Népújság, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-28 / 201. szám
AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA 1071 óvónő, 12 889 apróság — Az országos átlagnál jobb a helyzet — 1986-tól új nevelési program — A költségvetési lehetőségekhez igazodó fejlesztési tervek Óvodáink, közelről Ebben az életkorban még; létszükséglet a játék (Fotó: Kőhidi Imre és Perl Márton) Értékeink • Jellemző levelet olvasok a Magyar Ifjúságban. Egy gyógyszerésznő Zalatnay ■Sarolta könyvén elméked- ve arról ír, hogy milyen sajátos értéket tisztel ő, s milyen „elvek” alapján fogalmazta meg az énekesnő kötetét. Talán felesleges is részletesen felidézni hogy milyen logika szerint építi fel ellenvéleményét ez az értelmiségi hölgy, hiszen érvei valamennyiünk számára közismertek. Kifejti, hogy milyen csodálatos élmény a vájtfülűek számára egy- egy Európa hírű szakember előadásának meghallgatása, az egyetem öt évének világmegváltó vitái olyan szellemi élvezettel szolgáltak, amelyet semmiféle testi örömért nem adna oda. Minden tisztelet megilleti azt. aki jogos felháborodásában tollat ragadott, hogy tiltakozzék a méltánytalannak érzett helyzete ellen. Bár végigvonul egy olyan kimondatlan szál is írásán, ami rávilágít ellentmondásaira. Mert felpanaszolja, hogy orvosszállón él, nincs autója, nyaralója. S miközben kifogásolja szerény életkörülményeit, dicsekszik az értelem kincseivel. Hogy mit is gondoljunk I ezután? Sajnos egyre gyakrabban felmerül változó, megújuló gazdasági körülményeink között ez a konfliktus. Vannak hagyományos értékeink: évtizedeken át a tudás ma- gasabbrendűségéről, az emberi érzés és gondolat „pénzre nem is váltható” szárnyalásáról szóltunk, s aztán most az értelmiség a többi társadalmi csoportnál is riadtabban nézi, hogy miként suhannak el mellette a fényes autócsodák, s milyen árak vannak a butikokban. Nem könnyű feloldani ezt a gondot, mivel sok külső akadály is van: hosszú évek alatt csökkent a diploma „ára”, a pályakezdő mérnökök, orvosok, tanárok alacsony fizetéssel vágnak neki a családalapítás éveiben az életnek, van azonban olyan része is ennek a problémának, amely bennünk meglévő felemásságokból adódik : éveken keresztül vitatkoztunk azon, hogy áru-e a kultúra, s eközben csak apró lépésekkel haladtunk affelé, hogy gazdaságosabb legyen a „szellemi termék” előállítása, kevesebb ráfizetés legyen egy- egy alkotáson, színházi előadáson, egyúttal jobban kedvébe járjunk a közönségnek, de vigyázzunk a színvonalra is. Egyre több jelét látjuk annak, hogy a művelődés területén is törekednek a gazdaság szempontjainak jó értelemben vett érvényesítésére, s végül ez adja meg a lehetőségét — reméljük — annak, hogy az értelmiség is teljesítménye, végzett munkája szerint részesedjék. Mert végül is minden területen ez adja meg a valódi értéket. Gábor László Hazánkban mára a kétkeresős család vált tipikussá: férj és feleség egyaránt munkát vállal, hogy maguk és utódaik megélhetését biztosítani tudják. Így viszont — érthetően — kevesebb idő és energia jut a gyermeknevelésre, Ezért annak idején a nők tömeges mun- kábaállásával egyidejűleg egyre erősödött az igény, hogy államunk nagyobb részt vállaljon az új generációk „istápolásában”. E szükségszerűség felismerése vezetett azután a magyarországi óvodai hálózat széles körű kiépítéséhez. Ez a folyamat nem éppen feszültségmentesen ment végbe: személyes tapasztalatokból, sajtóvitákból és országgyűlési felszólalásokból még emlékezhetünk rá, hogy a rendelkezésre álló helyek száma sokáig messze alulmúlta az óvodába jelentkezőkét. Mára az óvodai ellátottság országosan is megfelelőnek mondható, a Heves megyei adatok pedig egy- ben-másban a magyar átlagnál is kedvezőbb képet mutatnak. Szűkebb hazánkban 160 óvoda működik 511 gyermekcsoporttal, összesen 12 889 hellyel. Az óvodáskorú népesség száma 14 700, így az ellátottsági szint 91,2 százalékos. (Az országos érték ennél 2 százalékkal alacsonyabb.) 