Népújság, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-03 / 181. szám

NÉPÚJSÁG, 1995. augusztus 3., szombat MŰVÉSZET ÉS IRODALOM

Adgyuk tu ttokra w érté- sokre mindönöknek. az kiknek illik, ez levelünknek rendiben úgymint az hatalmas és győzhetetlen. tündöklő és virágzó császárunknak birodalma s botja es keze alatt levő lekén tetős és nagyságos pasáknak, bőgőknek alajbégöknek. mezőn posztot járó. erdőn és útíéiön serényön vigyázó lovas és gyalog, csatát próbáló. erős vitézeknek és azoknak előttük járó. i'eó hadnagyoknak, kalauzoknak és íácz martaiócoknak. hogy ez megnevezőit Zolnai Adám és felesége, Hadiezáos Zsóka asszony az fiai. Zolnai Péter és Zolnai Sigmond. az leányi. Zolnai Mária. Zolnai Julianna és Zolnai Kata. az szolgája. Burda György, akarván és akarnak Zolyom városából Zolna nevű faluba lakóul jünni. és hatalmas császárunknak hódolni és adózni, melynek nagyobb bizonyságára mi is fogadjuk böcsülelös vitézi, úri török hitünkre, emberségünkre, tisztösségünkre. iilő.s es bizonyos magunk pöcsétével és, országunk cztmörével megbízónyittatott és megetö- sítettetett hitlevelünket adtuk kezökben. hogy ez bö- csületös, úri hitlevelünk ereje által bódulhassanak és adózhassanak és bátran, csendességben lakhassanak es létezzenek akar úton, akar útfélön. akar erdőben, akar micsoda helyeken csak hogy nálok fegyver ne találtassák. Hogyha pedig igaz iárafcbeli dolgokban, tudatlanul. hódúit vagy hódúlatlan helyeken valami hántások és fogságok esnék hatalmas császárunk erős vitézitül. tehát illik ez levelünkben fö- !vü] megnevezőit nagyságos feő úraknák és erős vitézök- nek segítséggel és oltalommal lenni és mellettük fogni. mivel hatalmas császárunknak szárnya alá fejet hajtottak és kontöséhöz ragaszkodtak békességnek és megmaradásnak okáért. Íratott, vég Egör várában . (tie 29 Juli 1678".

I)r. Fenyvesi László

ADÓSSÁGOT KELL TORLESZTENUNK

Hogyan óvjuk népi építészetünk kincseit?

Beszélgetés Mendele Ferenccel, az Országos Műemléki Felügyelőség igazgatójával

A magyar műemlékvédelem törekvéseit, eredményeit határainkon túr is nagyra becsülik. Az igazsághoz persze hozzátartozik az, hogy kétségtelen sikereink mellett megoldásra váró gondjaink is akadnak. Ezek egyike az, hogy népi építészeti emlékeink óvása viszonylag későn kezdődött, s azóta sem halad a kívánt ütemben.

A közérdeklődésre számot- tartó témakörről beszélgettünk Mendele Ferenccel, az Országos Műemléki Felügyelőség igazgatójával.

Mostohagyermekként

— Mi a magyarázata annak, hogy ezt a valamennyiünk számára fontos ügyet honi terepen sokáig mostohagyermekként kezelték?

— Mindenekelőtt a bizonyító erejű tényeket sorolnám, hiszen ezek a legbeszédesebbek. A múlt kőbe mintázott hagyatékának számbavétele, helyreállítása megőrzése nálunk — a többi európai nemzethez hasonlóan — a XIX. század második felében indult meg. Ebből a körből sajnos kimaradtak azok az otthonok, amelyeket kétkezi munkás eleink testáltak ránk. Tevékeny kutatók ugyan akadtak, volt is mit felmutatniuk, mégis csak 1949-ben rajtoltak az azóta nagyobb szabásúvá terebélyesedett munkálatok. A tulajdonképpeni mentés 1958-ban rajtolt, Az első felújítás időpontja 1960, helyszíne: Nagyvázsony.

Utalnék még egy semmiféle kommentárt nem igénylő adalékrg. Az 1953-ban kézirat gyanánt publikált Műemlékjegyzékben 2300 védett építmény szerepel, közülük csupán 26 a népi, illetve .ipari. A késlekedés oka? Kollegáink előbb a sürgetőbbnek célt tennivalók elvégzésére koncentráltak, nem gondolva arra. hogy szemléletük hibázik.

— A fentiekből következik, hogy a mindannyiunk kárát jelentő veszteséglista tételei egyre gyarapodtak . ..

