Népújság, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-05 / 182. szám
4. £2 SH 3 NEP0J5ÂG, 1985. augusztus 5., hétfő Főm fipf A KÉPERNYŐ Le y rici » « • ELŐTT Shaw időszerűség« G. B. Shaw világirodalmi rangját ma már senki sem vitatja, legfeljebb nagyságának összetevőin lehet és érdemes meditálni. A korabeli és a későbbi ítéletalkotást túlhaladta az idő. Ma már botorság lenne a dialógusok mesterének hőseit gondolati tételeinek szócsövévé szürkíteni, hiszen ez az alkotó remek figurákat teremtett, olyanokat, ame~ lyek a valóság irodalomba emelt szülöttei. Ezt igazolja első, nagy vihart kavart drámájának té- véfilmváltozata is. Ádám Ottó rendezőként erre a ritka erényre érzett rá, s elsősorban emiatt vitte képernyőre a Sartorius úr házait. Nem zavarta, hogy a té- rhu elavult, hogy az egykor felháborodást keltő mondandó napjainkra közhellyé so- ványódott, olyannyira, hogy lényegével egy közepes képességű gimnazista diák is tisztában van, akivel tanárai megismertették a kapitalizmus farkastörvényét. A darab mégis aktuális, mert kivételes adottságú szerző munkája, aki megfogalmazta jövőnek szóló üzenetét is. Trench doktor alakjával arra figyelmeztet minket, hogy kerüljük hibáink szépítését, kutassuk cselekedeteink valódi mozgatórugóit, nézzünk szembe önmagunkkal, mérlegeljük kritikusan tetteinket. vizsgáljuk karakterünket kívülállóként, mert csak így válhatunk nemesebb veretű jellemekké. Erre a szintre, állomásra kell eljutnunk ahhoz, hogy tovább fejlődhessünk, s tényleges értékeinket gazdagíthassuk. Ezt az intelmet hangsúlyozza az adaptáció dirigense. aki jól megválogatott, kitűnő színészekre bízta a szereplők megjelenítését. Ügy tűnik Sartoriust, a nyomortanyák vámszedőjét helyezte a középpontba, hogy szembeállítsa az álidealista, ám voltaképpen mindenféle korrupt megalkuvásra hajlamos vőjelölt jével. Kállai Ferenc ráhangolt a karmesteri szándékra, s a ~~-r~ cél érdekében vetette hadba az egyes szituációkkal leginkább harmonizáló. mértéktartóan alkalmazott kelléktárát. Cseke Péter Trenchként ^ ismét igazolta, hogy egyik legtehetségesebb művészünkké nőhet, méghozzá meglehetősen gyorsan, mert színpadi jelenléte irigylendő ^----eredetiségre vall. E lsősorban kettejüknek köszönhető, hogy partnereik — Hűvösvölgyi Ildikó.. Benedek Miklós és Haumann Péter — a tőlük pillanatnyilag várható legtöbbet produkálták, s hozzájárultak ahhoz, hogy egy kellemes televíziós este maradandó élményével — az ilyesmi az bbi hónapokban csak el. ■& i ,</e adódott — gyarapod*0» rönk. Pécsi István Halói élőben Fontos kérdést vizsgált a szerdai NSZK tévéfilm. a Halál a stúdióban - című alkotás, Olyan események álltak a középpontjában, amelyik már nem mennék ritkaságszámba: a terrorizmus világunk terjedő mételye. s gyakran éppen televízió adta nyilvánosság ösztökéli az ilyen-olyan elvekért fellépő fegyvereseket. Legutóbb a bejrúti túszdrámát kísérte hatalmas figyelem, s az ér- deklődésnék nem kis része volt abban, hogy oly nehezen zárult le ez az incidens. Hiába, akik ilyen akciókra vállalkoznak, azt szeretnek, ha minél többen ismernék meg szándékaikat, s feltűnési viszketegségükben mindenre képesek. A modern hírközlő eszközök pedig a szenzációkból élnek, úgy kell nekik a hír, mint a falat kenyér. Nem csoda hát. ha egyre többen azon kezdenek el töprengeni, hogyan kapcsolódnak egymáshoz a láncszemek, nem válik-e tolakodóvá néha az újságírók kíváncsisága, nem rontják-e tovább az egyébként is ingatag biztonságot szenzáció- éhségükkel. Az író. Gustav Stübei egy politikai merényletet állított középpontba, s az azon felbolyduló televíziós társaságot. Szigorú időrendben sorakoztak az események. mégis feszes volt a tempó: a képernyő sajátosságai következtében sok helyszínen és sok szereplővel zajlott a történet. Érder kés volt együtt figyelni az adást és azt, miként reagált a stáb a fejleményekre. Sokszor