Népújság, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-24 / 198. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. augusztus 24., szombat Megyénk egyik országszerte ismert, festői környezetben lévő „turista-paradicsomát” Szilvásváradot, a hazai és a külföldi turisták népes tábora keresi fel évről évre. A kis település nemcsak a fogathajtó-világbajnoksággal tette még ismertebbé magát, hanem az itt lévő lipicai ménteleppel is, ahol felvételeink készültek. (Szabó Sándor felvételei) AGRESSZIVITÁS AZ UTAKON Ki az erősebb? Az utóbbi hetekben megnőtt a közúti balesetek száma, és sajnos több vétlen halálos áldozatról is olvashattunk a jelentésekben. Sokan a szokatlan kánikulában keresik az okot. Valami igazuk biztosan van. hiszen a szélsőséges időjárási körülmények erősen megterhelik a szervezetet, csökken a figyelem, lassulnak a reflexek. Igen. az ok valóban lehet a kánikula. Vagy mégsem csak az? Több éves külföldi tartózkodás után nemrégiben hazatérvén friss szemmel látom autós honfitársaimat, s talán jobban feltűnnek a változások, mint másoknak. Ilyen változás például, hogy több drága, nyugati kocsit lehet látni, ugyanakkor több a régi és szemmel láthatóan rossz állapotban lévő autó is. A vezetési stílus. a közúti viselkedés sem a régi: erőszakosabb, kivagyibb. ügyeskedő. Véleményemet sajnos alátámasztja a Közlekedéstudományi Intézet két évvel ezelőtti felmérése a közlekedésbiztonságról és közmorálról. A szociográfiai módszerekkel végzett vizsgálat eredményeképpen megállapították. hogy a helyzettel minden vizsgált réteg elégedetlen: az autósok éppúgy. mint a gyalogosok vagy a rendőrök. A felmérésbe bevont gyerekek például rajzaikon megdöbbentő farkasszerű. vagy a dühtől vörös fejű alakoknak ábrázolták a sofőröket. Lehet-e hát az okokat csak a kánikulában, a lassuló reflexekben keresni? Nyilvánvalóan nem. hiszen a közlekedési erkölcs része a társadalmi erkölcsnek. Azt pedig mi is alakítjuk azzal, hogy az élet kis és nagy helyzeteiben viselkedünk. És helyzetek az utakon is vannak. Kicsik is. nagyok is. Íme egy kisebb. Kis Polskimmal szabályszerűen sávot váltottam, majd a piros lámpánál megálltam. Mögöttem egy szép Mercedes. Vezetője kiszáll, az ablakomhoz jön és felszólít, hogy máskor használjam az irányjelzőt sávváltáskor. Elnézést kértem és mondtam. hogy én jeleztem, de lehet, hogy valami baj van a lámpával, s ha már itt van. lenne szíves megnézni, hogy működik-e? A Mercedes-tulajdo- nos úr erre nem volt hajlandó. viszont közölte, hogy jól vigyázzak, mert az ő kocsija sokkal nagyobb és erősebb, és legközelebb úgy össze fog 1 törni, hogy megnézhetem magamat. Ez a nagyképü fenyegetés annyira megdöbbentett, hogy nem indultam el a piros-sárgára, csak a zöldre. Ö persze rögtön rámdudált. Vajon miért viselkedett így ez az autós? Talán valamely. az élet más területén elszenvedett kudarcát ellensúlyozza ily módon? Vagy lehet. hogy mindig ilyen agresszív és pimasz? Végsőkig viszem a következtetést: lehet, hogy ennek a mentalitásának köszönheti a Mercedesét? Egyáltalán nem biztos, de lehet. Sajnos, az élet minden területén egyre gyakrabban találkozunk hasonló jelenségekkel. Az autó az ilyen emberek számára nem egyszerűen közlekedési eszköz, sőt nem is csak társadalmi rangjuk jelképe. hanem a hatalom eszközévé is vált. Hatalmukban áll az útról leszorítani, veszélyhelyzetbe kényszeríteni megfutamítani autóst és gyalogost egyaránt. Az utóbbi években egyre többet kell azért dolgoznunk. hogy életszínvonalunkat a megszokott szinten tartsuk. Hát még. ha jobban szeretnénk élni. mint korábban! Akinek módja van rá és bírja, különmunkát