Népújság, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-03 / 181. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. augusztus 3., szombat 3. Felvásárlás ’85 Kinek éri meg igazán _? T alán amióta a piac létezik, vagy legalábbis különvált a termelés a kereskedelemtől, örök vitatéma: mennyi az áru értéke, a befektetett munkával arányban van-e, mikortól számit tisztességtelen haszonnak a kereskedő bevétele, s ezeket a kérdéseket hosszasan lehetne sorolni. Vannak időszakok, amikor a viták szenvedélyesebbek, s olyanok is, amikor csendesedni látszanak. Jelenleg az előbbi szezonját éljük, mivel a kistermelők, s a termelő- szövetkezetek mostanság lépnek gyakorlati kapcsolatba az általuk megtermelt áruk eladóival. A felvásárlótelepeken virágzik az élet. Az egri Afész három felvevőhelyén Egerben, Makiáron és Demjén- ben többek között arról tudakolódtunk, hogy megéri-e ma kistermelőnek lenni. Az egres jó ára Az egriek csak úgy isme' rik: Kőporos. A terület azonban messzeföldön ismert pincesoráról. Az egyikben rendezték be a felvásárlóközpontot, hogy az onnan .történő elszállításig is friss maradjon az áru. Zagyva Ignácné már 22 éve a szakmában dolgozik, felvásárlói tapasztalatokkal bőven rendelkezik. — Nemcsak Egerből, hanem Andornaktályáról, Ostorosról, sőt még Novajról is hoznak ide árut — mondja, miközben körbemutat birodalmán. — Az az igazság, hogy akikkel évek hosszú során át munkakapcsolatban voltam, jönnek utánam. Ugyanis ezt a helyet megelőzően Ostoroson vásároltam fel a zöldséget, gyümölcsöt. — Az idén is jellemző volt-e az ilyen helyeken megszokott árubőség? — Az idei esztendő rettenetesen gyengének bizonyult ebből a szempontból. Nagyon kevés árut hoztak ide, nem is tudtunk exportot indítani. — A kevés áru azt jelenti. hogy az előző évekhez viszonyítva magasabb áron tudták átvenni a gyümölcsöket, zöldségféléket? — Sajnos, nem. A kevés áru ellenére is alacsonyak voltak az átvételi árak. Pontosan azért, mert nem tudtunk exportálni. Elégedetlenkedtek is a termelők. Volt olyan év, hogy csak én 13 vagon sárgabarackot vettem át, most azonban jó ha egy vagonnal lesz. Ugyanezt lehet elmondani a meggyről, az uborkáról, a hagymáról is. A legjobb árat az egresért tudtam fizetni. Az meg nem honos ezen a vidéken. — A kevés áru vajon csak az időjárás számlájára írható? — Egyáltalán nem. Az utóbbi öt évben sokat változott ez a világ. Azelőtt minden árut csak az áfész vásárolt fel, s továbbította a Zöldért-nek. Most nagy a konkurrencia, sok a kiskereskedő, s ők magasabb árat fizetnek. Többen a közvetlen értékesítéssel foglalkoznak, üdülőtelepeken árusítanak. — Végül is bárhogyan kerül piacra a termék, ott már tekintélyesek az árak... — Az biztos, hogy nagy az árrés, mert mindenki ráteszi a maga hasznát, s a piacig elég hosszúnak tűnik az út. — A felvásárló szerint megéri ma kistermelőnek lenni? — Ha nem érné meg, nem lennének kistermelők ezt nekem elhiheti. Egy azonban tény: érteni kell hozzá. Tudni, mi az, amire valóban szükség van, s jó áron értékesíthető. Hová lesz 250 százalék Makiáron Apostol Ar' pádné felvásárlónak az uborkások adták a legtöbb munkát. S bizony oda kellett figyelnie arra amit csinált. Hiszen, mint azt közben nekünk elmagyarázta, ötféle uborka, ötféle árat jelent. A legtöbbet a legkisebbért fizethet, mivel az a legértékesebb, a legkeresettebb. Lévai Zoltán, az áfész helyi szakcsoportjának elnöke elmondta, hogy ezen a vidéken inkább a zöldség a meghatározó, ellentétben például Egerrel, ahol a gyümölcs a jellemzőbb. Miközben beszélgetünk, nem várva meg a kérdést sem. egy paradiLévai Zoltán: „Ezen a vidéken inkább a zöldség a meghatározó” Homonnai Józsefné: „Sok a munka, kevés a pénz” csomos ládához lép, kivesz egy szemet, jól szemügyre- veszi, aztán felmutatja: — Ezért a paradicsomért 3.50 forintot fizetünk. Melyik piacon kap ma ennyiért paradicsomot...? — Akkor mégis miért foglalkoznak vele? — Itt tradíciója van a kertészkedésnek. Az ősapáink ősapja is ezzel foglalkozott. — Miért alakulhatott ki az a helyzet, hogy aki valójában dolgozik vele, az kapja a legkevesebbet, aki pedig megvásárolja a piacon, az sokat kénytelen fizetni érte? — Sok a szállítás. A kistermelő eladja az áfész- nek. Mi továbbadjuk a Zöldért-nek, a nagykereknek, s onnan kerül a standokra. . Juhász Jenöné kétezer négyszögöl területen termel zöldséget. Sárgarépát, Makiáron Apostol Arpádné felvásárlónak az uborkások adták a legtöbb munkát. A képen a méretet ellenőrzi Demjénben nagy volt a forgalom hagymát, uborkát, burgonyát. — A felvásárlási árak? — kérdez vissza. — Változóak. Most a gyökér és a sárgarépa „fizet” a legjobban. Egyik év „ kihúzza” a másikat. Igaz, látva a felvásárlói és a piaci árak közötti különbséget, csökken a termelői kedv. Szívós Ferencet karfiolföldjén kerestük meg Makiáron. Ezer négyzetméteren termeli a növényt, jelenleg a betakarításnál tart. — Tíz évvel ezelőtt 3.70 voit, a karfiol felvásárlási ára. Most négy forint. Ugyanez a karfiol, amit most szedek az üzletben tíz forintba kerül. Hová lesz a 250 százalékos különbség? Ezt még soha senki nem tudta nekem megmagyarázni.. . Marad a büszkeség A demjéni felvásárlótelepen igazán nagy volt a forgalom ottjártunkkor. Sorban álltak a termelők az uborkával. Homonnai Józsefeknél az asszony bizonyult a szóvivőnek, míg a férj szemmel tartotta az árut, s tartotta a sort. — Hat éve foglalkozunk az uborkával. Sajnos, nem nagyon éri meg. Egyre kevesebbet kapunk érte. Pedig, sok munka van vele. Karózni, locsolni, trágyázni kell, meg időben permetezni. Most kétféle betegség is pusztított, s aki nem permetezett, az most. nem sok termést szedhetett le. Nézze meg, a miénk a legszebb a környéken. Ha már nem fizetik meg, legalább büszkék vagyunk rá. Kovács János, az egri áfész felvásárlási osztályának vezetője végigkísért bennünket utunkon. Elmondta, hogy már a szerződéskötéskor is óvatosabbak voltak a kistermelők. Keresték a kedvezőbb felvásárlási lehetőségeket. Ma már több helyütt is értékesíthetnek. Mint elmondta, a termelők részéről már rég bevált gyakorlatnak számít a panaszkodás. Ettől remélnek magasabb bevételt. Ki tud igazságot tenni, állást foglalni a kérdésben? Egy tény : sem a termelők, sem pedig a piacon vásárlók nem járnak igazán jól. . . Kis Szabó Ervin A szakszervezet az újítókért „A sárga irigység ma is jobban uralja a munkahelyi közvéleményt mint a tíz-, vagy százezreket, illetve milliókat hozó újító megbecsülése. E mondat abban a tájékoztatóban olvasható, amelyet a mozgalom továbbfejlesztésének tapasztalatairól nemrégiben tárgyalt a Szak- szervezetek Heves Megyei Tanácsa. Az összegzés nemkülönben elgondolkodtató tényeket sorol föl. Hiszen, a megállapítások között szerepel, hogy a lehetségesnél kevesebb helyen vált a gazdálkodás szerves részévé a gyors fejlődést elősegítő tevékenység. Pedig 1983- ban kedvezően változtak a jogi és pénzügyi szabályok. Valamennyi arra—irányul, hogy minél többen kapjanak kedvet a fejtörésre, s arra is, hogy a már bevált ötleteket papírra vessék, beadják, propagálják. Sajnos, ennek ellenére folyamatos és fokozatos a visszaesés az elmúlt öt esztendőben, mennyien vállalkoztak szellemi erőiket „megmozdítani”. Ennek okai közt szerepel, hogy beszűkültek a műszaki fejlesztési lehetőségek, sokan inkább a gyorsan jövedelmező kisvállalkozások iránt érdeklődnek, fogyatékos az ügyintézési gyakorlat, s a vállalatok sem mindig egyértelműen érdekeltek az új módszerek bevezetésében. Van — igaz, kevés helyütt —, ahol pályázatokat Írnak ki. Másutt akciókat szerveznek. De van, ahol elfogadott gyakorlattá vált. hogy a jelentősebb újításokat ismertetik a kollektívákkal. A szakszervezetek mindenesetre az újítási verseny jelenleginél szélesebb körű alkalmazását tartanák szükségesnek. Ezen belül érdekeltséget ke’lene teremteni mindazoknak, akiknek valamilyen közük van e tevékenységhez. Beleértve természetesen a szakvéleményezőket, szervezőket, az ügyintézőket is, nemkevésbé a közvetlen gazdasági vezetőket. Csak így remélhető ugyanis, hogy a korábbiaknál nagyobb kedvvel vállalkoznak a dolgozók szellemi tőkéjük befektetésére... Németi Zsuzsa Gyöngyösi példa Mikroelektronika—fékekkel Ai 1981-ben megfogalmazott Elektronikai Központi Fejlesztési Program az alkatrész- és a berendezésgyártó vállalatok számára összehangolt fejlesztést irányoz elő, ám abból sok minden nem teljesült. Mondhatjuk úgy is: a program első ötéves szakaszának végéhez közeledve már világos, az elképzeléseket maradéktalanul csupán a szakágazat koncentrál t alkatrészgyártója, a mai felállásban — tehát a gyöngyösi gyárral együtt — 1983. január 1-től működő Mikroelektronikai Vállalat (MEV) teljesítette, a programban szereplő többi 16 vállalat nem. Ám, a lemaradásért elsősorban nem ők felelősek, hanem az időközben fokozottan kedvezőtlenné váló gazdasági környezet. Nyersebben szólva: számukra nem jutott elég a fejlesztésre szánt pénzekből. Nem tudják fogadni A program lói való elmaradás következménye: az elektronikai berendezés- gyártók anyaggal és alkatrésszel való ellátása a reményekkel szemben enyhén szólva nem javult. A többnyire szűkös kapacitással bíró hazai szállítók mono- polhelyzetben vannak, s azzal visszaélnek. Megesik, hogy a szállító a kért határidő elmúltával igazolja vissza a megrendelést. A szocialista országok al- ■katrészkínálata szegényes, és átlagosan háromszor drágább a világpiaci árnál. Ráadásul a szállítási határidő legalább egy év. Az utóbbi időben a tőkés gyártók szállítókészsége számottevően romlott. Ma már a megrendeléstől ‘ számítva nem egy-két hanem esetleg hat hónap múlva érkezik meg tőlük a kért anyag és alkatrész, de előfordul, hogy a tőkés fél megszegi a szerződést. Az alig megszületett MEV a lehetőségekhez képest figyelemre méltóan jó munkát végzett. Milliószám állít elő diszkrét félvezetőket és bonyolult integrált áramköröket. Fennállásának rövid ideje alatt saját meggondolásból kifejlesztett vagy harminc nagybonyolultságú hibrid áramkört, másokkal, pontosa bh an a felhasználókkal együttműködve kifejlesztett ugyanezekből vagy húszat, és még csaknem tíz félvezető típust. A MEV odáig jutott, hogy ma már olyan áramköröket képes előállítani, amelyek fogadására a hazái berendezés- gyártók nincsenek felkészülve. Ha a központi program minden vállalatnál az eredeti elképzelések szerint alakul, úgy ilyen gond nem lenne. Lassítson a gyors? Ami a mikroelektronikai alkatrészek legnagyobb magyar előállítóját illeti, úgy látszik, a vállalat ko-, rábbi lendületes bővülése. korszerűsödése lelassul. A fejlődést több akadály nehezíti. Példaként: az úgynevezett 11. gépsor devizális és szerződéskötési problémák miatt az eredeti elképzeléshez képest több hónappal később kezd termelni. Másként fogalmazva: a mikroelekronikai fejlesztés magyar letéteményese kénytelen fékekkel számolni, noha mindenki számára nyilvánvaló, hogy az iparág sorsa nem csupán az iparágé, hanem az egész országé. A döntésre hivatottak egy részénél — a jelek szerint — most sem világos, hogy a mikroelektronikában mutatkozó minden késedelem újra és újra visszaveti országunkat a műszaki haladásban. A jelen helyzetben tehát félő, a program egyensúlya nem úgy állítódik valamelyest is helyre, hogy az elmaradt vállalatok felgyorsítanak, hanem úgy, hogy a MEV lassít. Mit lehet tenni, ha egyszer kevés a pénz? Egy közelmúltban megtartott igazgatói értekezleten a vállalati vezetők majd mindegyike hangsúlyozta, nemcsak a fejlesztési pénzek szűkössége gátolja a program teljesítését. Akadályozza a fejlődést az is. hogy az iparág — ellentétben más országok gyakorlatával — korántsem élvez előnyöket más iparágakkal szemben. Külföldön más Milyen előnyökről van szó? Nem ingyenes támogatásról, hanem bizonyos terhek megszüntetéséről. A fejlett országokban adókedvezményben részesül az a berendezésgyártó, amelyik termékeibe a legkorszerűbbet építi be: Magyarországon pedig adóbüntetésben. Amely vállalat úgynevezett berendezésorientált áramkört vásárol, az nem csupán magát az áramkört fizeti ki, hanem azzal együtt a tetemes adót is. Ha a vállalat saját munkatársaival terveztet és készíttet el valamit, az után nem kell külön fizetnie, az marad rezsiben. Ha külső cégtől (például a MEV-től) vesz egy kész áramkört, vele az eladó terheit is megveszi. Vagyis többletköltséget fizet, amivel - mostanában már egyre inkább takarékoskodni kell. Sorolhatnánk még sokáig, mely tényezők gátolják — a pénzszűkén kívül — a program teljesülését, a mikroelektronika térhódítását Magyarországon E rövid írás azonban csupán annak megjegyzésére vállalkozhat, hogy célszerű volna ezeket megszüntetni. Változtani kell a szabályozáson azért, hogy a fejlett országok és a közöttünk megmutatkozó különbség korunk legfejlettebb technikájának alkalmazásában legalább ne nőjön tovább. M. M.
