Népújság, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-31 / 204. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. augusztus 31., szombat Mezőtárkány r • UJ arca Ilyen házak épülnek ma Sz. Kovács János: „Ennek a vidéknek Is megvan a maga romantikája”. Virágzik a háztáji Beszélgetésünk kezdetén Sz. Kovács János tanácselnök is utalt a múltra: — Közép- és szegényparasztok lakták a vidéket. Sokan voltak summások, cselédek, kisebb részben kereskedők. A lakosság sokáig abból élt, amit megtermelt. Aki pedig a földdel nem boldogult, az elment vasutasnak. Bár még ma is a termelőszövetkezet a legnagyobb munkaadó a faluban, már régen nemcsak a mező- gazdaság az itt élők fő jellemzője. Sokan, a dolgozóknak több mint a fele. eljár .a környező iparvidékre. így többek között a Mátravidéki Fémművek füzesabonyi gyárába. Egerbe az építőiparba, s még Pestre is a vasúthoz vagy a postához. — A faluban nincs is ipa' ri üzem? — Az Egri Ruhaipari Szövetkezet megvásárolta a hajdani művelődési ház épületét. Egy kis átalakítással L972-ben indították be a .munkát, foglalkozási lehető' séget biztosítva ezzel nyolcvan asszonynak, akik addig háztartásbeliek voltak. Ez jelenti Mezőtárkányban az ipart. Ennek az ágazatnak azonban ennél jóval többet köszönhetünk. Magas szakmai és általános műveltséggel rendelkező fiatalokat. S erre még akkor is büszkék vagyunk, ha tudásukhoz nem itt helyben jutottak hozzá, hanem a megyeszékhelyen, vagy éppen a fővárosban. — Mivel foglalkoznak az itt élők, akik nem járnak el? — A mezőgazdasági gyöegyetlen sem, amelyik bármilyen esős időszakban ne lenne járható. Közel nyolc kilométeres vizvezeték-háló" zattal rendelkezünk. Nem okoz gondot már a községet átszelő Laskó-patak sem. Kiépítettük a gátat, ami nemcsak védelmet nyújt, hanem szénának való füvet is terem. Minden elfogódottság nélkül állíthatom, hogy szép ez a falu, annak ellenére is. hogy mezőségi. A megyében ugyanis csak a bükki, mátrai falvak szépségét ismerik el. Pedig ennek a környéknek is megvan a maga romantikája. Ez utóbbi mondat pedig felhívás volt egy kis sétára. A valóban rendbentartott porták előtt sétálva a tanácselnök a jövőről is szót ejt: — A következő ötéves terv első időszakában tovább fejlesztjük a vízhálózatot. A Széchenyi és a Munkácsy utcákra már kész a tervdokumentáció, s az anyagiak is a rendelkezésünkre állnak. Két tanteremmel szeretnénk bővíteni az általános iskolát, s reménykedünk, hogy ez nemcsak terv marad. A gémeskút idősebb A falú főutcáján Németh Józsi bácsival találkoztunk először, aki már elmúlt nyolcvanéves. mégis olyan hetykén lépdelt, a nyári kánikuláról szinte tudomást sem véve, mintha leánykérőbe igyekezett volna. — Az volt már régen — mosolyodott el bajusza alatt. Ez a kép még a 101. születésnapon készült kereket nem téptük ki tö- vestől. Mostanában újra virágzik a háztáji. Ügy tűnik, hogy az országos programmá váló szarvasmarhaállomány növeléséből mi is kivesszük a részünket. Az a bizonyos kedvezmény, hogy egy tehén árát négy év alatt tejben kell törleszteni, ősz' tönzőleg hatott. Sokan foglalkoznak sertés- és libatenyésztéssel is, s fellendülőben van a Füzesabony és Vidéke Áfész szakcsoportjaként működő nyulásztársa- ságunk is. Természetesen létezik a kertészkedés, amivel némi gondjaink adódnak. A többlettermelés átvételét az áfésznek kissé rugalmasabban kellene megoldania. ló emlékekkel, értékes épületekkel nem találkozhatunk. Viszont sok az új ház. A régebbiek pedig rendben tartottak. A hetvenes évek közepén azt hittük, hogy szép lassan elfogyunk, olyan nagymértékű volt az elvándorlás. Ma inkább gyarapszik a létszámunk. Közel kétezren élünk itt. A telkek iránt megnőtt a városlakók érdeklődése. Ez pedig annak is köszönhető, hogy fejlődik a község. Az alapvető intézmények, szolgáltatóegységek működnek. Jónak mondható az egészségügyi ellátás, az öregek napközi otthonában pedig több mint negyvenen étkeznek. A három élelmiszerbolt áruval jól ellátott. 