idézőjelbe kerültek bizonyos megállapítások, mert a néző tudta, hogy mi előzte meg, mi tette indokolttá a hivatalos személyiségek állásfoglalásait. Végül is éppen a sietség volt az oka annak, hogy kevés tanulsággal járt a /Hm: még a néző sem dönthette el, hogy igaza volt-ey avagy sem az adásvezetönek, aki egy kényes pillanatban állását is kockára téve kitálalta a tényeket. Annyit azért leszűrhettünk a látottakból, hogy némi okost higgadtság nem árt, az érvek és ellenérvek között a jó ízlésre is hallgatni kell. A halálosan sebesült politikus zavaros dolgainak kitálalása semmiképpen sem volt ízléses. Erősen kétségbe vonható értékű az a bátorság, amely- lyel információikat azon melegében továbbadták. Azért nem vált ez a tévéfilm emlékezetes alkotássá, mert valójában nem is kényszerültek szereplői választásra. pillanatnyi ötleteik alapján döntöttek. A mérlegelés során avathatta volna bele a közönséget Eberhard Itzenplitz rendező a sztoriba. így viszont ugyanolyan külső szemlélők maradtunk. mintha csak a merényletről szóló műsort láttunk volna. Csak „ráfejeltek" a mesére, olyasvalamivel. ami ugyanúgy független tőlünk, kiszámíthatatlan erők irányítása alatt áll. így hát nagy lehetőséget hagytak ki a film alkotói : egy sokakat foglalkoztató problémát felszínesen jelenítettek meg. Csak körvonalai sejlettek föl a konfliktusnak, nem mélyedhettünk el benne igazán. Mindenesetre kellemes estét szerzett, mert józanságra intett egy olyan világban, ahol a sebekben való felesleges vájkálás egyre sűrűbben tapasztalható. Mértéktartásra figyelmeztetett a mű. kimondta, hogy á kamera sok esetben sebészkés, mellyel olykor ki lehet vágni a beteg részeket, olykor pedig — ügyetlen kézben — több kárt okoz, mint amennyi hasznot hajt. Gáhnr László A LEGKORSZERŰBB MAGYAR FESTŐ BartHa László A város (Hauér Lajos reprodukciói — KS) üvegtetők Bartha László, a Magyar Népkcztársasáa Kiváló művésze. a legrangosabb magvar festők közé tartozik. Csaknem két évtizede a Kőszeget övező lankás hegyek közt él. a Királyvölgyben, m vnek hangulata szü- lő\áiusára. Kolozsvárra emléke-teli. ahol 1908-ban szü- I ‘ett. Fedőnek készült. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait Benkhardt Ágostnál. akinek később tanársegédié lett. Igen korán, már 1936-ban kiállító művész. Hamar nemzedéke lcg- tebetségesebbiei közt tartót!ák számon, a tekintélyes KÚT (Képzőművészek Üj Társasága) azonnal tagjai közé vá'asztotta. 1936—38- ben római ösztöndíjat, kapott. Pályája gyorsan ívelt felfelé. 1942-ben a festők legnagyobb díjának, a Szí* nyei’díjnak is tulajdonosa lett. amely akkor a Kossuth- dijhoz volt hasonlatos. 1946 —48- ban pedig a francin kormány ösztöndíjasaként Párizsban dolgozott. Kifejezésmódja első korszakában a Dosztimpresszionizmushoz állt legközelebb, a Gresham- kör legtehetségesebb fiatalja volt. Párizsból hazatérve a Fényes Adolf Teremben mutatta be új szellemű alkotásait. Az ötvenes években, legfranciásabb festői elképzelései miatt — megritkult körülötte a levegő. Minden keserűség nélkül mondja: „Hiába próbálkoztam bárhol, képeimet többé sehol sem vették be kiállításra. Hogy meg tudjak élni. vidéki kiállításokat rendeztem és restauráltam. 1955-ben Tihanyban telepedtem le, ezzel festé- 1 szetemben új korszak kezdődött. Szakítottam az idilli posztimpresszionizmussal. Miután csak magamnak festettem, bőségesen volt időm a kísérletezésre, bár kenyérkereseti célból sokat illusztráltam és díszleteket is festettem.” A kényszerű hallgatás éveiben a modern nyugati törekvésékkel szinkronban a jeges Balaton látványából alakította ki új képi rendjét. mely mindinkább a konstruktív absztrakció formaképzését mutatta azzal a lényeges különbséggel, hogy a látvány nyújtotta érzel" mi-gondolati élményeket természetes biztonsággal fordította le a mindinkább elvonatkoztatott jelek nyelvére. A vonalak szilárd struktúrájára