Népújság, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-03 / 181. szám

NÉPÜJSÁG, 1985. augusztus 3., szombat PISZKOS MUNKA Vadnyugat — ausztrál módra Uborkaszezon a könyvtárakban MINDENNAPI NYELVÜNK Aktus...?! Az európai latinsáa máig ható erejének és a hagyo­mányos klasszikái művelt­ség hatásának jellemző pél­dáját kell látnunk abban, hogy a címbeli latin erede­tű szóalak mai nyelvhasz­nálatunkban annyira vál­tozatos nyelvi szerepeket vállalhat magára. Hogy mi­lyen beszédhelyzetekben. beszédaktusokban és szö­vegösszefüggésekben. arról alábbi példatárunk tanús­kodik: ,.A ház asszonyát il­lik virággal megtisztelni: figyelmességünk örömszer­ző aktus” (Népszabadság, 1985. febr. 23.). — „Ez a másolás pusztán a megjelení­tés aktusát helyettesíti" (Élet és Irodalom. 1985. márc. 8.), — „Az ünnepélyes ak­tusra vasárnap kerül sor” (Népsport. 1985. márc. 10.). — „A hivatalos aktus után a családfő egyegy takarék- betétkönyvet nyújtott át a gyerekeinek” (Népújság, 1985. márc. 21.). — „Ettől a jogi aktustól még a gyakor­latban nem lett kevesebb a képesítés nélküli tanítók száma” (Magyar Nemzet, 1985. máj. 4.). — Gyakran olvasható az ak­tus megnevezés hírlapjaink képaláírásaiban is: „A szo­cialista országok képviselői a Varsói Szerződés aláírási aktusán” Népszava. 1985. márc. 23.). A televízió esti híradójában hallhattuk ezt a közlést: „Korbácsolási ak­tus Khartumban” (1985. márc. 5.). A nagyon változatos fogal­mi és használati értékekről tanúskodó példatárt még bővíthetnénk. Arra is idéz­hetnénk példákat, hogy gyakran feleslegesen élnek' egyesek az aktus szóval. A magyar megfelelők (eljárás, művelet. ténykedés, ese­mény, szertartás, cselekedet, lett, ünnepség) jól helyette­sítik a latin jövevényszót. De annak a nyelvhaszná­lati jelenségnek és gyakor­latnak a terjedéséről is szólnunk kell. amire egyik olvasónk. dr. Egres Jenő. hatvani szemész főorvos is utal levelének ebben a részletében: „Az aktus szó nemcsak nemi aktust jelent, tény, hogy manapság gyak­ran használják jelző nélkül is ebben az értelemben, de nem hiszem hogy köznyel­vünk mára csupán ígv is­merné. illetőleg, hogv eb­ben áz értelemben kizáróla­gossá vált volna.” Nagyon egyet kell értenünk ezzel a véleménnyel, annál is in­kább. mert a szóban forgó nyelvhasználati jelenség a kétértelműségre építkező, nem éppen gusztusos viccek megfogalmazásában is kulcs­szerepet kap. Erre nyújt nagyon beszédes példát a lapunkban megjelent (1985. ián. 26.) alábbi szövegrész­let: „Megyénk jeles női ka­rának néhány tizennyolc esz­tendős virágszála toporgott a híres állami gazdaság kul­túrtermének színpadán. Az alkalmi konferanszié a füg­göny elé lépett: Kedves ven­dégeink. első aktusként fo­gadják szeretettel az itt megjelent lányokat. Az „ak­tus” elmaradt, à lányok csak énekeltek. A viccbeli kétértelműség nyilvánvaló, de csak azoknak, akik az aktus szónak igen változatos szerepeit nem ismerik. dr. Bakos József Minthogy évtizedek óta hódít a westernfilm, s nap­jainkra. nemhogy veszített volna népszerűségéből. de mind nagyobb a közönsége — a filmvállalkozók között is kiélezettebb a verseny. Sokszor és sokan leírták már: ebben a műfajban fo­kozottabb a harc a kassza­sikerért. A klasszikus wes­tern világa már réges-régen letűnt, a figurái már kevés­bé állnak közel a ma> em­beréhez. Ezért úgy tűnik, mind nehezebb újrafogal­mazni, újjá teremteni azt a közeget, történést, amely valóban hiteles és jellem­ző. Több alkotás úgy próbál­ja áthidalni e problémát, hogv paródiát tár a nézők elé. S ez a próbálkozás a legtöbb esetben sikeres is. Ki ne emlékezne a csehszlo­vák Limonádé Joe-ra. vagy az amerikai Vigyázat, vad­nyugatra? Mennyire jól be­vált e módszer ... Hiszen e filmek elsődleges célja a szórakoztatás, az izgalmak átszövése sok-sok humorral. A mai felnőtt néző már nem is veheti véresen ko­molyan mindazt, ami egy­GYÖNGYÖSÖN: íjra megnyílt Herman Lipót Munkácsy- díjas festőművész gyöngyösi emlékkiállítása a Mátra Múzeumból a Fő tér 10-es számú épületének második emeletére költözött. A vá­rosi tanács által biztosított „Ki tudja, merre,. merre visz a végzet— dalolta nekikeseredést színlelve a barátságosan koszos eszpresz- szóban a sörökkel bekerített Bogosi. Karnyújtásnyira ült az idős zongoristától, akinek egész lénye meghazudtolni látszott az éjszakai vendég­látós zenészekről Bogosiban őrzött képet. Arca kipihent, tekintete makulátlan, játé­kában csakúgy, mint viselke­désében, úriemberre valló at­titűdök. kifinomult bizalom­ébresztő gesztusok, egyszóval nem tartozott a táskás sze­mű. piától bűzlő, bagófüstbe burkolódzó oeszkás gengsz­terek közé. Tévedés volna persze azt hinni,'hogy Bogosinak bár­miféle baja lenne az utób­biakkal. sőt kifejezetten ked­velte a zene éjszakai mun­kásait, a művészet perifériá­jára száműzött, rossz arcú, ám többnyire tiszta lelküle­tű aranyszívű pianistákat, dobosokat, s merő szimpátiá­ból nevezte őket „gengszte­reknek”. egy ilyen moziban történik. A hatan száz ellen teóriája messze van a hitelestől. a csak lövünk és nem töl­tünk gyakorlata pedig már a fiatalabb korosztályt is mosolygásra készteti. Vagy­is: ha egv rendező igazán jó westernt akar alkotni, számolnia kell ezzel a fény­töréssel is. Ügy tűnik, a Piszkos munka című ausztrál film írója és rendezője figyelem­be vette e szempontokat. S maga az alkotás nemcsak azért érdekes számunkra, mert a távoli földrész film­jeit kevéssé ismerjük. A jól választott téma. az izgal­mas cselekménybonyolítás, a kitűnően megteremtett jel­lemek — már önmagukban biztosítják a sikert. A múlt század hetvenes éveiben, az ausztráliai Vic­toria államban játszódik a történet. A nemrég felfede­zett aranymezőkön meg­lehetősen gyenge lábakon áll a közbiztonság. Zavaros fejű „forradalmárok” ellen szövetkeznek az ármánvko- dó politikusok, akik a ..pisz­kos munkát” a szabadságot szerető, pozitív hősökre bíz­termekben többek között 97 olajfestmény és 32 gra­fika várja a látogatókat augusztus 1-től. A képző- művészeti alkotások minden bizonnyal nemcsak a hely­A némely zongorafutam közben transszilván ábránd­jaiba feledkező Mester el­lenben egészen más volt. Bo­gosi, aki korántsem tartozott az italozások jótékonyan el­zsibbasztó mocsarából magu­kat holmi nótázással kimen­tő „tökös” magyar gyerekek közé — egy kezén meg tud­ta volna számolni, hány dal szövegét ismerte —, most mégis, akaratától függetle­nül, dalra fakadt. Túlzás lenne azt állítani, hogy éne­kelt volna, mindenesetre igyekvő motyogása olykor ta­lálkozott a zongorából elő­varázsolt kósza dallammal. A sörből mind e közben láthatatlan pókok- másztak elő. akár egy Bach-íúga megtestesülései, porpuhasá- gú lábukkal végigbaktattak Bogosi halántékán gerincén, behatoltak fejébe, simogat­ták zsigereit. Szelíd agresz- sziójuk pillanatok alatt le­igázta az örök készenlét mi- litarizmusára kárhoztatott ér­zékeket; bizsergető volt ez a várakozással teli egyedüllét. Hát persze. Bogosi a nőre várt. akivel itt beszélték meg zák. Nos. egy pillanatig sem kétséges, ki kerül kj győzte­sen ebből a harcból, mégis a pergő képek mindegyik jelenete leköti a néző fi­gyelmét. Számtalan ötlet és filmes megoldás segít eb­ben : a fordulatok poentíro- zása. az izgalmak fokozása. És természetesen, a jóked­vű öt fickó, akik mindvé­gig bírják humorral, nevető­izmaink „megmunkálásá­val”. A film nagy erénye — di­csérhetjük érte a rendezőt. Russel Hagg-e t —, hogy nem bábok és maszkok mo­zognak a vásznon, hanem hús-vér emberek. Palmer. a dörzsölt fegyverkereske­dő. Ben. a jogaira vigyázó „szabad ember” — a két abszolút főszereplő. Ge­rard Kennedy és Gus Mer- curio játéka mindvégig hi­teles. Derűt fakaszt a ta­pasztalatlan „kölyök”, akit nemcsak a szerelem rejtel­meibe. de a fegyverrel való tüzelés gyakorlatába is be kell vezetni. A szerepet Christopher Pate játssza, akit két perc alatt megsze­ret a néző . . . belieknek, hanem a Mátrá­ba induló turistáknak is él­ményt nyújtanak. A tárlatot hétfő kivételével naponta 9- től 17 óráig tekinthetik meg az érdeklődők. a randevút. Egyszerre sze­rette és gyűlölte a nőkre va­ló várakozást, amiképpen a nőket is. „Nőre várni, maga az aggódás, s ez, mint olyan, a filozófiák leggyalázatosab- bika, ugyanakkor tagadhatat­lan, hogy időnként lételméle­ti vívódásokat indít el az emberben” — idézte fel írás közben kedvenc szerzője meghámisított aforizmáját. S bár Bogosi azt is betéve tud­ta. ahogy az előzetes vára­kozás a csalódás alapja, kép­telen volt saját kárán tanul­ni : újra és újra előzetesen várakozott, s hol csalódott, hol nem. Itt és most, amikor a zon­gorista személyiséggel teli játéka pillanatról pillanatra fokozta eufóriáját, nem volt kedve csalódni. „Egyenesen gyötrelmes lenne, ha nem oszthatnám meg vele ezt az élményt." Voltaképpen úgy szerette volna, hogy miköz­ben várakozik rá, itt legyen várakozásának szeretett tár­gya, ami persze, pihent agy szülte, képtelenség, s amiből Bogosinak már nem okozott különösebb megerőltetést to­Furcsák az olvasási szoká­saink. A téli hónapokban ki­mondhatatlanul vágyunk ar­ra hogy hozzájuthassunk el­maradt olvasmányainkhoz, s amikor „ránkszakad” a sza­badság évszaka, el is feled­kezünk a bibliotékák szolgál­tatásairól. Érthető, hogy a kánikulában szívesebben hű- sölnek az emberek a stran­dokon. min az olvasótermek falai között. Sokan nyaral­nak hazánk és Európa más tájain, viszont még ez sem indokolja, hogy a szokásos látogatói létszám a megyei könyvtárban az átlagos 300— 500 főről 100—150-re csökn kenjen. A betévedők legin­kább tudományos munkájuk­hoz gyűjtögetnek ismerete­ket. A könyvtárosok már jó ismerősként üdvözlik őket, hisz rendszeres vendégek ők. Érkezik néhány- nyaralóven­dég is leginkább könnyed olvasmányokat keresve. A A Tudományos Ismeret- terjesztő Társaság gyöngyösi szervezete gondoskodott ar­ról, hogy a városban, és az annak környékén lakó ér­deklődők megfelelő színteret találjanak nyelvtanulási vá­gyaik kielégítésére. Ősszel kezdődnek a tanfolyamok angol, német, francia, orosz és eszperantó nyelvekből, kezdő, középhaladó és ha­ladó szinten egyaránt. Azok, akik kettő, illetve három műszakban dolgoz­nak, hátrányos helyzetben vannak abból a szempont­ismét látható lesz Remb­randt „Danae” című remek­műve a leningrádi Ermitázs- ban. A művészettörténészek és restaurátorok közös mun­kájával megmentik a világ­hírű leningrádi gyűjtemény féltett darabját. Emlékezetes, hogy tavaly nyáron egy lá­togató vandál módon meg­rongálta az 1636-ban festett, világhírű alkotást: kénsavat öntött a vászonra. A szakemberek attól tartot­tak hogy a zseniális művész alkotása mindörökre meg­semmisült. Ennek ellenére nem adták fel a reményt, mindent 'elkövettek a kép megmentése . érdekében. Mint Petrovszkij akadémi­kus, a leningrádi múzeum igazgatója, a Pravda tudósí­vábbképzelni az elképzelhe­tetlent: magáért a várako­zásért várni valakire amely várakozás csak akkor lehet tökéletesen teljes, ha érzel­meink kedves Godot-ja so­hasem érkezik meg. Bogosi a látszat ellenére sem volt skizofrén (legfeljebb érzel­mileg), noha tagadhatatlanul hajlamot érzett bizonyos pszichés élményekbe történő belehelyezkedésre. — Maga egy okkult empá- tista — vázolta kutyafuttá­ban Bogosit. a lélekcsináló, a zugivász és autodidakta pszi­chiáter. akinek illegális, és éppen ezért népszerű analí­ziseiről város- és bögrecsár- daszerte elismeréssel beszél­tek. — Mindez oké, dokikám, de ha engem ilyen okkult izének tart, akkor mivel ma­gyarázza, hogy mégis folyton megzuhanok, és valahogy az a fránya okulás sehogysem akar összejönni? — Lélekcsi­náló hosszasan Bogosi sze­mébe bámult — már-már farkasszemet néztek — majd azoknak az egyedeknek krisztusi szomorúságával, akik legbelül még .hiszik, hogy felebarátaik megváltá­sára rendeltettek, de majd mindennapos csalódásaik nyomán már régen belenyu­godtak. hogy sohasem tá­bejárati ajtót viszont sok tu­ristacsoport lépi át. Köszön­hető ez az intézmény aulá­jában kiállított munkáknak : Kutas Ágnes és Kutas Lász­ló érmeinek. Az elmúlt na­pokban többször is betéved­tek útitörőcsoportok, kérdé­sekkel ostromolták a könyv­tárosokat. Eger történetére voltak kíváncsiak, helytörté­neti táborokból érkeztek. Az egri gyermekkönyvtár­ban elenyésző a kölcsönzött kötetek száma. Aki betér, helyben olvasgat, játszik vagy zenét hallgat. A rendezvé­nyek idejére viszont meg­élénkül a forgalom. Az ol­vasóudvari foglalkozások szervezői szinte minden al­kalommal úgy érzik, hogy több ember már nem fér be a terembe, de a legközeleb­bi összejövetelre még na­gyobb tömeg érkezik., A kí­váncsiak száma júliusra 173- ra növekedett; ból, hogy egy délelőtti, vagy délutáni időpont számukra nem alkalmas. Nos, órájuk is gondoltak a TIT-esek. Német és angol nyelvekből középfokon és haladó szin­ten egyaránt lehetőségük nyílik tanulni, úgy, hogy a foglalkozások időpontja munkabeosztásukhoz alkal­mazkodik. Nemcsak a felnőtteket, az óvodás korosztály tagjait is várják angol, német és orosz oktatásra. A kurzusokra szeptember 3-ig lehet je­lentkezni. tójának elmondta, ma már teljes bizonyossággal állítha­tó. hogy a helyreállított ké­pet újra láthatják majd az Ermitázs látogatói, A vász­nat borító lakk szerencsére nagymértékben közömbösí­tette a savat, a kiválóan kép­zett szakemberek pedig rend­kívül gyorsan eltávolították a savmaradványokat a kép­ről. A vászon természetesen igy is megsérült, ám az ala­pos vizsgálat azt bizonyítot­ta. hogy ezek a sérülések nem helyrehozhatatlanok. A restaurátorok már megkezd­ték a munkát, amelynek be­fejeztével a világ művésze­tének e remekműve újra visszakerül az Ermitázs Rembrandt-termébe. madnak fel. lassan elfordí­totta a fejét, s fáradt egy­kedvűséggel kortyolt bele so­ros fröccsébe. „Intermezzo, az élet csak röpke intermezzo” — dobol­ták Bogosi ujjai az üveg ko­szos lenyomatát őrző térítőn s fogalma sem volt, miféle belső komputer vezényli szer­telen pályákra többre érde­mes gondolatait.. A diszting- vált pianista már csak ki­zárólag neki játszott, miután hangszerétől felemelkedve, méltóságteljes meghajlással köszönte meg Bogosi billen­tyűkre csúsztatott utolsó szá­zasát. „Most már muszáj jönnie, hogy kiváltson innen” — tor­kolta le magában az egyre inkább előpofátlankodó ag­godalmaskodást .. . „Hol késel, érzelmeim ked­ves Godot-ja?” — kérdezte Bogosiban a rossz lelkiisme­ret amikor mutatis mutan­dis — hátulról jéghideg, csá­bítóan érzéki ujjak tapadtak szemére — o zárórát kiáltó pincér immár harmadszor szólította távozásra — homlokába martak a té­li éjszaka dermesztő kutyái, s rögvest eszébe villant, hogy nem is itt beszélték meg a találkozást ... Mikes Márta a Herman Lipót emlékkiállítás TÓDOR JÁNOS: Érzelmeink kedves Godot-ja Kezdőknek, haladóknak Nyelvtanfolyamok Megmentett Rembrandt-kép

Next

/
Thumbnails
Contents