Népújság, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-31 / 204. szám
4. JS NÉPÚJSÁG, 1985. augusztus 31., szombat Paradicsom, Hortról... A Hatvani Konzervgyár eyik legnagyobb paradicsomtermelő partnergazdasága a Horti Kossuth Termelőszövetkezet, ahol javában tart a betakarítás. Bal oldalon: a háztájiban Pampuk Mónika és Mariann szüleiknek segítenek. Jobb oldalon: a helyi állomás, a Mátraalja mintegy 20 termelőegységétől több, mint 1000 vagon beérkezett paradicsomot dolgoz fel lé formájában. Babecz Mihály és Varbai József Csánybót hozták a ládákat. (Fotó: Szabó Sándor) Hajdani egri piacok A Katona téri Piaccsarnok átadásával Eger. belvárosa ismét egy nagyszerű kereskedelmi egységgel gazdagodott. Épülete kitűnően illeszkedik be Eger történelmi levegőjű belvárosába, s archaizált tetőzetével a középkort és az egykori Piacokat juttatja eszünkbe . .. A középkori európai város egyszerűen nem lehetett meg vásárhely nélkül. Nemcsak az itt elhelyezett számos bolthelyiség miatt, hanem elsősorban azért, mivel vásárnapokon rengeteg Itt az alkalmi árus. messziről érkezett kereskedő, bohóc, zsonglőr, muzsikus. zenész és sok efféle jövő-menő ember, aki mind-mind a sokadalomból kívánt megélni. A piac egyik jellegzetessége, hogy boltok ölelik körül, az is, többnyire itt emelkedik a városháza is, lássál egybekötve számosán amelyet éppen a bevásár- keresnek fel. De a piactér arról is híres, hogy itt helyezték el a pellengért és a kalodát is. A hetivásár napjai eltérőek, városonként változnak, Egerben a középkor óta heti több piacnapot tartottak. A piacnapok, a heti és országos vásárok nagy érdeklődés mellett zajlottak le. Nyáron az egri kofák zöldséget és gyümölcsöt vittek a városi piacra. De portékáik között szerepelt a borsó, lencse. árpa, kender zab. mák, tönköly, köménymag, ániskás°, cirbolya, metélőhagyma, szárazhagyma. Voltak külön sóárusok, tej és sajtárusok, de kapható volt faggyúgyertyj és temérdek másfajta áru. Sőt a középkori egri piacon még pénzváltás is volt. A házi és konyhai felszereléseket az egri és makiári vásáron árusították a fehérneműhöz szükséges vászonnal és cérnával együtt. Az egri vár piaca kezdetben az ott lakókat és a katonákat látta el áruval. A 16. században azután a végvári harcok korában meghonosodik a vári piacon a kótva-vetye. ahol a harcok során szerzett fegyvereket és egyéb értékeket értékesítették, nem egyszer potom áron. A török korban rabszolgapiac is volt itt. ahol az egri cseresznyét eppen úgy eladták, mint a rabul ejtett szép nőket. A 18. században azután a mai Dobó téren lévő piacot, százával keresték fel a mesz- szi tájakról érkezett kereskedők. Forberger János vá- sárbiró 1715. és 1716. évi hivatalos számadása szerint például fazekakat vagy mint ő irta „fűd edint" hoztak az egri piacra Murányból. Jols- váról, Ratkóról, Pokorádról. Rozsnyóról, Poprádról, Kassáról, Rudabányáról. Rimaszombatról és számos más helységből. Az egri piac persze ekkor is nemcsak az árujáról volt nevezetes, hanev'v a dereséről és kalodájáról is. 1706-ban jó Borbély Márton, mivel nem tudta tartani a száját, és keményen káromkodott, a „Piarczon ' lévő Deresben" kemény ötven botütést kapott. Persze az egri piac felett is teltek-múltak az évtizedek, az évszázadok, látott sok embert, látta a világ színeváltozását. A háború sem múlott el nyomtalanul felette. Parádéztak itt katonák az első és a második világháború alatt. 1944 végén magam is szemtanúja voltam, hogy a piacot szegélyező fákon katonaszökevények tetemei lógtak, nyakukban tábla ijesztésül minden fegyverre fogható számára: ime igy jársz, ha nem teljesíted a bevonulási pa- rancsokat. S azután 1945 után még az egri piacon . is sok minden megváltozott. Megváltoztak az eladók. A hatalmas fákkal szegélyezett téren megjelentek a termelőszövetkezetek, a háztájiból hozták az értékesítésre váró termékeket. Ojabb évtizedek múltak, s Eger városi rangja, a lakosság zökkenőmentes ellátása megkövetelte, hogy fedelet tegyenek a piacozók feje fölé. Azután a mai Katonatéren felépült az első fedett piac. aminek mindannyian Örültünk. Igaz nem sokáig Hamarosan kiderült, hogy kicsi left az egriek vásárló- kedvéh«z. De a hiány íme pótolva lett. mert itt van az új, nagyszerű Piaccsarnok. Vflffa László ÖTLET Csak egyetlen jó ötletem lenne, tudnám, mit kezdjek vele! Sajnos nincs, így maga az üres ötlettelenség áll a siker útjába. Pedig úgy érzem: most vagy soha! Ennyire kelendők rég voltak az ötletek széles hazában, valósággal versengenek értük, talán még a szürkébbek is megvalósításra lelnek ebben a tolongásban. Cinikusan azt kérdezném: mi ez a hirtelen feltámadt ötletéhség? Hiszen évek óta mást se hallunk, mint hogy az ész és az ötlet bajjal jár. A kezdeményezőkedv trónfosztásáról filmeket forgattak, publicisztikai vita zajlott, bírósági perek dúltak ... ég most egy szerre mindenütt azt hirdetik, hogy jutalom, fizetség jár a leleményért. Rubik Ernő kockájával léptük volna át a Rubikont? A meseszerű termékkarrier döbbentett volna rá bennünket, hogy a szellemi javak piacán is lehet kincset lelni? Vagy a mostohább gazdasági helyzet kényszerít a „gondolati beruházások" kiaknázására? A kocka világsikere csak példaadó. (Hogy a példát sokan a recepttel cserélik össze, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy logikai játékokból lassan Dunát lehet rekeszteni...) A szűkös esztendők eljövetele áttételesen ugyan kapcsolatba hozható a7 ötletéhséggel, ám megkerülnénk a lényeget, ha a hirtelen nőtt étvágy okát csakis erre fognánk. Úgy látom, hogy a különböző szervezetek és intézmények megelégelték a hasznavehető gondolatok újratermelődésének módszeres megakadályozását, és egyszerre vállalták magukra az agitátor és a mecénás szerepét. A világon megszokott tranzakció, hogy egy-egy bank meghatározott tőkével „betársul" a jónak tetsző ötletek gyakorlatba ültetésének mechanizmusába, az viszont már nem olyan természetes, hogy a procedúra terheiből is részt kér — tudván tudva, hogy nálunk gyakran a pénz is édeskevés egy találmány révbe kalauzolásához. Szokatlannak tekinthető, hogy két vállalat is foglalkozik szellemi javaink exportjával — sok esetben olyanokkal, amelyek hazai megvalósítása kudarcra ítéltetett. Az pedig végképpen rendhagyó, hogy egy politikai szervezet a tömegkommunikációs eszközökkel karöltve, konkrét és folyamatos tevékenységet fejtsen ki az ötletek felvirágoztatása érdekében. Magyarán: a szervezetek és intézmények nemcsak anyagiakkal, nem ritkán tekintélyükkel, sőt politikai sú lvukkal állnak ki egy-egy okos újítás, találmány mellett. Es ez a furcsa, jó és rossz értelemben egyaránt Hiszen mi dolga lenne például a Kommunista Ifjúsági Szövetségnek az innováció körül, ha a szellemi javak kiaknázásában minden rendben menne? Miért kellene műsort, pályázatot, vetélkedőt szerkeszteni a fejekből kipattanó leleményes gondolatoknak, ha azok, akikre e gondolatok elbírálása és „tárgyiasítása" tartozik, nem lennének