Népújság, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-24 / 198. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. augusztus 24., szombat 3» Választásokra készülnek a szakszervezetek Interjú Dorkó Józseffel, az SZMT vezető titkárával Belpolitikai életünk kiemelkedő jelentőségű, idei eseményei­nek sorában számvetésre, tisztújításra készül a szakszervezeti mozgalom is. Miként országszerte, Heves megyében is öt esz­tendő eredményeit összegezik. Mérlegre teszik a tisztségviselők eltelt ciklusban végzett munkáját, s a szervezett dolgozók to­vábbi képviseletére azoknak szavaznak bizalmat, akiket a kö­vetkező feladatok megoldására is legalkalmasabbaknak találnak. A választásokkal kapcsolatban a Népújság munkatársa Dor­kó Józseffel, az SZMT vezető titkárával készített interjút: — Dorkó elvtárs! Milyen­nek ítélhető az elmúlt moz­galmi időszak, a megyei fejlődésben mi a legszembe­tűnőbb? — A legsommásabban azt válaszolhatom erre, hogy megyénk 127 ezer tagot tö­mörítő mozgalma a legutób­bi öt évben is iparkodott megfelelni szerepének, el­kötelezetten hajtotta végre az MSZMP XII. és a Ma­gyar Szakszervezetek XXIV. kongresszusain meghatáro­zott feladatokat. Sikeresen gyakorolta érdekvédelmi és érdekképviseleti funk­cióját, nevelte a szervezett dolgozókat, s mozgósította őket kötelességeik telje­sítésére. A munka közép­pontjába került a kiemelt társadalompolitikai prog­ram megvalósítása, így nem kevés a részünk abban, hogy a VI. ötéves terv lényegé­ben megvalósul. Valamivel részletesebben is kitérve mindezekre elmondhatom, például, hogy az üzemek­ben, — vállalatoknál, szö­vetkezeteknél — szervezett társadalmi akciók, kommu­nista műszakok csaknem 400 millió forinttal bővítet­ték a tanácsok fejlesztési lehetőségeit. Az elképzelt- nél előreláthatóan csak alig valamivel kevesebb la­kás — az országosnál mér­sékeltebb árnövekedés mel­lett — készül el, s az ott- honhoz-jutásban számotte­vő. érezhető segítség az 5200 építtetőnek összesen juttatott több, mint 300 mil­liós munkáltatói támogatás. Tovább fejlődött — már a mezőgazdaságban is meg­kezdődött — az üzemegész­ségügyi ellátás, az egyéb patronálásokon túl 6400 nyugdíjas jutott üdülőjegy­hez, 4000 pedig szociális se­gélyben részesült. Megyénk 320 szakszervezeti aktivis­tája a kereskedelemben évi 1200 ellenőrzéssel járul hozzá a lakossági igények jobb kielégítéséhez. A szak- szervezetek kezdeményező, segítő, ellenőrző tevékenysé­gével javult a munkabizton­ság, fokozódott a környe­zetvédelem. Tovább nőtt az üzemi étkezésben részt ve­vők száma, s így arányuk már eléri a 39 százalékot. A ciklusban 61 ezerrel gya­rapodott a mozgalom me­gyei hálózatának könyvállo­mánya, s ezzel megközelíti a 300 ezer kötetet. Csupán 1984 végéig 400 ezer forin­tot biztosított az SZMT a fi­zikai dolgozók gyermekei­nek továbbtanulását szol­gáló 240 szakkörnek, miköz­ben 36 ezer felnőttnek tet­te lehetővé szakmai tanfo­lyamok elvégzését. S a SZOT-tal karöltve 40 üzem­nél, intézménynél együtte­sen 60 sportlétesítmény ki­alakítása is sikerült —, hogy mindössze néhány jellem­zőbbet említsek eredmé­nyeinkből. .. Sok más mel­lett feltétlenül örvendetes­nek ítélem a munkahelyi demokrácia erősödését, amely a mindennapi szak- szervezeti munkában rend­kívül jó eszköznek bizo­nyult a gazdálkodási célok kialakításánál és megvaló­sításánál. A fórumrendsze­rek működésében csökken­tek az átfedések párhuza­mosságok, testületeink a korábbinál jobban a tagság véleményére alapozva, ér­demibb módon, racionáli­sabban és kritikusabban foglaltak állást a bonyolult, nemegyszer érdekösszeüt­közést is kiváltó kérdések­ben. A kollektív szerződések előmozdították a munka hatékonyságának javulá­sát valamennyi népgazda­sági ágazatban, s minden bizonnyal további kedve­ző tapasztalatokhoz vezet a belső érdekeltségi, ösztön­zési, jutalmazási rendszer egyes