vállal, legálisan vagy feketén, géemkázik. hogy többet keressen. Pénzt azonban nemcsak több munkával lehet keresni. A kiskapuk ismerete. a kisebb-nagyobb szabálytalanságok, a vetély- társak pályáról való leszorítása. megfutamítása, jelentős többletjövedelmet eredményezhet — rövid távon. Ugyanúgy, ahogy az erőszakosan előző autóst is többnyire utolérjük az első piros lámpánál. Csakhogy ez a közúti gátlástalanság gyakran emberéleteket követel! Valamit tenni kell. Dé mit? A közlekedési szakemberek körében két nézet uralkodik. Egyesek szerint enyhíteni kell a közúti közlekedés szabályait, mások sze rint szigorítani. Mindkét tábornak megvannak a maguk figyelemre méltó érvei. Egy biztos: a KRESZ előírásait lehetne tovább tökéletesíteni. Szakértők dolgoznak.1;*^ ezen: időről időre hozzáigaJ zitják a szabályokat a megváltozott körülményekhez. Azt hiszem azonban hogy egyelőre az is nagy dolog lenne ha az érvényben lévő KRESZT-t be tudnánk tartani. A szigorúbb és észszerűbb ellenőrzés mellett ugyanolyan fontos lenne a nevelés. Nem elsősorban az iskolákra gondolok, bár annak is ki kell vennie a részét az emberi együttélés és a közúti közlekedés szabályainak oktatásából. Ebben a nevelőmunkában mindannyiunknak van feladata. Az erőszakos autósok ugyanis nem gondolnak arra. hogy gyerekeik — és sok más autós is. akinek ez tetszik — róluk vesznek példát. Ezzel tovább nő a köz' lekedés veszélye mindanhér unkra nézve. M. Ê. Reggel fél 8. A közeli buszmegálló tömve, körülötte tolatnak, előznek, forognak embereket hozván-vivén a nagy sárga autóbuszok. Háromnegyed nyolc. Megtelik a tér: az „üzletközpont” az áruház kirakata előtt] idős asz- szonyok, kézenfogott apróságok topognak. Az újságos bódé körül kisebb sor kanyarog, a csemegénél kávézók várakoznak és növekszik az OTP előtt türelmetlenkedők raja is. Aztán kitárul az intézmény ajtaja, s megkezdődik odabent a pénz nagy forgása. A FILLÉRTŐL A MILLIÓKIG És forog a pénz... Mindennapok a Hevesi OTP-ben A hevesi fióküzlethez immár harminc esztendeje tizenhét község és a város lakói tartoznak. Néhány, egészen speciális ügyön kívül az ide betérők mindent elintézhetnek. A tizenhét alkalmazott kiszolgálja a betétgyűjtőket, a hiteligénylőket. a valutaváltókat, kezeli a különböző intézmények millióit... Naponta legalább háromszáz emberrel foglalkoznak. de olykor 600—700- zal. Nagy Zsigmond. a helyettes vezető, egyike az „ős” OTP-seknek. 1955 óta nézi. hogy gurulnak befelé a fillérek. s hogy duzzadnák évről évre a betétkönyvek — de manapság főleg azt. miként válnak a forintokból féglák, meseházak. — Sok változást átéltem itt — bólogat. — Pénzről nem szeretek fejből beszélni. kerestem „puskát" a lényegesebb adatokhoz. Tessék! Amikor megnyílt a fiók — 54-ben —. három- százezer volt a betétállománya. 1964-ben majd 9 millió. 74-ben 69. most 210 millió. Május végéig 150 millió volt a forgalom. Látványos az összegemelkedés, de nem mond sokat. Az inkább, hogy mindig szorosan Hatvan nyomában vagyunk. Ebből már jobban leszűrhető, hogy az errefelé élők meg tudják fogni a bankókat. Több munkával? Vagy, mert fogukhoz verik a garast? Elég néhány órát kint tölteni a csinos üzlethelyiségben ahhoz, hogy az utóbbi feltételezés megdőljön. Lássunk csak az esetek közül néhány tipikusát! Pető Istvánné. tsz-dolgo- zó Boconádra való. — Már másodszor kéredz* kedtem el munkahelyemről, mert szeretném OTP-kölcsön- re megvenni azt a 13 ezer forintos magnót, amit a kislányom kért. de még mindig hiányzik egy papír. .. A lányom egyébként Pesten tanul. másodikos. Élelmiszertartósító szakmunkás lesz. Nagyon jó gyerek, akár a