közömbösek, félénkek, gyakran valósággal ellenségesek az újjal szemben? Az Alkotó Ifjúság Egyesülés tevékenysége kritika, csakúgy, mint a televízió „Felkínálom” műsora, vagy az ötlet című hetilap ötletmeccse. . . Mégis örülök ennek a kibontakozó mozgalomnak Mert elképedhetünk, mennyi ambíció szorult az emberekbe, mekkora a kihasználatlan szellemi kapacitás Büszkék lehetünk rá, hogy mennyire „ötletes” nemzet a miénk. S egyúttal elgondolkodhatunk azon, hogy miért fojtja el a munkahelyi önmegvalósítást megannyi vélt, valós akadály, kisszerű féltékenység, vagy éppen érdektelenség. Jó értelemben vett furcsaság, hogy — társadalmi berendezkedésünkből fakadóan — politikai üggyé vált ötleteink sorsa, össznépi tenni akarás len díti ki holtpontjáról az innovációt. T. E Szemétből érték A hazánkban keletkező kommunális hulladékoknak valamivel több, mint a felét gyűjtik össze szervezetten, a többi a helyén marad, vagy azok a személyek és intézmények, akiknek az útjában van, valahol illegálisan lerakják. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság tanulmányt készített arra vonatkozóan, hogy hogyan hasznosítsák a háztartásokban, szolgáltató intézményekben, valamint némely ipari folyamat során keletkező egyre növekvő mennyiségű és egyre nehezebben elhelyezhető szemetet. Ennek lehetőségeiről, gondjairól kérdezzük Olessán Dénesi, a Környezetvédelmi Intézet főosztályvezetőjét. — A háztartásunkban, munkahelyünkön keletkező hulladékok sorsáról legfel' jebb annyit tudunk, hogy hetente érte jön a kukás kocsi és szemétlerakó hely' re szállítja. Nehéz elképzel' ni, hogy az értéktelennek tűnő, sőt terhűnkre levő lom még hasznot is hozzon. — Budapesten a szemét 100 százalékát, a nagyobb vidéki városokban 80—90 százalékát gyűjtik össze. A növekvő szeméttömeggel járó gondok mégis a nagyvárosokban fenyegetnek leginkább, mert több település környékén már ma is nehéz olyan helyet találni, ahová a fuvarozási költségek jelentős növekedése nélkül el lehetne szállítani a szemetet. Megtelnek a lerakóhelyek. Budapesten néhány éve már szemétégetőmű működik. Jól bevált, a fővárosi hulladéknak körülbelül a 40 százalékát, napi 1200 tonnát képes elégetni és fűtőenergiává átalakítani. Ezen kívül ma még csak egyetlen helygn működik az országban szemétfeldolgozó, a keszthelyi komposztáló berendezés, amely osztrák gyártmányú és a környék szennyvíziszapjából és a hozzákevert szilárd kommunális hulladékból készít komposztot. Sajnos, a késztermék értékesítése mindmáig megoldatlan. * — Milyen módszereket. el' járásokat javasolnak a hűl' ladékok feldolgozására, és hol érdemes ezeket beve' zetni? — Javaslataink közt sze~ repel további szemétégető' művek építése. másodlagos nyersanyagok, valamint tu zelőanyagok előállítása. Ilyen üzemek építése elsősorban öt legnagyobb vidéki városunkban lenne indokolt. Ezeknek a létesítményeknek minimális kapacitásigényük van, amely alatt nem érdemes telepíteni őket. Ez a minimum körülbelül napi 150 tonna feldolgozása. Ilyen kapacitásra dolgoztunk ki alternatívákat és végeztünk költségvetési számításokat. Ezek szerint egy évi 70 000 tonna szemetet feldolgozó üzem beruházási költsége 1983-as árakon 550—650 millió forintot igényelne. Ebből az összegből természetesen levonódik az, amit egyébként a lerakóhelyek megteremtésére kellene fordítani. Gondot okoz. hogy a szükséges berendezések zömét be- tőkés importból lehetne beszerezni. Említette a hulladékból kinyerhető másodnyersanyagokat. Mik ezek és mire használhatók? — Ezeknek az anyagoknak a minősége természetesen rosszabb. mint az eredetie' ké, de sokféleképpen fel- használhatók. Olyan termékek készíthetők belőlük, amelyhez az eredeti anyag túl drága volna. Műanyagból gyártható például kerítésoszlop, kábeldob, öntöző stb. Erre azonban a fogadó- iparnak fel kellene készülnie. Sajnos, s ez a gyártók problémája, a legtöbb másodnyersanyagnak, például a papírnak, az üvegnek, a műanyagnak igen alacsony az értékesítési ára. Ez világ- jelenség annak ellenére, hogy állandóan nyersanyaghiányról hallunk. Az országban igen sok papírhulladékot gyűjtenek, még exportálunk is belőle, de az ipar csak kis mennyiséget tud fogadni belőle. Néhány éve a dunaújvárosi papírgyár például csak 8000 tonna hulladékpapírt tudott felhasználni. annyit pedig egyetlen hulladékfeldolgozó üzem is képes megtermelni, s akkor hol van még a többi. — Az Önök által készített tanulmány csupán terveket, ajánlásokat tartalmaz. Van e reális lehetőség a megvalósulásukra? — Azt hiszem, igen. Két vidéki nagyváros, Miskolc és Pécs nagyon aktívan ér' deklödik. A helyi tanácsok azonban nem tudják a szükséges beruházási összeget előteremteni, ezért állami ■támogatásra volna szükség. Javasoltuk, hogy hozzanak létre valahol egy referencia- üzemet, hogy ezzel más városoknak is kedvet csináljanak. Kisebb településeken, vagy például a Balatonnál mobilizálható .technológiát lehetne alkalmazni. Egy ideig ott működtetni, ahol a legnagyobb szükség van rá. majd továbbvinni. Az NSZK- ban láttam ilyet; szellemes, olcsó megoldás, mi is tudnánk gyártani. — Szavaiból úgy tűnik, mintha ennek az egész hulladékhasznosítási ügynek nem volna nálunk gazdája. — Sajnos így van. Terve' zőintézetek, intézmények ezzel a témával hivatalosan nem foglalkoznak. Ami fejlesztési elképzelés született, az a városgazdálkodási és köztisztasági vállalatoktól származik, a saját erejükre és egymás tapasztalataia támaszkodva. — Az említett technológiák mindegyikénél alapvető a hulladék összetételének alapos ismerete. Ilyen analízist nálunk csak néhány városban végeztek, pedig ez területenként, településenként változik. Az egyes hulladékfajták kinyerési hatásfokát pedig csak egyedi vizsgálatok során lehet megállapítani. Például 16—17 térfogatszázalék papírtartalom mellett nem érdemes másodnyersanyag kinyeréséhez hozzákezdeni, de ugyanaz a hulladék még jó lehet tüzelőanyag gyártására. — Mennyire sürgős a* országnak, hogy az új hulla- dékhasznosítási technoloógi' ák elterjedjenek? — A helyzet még nem olyan súlyos, de például Budapesten már a kilencvenes években szükségessé válik egy új hulladékfeldolgozó megépítése. Az évezred végére Miskolcon és Győrben is hasonló módon kell megoldani a hulladékproblémát. Persze, ahol lehet folytatni kell a hagyományos szemét- lerakást is. Az ilyen telepe" ken figyelmet kell fordítani a biogáz előállításának lehetőségeire. •ér A feleslegessé vált papírt sem eldobni, sem elégetni nem érdemes, mert a papírgyárak újra hasznosíthatják. Előbb azonban válogatni, osztályozni kell, majd a szállítás előtt bálákba préselni. Ez történik a Budapest és Vidéke MÉH Vállalat Maglódj úti új üzemében. Ide kerül a Pest megye területéről összeszedett papírhulladék. A gyártáshoz előkészített termékükből az idén 34 ezer tonnát adnak át — mint kitűnő másodnyersanyagot — a papírgyárak számára. Németh Géza Képünkön: Targoncával emelik le a papirbálát a bálázógépről. (MTI FOTÓ — Fehér József felvétele — KSi