1985-ben mindössze 31 igénylést kel~ lett elutasítani helyhiány miatt — ez az adat önmagáért beszél. Igaz, a képhez az is hozzátartozik, hogy az óvodák kihasználtsága 111 százalékos, ami azt jelenti, hogy esetenként még túlzsúfoltság is előfordul — különösen a lakótelepeken, ahol mindig több az „aprónép”. Ez az érték egyébként elmarad az országos átlagtól (106 százalék), de az 1984- es Heves megyei adathoz képest 4 százalékos javulást mutat. A csöppségeket 1071 óvónő gondozza, neveli. Számuk lehetne magasabb, de így is jól látják el feladataikat. Ez nem véletlen: képesítés nélkülieket főként csak helyettesítések céljából alkalmaznak a tanácsok. Az óvónők számára rendszeresen tartanak továbbképzéseket, ahol elmélyíthetik szakmai ismereteiket. Erre szükség is van, hiszen 1986-tól új nevelési program alapján folyik majd a munka, melynek célja természetesen a gyermekek személyiségének mindenoldalú fejlesztése lesz, különös gonddal ügyelve az anyanyelvi, a testi és „Jövőre már én is nagycsoportos leszek!” az érzelmi nevelésre. A progam megvalósítása érdekében megyei szintű munkaközösség szerveződik. Kiemelt fontosságot kap az iskolai életre való előkészítés, hiszen ennek színvonala nagyban befolyásolja a majdani elsősök problémamentes beilleszkedését az új közösségbe, új szokások és követelmények közé. Érthető tehát az a törekvés, hogy iskolakezdés előtt egy évvel minden gyermek bekerüljön az „oviba”, és innen már fel- készülten lépjen majd át az általános iskolába. A legtöbb gondot a hátrányos helyzetű családok gyermekei jelentik. Amellett, hogy sokszor fejletlenebbek, nehezebben kezelhetők társaiknál, a szülőkkel való partnerkontaktus megteremtése is nagyobb erőfeszítést igényel. Néha egészen extrém esetek is előfordulnak: például a csak cigány nyelvet ismerő kisgyermeket az óvodában tanítják meg magyarul beszélni. Az óvodák felszereltsége, technikai ellátottsága közepesnek mondható: több és jobb minőségű játék, bútor, játszótér bizony elkelne még. Itt azonban szembetaláljuk magunkat egy országos problémával: a költségvetés nem tud elegendő összeget fejlesztési célokra rendelkezésre bocsátani. Mint mindenben, itt is a kis lépésekben haladás idejét éljük. Ennek ellenére vannak eredmények: megszűntek az úgynevezett félnapos óvodák, csökkent a lakásokból kialakított gyermekintézmények száma, Csá- nyon és Ostoroson bővítették a helyeket, Terpes-Szaj- lán pedig új óvodát hoztak létre. A következő ötéves tervben hét újabb községben teremtik meg a lehetőségét annak, hogy együtt, „társaságban” nevelkedhessenek a kisgyerekek. Sajnálatos tapasztalat viszont, hogy mostanában csökkent az óvodák javára végzett társadalmi munka, ami pedig a „költségvetés-kiegészítés” eredményes módszerének bizonyult. A szülők, a vállalati brigádok rendbehozták az épületeket, a fűtést, a vízhálózatot, rendezték az udvart, játékokat készítettek — forintban mérhető segítséget nyújtva ezzel. Jó volna, ha ez a hagyomány folytatódna, és nem feledkeznénk meg róla: az „ovi” tulajdonképpen a család „meghosszabítása”. Gyermekünk élete legfogékonyabb éveinek egy részét tölti jtt, és társadalmi munkánkkal az ő körülményeit is javítjuk. Borbély Sándor, a Munkásőrség országos parancsnoka megyénkben Kedden megyénkbe látogatott Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Munkásőrség országos parancsnoka. A vendéget Egerben, a megyei pártbizottságon fogadta Barta Alajos, a megyei pártbizottság első titkára, aki tájékoztatta az acélkék egyenruhások helytállásáról. A beszélgetésen részt vett Horváth Árpád, a Központi Bizottság Heves megyei instruktora is. Ezután a Munkásőrség megyei parancsnokságára látogatott el, ahol Farkas Sándor megyei parancsnok informálta. Borbély Sándor elismerését fejezte ki munkásőreink eredményes tevékenységéért. Délután az Abasári Rákóczi Mezőgazdasági Termelőszövetkezetet kereste fel, ahová elkísérte Barta Alajos is. Itt Rudas Sándor elnök és Paczelt Iván, a tsz pártalapszervezetének titkára ismertették a közös gazdaság szerteágazó tevékenységét. Szóltak azokról a sikeres törekvésekről, amelyek hatására behozták az év eleji mostoha időjárás okozta lemaradásokat. Hangsúlyozták, hogy ez elsősorban a tagság átlagon felüli szorgalmának, lelkiismeretes munkájának köszönhető. A magyar-szovjet kereskedelmi egyezmény aláírásának 40. évfordulója alkalmából Jubileumi ünnepség a Külkereskedelmi Minisztériumban Jubileumi ünnepséget tartottak kedden, a Külkereskedelmi Minisztériumban, az első magyar—szovjet kereskedelmi egyezmény aláírásának 40. évfordulója alkalmából. A megemlékezésen részt vett Marjai József miniszterelnök-helyettes, Ivá- nyi Pál, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetője, Borisz Sztukalin, a Szovjetunió magyarországi nagykövete és Viktor Ocseretin, a Szovjetunió magyarországi kereskedelmi képviselője. Veress Péter külkereskedelmi miniszter, ünnepi beszédében emlékeztetett arra, hogy az első magyar—szovjet árucsere-egyezménynek közvetlen politikai tartalma és hatása volt azáltal, hogy Magyarország és a Szovjetunió gazdasági partnerekké váltak, a magyar külgazdasági kapcsolatok új orientációja kezdődött el, első jelentős lépésként a nyugati tőkés érdekektől való függetlenedés útján. A Szovjetunió és a többi szocialista ország kezdettől fogva meghatározó szerepet játszik Magyarország külgazdasági kapcsolataiban. Tavaly a Szovjetunióval folytatott, kétoldalú forgalom értéke elérte a 8,5 milliárd rubelt, ami a teljes magyar külkereskedelmi áruforgalom egyharmada. Az idén a kétoldalú árucsere tovább bővül, és a forgalom meghaladja a 9 milliárd rubelt, az 1981—85. közötti tervidőszakban pedig a 40 milliárd rubelt. A 80-as évtized eddig eltelt évei abból a szempontból is sikeresnek tekinthetők, hogy tovább mélyült a két ország közötti együttműködés és újabb formák kimunkálására is sor került. így például a közelmúltban újította meg a két fél a timföld—alumínium egyezményt; emellett több ipari nagyüzemet szovjet segítséggel és szovjet berendezésekkel építettek fel Magyarországon, ugyanakkor számos magyar vállalat vesz részt több szovjet üzem, illetve gyár rekonstrukciójában. A miniszter a továbbiakban hangsúlyozta, hogy hazánk külgazdasági kapcsolataiban változatlanul meghatározó szerepe van a KGST-nek, a szocialista gazdasági integrációban való aktív részvételünknek. Tevékenyen közreműködünk a KGST tavalyi felső szintű értekezletén elfogadott program megvalósításában, és kezdeményezzük újabb együttműködési formák és módszerek kialakítását. Termelési szerkezetünk korszerűsítésekor azzal számolunk, hogy a forgalom bővítését a KGST-piacon korszerűbb, az igényekhez jobban alkalmazkodó termelési szerkezettel, a tudományos-műszaki haladás eredményeinek gyorsabb alkalmazásával tudjuk elérni. Az integrációs kapcsolatokon belül kiemelkedő jelentőségű a Szovjetunióval fennálló gazdasági-kereskedelmi együttműködés. Veress Péter ezután a magyar gazdaság előtt álló, legfontosabb teendőkről szólva rámutatott: a konvertibilis külkereskedelmi és fizetési mérleg javítása, a rubelelszámolású külkereskedelemben kiegyensúlyozott forgalom elérése, valamint a hazai ellátás megnyugtató színvonalához szükséges importtermékek behozatala, egyaránt alapvető fontosságú feladatok, amelyek megoldásában a jövőben is tevékeny rész hárul a magyar külkereskedelemre. Ezt követően Borisz Sztukalin méltatta a két ország közötti külkereskedelmi kapcsolatok jelentőségét. Hangsúlyozta, hogy a négy évtizedes együttműködés megfelelt a két ország érdekeinek és jól szolgálja a békés egymás mellett élés, a társadalmi haladás ügyét. A magyar—szovjet kereskedelmi-gazdasági együttműködés — a többi KGST-orszaggal fennálló kapcsolatokkal kiegészülve — nagy fontosságú a Szovjetunió gazdasági életében is. A nagykövet emlékeztetett a KGST-orszá- gok 1984. évi, felső szintű értekezletére, és az akkor megfogalmazott gazdasági és műszaki-tudományos feladatok fontosságára. ★ Veress Péter az évforduló alkalmából Szocialista Külkereskedelemért emlék- plakettet nyújtott át magyar és szovjet szakembereknek, akik kiemelkedő részt vállaltak a felszabadulás utáni külkereskedelem megteremtésében, illetve azt követően is nagy jelentőségű munkát végeztek a külkereskedelemben. Befejeződött az országos agitációs és propagandaértekezlet Kedden, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának székházában befejeződött az országos agitációs és propagandaértekezlet. A tanácskozás második napján Lakatos Ernő és Radies Katalin, a Központi Bizottság osztályvezetői tartottak előadást. Ezt követően a résztvevők szekcióüléseken vitatták meg a soron következő feladatokat.
