Népújság, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-27 / 200. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1985. augusztus 27., kedd Reagan és az FBI A San José Mercury News című kaliforniai napilap olyan dokumentumokat ho­zott nyilvánosságra, amelyek szerint Ronald Reagan elnök négy évtizeddel ezelőtt szó- rosan együttműködött az FBI, a* amerikai Szövetsé­gi Nyomozó Hivatal szervei­vel és a hollywoodi .,kom­munistagyanús” személyek­ről adott nekik tájékozta­tást. A dokumentumok há­rom olyan esetről számolnak be, amikor Reagan informá­ciókat adott az FBI-nak, így például 1947-ben, ami­kor a színészek szakszerve­zetének elnökeként nyújtott tájékoztatást különböző szí­nész- és filmművészeti szer­vezetek állítólag kommunis­tagyanús elemeiről. Reagan ugyanakkor megtagadta, hogy az „amerikaellenes te­vékenységeket” vizsgáló hír­hedt bizottság előtt megne­vezzen olyan művészeket, akik „kommunistának” mi­nősültek. Szovjet— nicaraguai kapcsolatok A Szovjetunió a leghatá­rozottabban elutasítja a közép-amerikai problémák erőszak igénybevételével történő megoldását. Támo­gatja a térség gondjainak igazságos politikai megoldá­sát szolgáló konstruktív ni­caraguai javaslatokat, a Contadora-csoport orszá­gainak, .valamint más béke­szerető államoknak az erő­feszítéseit — jelentette ki Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, a Szov­jetunió külügyminisztere hétfőn Moszkvában, amikor fogadta Jacinto Suarezt, Ni­caragua eddigi állomáshe­lyéről most távozó moszkvai nagykövetét. A baráti légkörű beszélge­tésen elégedetten állapí­tották meg, hogy a Szovjet­unió és Nicaragua kapcso­latai a legkülönbözőbb te­rületeken sikeresen fejlőd­nek. A két ország viszonya az egyenjogúságon, egy­más kölcsönös tiszteletén és az egymás belügyeibe való be nem avatkozáson alap­szik. Eduard Sevardnadze megerősítette, hogy a Szov­jetunió szolidáris a nicara­guai nép harcával, és elíté­li az Egyesült Államok kor­mányzatát, mert nyomást akar gyakorolni Nicaraguá­ra, zsarolja és fenyegeti a közép-amerikai országot. Mugabe Pekingben Kínai vezetők meghívásá­ra hétfőn reggel háromnapos hivatalos látogatásra Kíná­ba érkezett Robert Mugabe Zimbabwe miniszterelnöke. A két ország együttműkö­déséről és nemzetközi kér­désekről, különösen a dél­afrikai helyzetről lesz szó a tárgyalásokon. Kína, a dél- afrikai apartheid-politika kemény bírálója és a namí- biai függetlenség szószólója másodszor fogadja Mugabe-t, aki Kína után a Koreai NDK-t keresi fel. A zim­babwei politikus mostani lá­togatását megelőzően 1981 májusában járt Kínában. A Szilágyi Erzsébet Gimnázium gépírói gyakorlattal rendelkező iskolatitkárt felvesz. Jelentkezni lehet: az iskola gondnokságán 9—15 óráig. Sámánt ha Smith halála Repülőgép-szerencsétlenség következtében vasárnap éle­tét vesztette az Egyesült Ál­lamokban Samantha Smith 13 éves amerikai kislány, aki két éve szovjet társadal­mi szervezetek meghívására szülei társaságában a Szov­jetunióba látogatott, hogy személyesen győződjék meg a szovjet emberek békevá­gyáról, és találkozzék szov­jet gyerekekkel. A látogatás világszerte is­mertté vált előzménye az volt, hogy Samantha leve­let írt Jurij Andropovnak, az SZKP KB akkori főtit­kárának, szovjet államfőnek. A levélben az atomháború lehetősége miatti aggodalmá­ról vallott. Útja után köny­vet írt szovjetunióbeli élmé­nyeiről. Samantha vasárnap édes­apjával, — akivel London­ból volt úton hazafelé — Bostonban a Maine állambe­li Augusta felé tartó járat­ra szállt föl. A kisméretű, kétmotoros gépen nyolcán tartózkodtak. A gépet eddig ismeretlen okokból Lewiston repülőtere felé irányították, ahol kényszerleszállást kísé­relt meg, de eközben felrob­bant. A gép utasai és a sze­mélyzet tagjai életüket vesz­tették. Képünk augusztus 23-án ké­szült, középen Samantha Smith (Népújság-telefotó: AP — MTI — KS) A francia lapok A Mitterrand—-Kohl találkozóról A hétfői francia lapok Francois Mitterrand elnök és Helmuth Kohl szövetségi kancellár szombati találko­zójáról beszámolva kiemelik: a két vezető egyetértett a