bátyja. Úgy. hogy nincs akadálya az ajándéknak, csak nem akarjuk megbontani a takarékot. A kolléganőmet kértem meg kezesnek, mert a férjem munkahelyének központja Pesten van — mondja egyszuszra a közlékeny asszonyka. Hamar kiderül az is. hogy lakóhelyükön is van betétkönyvük. no meg Miskolcon és hogy elég pechesek, mert az ura tegnap hazahozott egy színes tv-t. de már lehet is vinni javítani... Nagy Zsigmond kommentál. — Igyekszünk nagyon gyorsan és rugalmasan intézni a dolgokat. Nálunk nemcsak szólam, hogy mindent az ügyfelekért. De sajnos. a szabályoktól nem térhetünk el. A hölgy valamit félre érthetett, azért kell majd még egyszer ide fáradnia. Sinkovics Jánosné viszont egyelőre csak tájékozódik. — Becsbe készülünk a munkatársaimmal. A gimnázium konyhájában dolgozom, ott szerveznek egy társas- utazást. Itt a valutás ablaknál rokonom van. őt kérdeztem arról, mit és hogyan. Három nap nyaralás, és — nem titkoljuk — „újdonságokat” is szeretne hozni maid az utas. — Túl sokat nem akarok kiadni, mert a fiamnak nincs lakása, ahol lehet segítenünk kell neki spórolni. Persze egykét apróság az unokáknak... És kíváncsi vagyok arra is. milyen az a kastély, amit annyira emlegetnek. Kalauzom kiegészít. — Nem jövünk zavarba valutaváltáskor. Sokfélét tartunk. hisz itt. a strand kempingjében különböző nációk nyaralnak, fel kell készülni arra, hogy kielégítsük igényeiket. De ez munkánknak csak egy kis része. Ami azonban jóval nagyobb. az az építkezési hitelek témaköre. E napon a terület főnöke Botos Ernő. tarnazsadányi kubikost nyugtatja meg. — Most már rendben lesz maguknál minden! Hétszáz forint a részlet mindössze, harmincöt évre elosztva a teljes összeget. Megkapta a szabadságot? A válasz igenlő. A fiatalember három gyerek apja és feleségének eltartója. Két és fél szobát szeretnének felhúzni a rokonság összefogásával. öt év alatt sikerült összegyűjteni azt a 110 ezret, ami az induláshoz kellett. A többi kölcsön. Most már megvan. — Ma még tizenhármán lakunk együtt anyáméknál meghúzódva... De úgy számítjuk, őszre már állnak a falak. — 1983 óta, amióta nincs különbség hitel szempontjából falu és város között, rendkívül megugrott a forgalmunk. Rendkívül sokan kérnek kölcsönt fűtéskorszerűsítésre és építkezésekre. Minden egyes esetben meg kell vizsgálni adottak-e a feltételek. Mivel nálunk én vagyok az egyetlen férfi, rám hárul a vidékjárás terhe. Szerintem ez a legnehezebb poszt. .. De azért megbirkózom vele. Két hétnél nem nagyobb az ügyintézés átfutási ideje. — A legnehezebb poszt a pénztárosé, — ellenkezik Harmati Kálmánná, aki kollégájával szemben a dolgozók egyik legfiatalabbjál mindössze harmadik esztendeje ül az ablak mögött. — Különösen fizetésnapkor, mert Hevesen kiesik az útból a posta és minden nálunk csapódik le. A nyári időszak a legrázósabb, ilyenkor jobban forog a pénz erre-arra. Ecseteli, mennyire nem szabad átvenni a kuncsaftok ingerültségét, mert arra csak ő, a hivatalnok fizethet rá. És bizonygatja azt is, szakmájukban egy idő után senki sem figyel arra számoláskor, hogy bankók sokasága zizeg az ujjai alatt. Bár... Csattanóként hallok egy történetet arról, hogy azért vannak, akik e tekintetben még náluk is „fásultabbak”. — Egy háromtalálatos lottószelvényt akartak nálam beváltani. Kerestem a jegyzékben de nem találtam. Kis tétovázás után előbbre lapoztam és közöltem, hogy engedélyt kell kérnem a kifizetésre, mert négyesről van szó. A férfi csak pislogott, aztán azt mondta, hogy a szelvény a lányáé majd beküldi őt. A hölgy másnap felvette az ezreseket aztán se pá. se puszi, annyit se mondott hogy bikk-makk... Németi Zsuzsa