felépített, síkban tartott, nagy színkultú- ráiú képei a hatvanas évek elejének ízlésváltásában először botrányt kavartak, de a művész egy csapásra a haladó festői szemlélet vezető mesterei közé került. Jellegzetes, a jég szerkezetének geometrikus. kristályos törésvonalaiból felépített. kék és zöld tónusokban tartott képeiért akkor sokan zarándokoltak hozzá tihanyi fellegvárába. Korúnk technikai környezete is megihlette, a hatvanas években készült alumíniumipari kohósorozata önálló fejezet a hazai munkaábrázolások történetében. A tihanyi motel halijában lévő nagy méretű, sgrafittó- ián Tihany látképét fogalmazta meg konstruktív eszközökkel, mintegy madártávlatból tekintve. Kimagasló teliesítményei mögött mindig komoly, fegyelmezett munka állt. Alkotói módszere az állandó kísérletezés. Bartha ma is nyitott érdeklődésű művész: „Folytonos kísérletezés... keresés ... Enélkül nem lehet...’’ Művészi technikájában is az újat tanulmányozza. Az avantgarde módszerek a hat7 vanas évek óta nyertek tért képeiben, az anyag izgalmas szépségeit feltáró, különféle dörzsölt horzsolt festékfelületekkel. Kiállításai külföldön, főleg Franciaországban követik egymást : Párizs. Toulon. Marseille, majd újra Párizs. Kompozíciói Kőszegen mindinkább leegyszerűsödnek. színskálája gazdagodik. Ma a legkorszerűbb magyar festők egyike. Képi logikája sokszor meghökkentő. színei varázslatnak hatnak. s úgy tűnik, valahol a mesterség tökéletes ismerete és a mágia határmezsgyéjén születnek. Lazán ös*. szefüggő sorozatokat fest. Bartha László élete értelmének a festésben való örömet és a művészet, a teremtés iránti nem csökkenő alázatot tartja. ..ha megállók a vászon előtt, úgy érzem. mintha életem első képét festeném.” Az utóbbi tíz évben fee tett képeiből most a Műcsarnokban látható kiállítás. Brcstyánszkp Ilona BÓLYA PÉTER A tó — Ma a nyaralásról fogok beszélni — kezdte történetét Szófúzö G.. az öregedő író, miközben a törzsasztal feszült figyelemmel várakozott. — Ránc János barátom nyaralásáról lesz szó, ámely nyaralás teljes egy napig tartott. Figyeljetek. Nyár volt. sárga, forró nyár. Ránc. kihasználva az oktatási szünetet. N. faluba indult. hogy ott vészelje át a melegebb napokat. Évfolyam- társa. Péter hívta meg. Péter azt is közölte levelében, hogy N. remek üdülőhellyé vált az elmúlt évben, az n*i tó partján tízesével épülnek a vikendházak, új mozit, éjszakai mulatóhelyeket kapott a falu. a tó vize forr a fürdővendégektől, az étterem zenészeti esténként égig ugranak a játék örömében, a nők körme olyan piros, mint a tűz — csak Ránc hiányzik N.-ből. „Ezen segíthetünk” — gondolta Ránc. és a levél vétele után néhány órával, felszerelve a nyaraláshoz szükséges holmikkal: fiirdőnadrággal, fogkefével, alapfokú német nyelvtudással, már fel is kapaszkodott az N. felé induló vonatra. Péterék háza nagy távolságban állt a tótól, a kilátás egy háromemeletes társasüdülő hátsó falára nyílott. A másik oldalon vasúti töltés húzódott a ház mellett a kert veteményei között Péter gyakran talált vonatból kidobott tárgyakat: üvegeket, szendvicseket, újságokat, esetenként egy részeg utast. A két évfolyamtárs hosz- szan veregette egymás lapockáját. és elhatározták, hogy a nyarat a végsőkig kihasználják. Lógó nyelvvel caplatnak majd a nők után. reggeltől estig törődni fognak. viharban, hóban, náthában egyaránt, minden este csürdüngölőt táncolnak a bár puffogó zenéjére, és disznó szavakra tanítják a külföldi turistákat. A nyár még az övék, még két hónapjuk van. aztán újra be kell ülni az iskolapadba, és hallgatni kell a tanárok komor előadásait. — Menjünk a strandra — javasolta Péter, aki azonnal bizonyítani akarta, hogy N. üdülőhely lett. — Helyes — mondta Ránc, és magára húzta a csíkos fürdőnadrágot. Egymás mellett bandukoltak a vízpart felé. A házakon (néha még a budikon is) cédulákat láttak: SZOBA KIADÓ. Vagy. n.