját, a Sza­badság heroikusán lépő alak­ját. Szobrászi tette mellett emberi szolgálatot is vál­lalt, bátran, helytállással se­gített az üldözötteken, dol­gozott a Vörös Segélynek. Ebben az időben rajzolta meg Hincz Gyula portréját, mintázott remek szobor­arcképet arról a Klinkó Jó­zsefről, aki aktszobrát Ró­mából hazahozatta. Minden művét az érlelt monumentalitás jellemzi, zárt formái eszméket és maga­tartást hordoznak. Kapcso­latban állt az illegális Kom­munista Párttal. 1935-ben a Szovjetunióba emigrált, és Frunzéban dolgozott, ö ala­pította Közép-Ázsia első szobrászati iskoláját, s ő ter­vezte a frunzei pályaudvart. Remek frízeket tervezett a Frunzei Kormánypalotába, olyan pazar, vágtató lovas­jeleneteket, melyek a kirgiz nép történelmét ábrázolták, és egyúttal saját 1935-ös ló­fejét és az Ismeretlen ló emlékére című mesterművét folytatták szemléletben, mi­nőségben. Ebben az időszak­ban készültek szoborvázlat- rajzai térdelő kirgizről, kir­giz parasztasszonyról. Eré­nye, ereje: a monumentális érzék és a fogalmazás vilá­gossága, tömörsége, tisztasá­ga, amellyel képes volt az ősi plasztikai formákat fel~ használini a kor igényeihez igazítva. Sajnálatos. hogy ezen elképzelései jórészt csak tervekben maradtak fenn. Életművét, sorsát. szob­rainak máig ható tanulsá­gát Kontha Sándor művé­szettörténész összegezte több tanulmányban és Mészáros Lászlóról írt monográfiájá­ban, amelyben őt a ma­gyar szobrászat egyik leg­nagyobb alakjának nevezte. Joggal. L. M. A nyitrai tájon utazó ma­gyar turista nemigen téved a Tapolcsány és Nyitra kö­zött fekvő Felsőelefántra. Jelentéktelen falucskának gondolja, amelyet a főútvo­nal is elkerül s igazából a hegyek is még kissé távol es­nek tőle. Pedig Nyitra felől — a főútvonalról Nyitrada- rázsnál letérve — hamar megtaláljuk. Felkeresni egyetlen nyomós okunk le­het: itt töltötte életének ta­lán legkeményebb időszakát a magyar szentimentális li­ra egyik legmarkánsabb és legkorábban elhalt képvise­lője, Ányos Pál. A kala­pos királyról indulatos ver­set író poéta neve ma per­sze csak keveseknek mond valamit, hisz költészetének ismerete meglehetősen le­szűkült az elmúlt ötven esz­tendő alatt. Legfeljebb az elmúlt évben figyelhettek fel lírájára az érdeklődők, ami­kor halála kétszázadik év­fordulója alkalmából válo­gatott műveinek kötete meg­jelent. Pedig Ányos tehetsé­ges költő volt, s ha lírája igazából torzó maradt is, je­lentős voltát nemigen le­het tagadni. Ügy látszik, a szentimentalizmus magyar költőinek sorsszerűén ha­mar kellett kidőlni a sorból. Dayka Gábor huszonhét, Szentjóbi Szabó László hu­szonnyolc évesen ment el, s ha a szentimentalizmus je­gyében fogant nagy versek okán Csokonait is ide sorol­juk. úgy ő is megemlítendő az érzelmesség kifejezésére vállalkozó, tragikusan ko­rán elhalt XVIII. századi magyar lírikusok sorában. Ányos — az említettek kö­zül időben a legkorábban, 1784 ben — huszonnyolc éve­sen lépett át az általa vers­ben megénekelt „fehér ár­nyak" „halottas honnyába". Milyen költő volt Ányos Pál? A kor kínálta művelt­séganyagot, s a klasszikus és a kortárs líra formai ele­meit jól ismerő, valódi köl­tői vénával megáldott poé­ta, aki a szépség, az eszté­tikum rabja volt, s aki e szépséget kora költői gya­korlatának szintjén transz­ponálta lírává. írt tájélményt megfogalmazó verset épp­úgy, mint a földi szerelem szépségeit idealizáló költe­ményt. Nos, a nyitrai tájon utaz­gató turista ennek a költő­nek emlékeit keresheti Fel­sőelefánton. Hogy került a dunántúli születésű, Győr­ben, Veszprémben és Pá­pán, majd meg Nagyszom­batban és Budán tanuló fiatalember Felsőelefántra? Életrajzi adatai megadják a választ. 