elemeinek megkez­dett korszerűsítése is. Megelégedésünkre szolgál, hogy a kongresszusi, jubile­umi verseny újabb minősé­gi változásokat hozott a munkamozgalmakban s re­méljük, hogy a pozitív vo­nások a jövőben még in­kább erősödnek, — Milyen gondok marad­tak? — Nem hallgathatjuk el a gondjainkat sem. Meg kell vallani, hogy a legna­gyobb erőfeszítéseink el­lenére is romlott például az időskorúak életszínvonala, a szociális otthoni ellátást tekintve, a megyék között sajnos, csak az utolsó har­madban vagyunk. Még min­dig nehéz a lakáshoz jutás, a sok mindenben segítő társadalmi munka egy főre eső értéke ma is csak az or­szágos átlag mintegy há­romnegyede. Máig sincs kellően elismerve a fő mun­kaidőben elért kiemelkedő teljesítmény. Nem elég von­zó az újítási mozgalom rü­csökként a résztvevők sza­ma. kisebb a fizikai dolgo­zók, a fiatalok aránya —, a szakszervezetek csak mér­sékelten tudtak hatni pél­dául a termelési szerkezet átalakítására a megyén be­lüli kooperációk szélesíté­sére, a helyi adottságok fo­kozottabb hasznosítására. Holott ez utóbbiak kétség­kívül serkenthetnék gaz­dasági életünk élénkítését, fejlődését, egész népünk to­vábbi s nagyobb gyarapodá­sát. Fokozódó ellenőrzése­ink hatására sem követke­zett be lényeges változás a fogyasztók közvetlen meg­károsításában, a szabály­talan kereskedelmi munká­ban, nőtt az üzemi balese­tek súlyossága. Egyszóval — ha csupán nagy vonalakban is érintettem — van még jócskán probléma, ami ag­gaszt bennünket, s a továb­biakban feltétlenül orvos­lásra, megoldásra vár. — Mikor kezdődnek a vá­lasztások? — A SZOT határozata ér­telmében 1985. szeptember 1. és 1986. március 30. kö­zött kerül sor a szakszerve­zeti választásokra. Ez év ok­tóber közepéig lesznek a bi- zalmik, főbizalmik, il­letve helyetteseik valamint az alapszervezeti vezető tes­tületek s október 15-től no­vember 15-ig tartanak az iparági-ágazati középszer­vek tisztújításai. Novem­ber 30-án választják meg a küldöttek az SZMT-t, illet­ve ennek szerveit. Még ja­nuárban megalakulnak az iparági-ágazati szakszerve­zetek vezető testületéi, s legkésőbb február 20"ig pe­dig létrehozzák a szakma­közi bizottságokat is. A SZOT kongresszusát feb­ruár 14—16-án tartják. — A választási rendszer­nek vannak-e újdonságai? — Igen. A legszembetű­nőbb, hogy a tagság közvet­lenebbül gyakorolhatja jo­gát a választásoknál. S er­re néhány példát is hadd említsek mindjárt! A tiszt­ségviselők megválasztását például nem kötik a tagsá­gi időhöz, az eddigi előké­szítő bizottság helyett jelö­lő bizottság — bizalmik, főbizalmik esetében nem a felsőbb szerv által megbí­zott személy, hanem a tag­ság soraiból választott szer­vezett dolgozó — végzi a je­lölő munkát, s több javas­lat is tehető egy-egy poszt­ra. A korábbi nyílt szavazás helyett ezután titkosan is választhatók a bizalmik és helyetteseik, míg a főbizal­mik, valamint ezek helyet­tesei kizárólag titkosan. Leg­alábbis ha a központi veze­tőségek külön kérésre nem engedélyeznek eltérést et­től. További változás, hogy főbizalmit akár összevont csoporttaggyűlésen is vá­laszthatnak már. Figyelmet érdemlő újdonság az is, hogy a szavazólapokra való fel­vételnek a sorrendjét és ma­gát a megválasztást is a szavazatok száma dönti majd el. Nem pusztán érde­kesség — hiszen a tagság közvetlen részvételét nö­veli a tisztújításban — a kétszakaszos választási mód, amelynél előbb a bizal­mi testület fogadja el a be­számolót, s dönt arról, hogy az szb-t, a számvizsgáló bizottságot, a küldötteket il­letően kik kerüljenek a sza­vazólapokra, majd 48 órán belül a munkahelyen törté­nik a tulajdonképpeni sza­vazás. Újabb eltérés az elő­zőekhez képest az is, hogy amíg idáig az aznap mun­kában lévők kétharmadá­nak jelenléte is elegendő volt a határozatképesség­hez, a jövőben már a tel­jes tagság hasonló aránya szükséges. Végül, de nem utolsósorban: szakmai sa­játosságok is érvényesülnek az új választásoknál. — Hol tartanak az előké­születek? — A SZOT határozatát követően az SZMT feladat­tervet, agitációs és propa­gandaprogramot adott ki a választások előkészítésé­re. illetve lebonyolítására, az alapszervezeti titkárok részére értekezletet tartot­tunk, a Szakszervez^ek Heves Megyei Tanácsa ap­parátusának pedig külön összeállítást készítettünk a tennivalókból. Ugyanek­kor az iparági-ágazati szak- szervezetek központi vezető­ségei, valamint megyei bi­zottságai szintén rögzítették már a cselekvés szükséges kérdéseit, ütemtervet dol­goztak ki a munkához mi­közben természetesen az alapszervezetek sem ma­radtak tétlenek. Jelenleg már a káderelőkészítések, egyeztetések, a személyes elbeszélgetések folynak. Készülnek a beszámolók, dokumentumok, sőt megkez­dődött ezek véleményezé­se is. . — A már említett gondok ismeretében, melyek a szak- szervezeti mozgalom továb­bi legfontosabb feladatai, amiken már majd az új tisztségviselőknek kell osz­tozniuk? — A korában érintett problémák egyben a jövő feladataira is utalnak, s a párt —, illetve a soron kö­vetkező szakszervezeti kongresszus állásfoglalá­saiból még számos elvég­zendőnk akad. Tennivaló­inkat egyébként már az MSZMP KB 1983. október 12-i — a szakszervezeti munka továbbfejlesztésé­ről szóló — határozata is említette. Nos, több más mellett fontos az irányítás egyszerűsítése, az operativ munka növelése, kapcsola­taink közvetlenebbé téte­le. Ezt hivatott szolgálni az SZMT-nél — más megyék­hez hasonlóan — már meg­történt, az iparági-ágazati középszerveknél pedig a majd most következő szer­vezeti átalakítás is. Az utób­biaknál voltaképpen arról van szó, hogy például az egyes szakmákban (az ÉDOS^-nál. az építőknél, a HVDSZ-nél. a közalkalma­zottaknál) megyei titkársá­gok veszik át a mostani megyei bizottságok szere­pét, vagy (az egészségügy területén) a megyei bizott­ság mellett titkárság is mű­ködik. majd. S ahol megma­rad az eddigi gyakorlat, ál­talában csökken a testüle­tek létszáma, s ugyanek­kor nő a munka-, valamint rétegbizottságok jelentősé­ge. A középszervek munká­jában ezután még fokozot­tabban vesznek részt az alapszervezeti titkárok, így például a pedagógusoknál ők alkotják majd a megyei bizottságot, míg a közalkal­mazottak megyei titkársá­gát az szb-titkárok testüle­té irányítja. Az alapszer­vezeteknél a szakszerveze­ti csoportokra épülő önálló mozgalmi tevékenység fej­lesztése a cél. Máris napi­renden lévő teendőink kö­zül pedig, hogy mást ne mondjak, különösen fontos az új vállalatirányítási rendszer kialakításának, s a VII. ötéves terv felelősség- teljes kidolgozásának segí­tése. Bízunk benne, hogy társadalmi és függetlení­tett tisztségviselőink meg értik mindezeket, legjobb tudásukkal, igyekezetükkel munkálkodnak az elkövet­kező öt esztendőben is: meg­teszik mindazt, amit a moz­galom, Heves megye és az egész magyar társadalom vár tőlük. — Köszönjük az interjút! Gyóni Gyula Van egy kitűnő kőművesünk ... — Nagyapák alapozta iskola — új kút, fó kenyér Pillantás a szihalmi nyárra Modern a mozi épülete is Házépítés kalákában Szihalmi nyári kép (Fotó: Szabó Sándor) A nyárnak jelen napjai­ban Szihalom leginkább egy szép virágoskerthez ha­sonlít. Az utcák tiszták, ren­desek, sok kerítést frissen mázoltak, az ablakok fénye­sen villogtatják a napsuga­rakat, és a házak előtti ker­tekben piros, sárga, kék, fe­hér virágok rengetege virít. Az utas, akinek útja ide ve­zet. először ezekkel a kelle­mes benyomásokkal találko­zik. Ilyenkor támad azután olyan ötlete, gondolata az embernek, miszerint, ha a „belbecs” is olyan, mint a külcsín, akkor itt nagy baj nem lehet. — Nincs is — vallja egy­értelműen Kiss Ferdinand tanácselnök és Albert Tibor, a vb. titkára. — Igaz — hangzik a folytatás —, nem­régiben még meglehetősen komoly iskolagondjaink vol­tak, de