két ország közötti „biztonsá­gi együttműködés” fejlesz­tésében, de egyelőre még homály fedi ennek közeleb­bi értelmezését, s azt, hogy milyen lépéseket terveznek ezen a téren. Konkrétum­ként csak azt hozták nyilvá­nosságra, hogy az Elysée-pa- lota és a bonni Kancellári Hivatal között különleges telefonvonalat létesítenek, s ez a „vörös telefon” biztosít­ja majd, hogy az elnök és a kancellár gyorsan érintke­zésbe léphessen egymással. A hétórás megbeszélés egyik fő témája a kelet— nyugati kapcsolatok kérdése volt. A Le Figaro szerint Kohl kancellár nagy érdek­lődést tanúsít Mihail Gor­bacsov októberi párizsi Iá. togatása iránt, s arra kér­te a francia elnököt, hogy a szovjet vezetővel folyta­tandó megbeszélésein képvi­selje a nyugatnémet állás­pontot is a biztonsági kérdé­sekben. A Les Echos szerint a ta­lálkozó után a kapcsolatok kitűnő voltáról tett nyilat­kozatok nem leplezhetik azt, hogy továbbra is homály borítja az Eureka-programot és a nagy ipari tervek jö­vőjét. Feltűnő volt, hogy Kohl kancellár mélyen hall­gatott ezekről. —( Külpolitikai kommentárunk )— Szép születésnap NÉGY ÉVTIZEDE TÖRTÉNT 1945. augusztus hu. szonkettedikén. Az ország még ezernyi sebből vérzett. Az új hatalom a levitézlett úri rend hagyatékaként az elmaradottság mellett felrobbantott hidakat, ki­fosztott vasúti parkot, és kiégett romokat örökölt. Régi igazság, hogy minden kezdet nehéz, de ez a majdnem nulláról indulás szinte heroikus erőfeszíté­seket követelt. És nagy segítőkészséget. Történelmi szerencsénkre ez bőségesen megvolt annál a hatalom­nál, amelynek katonái elhozták a magyar nép számá. ra a szabadságot: a Szovjetuniónál. Abban, hogy a mélypontról elindulhattunk felfelé a lejtőn, nagyon jelentős része volt a szovjet támogatásnak. Ennek a támogatásnak egyik jogilag is formába — cikkelyekbe és paragrafusokba — foglalt dokumentu­ma volt a most negyven esztendeje megkötött' első magyar—szovjet külkereskedelmi megállapodás. Én. nek lényege akkor az volt, hogy nyersanyagokban még békés időkben sem bővelkedő hazánk — a kezdet kezdeteként — megkapta a legszükségesebbeket, ah­hoz, hogy a magyar nép újjáépítő akarata tettekben, konkrét eredményekben is kifejezésre juthasson. Némi meghatottsággal azt is megállapíthatjuk, hogy ez a nap nemcsak magyar—szovjet viszonylatban em. lékezetes dátum, hanem voltaképpen az új Magyaror­szág külkereskedelmének születésnapja is. AZ, AMI AKKOR A SZÓ MINDEN értelmében újdonság volt, ma mindennapjaink szerves része: a magyar—szovjet gazdasági együttműködés. Elég egy pillantást vetnünk bármelyik magyar — vagy szovjet — városra ahhoz, hogy felmérjük mek­kora utat tettünk meg. Lada személygépkocsik és ZIL teherautók tömege a magyar utakon, Ikarus-bu- szok Moszkva, Leningrád. Minszk és Kijev utcáin, szovjet turisták a Halászbástyán és a Balatonnál, ma­gyar szó a világszép Ermitázs termeiben, Medicor-mü- szerek a szovjet egészségügyi intézményekben és gi­gászi szovjet berendezések az első magyar atomerő­műben. AKKORIBAN RENDHAGYÓNAK számított az az első megállapodás, méghozzá több szempontból is. Egy kicsiny, kivérzett, a háborúban vesztes országgal kötött, a teljes egyenrangúságon és a kölcsönös elő­nyökön alapuló szerződést egy győztes nagyhatalom. Ma már ez természetesnek tűnik ; hazánk lakosságá­nak egy teljes nemzedéke nőtt fel úgy. hogy meg­szokta: a két népet az eszmék és célok alapvető kö­zössége fűzi össze. A negyven esztendeje elvetett mag gazdag gyümöl­csöket termő fává terebélyesedett. Harmat Endre USA—Közös piac, Spagettiháború John Block amerikai me­zőgazdasági miniszter több­ször megfenyegette az Eu­rópai Gazdasági Közösséget. Blockot, akárcsak az ame­rikai farmereket, azok a szubvenciók bosszantják, amelyeket a nyugat-európai termelők a tej-, a hús- és a gabonaexport támogatására hoznak. Ez évi 3—4 milliárd dollárt húz ki az amerikai farmerek zsebéből. Mint­hogy az amerikai fenyege­tések már évek óta is­métlődtek, Brüsszelben nem vették túl komolyan a há­borús hangokat. Olasz panasz A közelmúltban azonban az amerikai kormányzat