1772-ben, a pálo­sok iskolájának növendéke­ként úgy döntött: maga is belép az egyetlen magyar alapítású szerzetes rendbe. Más kérdés, hogy e dön­tést a szülői szándék is meg­határozta. Márianosztrán tölötte a noviciátust, aztán — a nagyszombati és budai egyetemi stúdiumok után — elöljáróinak engedelmes- kedve ment a rend nyitrai házába Felsőelefántra. A Nyitra menti falucskába ne­'tán mégis elvetődő utazó azt vélheti : a természet szép­ségeiért rajongó fiatalember örömteli napokat, heteket, hónapokat töltött itt. A fa­lutól gyalogosan még jó fél­órás útra lévő hajdani ko­lostor és a környező táj szép­sége legalább is ezt sugall­ja. A kolostorépület méretei ma is lenyűgözőek. A pálos rend feloszlatása után az Edelsheim—Gyulai grófok tulajdonába került s a XIX. század végén az igényeik sze­rint átépített kolostor máig megőrizte barokkos monu­mentalitását és pompáját. A jobb oldali szárnyon még lát­ható eredeti szépségében a barokk bejárat is, a kas­tély csarnokában pedig ott vannak az 1775-ből való freskók, amelyekben Ányos is gyönyörködött. E> tájat nemcsak a mai szem ítéli kellemesnek, han­gulatosnak. Ányos első élet­írója, Batsányi János is szép­nek találta. „Ez a helység sűrű setét erdők és magas, bérces hegyek között fek­szik: s mély csendesség ural­kodik az egész környéken” — olvassuk Batsányi szöve­gében, aki persze elmondja azt is, hogy „az ilyen tájék jó és kellemetes lehet ugyan eleinten, s egynéhány napi múlatásra, akárkinek, s ta­lán lakásra is a nyugodal­mat kereső korosabb em­bernek; — de Ányos ifjú, érzékeny és poéta volt!" Igen, ifjú és poéta, aki ba­rátokra, társaságra vágyott. S ha ez utóbbit meg is ta- láthatta a közeli kúria la­kóinak körében, ez a budai társas kör, az irodalmi és tudományos élet közegét nem pótolhatta. Mindezt tudva már meg­értjük: miért íródott any- nyi vers és levél az itt töl­tött esztendő klastromi ma­gányáról, s a belső gyötrő­désről s mért érezte idegen­nek, sőt olykor „iszonyúnak" az Elefánt környéki tájat, hol „hó fedi" a „bérces vi­déket", „Mellyet a szünetlen erdők sűrűsége, Hegyek magassága, völgyeknek mély­sége Iszonyúvá tészen.” S megértjük azt is: miért kel­tezi, s kezdi episztoláit rend­szerint eme fordulatokkal : „Elefánti magánosságomból''. „Remeteségemből”, „Magá­nosságomból”, s miért írja testvéröccsének prózai le­vélben: „...tudod, miként vigasztalódik egy halandó magánosságában, ha.. .azt tudhattya, hogy róla még emlékeznek...” Más helyütt még komorabbnak festi hely­zetét: „.. .Ollyan lettem, mint a méllységben zergő setét- ség, hegyek között fekvő ma­gános erdők, vagy sivatag pusztaságok, hol semmi örömkiáltás soha nem kálla­iik. ..” Amikor a tél elmúlt, s a hegyekből ismét friss vizű patakok csörgedeztek a Nyit­ra folyó felé, s kizöldültek az erdők, meg a rétek, köl­tészetének hangja derűsebbé vált. Orczy Lőrinchez inté­zett episztolájában vallja meg: volt érzéke meglátni e táj szelidebb arcát is: Távol világunknak mostani zajjától. Távol a kénköves Coczytus partyától. Néha forrás mellett, néha árnyékokban Fújom furuglyámat tavaszi napokban. Késő délután van, a park fái és virágágyásai között kanyargó sétányon nemigen járkálnak, a hajdani klast- rom mai lakói gyógyulásra váró betegek. Valahol mesz- sze harang szól, s az alko­nyt szellő időtlenséget va­rázsol a völgy fölé. A klast- rom homlokzatával átellen- ben a hegyormot még beara­nyozza a nap, de itt lenn a völgyben már az alkony ólákodik. E fák közt vala­ha árnyakat látott az érzé­kenység poétája, a ma em­bere a békesség, a csend birodalmát csodálja benne. Lőkös István (Folytatjuk) HOGY TÖBB LEGYEN AZ OLVASÓ . . . Pillanatkép a siraki könyvtárról Az óvodások gyakran eljönnek a könyvtárba (Fotó: Perl Márton) Osztafin Béláné: Minél több fiatalt szeretnénk az olvasók között tudni... I Barátságos, meleg hangu­latú terem. A polcokon ren­geteg könyv, virágok, az asztalon lemezjátszó, hang­szóró. a fotelban játéknyu­szi. Az első pillantásra meg­nyerő a siroki községi könyvtár. A bibliotéka a művelődési házban kapott helyet, ame­lyet még az 50-es évek vé­gén építettek. Eleinte eléggé kezdetleges volt, például a szabadpolcos rendszert sem tudták megvalósítani és mindössze heti négy órában látogathatták az olvasók. — Ma már merőben más a helyzet — mondja Oszta­fin Béláné, könyvtáros. — Mindennap, délután 2-től es­te 8-ig van kölcsönzés. Szom­batón is nyitva tartok, hogy akik dolgoznak, szabad ide­jükben eljöhessenek. — Milyen segítséget kap a könyvtár a községtől? — Előbb a Mátravidéki Fémművek támogatását em­líteném. Együttműködési megállapodás született a községi tanács és a siroki üzem között. Évente 13 ezer forint könyvbeszerzési ke­retet kapunk. így ma már 10 ezer kötetes az intézmény. Kőkúton van égy letéti könyvtárunk, klub formájá­ban működik, a művelődési házzal együtt. Heti két al­kalommal várja az olvasó­kat, bár a számuk meglehe­tősen kevés. — Mi változott azóta, amió­ta átvette a könyvtár keze­lését? — 1978 januárjában jöt­tem ide. akkor egy nagy selejtezést hajtottunk végre. Bár megnövekedett az úgy­nevezett „törölt könyvek" száma, de javult az állo­mány összetétele. Akkori­ban kaptuk meg ezt a 110 négyzetméteres alapterüle­tű helyiséget, amelyet az­óta alaposan „kinőttünk’’. A Megyei Könyvtár ajándéka^ ként új bútorok kerültek ide és megvalósult a sza­badpolcos rendszer. Most már van folyóirat-válogató, könyvböngészdénk és zenei részlegünk is. Igaz, ez utób­bi eléggé kezdetleges. A Megyei Könyvtár és a Mát­ravidéki Fémművek támo­gatásával akkoriban elértük, hogy a bibliotéka a környék egyik legszebb könyvtára lett. Később aztán akadtak gondok is. Elsősorban az ol­vasók száma kevés. Régeb­ben a 385 rendszeres láto­gató közül 143 általános is­kolás volt. A fizikai dolgo­zók közül 105-en iratkoztak be. Aztán sajnálatos módon sokáig beteg volt a községi könyvtáros, és a helyettesí­tést csak nehezen tudták megoldani. — Nekem most még egyet­len új olvasó is nagy öröm. mert látom, ha lassan is. ismét egyre többen lelik örömüket a könyvadta szép­ségekben. Tudom, sokat kell még tenni azért, hogy szá­zakat csalogassunk be a könyvtárba. Különösen a termelőszövetkezeti tagok között kell nagyobb propa­gandát kifejteni. Az egész napi fárasztó munka után jó, ha egy-egy napilapot, ké­pes lápot vesznek a kezükbe. — Említette a zenei rész­legüket is . :. — Eleinte 10—15 fiatalt sikerült „becsábítani” és a könnyűzenéről rászoktatni a komoly zene hallgatására. Aztán a jól működő zene­barátok klubja lassacskán elenyészett. A tagok férj­hez mentek, megnősültek, többen elköltöztek. Ma már inkább a művelődési házat látogatják, a diszkó, a video vonzza őket. Régebben itt tartottuk az író—olvasó ta­lálkozókat is, ma azonban ezeknek a rendezvényeknek a Mátravidéki Fémművek ad otthont. Tavasszal pél­dául Moldova György járt Sírokban. — Most hány olvasójuk van? — Ebben az évben ed­dig 240-en iratkoztak be. Szeptembertől az iskolások is gyakorta jönnek. Meg­szerveztük az „Ismerkedj a könyvtárral!” akciót. De kü­lön irodalomórákat, környe­zetismereti órákat is tarta­nak itt. A tanításban segít­ség a zenei anyag is. Gyak­ran hallgathatnak verseket, irodalmi müveket a tanulók. Mi több, az óvodások is sű­rűn betérnek a könyvtárba. Meselemezeket hallgatnak: élvezik, hogy szabadon vá­logathatnak a képeskönyvek között. Legutóbb még szü­letésnapot is tartottak itt. — Vannak-e gondjai? — Szűkösen vagyunk. A művelődési házban ugyan lenne hely a bővítésre, csak épp pénz nincs hozzá. így legföljebb azt a megoldást választhatjuk, hogy maga­sabbra építjük a polcokat. No, és pillanatnyilag az a legfőbb feladatunk, hogy növeljük a rendszeres olva­sók számát.... Mikes Márta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents