Népújság, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-24 / 198. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. augusztus 24., szombat MŰVÉSZET ÉS IRODALOM 9, jövőben elvégezni hogy könyv formájában bejusson ez a szép műemlék a nemzet köztudatába. ★ Szabó Sándorné, az erdőtelki községi óvoda vezető óvónője a megyei tanács Közoktatási Díját kapta: — Reál beállítottságú voltam. 1952-ben, amikor a nyolcadik általánost elvégeztem. Egerbe, a Közgazdasági Technikumba jelentkeztem. Tulajdonképpen egy véletlen folytán — adminisztrációs hiba révén — kerültem a káli óvónőképzőbe. Egy kedves tanárom meggyőzésére maradtam az intézetben, s nagyon megszerettem a óvónőképzőt, Így sikerült jeles eredménynyel végeznem. Előbb Hevesen dolgoztam, majd 1958- ban az erdőtelki óvodába kerültem. Több mint húsz éve vagyok az óvoda vezetője. 1968. szeptember 15-től megbízást kaptam a járás óvodai felügyeletének ellátására. azóta végzem ezt az összetett, nehéz, de igen szép munkát. Eredményemnek tartom, hogy a községünkben minden 3—6 éves korú gyermeknek biztosítani tudjuk az óvodai nevelést. Egyre több hátrányos környezetben élő kisgyermek részesül az óvodai felkészítésben is. További célom, hogy a körzetemben sikerüljön megteremteni a kicsinyek számára az óvodai ellátásban az egyenlő esélyeket. ★ Dr. Pusztai Jánosné, az Egri Állami Zeneiskola nyugalmazott igazgatója, a megyei tanács Közoktatási Diját vette át: — Ez év januárjától a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola docenseként mentem nyugdíjba. Csaknem harminc éve tanítok magánéneket, mert jelenleg is dolgozom régi munkahelyemen, az Állami Zeneiskolában. Igazgatóként tizenegy évig tevékenykedtem, 1969-ben kerültem a főiskola ének-zene tanszékére. Kisgyermek- korom óta muzsikáltam. Előbb zongorázni, majd énekelni tanultam, A zene nálunk családi örökség. Mégis orvosnak készültem. ' de aztán énekes hivatásom révén a „lélek orvosa” lettem. Énekművészi munkát a zeneiskolában végeztem elsősorban. Nagy eredményemnek tartom, hogy tanítványaim közül többen már a pálya csúcsán vannak. Hogy csak Pászthy Júliát, Lugossy Melindát említsem a sok közül. De sorolhatnám azokat, akiket most színházakban, kórusokban, tanári katedrákon lehet megtalálni. Hivatásom mai napig a magánénektanítás, s ez betölti egész életem. Tanítványaim: édes gyermekeim, akik a New York-j Metropoliten- től a Magyar Televízió operaszínpadáig hirdetik a zene szépségét. Miért érdemes élni. küzdeni? A muzsika varázsának közvetítéséért. . ★ A megyei tanács Közművelődési Díját kapta a füzesabonyi áfész Tinódi Kamarakórusa. Nagy László. az együttes vezetője: — Ének-zenét tanítok 1953-tól. Gyermekkorom óta énekelek kórusban,. Szerintem ebbe a munkába mindenki „beleszeret”. Elsősorban azért, mert a baráti közösség élményt jelent, amelyet a kirándulások alkalmával gazdagítunk. — Kamarakórusunk 15 éve alakult. Minősítésünk az utóbbi években „fesztivál” fokozatú. Több karnagyunk van, akik felváltva tanítanak meg számokat. Minden műnek külön „gazdája” van. Sajnos, főleg idős emberek vannak a „csapatban”. A fiatalabbak kevésbé vállalják ezt a tevékenységet, talán visszariadnak az áldozatvállalástól. A többség pedagógus, de akad más foglalkozású tagunk is. Sokszor lépünk fel társadalmi és állami ünnepségeken. Gyakoriak a külföldi szereplések is. Az idén ünnepeljük alakulásunk 15. évfordulóját. ■k A Közoktatási Díj birtokosa lett, Zay Béla, a Füzesabonyi Városi jogú Nagyközségi Közös Tanács V. B művelődési-, egészségügyi és sportosztályának vezetője: — Pedagógusnak érzem magam 1951 óta — akkor végeztem —, s a művelődési osztály dolgozója vagyok 1961-től. Azért hangsúlyozom ezt. mert szoktak beszélni a hivatalnokok elszürkülésé- ről. Én ettől nem tartok. A művelődés irányítása, szervezése élethivatásommá vált, pedig érdekes módon nem készültem rá tudatosan. — Az osztályvezetői munkában a siker soha nem teljesen rajtam múlik. A szélesebb kollektíva eredményeiben tükröződhet az én Vártam a dicséretözönt, de egészen másként alakultak a dolgok. Rámmordult, méghozzá imigyen: — Micsoda frázisok. Hát nem veszed észre, hogy az írás mindenről vall. Leginkább a szépítési szándékról, az ámítási vágyról. Mondta nyersen a hazugságot, is, de hát ezt mintha most is fanyalognék hozzátenni. Megsemmisülten, letaglózva álltam, annyi évtized múltán is érzem a pillanatnyi szégyent. Mégsem volt hiába. Belőle ugyan nem lett körülrajongott zseni, koszorús költő, mégis többet adott nekem, nekünk mindezeknél. Intelme folyvást emlékeztet, megkímélt az öncélú üresjáratoktól, a céltalan kitérőktől. Csoda-e, ha általam ő is figyelmeztet. Másokat 3 Nehezen kezelhető tanuló voltam, dühítettek az értelmetlen kötelmek, mindig a legrövidebb úton óhajtottam valóra váltani ésszerű elképzeléseimet. Vihart kavartam, ellenérzést keltettem. Csak benne a kezdő nevelőmben nem. A megértő fiatalasszony „szabadjára engedett”, megpróbált gondolkodásmódomra hangolni, s elmosolyodva jegyezte meg. — Nem baj, majd elmúlik .. ■ Mennyire igaza volt. Azóta tudom, hogy az effajta alapállás nélkül mindenki csak azzal a jelképes fehér bottal jár a megértésre szomjúhozó ifjak körében. Nem egyszer kutattam a címe után. Remélem : megtalálom ... 4 A hamisítatlan betonfej vemhesen ostorozta egyik „beosztott”, a gyakorlat porondján igen eredményesen tevékenykedő munkatársát. Nehezményezte, hogy esetenként megfeledkezik adminisztrációs, műsoregyeztetési kötelezettségeiről, s nem tájékoztatja rendszeresen a főnökséget azokról a tervekről, amelyekből tündökletes valóság lesz. Közben együttérzését hangoztatta, rá sem döbbenve, hogy karakterének hiteles szegénységi bizonyítványát állítja ki, társítva hozzá a szellemit is. Idős irodalomoktatóm arcéle villant fel emlékezetemben, s úgy válaszoltam, hogy nem panaszkodhatna rám. Ha élne, ha tudna róla, hogy tanait mégis továbbvittük. 5 A legszívesebben az ünnepi asztalhoz invitálnám őket. Jó nagy terembe, mert sokan vannak, voltak. Dehát: ez lehetetlen. A fantázia azonban segíthet, s egybegyűlhetnek azok, akik az önzetlenséget sugallják: a múltban elvetettet, a jelenben és a jövőben egyaránt hatót. Minden poszton, valamennyi őrhelyen .. . Pécsi István közreműködésem is. Sikerek és kudarcok váltogatják egymást a közéleti tevékenységben. Ezért nem is lehetek .soha teljesen elégedett Területemen nincsenek be fejezett dolgok. Munkatársaim elismerése, a jó munkahelyi, alkotó légkör biztosítja alapvetően a lelkesedést és a sikert. — Füzesabonyban és vonzáskörzetében javultak mind a tárgyi, mind a személyi feltételek. A meglévő gondok mellett a tartalmi munka is jónak mondható. Elsősorban az általános központokra gondolok. Azt tartom elsősorban feladatomnak, hogy a nagyközségben a városi körülmények megteremtésén dolgozzak. Erőmhöz képest mindent elkövetek közös céljaink megvalósításáért. ★ Közművelődési Díjat kapott Sebestyén János, a Megyei Művelődési Központ igazgatója: — Harmincöt éve álltam munkába, s mindig kapcsolatban voltam a mozgalmi feladatokkal, s a népművelő tevékenységgel több poszton is. Nehéz, de szeretem. Küzdelmes, változatos — talán mást nem is tudnék csinálni. Ezalatt az idő alatt magam is állandóan tanultam. — Szerényen fejlődnek e területen a tárgyi és személyi feltételek: a várakozás, az igény sokkal magasabb- Ez az ellentmondás sok feszültséget, gondot jelent az e pályán lévőknek. Örülök annak, hogy közöm van az egri Ifjúsági Ház megépítéséhez és az MMK felújításához. korszerűsítéséhez. Gondot okoz számomra szakmánk elnőiesedése, mert akadályt jelent ez a hétvégi, esti programok megszervezésében. Ügy vélem, csak elhivatottan lehet vállalkozni a közművelődésre. Szerencsére olyan munkatársak vesznek körül, akik képzettek és szeretik is ezt a hivatást. ★ Művészeti Díjas lett Király Róbert szobrászművész: — Hogyan jutottam el életem e pontjához? Röviden úgy válaszolhatok : ötéves korom körül ( akkor kezdtem el ilyen dolgokkal foglalkozni), úgy éreztem, hogy én ezt szeretem, ezt akarom csinálni — később pedig el is döntöttem, hogy mindenáron ezt is fogom művelni. Ennek mindent alárendelek.; akár előnyös, akár hátrányos lesz ez számomra bármilyen egyéb szempontból. A problémáknak csak a megoldására leszek hajlandó. a kikerülésükre sohasem. — Nem