34 utcánkból nincs olyan Érdeklődnek a városlakók — Az idők folyamán mennyire változott a falu' kép? — Hiába Árpád-korabeli település a miénk, erre utaEgy kis terefere — Még dolgozni sem nagyon bírok már, nemhogy a lányok után járni. Meg különben is itt van a mama, akivel több mint ötven évet éltünk meg együtt. Erre a kis időre már nem változtatok. S nem várva meg a „mi újság?’” kezdetű szokásos kérdést, elmeséli, hogy nemrég itthon járt a fia,, aki messzire került a szülői háztól, Kaposvárott agrármérnök. — Az egyetemről egyszer odamentek gyakorlatra — mondja —, aztán ott ragadt. Van egy 18 éves unokám. Ha látná, hogy milyen szép nagylány, akkor biztos, hogy őt fotóznák, s nem engem. Volt nagy sütés, főzés, pedig már a mama sem nagyon bírja magát. Az öreg gémeskút — talán csak az öregebb nálam —, is le-fel járt az udvaron, merthogy az a városiaknak érdekes. Nótaszó 103 évesen Az Egri Ruhaipari Szövetkezet mezőtárkányi üzemében Öcsai József telepvezető fogad bennünket. — Nyolcvan asszonnyal boldogulni látszólag veszélyes foglalkozás. Én azonban már 13 éve dolgozom velük, kiismertem őket, s mondhatom jól kijövünk. Nadrágokat. mellényeket varrnak leginkább kuvaiti exportra. Évente 10—12 millió forint értéket termelünk. Jelenleg iskolanadrágok készülnek a lányok, asszonyok keze munkája nyomán pécsi, szekszárdi, kaposvári megrendelésre. Bár többségük csak betanított munkás, mégis pontos, jó munkát végeznek. Panasz még soha, sehonnan nem érkezett. Belépve a műhelybe mi mást is kérdezhettünk volna, mint azt, hogyan bánnak a főnökkel, az egyetlen férfi munkatársukkal? A lányok, asszonyok ugyan nem ismerték el, hogy bizony néha kényeztetik is az „uralkodójukat”, ám amikor ő is belépett közéjük édességgel, s jéghideg üdítővel kínálták. Ez aztán leleplezte őket. akkor is, ha úgy nyilatkoztak: több férfit be sem engednének a műhelybe. Néhány utcával arrább kiderült, hogy Németh Józsi bácsi csak tinédzsernek számít özvegy Ferencz Sándor' néhoz képest. Büszkén húzza kj magát, amikor azt mondja: „Még csak 103 éves". Aztán korát meghazudtoló lendülettel hosszú mesébe kezd. Hallhattunk tőle öt gyermekéről, meg arról az időről, amikor még a Laskóra jártak mosni. Szóba kerültek a summás évek. s a dalolással eltelt hosszú téli esték. S egyszer csak a tanácselnökhöz fordul, s felhívja a fip'elmét: jövő júniusban újra születésnapja lesz. máris meghívta egy kis ünnepségre. Aztán dalra fakadt, majd magára mutatva elénekelte nekünk kedvenc nótáját: „Csak egy kislány van a világon .. ” Kis Szabó Ervin Mezőtárkány történelme egészen az Árpád-korig nyúlik vissza. Az akkor létrejött településen azonban szinte kizárólagosan a mezőgazdasággal foglalkoztak az ott élők. Az egri érsekség hatalmas birtokaihoz tartozott sokáig a falu. így fejlődése meglehetősen lassú ütemű volt, a felszabadulás után pedig tetemes lemaradásukat kellett pótolni. Hogyan sikerült megbirkózni ezzel a nem kis feladattal? Erre kerestünk választ mezőtárkányi látogatásunk során. Bajzáth József gépkocsivezető naponta háromszáz utast szállít munkahelyére, a környező iparvidékekre Az élelmiszerboltok jól ellátottak Készülnek az iskolanadrágok (Fotó: Szabó Sándor)
