Népújság, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-14 / 216. szám

6

NÉPÚJSÁG, 1985. szeptember 14., szombat

MINDENNAPI

NYELVÜNK

Gyerek:

gyermek...?

Szóban és Írásban többször kérdezték meg tőlem: azonos értékűek-e a címbeli szóalakok, s bármikor, bármilyen beszéd helyzetben felcserélhetők-e egymással; melyik a köznyelvibb, általánosan elterjedtebb változat. s használati értékükben, jelentésárnyalatukban alá vannak-e vetve sajátos használati megkötöttségeknek?

Jegyzetfüzetembe ezek a kérdések kerültek bele leggyakrabban: hogyan mondjuk és írjuk helyesen: gyermeknap vagy gyereknap, gyermektartás vagy gyerektartás, gyermekvédelem

vagy gyerekvédelem, gyermekáldás vagy gyerekáldás, gyermekcipő vagy gyerekcipő stb. Az általános nyelv- használat tanulsága szerint váltakozva élünk ezekkel az alakváltozatokkal. Az írásos közleményekben is' ugyanezt tapasztaljuk. Sokszor ugyanabban a közleményben, sőt szövegösszefüggésben váltják egymást a gyermek és a gyerek megnevezések : „A gyermekközösségben rendhez szokottak a gyerekek" (Élet és Irodalom, 1985. máj. 10.). „Május utolsó napja a gyerekeké. Szépek, fontosak a mi gyermeknapi ünnepeink" (Népszava, 1985. máj. 25.) „Nemzetközi gyermekrajz- pályázatot hirdettek meg, s a pályázaton hat-tizennégy éves gyerekek vehetnek részt" (Magyar Nemzet, 1985. márc. 28.).

De vannak esetek, beszédhelyzetek, amikor az alak- változatok eltérően viselkednek: s a gyerek szóforma inkább köznyelvi változatnak tekinthető, a gyermek szó pedig gyakran kapja ezeket a minősítő jelzőket: hivatalos, választékos. Példatárunk is erről bizonykodik Általánosan elterjedt nyelvi formák: gyerekcsíny, fenegyerek, gyerekember, gye- rekeskedik, gyerekség. . A szólásszerű megnyilatkozásokban is inkább a gyerek hangsor jut nyelvi szerephez: Nem mai gyerek már. Amolyan gyerekeszű ember.

Az éretlen, a komolytalan viselkedésre is inkább azt szoktuk mondani, hogy gyerekesen viselkedik, gyerekes- kedik, gyerekségeket követ el stb.

A régibb alakváltozat. a gyermek inkább a választékos és hivatalos stílusnemet képviselő megnyilatkozásokban tűnik fel mai nyelv- használatunkban is.

A tapasztalatlan, a naivul őszinte, a hiszékeny, a romlatlan emberre, viselkedésre, magatartásra minősítésül inkább a gyermekded vagy a gyermeteg szóváltozatokat használjuk. Jó értelemben szoktuk mondani: gyermeteg mosoly, kedély, őszinteség, ugyanakkor van ennek az alakváltozatnak elítélő, rosszalló használati értéke is. Éppen napjainkban egyre gyakrabban olvashatjuk ezt a szóalakot a sajtó hasábjain is mindkét használati értékben: „Barátságos maradt, mosolygós, szinte gyermetegen nyílt" (Élet és Irodalom. 1985. jún 7.). — „A tévé

gyermekeknek szánt műsorkínálata gyermetegebb a kelleténél" (Élet és Irodalom, 1985 máj. 31.). —

„Arany János nemes veretű szövege helyett (a Daliás idők c. filmben) gyermeteg narració értelmezte a festményrajzokat" (És, 1985. jól. 5). „A diszkók és a gyermetegen hangzatos nevű szeszeidéin zenélik és csörömpölik be a mellékutcákat is" (Népszava, 1985. júl. 31.).

JÖ IRÁNYBAN - KÉT FOLYÓIRAT BEKAPCSOLÓDIK - ÚJABB KÖZLEMÉNYEK VÁRHATÓK - A SZIBIR KONFERENCIÁT SZERVEZ

• •

Összefognak a kutatók

Fejlemények a Petőfi-rejtély ügyében

Az ifjúság és a társadalom

Tokaji irótábor — Miskolcon

Olvasóink emlékeznek arra, hogy augusztus 31-én lapunk tette közzé azt a mindenképpen szenzációs feltételezést, hogy szovjet kutatók úgy vélik: nyomára bukkantak Petőfi szibériai sírjának.

Tulajdonképpen nem tettünk mást, mint kivonatosan közöltük az ungvári. Kárpátontúli Ifjúságban megjelent két terjedelmes és meggyőző, vagy legalábbis elgondolkodtató, érvekben egyaránt bővelkedő közleményt.

Kollégáink erre országszerte reagáltak, s az izgalmas kérdéskör ma már emberek — irodalombarátok és érdeklődők százezreit foglalkoztatja.

Mint ígértük — szerény lehetőségeinkhez mérten — szerkesztőségünk is részt vesz a vizsgálódásokban. Ezért készítettünk telefon- interjút a hírt világgá röpítő sajtóorgánum főszerkesztőjével Horvát Vaszil Mi- hajloviccsal. aki nemcsak örömmel vette jelentkezésünket, hanem felhívta a figyelmet az együttműködés járható útjára is.

— A kissé „vaskalapos" szakembereket kivéve nálunk is nagy visszhangot keltett az Önök által továbbított információ. Épp ezért mindenki arra kíváncsi, hogy mi történt a publikációk után?

— Jóleső érzés, hogy megértik törekvéseinket. Bennünket kizárólag a körültekintő tájékoztatás óhaja vezérel, ezért vállalkoztunk arra, hogy közkinccsé tesz- szük az eddigi eredményeket. Ugyanilyen szándék sarkall

bennünket, mint Önöket. Elmondhatom. hogy seregnyi, útbaigazító adatokat is tartalmazó levél érkezett hozzánk. Emellett természetesen tartjuk a kapcsolatot mindazokkal — valameny- nyien felkészült, hivatásérzettől áthatott búvárkodók —, akik bekapcsolódtak a kutatásokba, amelyek nagy ütemben, s igen szervezetten folynak tovább.

— Hallhatnánk ezekről részleteket is?

— Egyre kisebb lesz a kétkedők tábora. Jó néhányan — többek közt egy_ a kiváló költőről könyvet is írt professzor — korrigálják elképzeléseiket. Az érintettek általában akkor tévedtek, amikor a Petőfi, s nem a Petrovics nevet választották iránytűnek, s ezzel az alapállással meglehetősen leszűkítették a kört. A. V. Tivanyenko. a történelemtudományok kandidátusa, az Oroszországi Műemlékvédelmi Társaság Burját Köz- társasági Tanácsa Elnökségének elnökhelyettese sikeresen nyomozott újabb adalékok után. Néhány órával ezelőtt kaptam meg levelét, amelyben eddig ismeretlen, de feltétlenül meggyőző erejű tényeket sorakoztat fel. S ha már itt tartunk, akkor hadd jegyezzem meg. hogy — egyebek közt ennek alapján — újabb, nagyobb lélegzetű cikken dolgozunk. amely hamarosan megjelenik, s feltétlenül közelebb visz a megoldáshoz. közös töprengésre serkentve mindazokat. akik választ keresnek az eddig meg nem felelt kérdésekre.

— Mi a helyzet másutt.

hogyan vélekedik a karpataijai értelmiség, az Ungvári Állami Egyetem illetékes kollektívája?

