Népújság, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-10 / 187. szám

IRODALOM ÉS MŰVÉSZET népújság,ms ouguSztUs 10.,,.omb=, I' xaBaBteBEauBBaaaagHgtoMMgBfflBpsggiEriMMiiiiiBiauMmifli^^ M « ■■■ RIMh wgB£&&ÊBQœ£BÊIBR wBÊÊÊÊM Alkotóműhelyben Ma nyílik az egri lyári egyetem film­művészeti tagozata A hazai és a külföl­di hallgatók megismerkednek Szabó Ist­ván életművével Összeállításunk a kiváló rendező alkotóműhelyébe kalauzolja ol- * vasóinkat. S'-JERELMESFILfei MMYtkn »Í.WOTÁ* Íí(* « «*<*«# &*zhá István tSwíumii .^,«,,4. w***Ám <<»:»»* JiHtn #* Í»«»> *»>»»>* Budapesti mesék SZABÓ ISTVÁN Ói * tv«)-kf0«rt<r : SÁRA SÁMKH Mindig nulláról kell rajtolni... Négyszemközt Szabó István Oscar-díjas filmrendezővel (Fotó: Ber­ta László) Egyéniségében semmi póz hivalkodás. Nem kedveli a feltűnést, s az is zavarja — nem kis meglepetésemre —. hogy a Vörösmarty téri. nagy­forgalmú Gerbaud cukrász­dában meglehetősen diszkré­ten fotózzák, s előkerül a csak némi érdeklődést keltő mik­rofon. Megvallom: mindemellett az is vonzó, hogy öltözködé­sében mellőzi a mindenáron bohémekre jellemző meg­hökkentő összeállításokat. Olyan mint a többi vendég, mondhatni : egy a sok közül. Az ilyen alkat a lényeg­re koncentrál, s mindig a legfontosabbal, a munkával érvel. A legszívesebben er­ről beszél, hiszen éltstőele- me. Újfajta minőség Sikerekben bővelkedő pá lyáját taglaljuk. Arra cél­zok, hogy minden korábbi műve színvonalas előkészü­let volt a valamiféle összeg­zést jelentő két műhöz, a Mephistóhoz és a Redl ezre­deshez. Eltűnődik, s nem kiigazít, hanem megjegyzi : — Sajátos megközelítés. nekem eszembe sem jutott. én ugyanis mindig a pilla­natnyi feladatot láttam. s annak elvégzésére összpon­tosítottam energiáimat. Az utóbbi két produkciói va­lóban másfajta alkotásnak tartom, mint az előb­bieket. Ez tény. a többi a kritikusok dolga. Számomra egy a meghatározó: vala­mennyi penzumot, a tőlem telhető legnagyobb igyeke­zettel teljesíteni. A Klaus Mann- regényt régebben is olvastam, de a benne rej­lő lehetőségre csak akkor döbbentem rá. amikor is­mét felhívták rá a figyelme­met. Ekkor határoztam el, hogy az alapanyagból újfaj­ta minőséget formálok. Do­hai Péter kollégámmal meg­írtuk egy karakter történe tét. megrajzolva egy olyan személyiség lelkivilágát, aki érvényesülése érdekében min denféle megalkuvásra haj­lamos. A Birodalom kém­főnökének jelleme szintén érdekelt, hiszen ő folyvást másnak óhajtott, akart lát­szani. mint amilyen volt. Nem végleges típusok ők. hiszen jó néhány hasonló ül itt körülöttünk is. Rájuk, s annyi társukra gondolva ké­szültek ezek a filmek. Okító, nevelő tanulságként.,. Lassan közömbössé válik számunkra a környezet, met t beléptünk egy kiváló ren­dező alkotóműhelyébe, s a forgatókönyvírás titkait bo­gozhatjuk. — Valaha mindent ma­gam csináltam, ez jó volt addig, amíg nem lett szük­ségem segítőtársra, azóta együtt munkálkodunk, A változatokat külön-külön ké­szítjük el, s ezután küzdünk meg a végleges megoldásért. Ez nem szépirodalmi meg­bízatás. Igaz. tömör, az élő­beszéd jegyeit magán vt* GÁBOR LÁSZLÓ Haza, a Tűzoltó utcába Redl ezredes Részlet a forgatókönyvből BELVEDERE PALOTA. A TRÓNÖRÖKÖS DOL­GOZÓSZOBÁJA (Nappal) it 15. KÉP. Eredeti hang. A trónörökös valahová ké­szül, díszegyenruhát vesz fel, Redl segít az önözés­ben, így négyszemközt