én vagyok hivatott annak megválaszolására. hogy mit tartok munkámban eredményesnek, még csak nem is a jelenkor dönt ebben végérvényesen. Azt azért elmondhatom, hogy én miként érzem. Ügy gondolom. csak azt tarthatom sikeresnek amikor rendkívül fontosnak vélem, amit mondanom kell, s akkor is szólalok meg a plasztika nyelvén. Ha nem tudok azonosulni ez elmondandóval, a kívánalommal, akkor vagy nem szólok vagy ha igen. akkor hitem szerint. — Hibámnak azt tartom, hogy néhány olyan dolgomat „életben hagytam” aminek létrehozó indítékában, kiérleltségében nem hittem eléggé. Bár hosszú éveken keresztül (ezt a hozzám közelállók tudják) sok szobromat összetörtem közvetlenül az elkészülés után, a nyilvánosság elé kerülés előtt. — Az ember vágyik a munkájával kapcsolatos boldogságra, próbálja foglalkozását úgy megválasztani — mivel az egy életre szól —, hogy azt nagyon szeresse, egészen a szenvedélyességig. Ügy. hogy ne az legyen rossz, amikor dologhoz kell látni, hanem az, mikor abba kell hagyni. Az. hogy mivel mennyit lehet keresni, az másodrangú lehet szerintem ebben az összefüggésben Sajnálom azt. akinél ez fordítva van. — Egyszer azt kérdezték tőlem, hogy „és meg lehet-e élni ebből- . .?” Azt mondtam, hogy igen. de nem ez az elsődleges. Fontosabb az, hogy szeretem, ha nem tudnék belőle megélni, akkor is ezt választanám, még ha vagon, kirakással keresném meg mellé a pénzt, sőt lehet, ha még meg is bütetnének érte. akkor sem mondhatnék mást. . ★ Zay Ignác, a tarnaleleszi Ady Endre Művelődési Ház igazgatója Közművelődési Díjat kapott: — Mindig is vonzott ez a pálya. Érettségi után egy-két évig más munkakörben dolgoztam, de aztán 1973-tól a közművelődésben leltem meg végleges szakmám és hivatásom. Tulajdonképpen az izgat e területen, hogy mit tudok egy adott közösségnek nyújtani, s ez egyúttal önmagam kipróbálása is. Szeretek a „háttérből” szervezni és mozgatni dolgokat és folyamatokat. Jelentős eredménynek érzem, hogy Tarnalele- szen és tagközségeiben kiváló amatőr csoportokat működtetünk. így a Fedémesi Asszonykórust, az úttörő fúvószenekart, citer azenekart, és a bükkszenterzsébeti férfi népdalkört. Ugyancsak jelentősnek ítélem meg a többszörösen kiváló ifjúsági klubunk tevékenységét. De megemlíthetném itt a felnőttoktatást, azt, hogy sokan kijárják az általános iskola ötödik, hatodik, hetedik és nyolcadik osztályát. Főleg a cigányok számára jelent ez sokat. — Büszke vagyok arra is, hogy kialakult egy törzsközönség, amely várja a szórakoztató rendezvényeket, az előadásokat. Nem könnyű „közeg” az enyém. Munkások élnek itt, eljáró dolgozók, sok a cigány is. Talán az is közrejátszik abban, hogy mégiscsak „megy a szekér”: idevalósi vagyok, itt születtem, jól ismerem tehát e hely gondját-baját. — További feladatom a munkával és a mindennapi kultúrával kapcsolatos módszerek továbbfejlesztése, kidolgozása. Mással ellentétben én úgy vélem, hogy lehet faluhelyen is eredményes köz- művelődést kialakítani, de ehhez folyamatos erőfeszítésekre van szükség, az igényeket fel kell tárni és törekedni magasszintü kielégítésükre. + Közoktatási Díjban része, sült Fodor István, a Recski Körzeti Általános Iskola köz" ponti politechnikai műhelyének vezetője: — Közeli rokonságomban sok volt a pedagógus. A kötődés azóta csak tovább erősödött. A feleségem is tanár, : s úgy látszik, a vonzalom . öröklődik: a lányom óvónő, a fiam pedig oktató. — Egy különleges részterületen dolgozom, a technika tanításának segítése, irányítása a feladatom immár 26 éve. Előbb a volt pétervá- sári, majd az egri járás, végül az Eger város környéki iskolákban. Recsket szeretem. melegszívű bányászok élnek itt, jó köztük lenni. A műhelyvezetésen túl óraadóként tanítok is. összesen 46 község tartozik hozzánk Jövőre nyugdíjba megyek elégedett emberként: ha újra kezdeném, akkor sem vá- lasztanék mást. Az iskolán kívül, s a műhelyen túl még egy vonzalomról beszélnem kell: kötődöm a. repülőmodellezéshez, s egy klub titkári teendőit látom el. A hobbim megmarad,,ha túl leszek az aktív időmön is. Szabó Sándorné Dr. Búzás Zoltán Sebestyén János Veres Andrásné Fodor István Nagy László •é