— Eleinte tamáskodtak, az érveket azonban mérlegelték. Olyanok is akadtak köztük, akik már találkoztak, beszélgettek Tivanyen- kóval, s kezdik kétségbevonni a régebbi nézetek, dokumentumok . hitelességét. Célunk az, hogy velük karöltve jussunk célhoz.

— Létezik-e koordinálás?

— Most még inkább, mint korábban. Ebből többen részt kérnek rajtunk kívül. A Sajkái című folyóirat nemsokára egy negyven-negyvenöt oldalnyi összegzést készít az eddigi megállapításokról. Ha ez megjelenik, akkor a Szibir szervez egy konferenciát, amelyen remélhetőleg ott lesznek a magyar fél képviselői — újságírók, irodalmárok — is. Ez a rendezvény az esztendő végére várható. Az itt formálódó viták után következhet a feltételezett sír azonosítása. Nem huszárvágtában jutunk el az igazságig, hanem gondos, precíz, hamisítatlanul tudományos mérlegelés révén. Kérem, küldjék el nekünk a Magyarországon eddig megjelent közleményeket. mindenekelőtt azokat, amelyeket Önök publikáltak. Egyébként ésszerű lenne, ha felkeresnének bennünket, mert személyes diskurzus révén minden részlet tisztázható.

Ezt ígértük, méghozzá az itthoni tájékozódás, a vi- szontlátogatás reményében.

Pécsi István

Idén immár tizennegyedik alkalommal rendezi meg szeptember 15—19. között a Magyar írók Szövetsége, a Napjaink szerkesztősége és a Hazafias Népfront Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Bizottsága a tokaji írótábort, most kivételesen Miskolcon. A megyében élő és elszármazott írók, költők mintegy felszázan a hagyományoknak megfelelően Tokajban gyülekeznek, majd Tiszala- dányban a tokaji találkozók egyik megteremtőjének,

Darvas Józsefnek az emléktáblájánál helyeznek el koszorút. A tanácskozás másnap Miskolcon kezdődik, amikor a beszélgetés tárgya az ifjúság és a társadalom sokrétű viszonyának vizsgálata, az ifjúság szocializációjának elemzése.

Ha ilyenkor ősszel évente az írótábor megrendezéséről kapunk hírt, érdemes felidézni, hogy milyen irodalmi és politikai gyökerei vannak ennek a kétségtelenül eddig egyedülálló és sajátos művelődési fórumnak.

Tiszaladányban 140 májusában Móricz Zsigmond, Kovács Imre és Veres Péter a ladányi falunapon találkozott a taktaközi parasztsággal. Az írók és a parasztok párbeszéde, az ország sorsáért való közös aggódás egyúttal hitvallás volt a nemzet, a magyar nép jobb, békésebb jövője mellett. 1942- ben a második író-paraszt- találkozó megrendezése a fokozódó terror légkörében bátor magatartásnak. nyílt állásfoglalásnak számított. A szervezők többek között meghívták Darvas Józsefet, Gulyás Pált, Sinka Istvánt, Veres Pétert. Amikor 1960- ban az első ladányi találkozó huszadik évfordulóján a megjelent írók a háború előtti feszült hangulatú beszélgetésekre emlékeztek. Darvas József azt mondta: „Itt engem egy embererdő védett, amikor bújkálnom kellett. Itt mindenki ismer, és én is ismerek mindenkit." Majd néhány évvel később elsőként kezdeményezte, hogy Tokaj évente adjon helyet olyan találkozóknak, ahol az irodalom képviselői a helybéli parasztsággal, a témához értő szakemberek, társadalompolitikusok csoportjával megvitatják a közélet, a gazdaság- és településpolitika, a művelődéspolitika legaktuálisabb kérdéseit a megoldás keresésével, a jobbítás szándékával. Igv és ezért volt téma a munkásság megyei helyzete és művelődésének körülményei, a szocialista életmód, a demokrácia és érvényesülése a szocialista közösségekben, a lakótelep és a szocialista életmód viszonya, a családpolitika feladatai a szocialista társadalomban. Az irótábori viták olyan társadalmi sorskérdéseket tűztek napirendre, amelyek egyúttal a magyar irodalmat is foglalkoztathatják, táplálhatják.