az új tanév kezde­tére ez a problémánk már a múlté: augusztus 20-án adtuk át az új, 4 tantermes iskolánkat a Hunyadi úton, ott, ahol 1978-ban művelő­dési ház épült. így ezen a helyen komplex intézmény lesz, mert együtt található az iskola, az óvoda és a mű­velődési otthon. Mivel pedig időnk is van, és a szép nap is sétára csá­bít, elzarándokolunk az is­kolához, ami egyáltalán nem esik messze a tanácstól. Míg odaérünk, a község vezetői elmondják, hogy eredetileg 13 milliós költséget tervez­tek az iskolára, de végül is sikerült tízmillió alatt tarta­ni a költségeket, ami ma­napság valóságos bravúrnak számít. Sokkal inkább azt szoktuk meg, hogy egy-egy beruházásnál a végső összeg inkább több lesz, semmint kevesebb a tervezettnél. — Van nekünk egy kitű­nő kőművesmesterünk, Jas- kó Béla a neve, ő rengete­get dolgozott az iskolán, nél­küle bizonyára nem itt és nem ennél az összegnél tar­tanánk — magyarázzák a község elöljárói, majd kide­rül, hogy sokat segített a füzesabonyi költségvetési üzem is, elsősorban a tető- szerkezeti munkákon, és az ajtók és ablakok jelentős ré­szét is lefestették. És nem volt tétlen a lakosság sem, különösen azok vállaltak sokszor társadalmi munkát — melynek értéke félmillió forint körül alakult —.akik­nek iskolás korú gyerekei, unokái vannak. Ök elsősor­ban az alapozásnál segítkez- tek, de kivették részüket az anyagmozgatásból és az alj­zatbetonozásból is. Míg mindezt megtudjuk, elérkezünk a szép, új isko­lához, amelyről már az első pillanatokban látszik: na­gyon korszerű, a modern oktatómunkának szinte min­den felételét biztosítani tudja. — A műszaki átadásra augusztus első felében került sor — magyarázza a részle­teket is Albert Tibor. — Csupán az iskola előtti jár­dán van még egy kis mun­ka, szeptemberben tehát a 214 iskolás korú gyerek nyolc tanteremben kezdjieti meg a munkát, és két elő­adói terem is rendelkezé­sükre áll. Visszatérve a mun­kálatokra és a költségekre, azt hiszem, nem feledkezhe­tünk meg arról, hogy a mun­ka oroszlánrészét a községi gazdasági-műszaki ellátó szerkezet, népszerű rövidí­tésén: GAMESZ végezte — teljes megelégedettségünkre. És erről szólva azt is meg kell mondanunk, nagy kö­szönettel tartozunk a megyei tanácsnak, amiért 567 ezer forintot adott bútorokra, is­kolai berendezésekre, 700,000 forintot pedig az olajfűtés kiváltására. Az Állami Fej­lesztési Banktól pedig — pályázatra — 460 ezer forint vissza nem térítendő támo­gatást kaptunk. Az összeg többi részét a szihalmi tanács vállalta ma­gára, és - csak egyet saj­nálnak: tornateremre már nem tellett. De ami késik, nem múlik: a hetedik ötéves terv programjában már ez is szerepel, valamint az utak és járdák helyrehozatala. Feladat, tennivaló tehát bő­ven lesz még, erre az évre viszont véglegesen és meg­nyugtatóan rendeződtek a korábbi vízproblémák. A mintegy 2500 lakosú község ugyanis mindössze egy kút­ról nyerte a vizet, mígnem elkészült a második kút is, szintén a megyei tanács és a Vízmű Vállalat támogatá­sával: előbbi 1,2 millió fo­rintot, utóbbi egymilliót adott, a további egymilliós kiadást pedig a tanács vál­lalta magára. — Sokba került, de meg­érte — hangoztatja a tanács­elnök — így most már össze­sen 16 kilométer hosszúságú vezetékes vizünk van, nincs egyetlen olyan utcánk sem, ahol ne lenne vezetékes víz. A korábban meglehetősen magára maradt Szihalom tehát szép fejlődésnek, kor­szerűsödésnek indult, amit többek között az is jelez, hogy immár kenyérgondja­ik sincsenek. Ezt pedig úgy kell érteni, hogy a régi mi­nőségre sokan és indokoltan panaszkodtak, mióta azon­ban szerződéses alapón az Egri Sütőipari Vállalat üze­melteti a pékségét — min­denki dicséri a kenyér mi­nőségét. Mindebből pedig bizonyá­ra kitetszik: Szihalmon élni manapság — szép és kelle­mes lehetőség. B. Kun Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents