Népújság, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-03 / 181. szám

Üdülők, turisták a Hável partján

Az NDK-ban az Elba mellékvizei közül a Hável—Spree-rendszer a legnagyobb. 337 kilométer hosszú. Mindkét partján számtalan látnivalót kínál. ezért sok turista látogatja és szívesen töltik szabadidejüket és a hétvégeket itt a környék lakni.

M

időn a kultúráról van szó. sokan úgy gondolják : a szocializmus egyik célja és feladata a kultúra fejlesztése, amely tehát politikai cél. A kulturáló- dásra fordított pénz azonban inkább elvesz a gazdaságtól — mondják — s olyan több" lefuttatásnak tekinthető, melyet a szocializmus talán a gazdasági érdekkel szemben vállal. Lenin 1918 és 1923 között többször beszélt és írt arról, hogy a szocializmus legnagyobb ellensége nem egyszerűen az elmaradottság, hanem a kúlturálatlanság.

Lenin felismerte, hogy a munka és a kultúra. a kultúráról vallott felfogás és a munka módszere igen szorosan összefüggenek egymással, s ebből következően a kulturális színvonal meghatározza az élet minden területét, kihat mindegyikre.

Nem véletlen tehát, hogy az MSZMP XIII. kongresszusának határozata igen nagy hangsúlyt helyez a kultúra fejlődésére több vonatkozásban is. A kereskedelmi munka kultúráltságáról éppúgy szó esik. mint a kulturális értékek jobb megismerésének szükségességéről, s a szűkebb értelemben vett kulturális feladatok megoldásáról. S a gazdasági építő munkáról szólva szükségesnek tartja a határozat leszögezni : ..Javítani kell a munka szervezettségét, fegyelmét, kulturáltságát.. . ”

A marxizmus és általában az emberi társadalom döntő tényezőjének, meghatározó elemének tekinti a munka és a munkafolyamatok fejlődését. Ha azonban a kultúra szerepét a munkafolyamatokban és általában a társadalmi élet egészében akarjuk látni, akkor tudnunk kell hogy munka és munka között következményeiben. kiha- hatásában igen nagy különbség van. A paraszti munka elsősorban az ember fizikai erejét vette igénybe. Az önálló paraszti gazdálkodás igen komolyan fejlesztette az emberek gazdasági, ökonómiai érzékét, maga á munkafolyamat azonban lényegében közönyös volt aziránt. hogy közben a munkafolyamatot végző ember mire gondol. Ez a munkafajta nem kötötte le' az emberi figyelmet, az idegrendszert és gondolkodást.

Egészen másképp áll a helyzet a kézműves munka esetében. Itt a fizikai erők lekötése a paraszti munkához képest csekély.

Ugyanakkor leköti az ember idegrendszerét, teljes figyelmet követel, nem tűrj a gondolatok elkalandozását, s tudatosítja az emberben azt is, hogy minden munkafolyamat vertikálisan összefügg egymással. Ha valaki szántás közben egy területet kihagy, nyilvánvalóan károsodik, de egész munkája nem semmisül meg. Ha viszont valaki a legegyszerűbb gépezet egyetlen csavarját kifelejti, az egész szerkezét használhatatlanná válik. A technológiai folyamatok betartása manapság sokszor mint a munkamorál kérdése vetődik fel. Történelmileg a kézműipari munka teremtette meg ezt a fajta munkamorált, s a munkamorálon kívül természetessé tette a munkára való összpontosítást, a munka összefüggés-rendszerének legalábbis részleges átlátását. Ilyen módon a munkához való egész hozzáállás, a munkához kapcsolódó infrastruktúra teljességgel új és fejlődésképes elemeit teremtette meg.

Nálunk — s ezt tudatosítanunk kell ~- az effajta kézműipari hagyomány legfeljebb térben és időben szétszórtan volt meg. S éppen történelmi hiánya eredményezi azt, hogy a modern munka minőségi követelményeinek megértése és elsajátítása korántsem természetes. Ennek a történelmi folyamatnak megléte vagy hiánya veti fel a kultúra gazdasági hasznának problémáját is. Lenin panasza a régi Oroszország kulturálatlanságáról már magában rejtette annak a nehézségnek a felismerését is. amely szükségképpen létrejön a szocializmus fejlettebb fokán. Mindaddig, amíg az extenzív eszközök növelhetik a termelést, addig a kultúra valóban nem minden tekintetben gazdasági kérdés. Abban a pillanatban azonban, amikor a világgazdaság valamint saját gazdasági fejlődésünk rákényszerít az intenzív növekedésre. hirtelen döntővé válik a kultúra.

S igv van ez az életmód kérdésében is. Addig, amíg nincs a kereskedelemben választék. nem merül fel a kultúrált kiszolgálás kérdése. Ha az embereknek egyáltalán nincs szabad idejük, akkor nem merül fel a szabadidő kulturált eltöltésének kérdése. S ugyanígy érthető, hogy a lakáskultúra. a környezetkultúra kérdése

napjainkban kezd nálunk aktuálissá válni. Senki se gondolja azt. hogy a kulturálódási folyamat gyors eredménnyel jár. hogy például ha ma belsőépítészek, lakberendezők. ipari formatervezők nagy nyilvánosságot kapnak, akkor Magyarországon a lakáskultúra kérdése éveken belül gyökeresen megváltozik. Ha ez a folyamat ma megindul, akkor jó esetben a mai gyerekek otthonaiban két-három évtized múlva mutatkozik meg az igazi eredmény. S a gazdaságban is több évtizedes és lankadatlan munkára van szükség ahhoz, hogy a kultúra tényleges mélységében termelőerővé váljon. Persze, el kell ismernünk, hogy ennek az útnak nagyon sok területen nem a kezdetén vagyunk, de tudatosítanunk kell. hogy nem is a végén. Mert nem a kultúra szokványos számadatok alapján történő megítélése a lényeges itt. hanem az. hogy mennyire válik a kultúra valóban hatásossá. Nem az kérdés tehát, hogy hány könyvet olvasnak el az emberek. henem sokkal inkább az, hogy' menynyire alaposan olvassák.

S ha ennél a példánál tartunk, az alapos olvasásból következhet az. hogy érzékenyebbek leszünk az emberi problémákra. a másik ember gondjait, örömeit jobban érzékeljük, az emberi viszonyok ezáltal válhatnak tartalmilag humánusabbá. Mert az igazi kultúra lényege: megtanít

figyelni. Figyelni egymásra, figyelni a bennünket körülvevő valóság minden részletére. A kultúra ott kezdődik, hogy például egy tavaszi tájban észreveszünk valamit. ami nem közönséges, nem mindennapi. hogy feltűnik, az előző héten még kopár fa virágba borult. Az egész kulturális nevelődésnek az a tartalma, hogy megtanít felfigyelni azokra a jelenségekre, melyek mindennapiak, ügyet sem vetünk rájuk, mert a pillanatnyi munkánkhoz, érdeklődésünkhöz nem tartoznak szorosan, más szóval nem „használhatjuk" fel őket.

A kultúra szerepe tehát mindig is abban állt. hogy az ember gondolkodásmódját olyan irányba fejlessze tovább, ami az ideg. a gondolatrendszer nagyobb lekötését és nagyobb pontosságát igényli. Azt mondhatnánk, hogy itt leljük meg a közös vonásokat a tudományban, a technikában és a művészetben. Az egész kultúra története azt mutatja, hogy az emberiség fejlődése abba az irányba haladt, hogy minél több terhet levegyen az emberi fizikumról, de ugyanakkor minél több lehetőséget és egyúttal kötelességet halmozzon az emberi észre.

A kultúra kérdésének középpontba állítása tehát nagyon összetett probléma. A kultúra a szocializmus számára politikai cél is. de a gazdaság szempontjából sem elveszettek az összegek. melyeket a szocialista állam a kultúra fejlesztésére fordít, noha megtérülésük nem. vagy csak nehezen mérhető. S a fejlődésben már elérkeztünk arra a fokra, ahol az emberi kapcsolatokban, a szocialista demokrácia érvényesülésében is olyan differenciált gondolkodásra, viselkedésre és nem utolsósorban felelősségre kell alapoznunk, amely kultúra nélkül elképzelhetetlen és megvalósíthatatlan. További fejlődésünk záloga tehát a kultúra fejlődése a legszélesebb értelemben.

Hermann István

A kulturáltság haszna