— Így van s ehhez számos egyéb nehéz is hozzájárult. Az OMF megalakulása után, egy esztendővel megkísérelte orvosok ni a bajokat. Az értékek leltározása, a lajstromok összeállítása régebbi keletű elvek szerint történt, ugyanilyen elképzelések irányították, befolyásolták az egyéb vizsgálódásokat is. Ezek miatt az 1950 körüli műszaki felméréseik információit nem volt egyszerű — ma sem az — kamatoztatni, felhasználni. Nyilvánvaló hogy az efféle mozzanatok is visszafogták a különben sem gyors, tempót. Fájlaljuk ezt. mert például 1949-ben szinte érintetlen kincsek regimentjéből válogathattuk volna ki a legrangosabbakat. Az ötvenes évek elején még mintegy félszáz együttes várt „felfedezésre”. Tíz esztendő múltán már csak 38, egy 1971-es értékelés szerint Hollókő és Tihany mellett csupán 9. 1960-at követően 2000 gondozásra méltó hajlékot emlegettünk ma mindössze 1250-et. Ügy vélem: mindez indokolja, hogy minél hatékonyabban, szervezettebben dolgozzunk Persze ez egyáltalán nem köny- nyű, mert buzgalmunkat számos mozzanat hátráltatja. Vontatottan halad a kutatási anyag hasznosítása, kevés a pénz, a szakember, romlékonyak az egyes házak. ráadásul olykor jogi huzavonák is adódnak.

Nemcsak múzeumként

— Jó néhányon az újjávarázsolt otthonok funkcióján is meditálnak. Miként fogalmazná meg hivatala ezzel kapcsolatos álláspontját?

— Európa-szerte a múzeumi felhasználás dívilf. Ez dicséretes, igyekezet, bizonyította létjogosultságát, de nem szabad kizárólagossá, egyetlen lehetőséggé minősíteni, mert a már meglévő hálózat bővítése korlátozott. Ezért érdemes más utakat keresni illetve találni. Munkás őseink otthonai ugyanis turista-, üdülő- alkotóházaknak, • vendéglőknek is megfelelnek, ekként is biztosítható megőrzésük, fennmaradásuk. Az ilyen megoldások akikor is felkarolhatok. ha esetenként a meglévő szerkezeti elemek némi módosításával járnak. Nem a részletkérdéseken kell vitáznunk megbízatásunk, kötelességünk az. hogy a nemes cél érdekében egyesítsük erőinket, összpontosítsuk energiánkat.

Anyagi támogatás

—Utalt már arra„ hogy forintokban sem bővelkednek, holott a jó az átgondolt ötletek kivitelezéséhez nélkülözhetetlen a stabil anyagi bázis. Mi a pillanatnyi helyzet, remélhető-e megnyugtató orvoslás?

— Nem tartozom a borúlátók közé. szerencsére munkatársaim kollegáim is ilyen alapállásnak. Nem vagyunk Krőzusok. de koldusszegények sem. Az utóbbi húsz esztendő alatt mintegy száz néprajzi jelentőségű épületét hoztunk helyre, s ugyanennyi magántulajdonú építmény renoválásához nyújtottunk 30—50 ezer forintig terjedő, vissza nem térítendő eseti támogatást. Emellett 483 személy kap hosz- szabb idő óta éves fenntartási átalányt. Az effajta segítség továbbra sem marad el. persze arra is törekszünk, hogy az eddiginél fokozottabban illetve szigorúbban ellenőrizzük a befektetés módját, a kivitelezés minőségét. hiszen "ez a tetemes summa másként aligha kamatozik mindannyiunk javára. Hadd mondjam e] azt is, — a kép ugyanis csak így lesz teljes —, hogy a legjobb módszer az állami kezelésbe vétel. Erre — 1974- ben — tíz évre szólóan — 30 milliót biztosított a Minisztertanács. Ebből az összegből 200 egyébként már meg nem védhető népi építészeti emlék biztató jövőjéről gondoskodhattunk. Meggyőződésem, hogy továbbra is szükség van az effajta mecénási megközelítésre. Ennek érdekében azonban nekünk is Igazolni kell. hogy méltók vagyunk a bizalomra. Többek között emiatt is népszerűsítjük — például a mostani egri nyári egyetemen is — a gondolatkört, attól a meggyőződéstől vezérelve, hogy adósságainkat csak akkor törleszt- hetjük hatékonyan ha mind többen ismerik fel munkálkodásunk közhasznú, holnapjainkat gazdagító voltát...

Pécsi István

Autók az „elátkozott” patakparton

Kevés telek van Egeiben, amelynek olyan • mozgalmas története volna, mint ennek itt, a Cifrakapu tér és a Mária utca sarkán, a régi városfal maradványának szomszédságában. ht épült fel 1874-ben a Mária utcai földműves olvasókör. hogy nevéhez méltón betűhöz tudományhoz hajlítsa a föld népének fejét, télidőben, amikor' a barázdák, tőkék hó alatt pihennek odakint a szőlőhegyeken. Az ismeret- terjesztést leginkább a cifta- negyedi iskola tanítói végezték ..társadalmi munkában", azaz ingyen, egyetlen jutalmuk az volt, hogy a sajtó megemlítette nevüket. Könyvtárukban szép számmal szerepeltek a korabeli irodalmi és népszerű tudományos művek. Földműves lárfikórusuk 1914-ben nyilvános hangversenyt adott a „szálában’, a kör nagytermében.

Itt tartották a farsangi táncmulatságokat, s ezeknek veszedelmes hírük volt. Itt lobbant fel olykor a fiatalok vérébtn a szikra, s az egri cikták nevét országos hírre növelte néhány garázda legény. Különösen az első világháború után, amikor megtanulta a legénység eleje. milyen könnyen csúszik a borda közé a bajnét. A francia nevű bajoneít a régi közös osztrák—magyar hadsereg oldalfegv veiének, Szuronyának neve s <áig élt'

az emberek száján, akik a bor forrása után a régi pincék mélyén elbeszélgettek az el nem múló véres emlékekről. Bizony veszedelmes volt idejönni más hóstyáról, teszem azt a Kertész utcából. A Zellerváriak — ez volt a csúfnevük — maradjanak otthon, ott keressenek maguknak lányt. A beii (hóstyabeli ... hóstyabeji) maradhat. Ez volt a rend. Csakhogy a bejiek közt is támadt lányféltés, bosszú, annyi, hegy élelmes szövegíró két operalibrettót is tudott volna írni belőle. Az ige.n csekély számú rendőrség kevés volt megszüntetni a farsangi háborút; még szerencse, hogy gyakran járt erre ilyen vigasságos időben a katonai készültség. Azok aztán röviden cselekedtek. Körülnéztek, melyik a legveszedelmesebb legény, annak alkalmasan a lábára ejtették a puskatust. .Véletlenül persze. Bajonét helyett a bicska is megjárta, s ha a rendőrség bemenetkor megmotozta a legényeket, kés után kutatva a csizmaszár tájékán, bevitték a lányok a bicskát — a szoknya alatt. Oda mátr nem terjedt a hatóság illetékessége.

Ebben a teremben sorozták a legényeket, itt meztelenkedtek. míg beszóHtot- ták őket a sorozó bizottság elé. amelyik rövid szemle után kimondta az ítéletet.

Mindez a múlté, emlékét

csak az örökítő írások őrzik.

A felszabadulás után a szép. nagy telkes-házas terület igen alkalmasnak látszott tejüzem létesítésére. Meg is tervezték, átalakították (rövidesen levegőbe emelkedett a ..gyárkémény”, jelezvén, hogy itt komoly üzem füstölög, hajnalonként pedig tejeskannák csörgése ébresztette a környék lakóit. Am ahogyan nőtt a lakosság létszáma, olyan kicsi lett az üzem. Amikor pedig működni kezdett a hatalmas vajköpülögép. S2 étrázta a falakat. Tejben-vajban fü- rödve múlt ki a közel százesztendős épület. A tej elköltözött a Sas úti új telephelyére, 1972. decemberében. Csak a kémény maradt magányosan mígnem öt esztendei ágaskodás után 1977. december 16‘án a borsodi bányászok mesteri előkészítés. fúrás után berobbantották a telekre. Ezek után a tejüzem egymillió hétszázezer forintért árulni kezdte a telket, de nem kellett senkinek. Körülkerítették (tehát hog> ne legyen szemétgyűjtő hely. A szép nagy telken pedig nőni kezdett a gaz. Később ismeretlen tettesek kitördelték a kerítés kapuját, szétszedték a vink- livasak közé szőtt dróthálót hogy leheveredjenek a gaz hűvösében így a telek része lett az ..elátkozott” pataknak. így nevezik az ott- lakók az Eger patak jobb

partját a Malom utcától a Mária utcáig. Mert itt időnként mindenféle szemét megtalálható a szerény kispolgári hulladéktól a billenő autóval ideiglenese^ idetárolt anyagokig, kavicszú- zalék, homok, sóder, garmadával. Idehordják a bontási törmeléket valódi jó minőségű betonból és koc- kakőbőil. itt van a különböző állati végtermékek kedvenc találkozóhelye, ugyanis itt oltják a kutyákat. itt veszik át a nyúl- szaporulatot. s mindez nem múlik el nyomtalanul. Térfogat és illatok tekintetében kiváló a választék.

Néhány nappal ezelőtt négy tettrekész fiatalember varázslatos dolgot művelt a régi telken. Szinte hihetetlen, de való: kiirtották a

gazt mintegy száz négyzet- méternyi területen. Mint Fischer István alkalmi brigádvezető elmondta, a Heves Megyei Automobil Klub oktatópályát létesített, s négy oktató tanítja a tanfolyamok résztvevőit arra hogyan kell kis területhez alkalmazkodni a gépkocsival.

A többi gazt pedig, amelyben bővelkedik a vtdék, kellő tisztelettel ajánljuk a területielügyelöség ifjú alkalmazottainak legyeimébe. Milyen nagyszerű volna feltérképezni ezeket a lelőhelyeket.

Kapor Elemér