van­nak. REDL: Alázatosan ké­rem, hogy egy még nem tisztázott ügyben kér­déseket tehessek fel Ku- binyi Kristóf százados­nak, a vezérkar magyar osztályáról. TRÓNÖRÖKÖS: Milyen ügy ez. alezredes úr? REDL: Alapos gyanú van arra, hogy egy Worow- ka nevű mérnök és Vic­tor Ullmann lembergi hadiszállító közösen ki­szolgáltatták Przemysl erődjének átépítési terv­rajzait. Worowka mér­nök vezette az erődben folyó korszerűsítési és álcázási munkákat. TRÓNÖRÖKÖS: Min­den disznóság Galíciá­ban történik. . Őrizetbe vette őket? REDL: Nem tudtam. Ull­mann a házkutatás során öngyilkos lett, Worow­ka Bécsbe jött Lemberg- ből. és itt meggyilkolták. TRÓNÖRÖKÖS: Ha ma­ga egyszer akcióba lép. maga körül arat a ha­lál?... Przemysl! — ordítja váratlanul, — Mit akar maga Kubinyitól? REDL: Ullmann esetle­ges katonadiplomáciai kapcsolatairól akarom megkérdezni. A trónörökös Redl szemé­be néz hosszasan. TRÓNÖRÖKÖS: Mond­ja Redl, maga gonosz ember? Redl zavartan áll. REDL: Végzem a szolgá­latot. TRÓNÖRÖKÖS: Hivő ember maga, Redl? REDL: Katolikus vagyok. TRÓNÖRÖKÖS: Ez kité­rő válasz. Szereti a gyer­mekeket? REDL: Nincsen gyerme­kem. A feleségem súlyos beteg. TRÓNÖRÖKÖS: Ne ha­ragudjon, hogy magán­jellegű kérdéseket tet­tem fel. Csak soha nem értettem igazán. hogy von Roden miért támo­gatta önt minden fóru­mon, őfelsége, a császár előtt is. Csupán azért, mert eminens ered­ménnyel végezte mind a tiszti iskolát, mind a hadi akadémiát, és mert jó matematikus volt?. .. Nem tartom célszerűnek, hogy maga most kihall­gatásokat eszközöljön a vezérkar munkatársai­nál, és fölöslegesen veg- zálja legmegbízhatóbb embereinket! REDL: Az árulás gyanú­ja merülhet fel különbö­ző szentpétervári szá­lakon. Csupán tisztázni szeretném az összefüggé­TRÓNÖRÖKÖS: Hogy ki az áruló, azt most én döntöm el! Przemysl ka­tonai jelentősége jelenleg minimális, a bűnösök el­ítélték saját magukat, kész. . . Ez nem vált be Redl. A halott alteregó nem alteregó. Jobban szője a hálóját, és főleg gyorsabban. Vagy Kubi­nyit akarja állítani egy rutén helyett?... Kubi- nyi magának nem alte­regó ja. Redl sápadtan áll. REDL : Fenség félreért... TRÓNÖRÖKÖS: Én senkit nem értek félre!.., Maga azt hiszi, hogy el­lenségeink valódi érő-’ két mozgattak meg a przemysli álcázási ter­vekért, mikor tudják, hogy a Balkán számunk­ra az igazán érzékeny poht?— A trónörökös felsóhajt. — A Balkán. . . a „dél­szláv kérdés”. Ez a fedő­neve Redl, az Osztrák— Magyar Monarchia fel­oszlatására kidolgozott terveknek. Nyissa vég­re ki a szemét, ha az el­lenség képét keresi. Ne akarja velem elhitetni, hogy maga is olyan trott- li és szenilis, mint ez az állandóan könnybelába- dó tekintetű. érzelmes- kedő von Roden volt. Redl mozdulatlan arccal, szótlanul áll. — Mi? Redl nagynehezen szólal meg. REDL: Valóban érzel­mes volt kicsit. . . TRÓNÖRÖKÖS: Nézze, mint katona a katoná­hoz. .. A császárkerin- gők idejének vége. Hábo­rú lesz. A Monarchia szempontjából ez elke­rülhetetlen. Van ugyan egy veszélyes lehető­ség. .. általános válasz­tójog, korszerűsített fö­derációra épülő állam- hatalom, ahol a szerbek is annyi jogot kapná­nak, hogy ne akarják az önállóságot. De ez csak a magyarok rovására tör­ténhet. Egyesek szerint preventív és gyors meg­torló háborúkat kell in­dítani. Lehet. Egy látvá­nyos, könnyen lefutó ügy kellene most a Monarc­hiának. Egy-két nap ijedtség. fenyegetettség, gyors győzelem. Egy me­rénylet valahol, megtor­lás, egy-két hét háború, jól lokalizálva. Kell egy kis önbizalom a katonák­nak is. De egy biztos. Itt most lépni kell hogÿ az elejét vegyük . a Balkán teljes átalakulásának, és fenntartsuk a Birodal­mat. Hogy mentsük , ami még menthető. REDL IRODÁJA A HAD­ÜGYMINISZTÉRIUMBAN (Éjjel) Redl az íróasztalnál ül, ír. az iratcsomagon felirat: „Trónörökös”. (TRÓNÖRÖKÖS HANG­JA:) De egy biztos. Itt most lépni kell. És őfelsége nem tudja elszánni ma­gát. De meddig? Minden­ki háborúra készül. BELVEDERI PALOTA, A TRÓNÖRÖKÖS DOLGO­ZÓSZOBÁJA (Nappal) 117 KÉP. A trónörökös íróasz­talánál ül, egy fényképet vizsgál, mögötte a szárny­segédje áll. A fényképen Alfred Redl, még százado­si rangban. TRÓNÖRÖKÖS: Külö­nös, keleties szemek. . . hidegség, nagyravágyás. szigorúság. „Csontos áll. szívósság, hideg szív”... ezt írták rólam is a fran­ciák. . . nevet — ...... hajthatatlan, ma­kacs jellem. Nincs alku." Igen. Akaraterő. Ezt nem írták le rólam a francia frenológus urak. Redl az arcéle alapján kifejezetten érzékiségre utal. Brutális személyi­ségre enged következtet­ni. az alezredesnek ez a fényképe... No. egyelő­re előléptetjük. ' A házat lebontották, vagy fölrobbantották, vagy elnyel­te a tó iszapja, esetleg a Ve­zúv hamuesője. Mégis itt áll. valóságosabban, mint bár­melyik frissen felhúzott épü­let. Stílusa megállapíthatat­lan. Mindig azzal az arcá­val fordul a szemlélő felé, amely legjobban emlékeztet régi lakóhelyeire. Tükröződő arcokat őriznek az ablakok, a falak hajdani mozdulato­kat zártak magukba. Ezért elpusztíthatalan, ledönthetet- len: mintha hamvak tarta­nák össze a köveket, úgy emelkedik az emlékek Déva vára. ★ Hol is vagyunk most? Ha nevet kellene adni ennek a helynek, a legegyszerűbben kellene elkeresztelni. Nevez­hetnénk, Dob vagy Síp ut­cának, de lehetne éppen Tűzoltó utca is. Maradjunk ennél a megnevezésnél. Le­hunyjuk a szemünket. s pontosan látjuk a járda egyenletlenségeit. az ablak­ból kihajoló ismerősöket, tá­lán még azt is észrevehetjük, amit a fal eltakar. Minden lehetséges, hiszen bennünk van ez a környék, ez az ott­honunk. Csak meg kell ta­lálnunk. csak haza kell jut­nunk. Anyánk már főzi a vacsorát, apánk újságot ol­vas. testvéreink az ajtó mö­gé bújnak, hogy megijessze­nek. majd nevetve borulja­nak a nyakunkba. A szom­szédasszony finom túrósré­test süt, s mindig áthoz hoz­zánk egy nagy tányérral. A harmadikon lakik egy szép lány. a Kökényes Éva. Az­tán ott élnek még a máso­dikon Borbásék. Mellettük a háború előtt zsidó családiéit otthonra, de csak két évig találtak itt békét. Innen mentek el, hogy soha ne jöj­jenek vissza. A nevek persze lassan ki­esnek. Ahogy vitatkozunk is már azon. hogy milyen sze­me volt a legszebb környék­beli teremtésnek, kék. avagy zöld. Valamit elfelejtettünk. Mi­közben ezernyi pókháló fona­lával behálóz az élet nem tud­juk már. mikor és hogyan jutunk el a Tűzoltó utcába. Nem jövünk rá. hogy az is­merős kereszteződésnél jobb­ra kell-e fordulni, vagy bal­ra. összemosódnak a képek ★ Talán egy villamossal el lehetne indulni. A mindent újrakezdés lázában ez a sár­ga jármű sínpárain elvezet­ne bennünket a Városba. Hiszen, régen is csilingelve és az éles fordulókban si- koltva eljutottunk ezzel a

Next

/
Thumbnails
Contents