Népújság, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-30 / 203. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. dugusztus 30., péntek 3 . A párttaggá nevelés folyamata és a propaganda kapcsolata III 3. Pártunk jellegéből fakadóan a munkások párttaggá nevelése döntő fontosságú. Ezt szorgalmazzák párt- szervezeteink. A felvett párttagok többsége munkás, és bizton állítjuk, hogy nem önös érdekből. Számukra a párttagság vállalása nem egzisztenciális megfontolás dolga. A társadalmunk szociális struktúrájának differenciáltabb elemzése ugyanakkor a pártépítés szempontjából is növekvő jelentőségű. A különbségek csökkenése érzékelhető például a segéd- és betanított munkások rétegében. A termelés oldaláról tekintve fontosak a számunkra, s a mozgalom számára miért nem? Lehet, hogy közülük sokan „későn érettek be”, de ma már mint leendő párttagokkal számolhatnánk fokozottabban. A mezőgazdasági tsz-ek- ben működő pártszervezetek néhány tapasztalata is figyelemre méltó. A tagság átlagéletkora tovább növekedett, azaz nem sikerült megállítni az elöregedés folyamatát. A pártépítő munka nemcsak tagfelvételt jelent. Jelenti a párt öntisztulását is. Aki nem teljesíti a követelményrendszert, az ne maradjon a párt tagja. E lehetőséggel nem élünk kellően. Ugyanis ez nemcsak a párt fegyelmét, egységét ássa alá, de — negatív példa lévén — taszítja is a fiatalokat a mozgalomtól, a párttól, s e ponton a párt utánpótlását veszélyezteti. A pártépítő munka gyakorlatában gyakran kísért a formalizmus veszélye például az ajánlók ajánlásaiban, a taggyűlés „érdektelenségében”, vagy különösen év végén a vb.-k üléseire beterjesztett magas számú felvételi kérelmek jóváhagyásában stb. Értelmiségi körökben pedig — a még mindig létező statisztikai szemlélet miatt — hosszúra nyúlik a „várakozási idő”, 30 éves kor után pedig már könnyen megfogalmazódik, hogy „miért most gondolta meg magát?” A politikai ismeretek közvetítésének folyamatában kulcsszerepet tölt be a propagandista. Hallgatósága számára ó a párt „követe”, s hogy a marxizmus—leni- nizmus tanításából mi talál megértésre és elfogadásra az sokban azon múlik, hogy mit és hogyan tovább. Rendkívül fontos az alapos szakmai felkészültség, de jól tudjuk, hogy ez nem elég. Szavai meggyőző erővel kell, hogy hassanak. Ezért alap- követelmény, hogy jó előadó legyen, és cselekedetei, emberi tartása példaként szolgáljon a fiatalok számára. A régi szakmunkások gyakran büszkén mondogatják, hogy XY volt a „mesterem”. Ennek analógiájára tehető fel a kérdés: ma mondják-e elismerően, hogy XY volt a pártoktatóm? Például a tagfelvételi dokumentumokban találunk-e erre utalást? A közösségi ember formálása folyamán a propagandista jusson el az egyes emberig. Munkánk gyakori fogyatékossága, hogy erre kevés idő jut rendszerint a programjaink zsúfoltsága miatt vagy a nem kellően megválasztott módszer következtében. A propagandista felelős a csoportja tagjainak fejlődéséért. Munkájukat úgy kísérje figyelemmel, hogy felmérhesse ki az, aki megfelel a párttagsággal szembeni követelményeknek, s azt jelezze a pártvezetőségnek. Gyakori hiba, hogy a visszajelzés elmarad. A pártaggá nevelés sokrétű feladatainak jelentős részét végezheti el egy lelkiismeretes propagandista. Csak helyeselni lehet, ha gyakrabban vállalnak ajánlói szerepkört. A pártvezetőségek ilyen párttagokat válasszanak ki propagandistának. Munkájukat kísérjék figyelemmel, kapjanak kellő megbecsülést érte. Bizonyos szemléletbeli változást is el kell érnünk, ugyanis a pártépítő munka tudatos elősegítése a propagandában nem korlátozódhat egyes tanfolyamtípusokra. A tudatos párttaggá nevelés valamennyi oktatási formán feladat. A párttaggá nevelés folyamatának két összetevőjét emelhetjük ki: cselekedtetni, azaz pártmegbízatással ellátni; politikailag képezni, vagyis pártoktatásra beiskolázni. Egyesek úgy vetik fel a kérdést, hogy melyik az elsődleges? Ez a megközelítési mód mechanikus szemléletet takar, mert a politikai művelődésre épp oly szükség van, mint arra, hogy az egyén a cselekvéssel, a munkával, a megbízatások teljesítésével nevelődjön, formálódjon. A párttaggá nevelés folyamatának vizsgálata propa. gandánk egy sajátos kritikáját is adja. Rávilágít arra, hogy túlzottan ismeretközlő a propagandamunkánk, s emellett elsikkad a nevelés. Az érzelmi ráhatás, érzelmi kötődés alacsony hatásfokú, noha tudjuk, hogy a mozgalomhoz való közeledésben ez gyakran megelőzi a „rációt”. Ügy is mondhatnánk, hogy túlzottan „racionalisták” lettünk a pártoktatásban. A szemléltetés hagyományos és korszerű lehetőségei, módszerei nélkülözhetetlen és hatásos eszközei a nevelésnek, mégis azt tapasztaljuk, hogy sok lehetőség marad kihasználatlanul. Hallgatóink alig ismernek mozgalmi dalokat, kevés filmet vetítünk, s ritkán használunk diát. hangszalagot stb. Kevés energiát fordítunk arra, hogy tanulócsoportjaink (az osztályok) valódi közösséggé formálódjanak. Ehhez példaként — gyakran — a párt- alapszervezeteinket sem állíthatjuk, mert közülük sok maga sem vált azzá! A propagandamunka nem öncélú folyamat. Ezért fontos, hogy mérjük saját munkánk eredményeit. Ez a mérés nem is könnyű, hiszen nincsenek objektív mértékegységei. Segít, ha rendszeres információkat gyűjtünk a hallgatóktól, ha folyamatos ez a visszacsatolás. Hogy ki és miért szeretne ma a párt tagja lenni, azt a propagandista „megtudakolhatja”, ha csoportját tudatosan kíséri figyelemmel. A hallgatók sorában gyakorta találkozhatunk olyanokkal, akiknek a véleménye rendszerint és merőben eltér a csoport többségétől. Előfordul, hogy őket gyakran illetjük az „ellenzékies” jelzővel. Itt rendkívül körültekintőnek kell lenni, mert a tapasztalat mutatja, hogy o „másként gondolkodók” egyáltalán nem biztos, hogy szemben állnak velünk. Több figyelmet kell rájuk fordítani, több törődést igényelnek. Az őszinte, nyílt vita, megalapozott érvelés, a meggyőzés vezethet náluk is eredményre. Több lehetőséget kell biztosítani a fiatalokkal való eszmecserékre, vitákra. Újszerű forma lehetne, ha az idősek és a mostani „derékhad” képviselői oldottabb, kötetlenebb formákban szót váltanának társadalmi, politikai életünk, történelmi utunk főbb kérdéseiről. Például: „A három nemzedék klubjá”-ban. Tanulmányunk természetesen nem törekedett teljességre, s további sokirányú vizsgálódásra ad lehetőséget. Ezért a sajtó útján is kérjük a kedves olvasókat, hogy a témakörrel kapcsolatos tapasztalataikat, véleményüket juttassák el az oktatási igazgatóság pártépítési tanszékére. Tóth Ferenc tanszékvezető (Vége) A mátrai úttörővasút „Hegyek között, völgyek között...” A vonalfönöknö A gyöngyösieknek természetes, hogy van, az idegenek rácsodálkoznak. a gyerekek pedig lázba jönnek tőle, és kérlelni kezdik szüleiket, hogy váltsanak jegyet a Mátra úttörővasút- ra. A papák és mamák többnyire beadják derekukat. Még akinek ott áll kényelmes, gyors autója, az is kiszáll belőle, és felül a fapados zötyögőre, hogy az „kemény” 20 kilométer órás tempóban felrepítse őt Mátrafüredre vagy Lajos- házára. Miért? Talán mert számukra is egy mesés álomvilág szimbóluma a kisvasút. Pedig születése prózai volt. a szükség hozta létre. Négylábú „mozdonyok” 1906-ban határozta el az egri érsekség, hogy birtokain a fakitermelés megköny- nyitésére vágányokat fektet le lóvasút számára. Gondolnánk, hogy Gyöngyösről elindulva kezdték el a munkákat, de nem így volt. A síneket Lajosháza térségében rakták le először. Ennek egyszerű indoka, hogy ott volt igazán szükség a lóvas- útra, ahol a szekerek már nem bírtak közlekedni. Lefelé terjeszkedtek. Megépült o nyírjesi, a csukási, a cseternási, a monostori szakasz, aztán a sínek fokcr zatosan nyújtózkodva elértek Gyöngyösre. Onnan egészen a Kékesig húzódtak. Az első gőzös 1916-ban neÉrkezik a szerelvény (Fotó: Kőhidi Imre) Ha kisvasút is, a dolgozók munkája ugyanolyan felelősségteljes hezen ment föl Sólymosra. Nem voltak számára sínek. A Kossuth és Petőfi utcán fektették le az ideiglenes, néhány méteres pályát, hogy mihelyt azon áthaladt, azonnal föl is szedjék és elé- tehessék. A „356-os masina” 14 nap alatt tette meg ezt az ötkilométeres távot. Aztán egyre több „testvért” kapott: Orenstein. Krauss, majd Csepel gyárt- mányúakat. A mai NK 48~ asok többnyire a Bodrogközből kerültek ide, a kocsik úgyszintén. Elődeik kétségtelenül szebbek voltak, de meg kellett tőlük válni, mert alkalmatlanok voltak arra. hogy a korszerű légfékeket beléjük szerelhessék. Nagyrészt hobbitelkek- re kerültek, szerszámosbó- dévá „züllöttek”. A személyszállítás 1921- ben indult be. Akkoriban a Gyöngyös—Benei Részvény- társaság volt a gazda, majd az Erdőgazdasági Üzemek Nemzeti Vállalatához került a vasút, napjainkban pedig a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság üzemelteti. Meg kellett menteni A hetvenes években elmaradt a kisvasút létszükségletű bevétele. A fakitermelés és kőszállítás gondjait a teherautósofőrök és kísérőik vették át. Az utóbbi években csak a kirándulók hoznak pénzt. Keveset. Any- nyira vékony lett a kisvasút pénztárcája, hogy városszerte elindult a pletyka — jogosan. — megszüntetik a „zötyögőst”. Szerencsére a MEFAG, a helybeli lokálpatriótákkal karöltve nem nyugodott ebbe bele. Szabályszerű harcot indítottak érte, a dolgozók pedig kijelentették: hajlandók más üzemek részére is bérmunkát vállalni, ha ezzel megmenthetik a kisvasutat. Sikerült. Igaz, hogy ma is ráfizetéses fenntartása. de nem annyira, mint korábban volt. Megszállottak — Ma már automaták irányítják a fénysorompót, CB-rádión tartjuk egymással a kapcsolatot, megújultak az állomásépületek is, de ha minden a régi körülmények között maradt volna, akkor is menne a vonat, akkor sem volna panaszuk az utasoknak semmire, mert itt megszállottak dolgoznak — mondja Bajcsiné Tóth Ida. a vonalfőnök. — Hadd említsek néhány nevet: Kovács Károly, Fuxrei- ter Imre, Henter Béla, Gé- czi Ferenc, Juhász József és még sokan mások olyanok, hogy tán elzavarni sem lehetne már innen őket Az ötvenes években ide kerültek. és azóta sem mentek el. pedig lehet, hogy más munkahelyen jóval többet keresnének. Én egyike voltam a legelső úttörővasutasoknak — folytatja. — 1961 májusában, amikor az akkori úttörőelnök, Murcsányi László kezdeményezésére csillebérci mintára itt is megjelentek a piros nyakkendősök, fantasztikusan lelkesek vol tunk. Megtiszteltetés volt. hogy kezünkbe vehetjük a jegylyukasztót. Eszünkbe sem jutott, hogy valami pénzt várjuk vissza a munkánkért. A második, a harmadik és a sokadik generációnál sem volt ez gond. csak időnként közbeszóltak a szülők. Előfordultak olyan hangok, hogy mi kihasználjuk, ingyen dolgoztatjuk csemetéiket. Néhányat el is tiltottak tőlünk. Nem értették meg, hogy ezzel éppen a gyerekeket büntetik, nem pedig minket. Számukra ez játék. A vonat akkor is elmegy, ha nincsenek úttöróvasutasok. de miért ne legyenek, ha élvezik. Szerencsére minden évben beleszeret ebbe a foglalatosságba négy-öt pajtás, nem beszélve a visszatérő régiekről. Jó néhányan hivatásos vasutasok lettek közülük. Bakos Ilona például nálunk kezdte és most Brazíliában vasútépítő mérnök, de sorolhatnám tovább a neveket... ★ Mátrafüredre indul a két kocsiból álló szerelvény. Elhelyezkedünk a fapadokon. Fehér inges, piros nyakkendős fiú lép ki az állomás épületéből, órájára néz. felemeli az indító tárcsát és sípol. Felbúg a dízelmotor és elkezdődik a döcö- gés. Az autósok integetnek nekünk, az állomásokon pedig vigyázállásban tisztelegnek az úttörők. Olyan, mintha ünnep lenne! Szabó Péter A szőlőtelepítés eredményei Heves megyében Heves megye történelmi borvidékein az utóbbi tíz évben mintegy négy és félezer hektáron telepítettek új szőlőültetvényeket. Ez azt jelenti, hogy az ötödik és a hatodik ötéves terv időszakára előírt telepítési programot egyaránt túlteljesítették. A megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályának közelmúltban elkészült összegezéséből az is kitűnik, hogy az utóbbi években a szemléletben és a művelésben jelentős változások történtek. A gazdaságok alkalmazkodtak a korszerű követelményekhez, a termelési eredmények a vártnál is magasabbak, ennek nyomán nem csökkent, hanem inkább növekedett a szőlőtelepítési kedv a Mátraalján és Egerben. A termelési lendülettel párosult a telepített fajták helyes megválasztása is. A nagyüzemi művelésnél szerzett termelési tapasztalatok alapján előtérbe helyezték a hagyományos, a történelmi borvidéknek hírnevet szerzett fajtákat, ezek között is elsősorban a bikavért adó kékszőlő telepítését. A fehér fajtáknál továbbra is uralkodó az olaszrizling, a hárslevelű, a muskotály, a tramini és a leányka, ezek mellett azonban az új fajták is teret hódítottak: elsősorban . a zengő, a zefír, és a zenit. A változást szemlélteti, hogy a telepített fajták között harminc százalékra emelkedett a kékszőlő aránya a korábbi mindössze hat százalékkal szemben. A tervszerű telepítési program eredményeként a terméshozam is évröl-évre magasabb. A növekedést szemlélteti, hogy a negyedik ötéves tervben 46 mázsa volt a hektárankénti átlagtermés, az ötödik ötéves terv átlagában ez 20 mázsával növekedett és elérte a 66 mázsát. A hatodik ötéves terv elmúlt négy évének átlagában pedig 80 mázsát értek el hektáronként. Ez a Heves megyei terméshozam lényegesen meghaladja az országos átlagot. Mivel az új ültevények fokozatosan és nagy hozammal termőre fordultak, a hatodik ötéves tervben előtérbe került a borászati beruházások növekedése. Ennek eredményeként Heves megyében a tárolótér 1980. óta mintegy 200 ezer hektoliterrel növekedett, a feldolgozó kapacitás pedig más- félszeresére bővült. Űj palackozó üzemek épültek. A Nagyrédei Szőlőskert Terme- lőszövetkezet mintegy 17Ó milliós borászati beruházást végzett ebben a tervidőszakban. Ugyancsak jelentős fejlesztést hajtott végre a borászatban a Gyöngyöspatai Mátrai Egyesületi Termelő- szövetkezet, az Ostorosi Egyetértés, a Visontai Reménység, a Markazi Mátravölgye, az Egerszalóki Vörös Csillag és az Abasári Rákóczi Termelőszövetkezet. Heves megyében a hatodik ötéves terv időszakában minden korábbinál nagyobb összeget, mintegy másfél milliárd forintot költöttek a gazdaságok a szőlő- és bor- gazdálkodás korszerűsítésére. A Mátraalján és az egri történelmi borvidéken, a jelenleg meglévő mintegy tízezer hektár szőlőültetvény és a hatodik ötéves tervben elkészült korszerű borászati üzemek, együttesen megbízható gazdasági alapot teremtenek a szőlőműveléssel és borgazdálkodással foglalkozó nagyüzemi gazdaságok számára. Egyidejűleg megvannak a feltételei. hogy a világpiaci igényeket fokozottabban ki tudják elégíteni a közkedvelt egri és mátraaljai borokkal. Kovács András