várat­lanul odacsapott: a nyugat­európai tojásos száraztészta vámját százszorosára, 0,25 százalékról 25 százalékra, a tojás nélküli spagettiét és makaróniét pedig 40 száza­lékra emelte. A magas vám annyira megdrágítja a nyu­gat-európai száraztésztákat, hogy azokat az amerikai piacon nem lehet többé el­adni. Az intézkedés vég­eredményben tehát embar­gót jelent. A Közös Piac ed­dig mintegy 5 százalékát szál­lította az amerikai forgalom­nak. A spagettikonfliktus Olasz­országot érinti a legérzéke­nyebben, hiszen ez az or­szág szállítja a legtöbb szá­raztésztát az Egyesült Álla­mokba. Az amerikai alel- nök a közelmúltban Ró­mában kénytelen volt meg­hallgatni az olasz panaszt a makaróni ügyben. Bush megígérte, hogy az ügyet Reaganhez továbbítja. Ugyan­akkor szóvá tette, hogy az olaszok akadályozzák a Flo­ridában és Kaliforniában termelt citrusfélék bevitelét a Közös Piac országaiba. Ál­lította, hogy az amerikai citrusfélékre a Tízek által kivetett vám ötször maga­sabb, mint a Földközi-ten­ger országaiból — Marokkó, ból, Tunéziából és Izraelből — érkező küldeményekre. A Közös Piac nemrég azt hozta fel indokul, hogy ez az érin­tett országok fejlődését se­gíti, ami Amerika érdeke is. Az amerikai citrus-lobbyt azonban ez az érv nem hat­ja meg: szerinte ily módon 48 millió dollár veszteséget okoz nekik a Közös Piac. A válasz A tésztabojkottra gyors választ adott az EGK: ha az USA folytatja a spagettihá­borút, Brüsszel 8-ról 30 szá­zalékra emeli az amerikai mogyoró és citrom vámját. „Ha az amerikaiak ^bánta­nak bennünket, vissza kell. hogy üssünk” — érvelt egy brüsszeli illetékes. Közismert, hogy az utóbbi húsz évben Nyugat-Európa parasztsága megnégyszerezte termelését. Hegyekben áll a marhahús, a vaj, a cukor és a gabona. Csak a raktá­rozási költségek évi 4,7 mii liárdra rúgnak. A kivezető út: exportálni — exportál­ni, kerül, amibe kerül. A Közös Piac 1970-ben még 22 millió tonna gabonát im­portált, ma pedig jelentős eladó a világpiacon. Ugyan­ez történt a baromfival is. Tíz évvel ezelőtt komoly húsvevő volt, ma 660 ezer tonna marhahúst tárol a raktárakban. Tejtermékekből világméretekben az első szál­lító a nyugat-európai közös­ség. Az alacsony világpiaci árak ellensúlyozására kivite­li támogatást kapnak a ter­melők. Erre költik a Közös Piac agrárköltségvetésének több mint egyharmadát, -40 milliárd márkát évente. A nyugat-európai konkur- rencia. a csökkenő keres­let és a magas dollárárfo­lyam következtében az utób­bi években egynegyedével csökkent az amerikai mező- gazdasági export volumene. A farmerek jövedelme egy- harmadával kisebb, mint a hetvenes évek végén. A szubvenciók elkeseredett ellenfele, Block mezőgazda- sági miniszter bejelentette: visszaszerzik Amerika része, sedését a világpiacon. Az Egyesült Államoknak „szub­venciókkal kell magának piacot biztosítania” — mon­dotta és e célból 2 milliárd dollár állami támogatási kapnak a mezőgazdasági exportőrök. „Tanultunk az EGK-től” — tette hozzá. Baráti áron Elsőként Algériának. az európai közösség hagyomá­nyosan jó partnerének aján­lottak „baráti áron” egy­millió tonna gabonát. Ha­sonló ajánlatot tettek Egyip­tomnak is. Block azt ter­vezi, hogy az elkövetkező három évben húsz — a Kö­zös Piaccal szoros kapcso­latban álló — országot hó­dítanak vissza. A brüsszeliek jól tud­ják, hogy hosszú távon nem vehetik fel a versenyt a tengerentúliakkal, mert a támogatások összegének emelésére nem futja a Kö­zös Piac költségvetéséből ..A spagettiháború operett, de egy gabonaháború drá­ma lehet” — vélekedik egy EGK-szakértő. Ha az USA tovább folytatja a vevők el- szipkázását. a brüsszeli bi­zottság számára csak egy lehetőség marad : meg fog­ja adóztatni az amerikai szójaexportot. Az USA éven­te 3 és fél milliárd dollár értékben szállít szójababot a közösségnek, tehát a vesz­teség tetemesnek ígérkezik. Ez lenne az a pont, ahol g kereskedelmi háború végleg ellenőrizhetetlenné válna. g. i. Farmerek tiltakozása az USA-ban. Tízezreket fenyeget a csőd (Fotó: Spiegel — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents