Népújság, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-30 / 203. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1985. augusztus 30., péntek Nefluiwq 9t^ Játék a hanglemezekért A HUNGAROTON-hanglemezhetek alkalmából, a HUNGAROTON Magyar Hanglemezgyártó Vállalat, a Müveit Nép Könyv- terjesztő Vállalat és a Népújság „Játék a hanglemezekért” címmel, zenei fejtörőjátékot rendez. Az itt olvasható kérdések helyes megfejtői, amennyiben szeptember 4-ig postára adják azt. hanglemezeket és könyveket nyerhetnek. A helyes megfejtések beküldői között Debrecenben, a HUNGAROTON-hanglemezhetek megnyitó hangversenye előtt, 10 darab, nagy értékű hanglemezéi könyvnyereményt .sorsolnak ki. A nyertesek névsorát és a rejtvény megfejtését a sorsolással egyidejűleg közöljük. A kitöltött szelvényt a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat propagandaosztálya címére kell beküldeni: 1370 Budapest, V.. Pf. : 370. (Tippelni a helyes válasz — a, b, c — bekarikázásával lehet.) 1. Händel Atalanta című operája Árkádiában, a költészet álom- országában játszódik. Händel pásztorjátéka a walesi herceg esküvőjére, nászajándékként készült. Mikor mutatták be Magyarországon az Atalantát? a) 1885; b) 1935; c) 1984 2. A Parsifal Wagner „mágasztos ünnepi színjátéka”, más szóval operája. 1882-ben mutatták be először, Bayreuthban. A középkori legendakor alapján ki írta az opera szövegét? a) Christian Friedrich Hebbel: b) Theodor Storm, c) Richard Wagner 3. 120 évvel ezelőtt, 1865-ben mutatták be Pesten Liszt Ferenc Szent Erzsébet legendája című oratóriumát. Hol volt a bemutató? a) Vigadó: b) Zeneakadémia; c) Operaház 4. A XVIII. század a concerto grosso kialakulásának időszaka. Torelli, bologneai zeneszerző hegedűconcertói az első, ránk maradt szóló versenyművek. Az új zenei műfaj kialakítói és legnagyobb mesterei Corelli Albinoni és Antonio Vivaldi voltak. Melyik városban alkotott Vivaldi? a) Róma; b) Nápoly: c) Velence 5. Polgár László előadásában, a Capella Savaria együttes korhű kíséretével hallható a legújabb hanglemezfelvételen Johann Sebastian Bach 56. és 82. kantátája. Az egyházi kantáta műfaja Bach közel 300 művében érte el csúcspontját — csak 195 maradt fenn közülük. Mikor volt Bach a lipcsei Tamástemplom karnagya? a) 1716—1718; b) 1723—1750: c) 1713—1740 6. Beaumarchais híres vígjátékát, A sevillai borbélyt, Rossini előtt egy akkor nagy sikerű olasz szerző is megkomponálta. Ki zenésítette meg először az operát? a) Giovanni Pasiello; b) Alessandro Scarlatti; c) Domenico Cimarosa 7. A Quartette) Esterházy elnevezésű vonósnégyes alapítója, nemzetközi tekintélyű szólista, hangversenymester, tudós, tanár, a XVII., XVIII. és a korai XIX. századi hegedűjáték művésze. A magyar régi zenei előadóművészet egyik élcsapatával, a szombathelyi Capella Savaria együttessel Vivaldi con- certóinak lemezfelvételére szövetkezett. Kiről van szó? a) Yehudi Menuhin; b) Cristopher Hogwood; c) Jaap Schröder 8. Bach utolsó, befejezetlen müve, monumentális fúgagyűjteménye: A fúga művészete. A mű előadásának kérdései körül sok a vita: az eredeti kézirat a puszta hangjegyeken kívül nem tartalmaz egyéb utasítást még a hangszerekre sem. Mi a fúga szó jelentése? a) ugrás; b) futás: c) közjáték 9. Ferencsik János utolsó lemezfelvétele Beethoven III. szimfóniája volt. Mi a szimfónia közkeletű elnevezése? a) Sors szimfónia; b) Pastorale szimfónia: c) Eroica szimfónia 10. A Ferencsik János emlékére megjelenő, három lemezt magába foglaló album egyik darabja Liszt: Tasso c. szimfonikus költeménye, amelyet eredetileg nyitányként mutattak be Goethe azonos című színművének weimari előadásakor. Kinek a költeménye ihlette Liszt Ferencet a szimfonikus költemény komponálására: a) George Byron; b) Robert Browning: c) P. B. Shelley 11. Csokonai Vitéz Mihály Karnyóné, avagy a vénasszony szerelme című vígjátékét csurgói tanároskodása idején írta diákjai számára. Az 1799-ben írt vígjáték több szövegváltozatban is fennmaradt. Melyik volt Csokonai másik, Csurgón írt darabja? a) A méla Tempeföi; b) Dorottya: c) Cultura 12. „Mióta készülök, hogy elmondjam neked Szerelmem rejtett csillagrendszerét : egy képben csak talán, s csupán a lényeget.” Kinek, melyik verséből való az idézet? a) József Attila: Oda; b) Tóth Árpád: Eredj, szerelem, szép sehonnai; c) Radnóti Miklós: Tétova óda 13. Az észak-mezőségi magyar népzenét bemutató album lemezei a Bonchida és Válaszút; Búza: ördöngősfüzes; Magyar- szovát nevet viseli. Mit takarnak ezek az elnevezések? a) erdélyi népmesék színhelyei; b) mezőségi helységnevek; c) népszokások elnevezései-1-1. A magyar történelem kimagasló egyénisége volt Mátyás király. A népi emlékezetben róla őrzött történetek az idők során önálló életet kezdtek élni, s a népi mesemondás gyöngyszemeivé váltak. Mikor uralkodott Mátyás király? a) 1458—1490: b) 1490—1516: c) 1458—1494 Név: Életkor : Lakcím : őrlődve a szükségletek és a lehetőségek között Milyen legyen a holnap könyvtára? Az ideális könyvtárat valamikor szentélyként képzelték el, ahol az öreg kötetek hívogatóan sorakoznak a polcokon. Az ünnepélyes léptű, idős, tudós könyvtárosok barátként köszöntik itt az érkezőt, aki az utca porát leverve magáról, belemélyed régmúlt világok titkaiba az asztali lámpa fényénél. Csend van, végtelen csend: még a lapozást is hallani, messze a technikai civilizáció nyüzsgésétől, ez a nyugalom völgye. Hagyományos szolgáltatásaival is többet segíthetne a könyv tár. Felvételünkön a Megyei Könyvtár olvasóterme Legérzékletesebben Szerb Antal regényeiben és novelláiban tűnik fel így a bibliotéka, hogy innen induljon kísértetjárta angol kastélyok titkait felderíteni a főhős. Csak a képzelet varázsolta ilyenné a helyszínt, a valóság jórészt más. Szükség van persze, a tudomány ilyen fellegváraira is, de emellett nélkülözhetetlen egy sokkal mozgékonyabb, a hétköznapi élethez jobban kötődő információs hálózat. Voltaképpen nem szeretem a szót: információ. Túlságosan gyakran használjuk, mindenünnen ez tolakszik felénk. Mégis érthető, hogy miért ilyen elterjedt: nehezen lehetne mással helyette, síteni. Ha azt mondanánk pótlásul: hír vagy azt: adat, nem merítené ki minden jelentését. Talán a tudás szó fejezné ki leginkább, ami mögötte van, bár ez személyekhez kötődik. Az információ viszont olyan holt, de bármikor hozzáférhető, átlelkesíthető ismeret, amelynek egyre több hordozója van, s melyre egyre nagyobb a szükségünk. Képet, hangot, írást, számsort és még ki tudja, hányféle jelet rögzítünk, hogy alkalmasint szolgáljon bennünket, felvilágosítást adjon, ha kell. Az élet egyre több területén — így a gazdaságban, az államéletben vagy a művelődésben — a hatékonyság elengedhetetlen követelménye, hogy tudomást szerezhessünk minden, döntésünket érintő mozzanatról. Olykor csak a lehetőség a lényeges, az, hogy valamiféle háttér álljon a mindennapokban mögöttünk, amely készenlétben van, ha tréfát űz velünk a memóriánk. A közművelődési könyvtárak feladata voltaképpen az lenne, hogy efféle bázisként Sokan igénylik a másolást (Fotó: Perl Márton) szolgáljanak, segítsenek az eligazodásban A közgyűjtemények dolga igazából, hogy a nyomtatványokról hiánytalanul számot adjanak, minden kötetet megőrizzenek Erre lehetősége a kisebb bibliotékáknak egyre kevésbé lesz, mivel gombamód szaporodnak a különböző kiadványok. Raktározási gondokkal küzd szinte minden vidéki intézmény, így például már többször felpanaszoltuk az Egri Megyei Könyvtár nehézségeit: jelenlegi állományának felét szarvaskői épületben őrzi, s még ez a megoldás is csak ideig-óráig megfelelő. A kisebb településeken még kevesebb hely- lyel kell gazdálkodni, némi akasztófahumorral; a könyvtárosok még „szerencsének' is mondják, hogy az árak emelkedése miatt kevesebb kötetet szerezhetnek be. Az a folyamat meg még alig kezdődött meg, amely a bibliotékák átalakulásához vezethet. A technikai fejlődés teheti lehetővé, hogy alkalmassá válhassanak újszerű feladataikra. A társadalmi igény egyre nagyobb az információkra. Igaz, még ez az óhaj sok esetben megformálatlan, kimondatlan, mert az emberek sok esetben csak azt érzik, hogy jó volna ez vagy az a műszaki leírás, valamilyen statisztika, netán jogszabály. Abban már tanácstalanok, hogy hova is forduljanak kérdésükkel, a legkülönbözőbb forrásokból igyekeznek felvilágosítához jutni. Az gyakran meg sem fordul a fejükben, hogy a könyvtárak, mai felszereltségükkel is, sok mindenben segítségükre tudnának sietni A hagyományos könyvtári szolgáltatások még elegendőek lennének az előbb említett esetek egy részében. Am ezek sem eléggé közismertek. Emellett fontos tényező az idő: a régi úton, katalógus vagy folyóiratok tartalomjegyzéke használatával, nyomára lehetne bukkanni a kívánt ismeret- anyagnak. De sajnos, a legtöbbször a mai körülmények között úgy szeretnénk megtudni valamit, hogy az pillanatok alatt rendelkezésünkre álljon: nem is egy teljes cikk vagy egy könyv kellene, hanem annak egy oldala. vagy egy bekezdése. A számítógép lehetne az igazi, ha néhány gombnyomással — különösen valami nagyobb információs hálózatba bekapcsolódva — kideríthető lenne, hogy mi a problémánkra a megoldás. A kisebb településeken, különösen a községekben, csak összefogással boldogulhatnának a könyvtárosok, nem is érné meg, hogy csak ők rendelkezzenek ilyen technikai háttérrel, más köz- intézmény nem. Az általános művelődési központok már most gondolhatnak arra, hogyan alakítsanak ki egy-egy kisebb információs központot, amely egyesíti magában a régi és az új lehetőségeket Megyénkben is egyre sokrétűbben tevékenykednek a könyvtárak: érzik az igények átalakulását. Egyre többen érdeklődnek a szakirodalom iránt, mind többeket érde- kefnek a helytörténet kérdései. Zenei részleg is alakult a Megyei Könyvtár mellett Hatvanban, Hevesen és 12 községi intézményben. Jellemző adat, hogy míg a gyűjteményekben 1979-ben csak 897 dokumentum akadt, a könyveken és folyóiratokon kívül, addig a listákon már 1983-ban 27 ezer 562 ilyen tétel szerepel. Ez már olyan minőségi változást jelez, amely azt mutatja, hogy a holnap könyvtára felé vezető úton indultak el a bibliotékák. Nem árt, ha még tudatosabban veszik fel azt a kesztyűt, amelyet a korszerű követelmények „dobtak az arcukba”. Nemcsak utána kell kullogni a kívánságoknak, hanem pontosan rátalálni arra o szükségletre. amely sokszor ki nem mondotton, meg nem fogalma- zottan, de annál feszítőbben jelentkezik. Ma még hiányos a könyvtárak felszerelése. Kevés a technikai eszköz, s a meglevők pótlása is egyre nagyobb nehézségbe ütközik. A napi feladatokkal kell először megbirkóznia könyvtárosainknak ahhoz, hogy a jövőben azt tegyék, amire hivatottak. A szakemberek munkafeltételeit is jobbá kell tenni, nem ártana alaposan számot vetni az intézmények helyzetével. A helyi tanácsok fontos feladata, hogy idejében gondoljanak arra, mit jelenthet a település egésze számára egy jól működő információs központ. Sok szolgáltatást vállal ma is a könyvtári hálózat. Más kérdés, hogy olykor nem reálisak terveik. Műsorszervezésbe, vetélkedőkbe kezdenek, pedig nagyon gyakran alapszolgáltatásaikat kellene gyorsabbá, hatékonyabbá tenni. Sok intézmény, de magánszemély is örülne például annak, ha lenne valamilyen „expressz adatkeresés"' a pontos ismeretet vagy rögtön a cikk, esetleg könyvoldal másolatát el is juttathatnák rövid határidőn belül a megrendelőhöz. Ez persze, csak egy ötlet, de bizonyára még számtalan hasonlót ki lehetne találni. A baj ott lenne, ha elfeledkeznénk arról a jelen gyötrő gondjai között, hogy a fejlődés új pályájára kell rábukkanni. Gábor László A hűtlen fiú — Adjon Isten, jó napot — süvegei meg az öregember, amint takaros házának kapujából figyel. — Magának is, bácsikám — bökök a kalapomhoz, s mintha mozduló ujjamat s a kicsi, gömböcforma öregembert láthatatlan szál kötné össze; ő is mozdul. Elém penderül, mint valami eleven gombóc. — Gyűjjön be, tiszteljen meg egy pohár borra. Saját termés, innét a kert végéből, a lugas tükékről, boldogult nagyapám ültette őket, Isten nyugtassa szegényt. Fölséges ital, magamnak csináltam, és magamnak, ugye, nem pancsolok. Én megnézem, mit iszok, mert aki nálam jobban szereti a bort, az a venyigét rágja. Egy szuszra vágta ki, amit mondott, s mintha leheletnyire megfárasztotta volna a szó, sóhajt, homlokát törli. Lombosodik bennem a gyanakvása ugyan, miféle mániákus vénemberrel hozott össze a véletlen, mert a présházak között, a tanyák előtt járja az ilyen megszólítás, invitáció, de vadidegenül, ismeretlen falu főutcáján, dologidőben? Nem baj. Szeretek a sorsom elé menni, s engedelmesen követem pincéjének hűvösébe a majd hogy nem guruló vendéglátót. A lopóval, gyertyával, a gyufával babrál, azután eltűnik a pincegádorban, s később tiszteletet, áhítatot parancsoló arccal hozza a viaszszínű italt. Szertartásosan csurgat a poharakba, azután: — A fiam egészségére — mozdítja poharát. — Egészségére. Jó ital, nemes ital, olyan, amilyennek a gazdája mondta: ettől nem fáj holnap a fejem. Utána kérdezem: — Beteg a gyerek, hogy annyira köszönti a borral? — Nem beteg az. Hanem, hogy haza jön, azért. Nem csak a bánat, az öröm is könnyebb, ha megosztja valakivel az ember. Reggel hozta a postás a táviratot, hogy holnap délelőtt végérvényesen megjön. Maga mit szól ehhez? Tényleg, mit szólok? Ügy kérdezi, mintha legalábbis kölyökkorom óta ismerném a fiát, s még távozásához is közöm volna. — Jól teszi. Úgy látszik, megjött az esze, hazahúzza a szíve és belátja, hogy a szülői házban a helye. — Disszidált az a hűtlen fiú? — Úgy is lehet mondani, mert hogy itt hagyott bennünket. — Hány esztendeje? — Advent hetében volt tíz. Éppen annyi — kezét dörzsöli —, de nem bírta tovább. Tudta ő, hogy mit éreznek a jó szülei, amiért elment. Tudta 6, hogy menynyi álmatlan éccakát küldött ránk és mennyi bánatot. Mást né mondjak, a Burkus, az a jó kutya is belepusztult a fájdalomba, amiért elment a gazda. Irt is az én szegény párom olyan leveleket annak a büdös kölöknek, hogy még a kőszikla is elköny- nyezte volna magát. Szerel- metes fiam, egyszülött gyermekem, tudom is én, még minek nem titulálta. Úgy megtáltosodott a levélírásban, mint egy fiskárius. Csalogatta, édesgette, hívogatta, csak hogy hazajöjjön. Maga mit tett volna? Maga milyen fia apjának, anyjának? — Én is hazatérnék — fo- gadkozom. — Így van jól. Nem mondom, elsőbb kemény volt a gyerek, mint az ágárcafa. És makacs, mint az öszvér. Leperegtek róla a szavak. Szájait. Hogy ő majd feltalálja magát idegenben is, hogy ő megáll a maga lábán, megél a maga kenyerén. Szép is az, jó is az, de amikor ilyen a szülői ház — értetlenül néz, széles kört ir a karjával —, megvan itt neki mindene. A szép ház, a gyepes udvar, a góré, az istálló, a kert, a gyümölcsfák, ez a bor is. Mi kell még? Másutt jobb, azt hiszi? Két esztendeje kezdett megváltozni. írta, hogy hiányzunk neki, hiányzik a szülőfalu, meg a gólyafészek a házunk kéményén. Két hónapja tán, hogy telefonált is. Meghívatott bennünket délre a postára, fél nap is beletelt, amíg bekapcsolták. Tudja, mit kért? Hogy küldjön neki az anyja lekváros papucsot, mert az roppant hiányzik neki. Küldött a párom, egy egész kis vékával. Elhiszi, jóember — emeli föl a hangját —, hogy az volt az utolsó csepp a pohárba? Három napra rá, itt volt a levél, hogy nem bírja tovább, hogy hazajön, ha van számára hely. Én ritkán fogok tollat, de akkor nem bírtam megállni, hogy ne írjak. Még hogy van-e hely? Hát hogyne volna, övé itt minden, őérette munká- lódtunk egész életünkben, neki gyűjtöttünk mindent, amink van. A bolond gyerek. Előtte mindig nyitva a szülői ház ajtaja. Az egy szem gyerekünk előtt. Sóhajtozik, zsebkendőjével piszmog az öreg, s arcán szélesedik a nyugalom, láthatóan története végéhez ért: — így volt, ahogy elmondtam. Máma megjött a távirat, az asszony rögtön fölszerelte az új függönyt, mert tudtuk mi, hogy hazajön, és előre megvettük neki, én meg beállítottam a hordozható cserépkályhát a szobájába, az is újdonat új. Ámbátor velünk is alhatik, a mi szobánkban, hogy egy rakáson legyünk, mint annak ■előtte, mert ugyan Sándor. Sándor bácsi ökelme maholnap, hiszen negyvenéves, de minékünk csak Sándorka marad. Ráncai kisimulnak, venyigéhez hasonlatos ujjaival poharát markolja. Magamban a hűtlen fiút kárhoztatom, s arra gondolok: vajon, ha a hazának, a szülőföldjüknek hátat fordítók tizede hallgatta volna végig az öregembert, mennyivel több végleges hazatérésről szóló táviratot vinnének a postások, szerte Magyarországon ? Lekezelünk, elmenőben kérdezem : — Honnét jön az a hűtlen fiú? Amerikából? Mintha villám csapott volna közibénk, úgy megkövül az öregember: — Huhu, még csak az hiányozna! Akkor mi már nem is élnénk az asszonnyal. Tudja, fiatalember, a mi korunkban már a szomszéd falu is messze van. Higgye meg, nem az számít, hogy hány kilométer. Hanem az. hogy itthagyott bennünket Egyébiránt Egyházaskozárra származott el. Busszal a hetedik megálló. Varga S. József
