Népújság, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-31 / 204. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. augusztus 31., szombat 3* PARANCSJELEK A KÉPERNYŐN — CIKKEK ELEKTROMÁGNESES LEMEZEN — LÉZERT IS ALKALMAZNAK Fényszedéssel készül az újság Egerben — 1987-ben? öt évvel ezelőtt alkalmam volt meglátogatni a Michigan állambeli. Detroit News szerkesztőségét, az ottani olvasószolgálatot, amely Contact '10 néven ismert. A szobákat járva — némelyikben ötvenen is ültek — az lepett meg, hogy sehol sem hallottam az írógépek kattogását. Helyettük egy számítógéphez hasonló masinán dolgoztak az újságírók. Bepillanthattam továbbá e lap — amely hétköznap 600, szombaton és vasárnap 800 ezer példányban jelenik meg — előállításába. Itt hallottam először a fényszedésről, valamint arról, hogy az összes információ egy (!) telefonvonalon jut el a 400—500 kilométerre levő nyomdába. Ez a technika az újságkészítés „csúcsa" — mondták. És néhány esztendő múltán, 1983-ban, Heves megyében is megtörtént a „csoda”, hiszen lapunk Tudomány és Technika oldala is ezzel a módszerrel készült el. Vajon a kísérletnek lesz-e folytatása? — erről kérdeztük Horváth Józsefné dr.-t. a Révai Nyomda igazgatóját. TONNÁK MILLIÓI Visonta Bükkábrányira ért Akármennyire hihetetlen, így igaz: februárban kapták meg az engedélyt és a visontai Thorez Bányaüzem dolgozói ma már szenet fejtenek Bükkábrányban. Hat hónap el. Alig képzelhető el. Talán a rekordok könyvébe is bejegyzik majd ezt a nem mindennapi teljesítményt. Hogy milyen jelentős fordulat ot hoz az új külfejtés megnyitása a hazai bányászat történetében, azt ma még aligha tudjuk felmérni. Nagy nap volt augusztus 28. Annyi bizonyos. A merítőkanalas gép kezelője, Tóth Lajos kotrómester teherautóra engedi az első tonna szenet Siólom nélkül a szedőtermekben — Mielőtt beszélnék a tervekről, essen néhány szó a fényszedésről, amely egyszerre vet véget az 500 éves hagyománynak. A nyomdász tevékenysége ugyanis eddig elképzelhetetlen volt ólom nélkül. A fényszedés ezt a kapcsolatot radikálisan szakítja meg, kiűzi az ólmot a szedőtermekből. A számítógép memóriája alkalmas arra, hogy a legfontosabb tipográfiai szabályokat tárolja, és megfelelő utasításra alkalmazza is. A berendezések fölött levő képernyőn, az úgynevezett display-n kiírt szöveg folyamatosan figyelemmel kísérhető, mód van javításra, változtatásra. Nemcsak az írás jelenik meg a monitoron, hanem a parancsjelek is, amelyek vonatkozhatnak a betűk típusára, a sorszélességre, a kiemelésekre. Az egyes cikkek elektromágneses lemezen, az úgynevezett floppy-discen tárolhatók. A fényszedő berendezésekhez csatlakoztatható olyan, egészoldalas tördelőképernyő is, amely lehetővé teszi teljes újságoldal kialakítását, levilágítását. Az> országban elsőként — Hazánkban nem ismeretlen ez az eljárás, hiszen a fővárosban működik egy fényszedő központ. Könyvké- szitésnél is alkalmazzák már ezt az eljárást, például a Kner Nyomdában és Debrecenben. Napilapot azonban ezzel a technikával még sehol sem gyártottak. — A Révai Nyomda vállalja az úttörő szerepét. Az elmúlt két év alatt, de még napjainkban is azon fáradozunk, hogy ügyünknek minél több támogatója, segítője legyen. És hogy miért éppen Egerre esett a választásunk? Itt minden feltétel adott az új fogadására. Elsősorban azonban azt emelném ki, hogy nagyon jó munkakapcsolat alakult ki a szerkesztőség, a nyomda és a kiadóvállalat dolgozói között. Ezután még inkább szükség lesz a pontosságra, fegyelmezettségre. A gépek nagyon „okosak”, gyorsaságuk hihetetlen, megkövetelik az embertől is a precizitást. Az országban először a Népújságot szeretnénk ezzel a technikával előállítani 1987-ben. Nem titok az sem, hogy ez a beruházás összesen 18—20 millió forintba kerül. Szakmunkások a terminálok mellett — Három évvel ezelőtt osztrák kereskedők mutatták be a megyeszékhelyen a nyugatnémet Scantext 1000 típusú szövegelőállító és tördelőberendezést. Ugyanezt vásárolják meg és láthatjuk viszont a nyomdában? — Több gyártóval is tárgyaltunk, még nem döntöttünk. Természetesen a választásnál jó néhány szempontot mérlegre kell tennünk. Gondoltunk egyébként a már említett Böger vállalatra is, de kedvező ajánlatot kaptunk az angol Mo- nőtype cégtől is. Ez utóbbiról megemlíteném, hogy ők Budapesten biztosítják a felszerelések szervizét is, és ez nem akármi. Még egy fontos információ róluk levilágítóegységük lézerrel működik, míg a németeké katódsugár- ral. — Ha már a gépekről beszéltünk, szólnunk kell — nem utolsósorban — az emberekről is. A lap készítői — szerkesztők, újságírók, nyomdászok, gépírók — hogyan készülnek fel az új technikára? — Talán hihetetlennek tűnik, de néhány hónap elegendő mindenre. Tapasztalatból mondom, hiszen magam is „kijártam” ezt az iskolát, nem lesz nehéz. Vannak azonban olyan angol szakkifejezések, amelyeket, mint az egyszeregyet, be kell biflázni, hiszen ezek nélkül lehetetlen a gépeknek utasításokat adni. Az utánpótlásról is már jó előre szeretnénk gondoskodni. Várjuk azoknak az érettségizett lányoknak és fiúknak a jelentkezését, akiket érdekel, az újságkészítés és a számítógép. Pályázhatnak az Egri 212-es Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet nyomdai kéziszedő szakára. Két év alatt kitűnően megtanulnak majd gépelni, elsajátítják a szedőmesterséget. Az iskola végeztével pedig egészséges, kulturált körülmények között, a legmodernebb terminálok mellett foglalnak majd helyet. + A fényszedés a nyomdaipar jövője, amelyhez felkészült, jól képzett szakemberekre van szükség. Vajon sikerül-e minden feltételt megteremtenünk Egerben is, az említett időpontra? Mi reménykedünk ebben, hiszen lapunk, a Népújság megújulását is jelentheti. Bízunk abban is, hogy a beruházáshoz szükséges pénz addigra rendelkezésre áll. Szüle Rita A jót sem könnyű A meghívottak lehettek vagy harmincán, Mindnyájan párt-, állami- és társadalmi vezetők, valamennyien a két megyéből valók, kivéve az ipari miniszter helyettesét. Az értesítés úgy szólt, hogy a találkozás színhelye a helybeli tsz központja, ahol „albérletben” működik a bánya üzemvezetősége. Ebéd után két óra körül érkeztek a vendégek. Fél óra elteltével már felhangzott dr. Győri Sándornak, a Mátraalji Szénbányák vezérigazgatójának a köszöntője. Az ilyenkor szokásos udvariassági fordulatokat nemsokára egy újabb követte: — Harmadszori nekifutásra végre elérkezett a bükkábrányi külfejtés megnyitása — mondta a vezérigazgató. Erre oda kellett figyelni. Miért harmadszorira? A magyarázat nem váratott magára. Megtudhatták a jelenlevők, hogy a szénbányák már évekkel ezelőtt felajánlotta a bükkábrányi szénmező kitermelésének a megkezdését. Kétszer parancsoltak állj-t az előkészületeknek. Az elmúlt tél, a még mindig meglevő tüzelőanyagellátási nehézségek végül jobb belátásra bírták azokat, akik féltették a mező- gazdasági földterületet. Pedig a visontai rekonstrukció az érzékelhető bizonyítéka annak, hogy a külfejtés nyomán rövid idő után el lehet kezdeni a földművelést a volt bányaterület helyén. Megint bebizonyosodott, hogy a „jót nem elég csak akarni, hanem tenni, tenni kell”: utalhatok a költő szavaira. Köszöntötték a lignitet Reggel még ömlött az eső, így terepjárók sorakoztak fel az irodaház előtt, hogy kivigyék a község határába, a 3_as főút mellett elterülő bányához a meghívottakat és a házigazdákat. Jónás József, az UAZ vezetője szelíden mosolygott, amikor a hepehupás terepen imbolyogni kezdett alattunk az autó és riadtan kapaszkodtunk minden szi* lárd tárgyiba. — Ez még semmi, közel sincs ahhoz, amilyen sár van olykor Visontán — nyugtatott bennünket. Odakanyarodtunk a „kilátóhoz”, ahonnan ránézhettünk az előttünk elterülő bányára. Volt ebben a kitá- ruikozó képben valami felemelő is és valami megható is. Lent, a mélyben ott állt mozdulatlanul a P—2-es merítőkanalas gép. vezetőfülkéjében Tóth Lajossal. Az innen játékszernek tetsző masina mellett Horváth Gyula aknász várt arra, hogy megkapja az utasítást. „Ugrásra készen” még egy teherautó is meghúzódott a feketén sötétlő lignitmezőn. A vezetője, Tóth István is feszülten figyelt, hiszen ilyen esemény nincs mindennap az ember életében. Izsvákh Antal, az üzem vezetője a szájához emelte a rádióját. — A termelést meg kell kezdeni! — adta ki az utasítást. Az órámra néztem. Pontosan 3 óra múlt 17 perccel. Néhány másodperccel később már hullottak is a lignitdarabok a merítőkanálból a gépkocsi „puttonyába”. A jelenlévők feszült figyelemmel kísérték a művelet minden mozzanatát. Hazai lignittörténetünk nagy pillanata ez, mondtam magamban, talán félhangosan is. Arra ocsúdtam fel, hogy körülöttem felcsattan a taps. Mintha mindenki megkönnyebbülten sóhajtott volna fel. Hihetetlen számok Milyen lehetőségeket rejt magában Bükkábrány? Ezt a kérdést sem kihagyni, sem megkerülni nem lehetett. — Arra törekszünk az Ipari Minisztériummal együtt, hogy a lakosságnak minél több szenet tudjunk adni — hallottam a vezér- igazgatótól. — Erre a feladatra fejlesztési hitelből készültünk fel. Nagyon nagy segítséget kaptunk Borsodban mindenkitől. Csak ilyen módon sikerült célunkat elérni, hogy az idei bányásznapra meginduljon a termelés Bükkábrányban. Majd sorolni kezdte az adatokat, amelyek minden figyelmet megérdemelnek. — Jelenleg, a nyitó árokban 37 ezer tonnát tesz ki a felszabadított szén. Az idén százezer tonna lignitet tud- dunk adni a lakosságnak a TÜZÉP-en keresztül. Az itteni lignitmezőre jellemző. hógy van, ahol csak kétméteres rajta a takarás. A lignittelep vastagsága a megnyitásnál tizenkét méter. A takarási arány általában hármas mértékű, de ha mindent beleszámítunk, akkor sem rosszabb az ötös aránynál. A lignitvagyon itt, egy településben 600 millió tonna. Miről érdemes még tudni? A hasznosítás módjáról. — A lakossági ellátáson túl lehetőség nyílik a lignit ahidrálására, brikettálásá- ra és energetikai célú fel- használására. Tehát újabb erőművet lehet telepíteni a bükkábrányi lignitre úgy, hogy egyben jelentős mennyiséget tudnak vízteleníteni a „fiatal” tüzelőanyagból, ugyanakkor még évente több száz ezer tonna brikettet is készíthetnek belőle. Ha sikerül megfelelő mennyiségű hitelhez jutniuk, ami a szénbányákon múlik: mindent megtesznek a lakossági igények kielégítéséért. Ez pedig ma kulcskérdés. Elkezdődött a szállítás Aki akar, már vásárolhat lignitet Bükkábrányban. Az első autók a terheiket ott ürítették ki, ahol a helybeliek és a környező településeken élők megnézhetik, mit is kínálnak nekik tüzelésre. — A bánya mellett nagy rakodóteret alakítottunk ki, onnan viszik majd a kocsik a lignitet — mondta Izsvákh Antal üzemvezető. — A házhoz szállításban a mi gépkocsijaink is részt vesznek — közölte Kurucz Miklós tsz'elnök. Minden rajtra kész tehát, csak a megrendelőkre várnak. Lehet, hogy kezdetben nem lesz akkora az érdeklődés, mint szeretnénk, de a visontai példa azt igazolta az elmúlt időkben, hogy sok sok kilométer távoságból is eljönnek a lignitért. A tsz-elnökkel májusban találkoztam először. Akkor még éppen csak „alakulgatott" a bánya. Ma pedig . ..? — Azóta beérett az akkori erőfeszítéseink gyümölcse — (Fotó: Perl Márton) mondta nem kis büszkeséggel a hangjában most. Igen, méltán érezheti, hogy rajtuk is múlott. Még egy jelenetnek voltam a szem- és fültanúja. Makó József, a mezőkövesdi városi pártbizottság első titkára is odalépett Izsvákh Antalhoz. — Gratulálok! — mondta kézfogás közben. Talán most már én is úgy köszönhetek: Jó szerencsét! Mert az új bánya az „övék” is. így a jó. így kell lennie. Az első bányásznap A „kinti” ünnepi pillanatok gyorsan elmúltak. A vendégek még nézték egy darabig, hogy lent, a nyitóárokban hogyan araszolnak a teherautók, hogyan kel életre egy új üzem, a külfejtés. Kinék, milyen gondolatok juthatnak az eszébe eközben? Jó lett volna tudni. Egy biztos: mindenki csak elismerően vélekedhetett arról, amit Bükkáb- rányban elért a Mátraaalji Szénbányák. Nekem csak egyetlen szó járt vissza a tudatomban : Azokat a bizonyos kinti ünnepi pillanatokat még egy ünnepi esemény követte. Ez már a helytörténet jelentős fordulóját idézte: az első bányásznap Bükkábrányban. — Csak gratulálni tudok mindenkinek, aki részt vett az eddigi munkában, ahhoz hogy ilyen példás együttműködéssel és ilyen rövid idő alatt sikerült az itteni külfejtést megnyitni, és a bányásznap tiszteletére az első tonna szenet felszínre hozni — mondta Czipper Gyula miniszterhelyettes. Becsületes, tisztességes munkát köszöntöttek az ősz• szecsendülö poharak. G. Molnár Ferenc Ahhoz, hogy a lignithez juthassanak, előbb a földet keli leszedni róla « A nyitóárok már 37 ezer tonna szenet tartalmaz