Mi a teendőnk, a felelősségünk, hogyan éljünk, cselekedjünk, mi módon lehetünk egy alkotó közösségben nélkülözhetetlen társ, építő erő? E gondolatkör szellemében hittel és elszántsággal fogalmazták meg észrevételeiket írók, politikusok, tudósok a tanácskozásokon, annak szüneteiben, az esti beszélgetéseken vagy éppen az „irodalmi zarándokutak" közben, amikor Hegyalja

gazdasági, kulturális fejlődésével ismerkedtek. Az

üzemi, a szövetkezeti, a családi látogatások, az irodalmi, történelmi emlékhelyek felkeresése mindenkor a táborozás szerves tartozéka

volt. így lesz idén is, amikor fiatal mezőgazdászokkal. műszakiakkal, egyetemi hallgatókkal együtt fűzik tovább a napközben felvetett gondolatokat.

Mennyire tekinthető egy fiatalember érett állampolgárnak iskolai tanulmányainak befejeztével, ismeri és képes-e gyakorolni jogait és kötelességeit? Az ifjúság szellemi arculatának alakításában milyen módozatai lehetnek a társadalmi beilleszkedésnek közösségbe, közéletbe, az alkotó munka folyamatába? Szó lesz a fiatal értelmiségiek sajátos szerepéről, s ennek a szerepvállalásnak gondjairól, zavarairól. Korreferátum vizsgálja majd az eszmények és példák hatását az ifjúság szellemi és erkölcsi nevelésében. Tapasztalati tények segítségével megismerkedhetünk a falun élő, dolgozó fiatalok sajátos helyzetével, az elvándorlás jogos és indokolatlan körülményeivel

Az irótábor tanácskozásain nincsenek állásfoglalások, határozatok. Gondolataira, javaslataira viszont érdemes odafigyelni, azokat megszívlelni, esetleg megvalósítani.

Martóti István

Aki tolmácsolt: Záhemszky László. főiskolai adjunktus (Fotó: Köhidi Imre;

BALCZER ELEMÉR:

Találkozás-érdekes emberekkel

A testőr

II. 2.

Akkor valójában még nem ismerte úgy közelebbről Lenint. Maga is kíváncsi volt, ki lehet az az ember, akit a parancsnokuk ilyen nagy tiszteletben tart? A legkényelmesebb fotelt választották ki a cári palotában. Fene nagy úré lehetett. Hatalmas, nehéz alkotmány volt. Súlyos tölgyből faragták, plüssel volt bevonva. Lebo- viccsal ugyancsak izzadtak alatta. A főlépcsőn nem boldogultak, mert tele volt emberekkel. Katonákkal, civilekkel vegyesen. A csigalépcsőn igyekeztek feljutni. Amikor odaértek, kopogtattak Lenin elvtárs szobája ajtaján, ahogy a tisztesség kívánja. S benyitottak.

— Meghoztuk a fotelt, Lenin elvtársi

Hárman voltak a szobában. Lenin, egy idősebb asz- szony — aki talán a nővére lehetett — és egy katonatiszt. Ö a szemével Lebovics felé vágott. Tegyük helyére a fotelt szaporán, ne tátsuk a szánkat. Aztán mozogjunk kifelé. Akinek ilyen sok a dolga, nem töltheti az időt a magunkfajta egyszerű katonákkal. Lebovics megértette. Óvatosan elhelyezték a nehéz ülőalkalmatosságot, s azzal indultak volna kifelé. Lenin elvtárs azonban megállította őket. Először őhozzá fordult, s németül kérdezte:

— Hová való maga, barátom?

Kicsit zavarba jött. Hirtelenjében hogyan is magyarázza meg, merre van Po- máz, ahová ő való. Gondolta, könnyebben boldogul, így aztán azt mondta, hogy budapesti. Lenin elvtárs azután arról érdeklődött, hogy hol laknak a Kremlben, s elégedettek-e a szállásukkal. Utána barátságosan kezet fogott vele, megköszönte, hogy felvitték részére a fotelt. Majd

Lebovicshoz fordult. Baj-, társa jól tudott oroszul, s igen megértették egymást Lenin elvtárssal. Míg ők ketten beszélgettek, ő lopva figyelte a nagy proletár vezér arcát. Miközben beszélt, kissé féloldalt hajtotta a fejét. Ügy figyelte az emberek minden szavát, nehogy valamit is elveszítsen abból, amit mondanak neki. Külsőleg nemigen látott úgy rajta semmi különöset. Egyszerű sötét ruhában volt. Arca', igaz, kissé sápadtnak tűnt, jókora kötés fehérlett a karján. A merénylő a karját sebesítette meg. Lebovics elmondta, hányán vannak a Kremlben magyarok. Hogy kettőjüknek az a szándéka: amikor Magyarországon is kitör a forradalom, hazatérnek. Lenin elvtárs helyeslőén intett rá. Körülbelül tíz percig tartózkodtak a szobájában. öt különösen a szeme ragadta meg. Aki egyszer látta, el nem felejtheti.

Mintha láng lett volna abban a szempárban . . . Érdekes volt az a szokása, hogy amikor beszélt, jobb kezével a kabátja hajtókájába kapaszkodott, s kissé előredőlt, hogy nyomatékot adjon a szavainak.

Másodszor akkor látta, amikor a néppel beszélt, öl azzal a feladattal bízták meg, hogy mint kőműves mester, irányítsa a tribün építését. Május elsején hatalmas tömeg gyűlt a Vörös térre. Ö a vár bástyájáról nézte az újjongó forgatagot. S akkor látta, hogy aki az emelvényen áll, s a beszédet tartja, a tömeg pedig önfeledten tapsolja, élteti, senki más, mint akivel ő beszélt: Lenin.

Nagyon szerette az embereket, s azok nagyon szerették őt, sokszor hallotta: II- jics csodálatos ember. Az a hír járta Leninről, úgy beszélték, hogy a merénylő pisztolygolyója, amellyel Vlagyimir Iljics eletére tört, mérgezett volt: Mégsem tudott vele végezni a méreg, mert Lenin ereiben nem vér volt, hanem tűz. S elégette a mérget . . . így volt.

A fehér hajú ember sóhajt, őneki már .. . Túl sokat nem

tartogathat az élet. Nyolcvan fele — hazafele . . . Hanem azl köszöni a sorsnak, hogy ott állhatott ő is a forradalom bölcsőjénél, Lenin közelében, mint vörös strázsa. S a hét magyar forradalmár ... A régi gárda. Hol lehetnek már azok a hű cimborák ... Lebovics, az a vidám munkácsi fickó, meg a többiek. Élnek-e, halnak- e, ki tudja. S Malikov, a parancsnok... A szigorú, de csupaszív vörös tengerész. Aki bizonyára örülne, ha tudná, hogy most nemrégiben egykori katonájának milyen szép szovjet kitüntetést adtak át itt, a budapesti nagykövetségen. Talán .. . Most ő is azokra a napokra gondol. A nagy tüzfény idejére. S gondolatban fegyverbe szólítja a régi gárdát. S az erős, dörgő hang, mintha most is szokatlanul csendes lenne. Mintha könnyek fátyoloznák, amikor a parancsot adja:

— Tompach, aztán nagyon vigyázzatok . . . Lenin elvtársnak pihennie kell. ..

Az öreg hosszan, szótlanul néz ki az ablakon. Odakünn. a szitáló fényben megnyúlnak az árnyak.

Alkonyodik.

Dr. Bakos József