-i németséggel: FREI ZIMMER IST. Vagy egyszerűen: ROOM. A gépkocsik két keréken húztak el mellettük, a volán melletti üléseken ott ült a mindenkori stoppos, kislá- nyos mosollyal, gyenge olasz nyelvtudással. A lángos szaga balegyeneseket helyezett el Ránc orrán, a sült. halak pénzcsörgető hangokat hallattak. amint farkukon táncolva, égnek tartott orral vonultak el Ráncék előtt. A csapos sörpisztolyt fogó uj- jain három gyűrű csillogott a fekete szőröcskék között. Két tarkasálas ifjú csóko- lódzott egy pádon. A színes plakát hatvanszereplős műsort hirdetett. Az állomás illemhelyén, ahová Ránc betért egy pillanatra, hosszú hajú fiú aludt az egyik ülőkén. — Nyaralunk — morogta Ránc. miközben a nadrágját gombolgatta. A strand poros, napos, zsúfolt volt. Ráncék jegyet váltottak. aztán óvatos léptekkel. megfontolt talpakkal gázoltak a víz felé, kikerülve a mindenfelé heverő halottakat — „bocsánat”, pirult el Sz. G. —. mindenfelé heverő napozókat. Néhol tócsákban állt a napolaj, a barna kiskölykök homokpogácsákat gyúrtak vele. A tóba lépcsők vezettek, síkos, hanyattesésre biztató lépcsők. Ráncék a korlátba kapaszkodva lépkedtek lefelé, aztán beletérdeltek a bokáig érő, fura szagú vízbe. Mellettük papírosok, konzervdobozok. rohadt paradicsomok úszkáltak. — Menjünk beljebb? — kérdezte Péter, és a tó közepe felé mutatott, ahol már derékig ért a víz. Ránc kiment és a zuhanyzónál lemosta magáról a tó vizét. — Napozzunk — javasolta Péter, amikor Ránc visz- szatért. — Napozzunk — mondta Ránc János. Léheveredtek a földre, egy szemétkosár és egy halom- nyi asszony közé. Ránc a napba nézett, aztán lehunyta á szemét. A víz susogott, a nyár zümmögött. távoli csiripelésnek hallatszott a gyerekek kiabálása, d&ánc hirtelen felült, ijedten nézett a víz felé. — Te atyavilág.,. — hüle- dezett. A tó fogyott. Már legalább tizméternyi tófenék tűnt elő a töltés mellett. Ahol az előbb még a' gyerekek tocsogtak, ott most szürke iszap, kanyargós hínárszálak. elmerült játékok látszanak. A fürdőzők kifelé talpalnak, a fogyó vizet nézegetik. A tó széle láthatóan távolodik a parttól. .JSzökik... elszökik a tó” — gondolta Ránc kétségbeesetten. — „Csinálni kellene valamint.. Körülnézett. Az emberek barnán pihegtek a homokon. Tűzött a nap. A sör prüszkölve jött elő a pisztolyból, a szőrös kézen már négy gyűrű díszelgett, félméteres cigarettát gyújtott. meg egy szőke öngyújtó, lóerő topor- gott a bejárat előtt, a padokon fehér foltok száradtak, kártyalap csattant az állomás lapos tetejére... — Hé. emberek, foly a tó, nem látják? — kiabált Ránc. Már csak a meder közepe táján volt víz. Az iszapon halak ezrei döglődtek. ugrálva, csapkodva. Csónak csúszott kifelé, oldalra dőlt vitorlás vergődött a tó fenekén. .. A Nap erősen sütött. az iszap száradni, gőzölögni kezdett. — Emberek, hát nem látják? — ordított fel Ránc. — Mit ordít? — emelkedett fel fektéből egy hordó- kövér férfi. — Nem látja? Elfolyik a tó!-r- Na és? Ott a zuhany, nem? Ránc lerohant a lépcsőn, futni, gázolni kezdett a tó közepe felé. hátha megtalálja, és betemetheti az okot: a lyukat, amelyen át a tó vize elfolyik... A lába beleragadt az iszapba, kínlódva, lihegve erőlködött, a fogyó vizet figyelte, sós izzadság csurgott a szemébe..: — Ébredj már fel, te. anynyira ordítasz, hogy már figyelnek — rázta meg Péter Ránc vállát. > Ránc felriadt; álmosan, dagadt szemekkel nézett körül. — A fenébe... Elaludtam. Felállt, a vízhez lépkedett. lenézett a töltésről.. . A tó vize láthatóan fogyott néhány arasznyit. Ránc rémülten hazautazott, és a nyár végéig gondosan ügyelt arra, hogy ne olvassa a vízállásjelentéseket. Arra nem is gondolt, hogy N. mellett van égy csatorna. amelyen esetenként leeresztenek valamicskét a tó vizéből. És így Ránc még hosszú ideig várta az ijesztő hírt: nincs már víz a tavakban — fejezte be történetét Szófűző G., az öregedő író.
