Népújság, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-14 / 190. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1985. augusztus 14., szerda Nosztalgikus jegyzetek Felnémetről III 3. A ..hordógyár" sokak mun­kahelye volt, történetéről alighanem vaskos monográ­fia készülhetne, amelyben a tények, a gazdasági, ipar- történeti adatsor mellett he­lyet kellene szorítani az em­beri tényezőknek is. Annak például, hogy Vencel bácsi, a gépész, óramű pontosság­gal szólaltatta meg reggel fél hétkor és hétkor, majd déli tizenkettőkor és egykor, végül délután ötkor a „gyár" szirénáját, amelyhez az órá­kat igazíthatták. „Fútt-e már a gyár?” — kérdezték nap­jában legalább kétszer, mert az időben való tájékozódás biztos alapja volt a nap há­rom időszakában Vencel bá­csi jóvoltából megszólaló gyári sziréna. A vonathoz reggel pl. mindig a fél he­tes ..gyárfúváskor” kellett elindulnunk iskolaidőben. De meg kéne írni Mohá­csi úr történetét is. aki Is­ten tudja, honnan vetődött a faluba, a faháncsot farag­ta le reggeltől estig a rön­kökről. este pedig beült a „tetejetlen csárdába”, hogy napi alkoholszükségletét ma­gához vegye. Itt érte a szo­morú halál is. . 1944-ben a németek a Szarvaskő—Fel- sőtárkány útelágazást fel­robbantották. a detonációtól néhány ház. köztük a tete­jetlen csárda is, romhalmaz­zá lett. Mohácsit a csárda romjai alól szedték ki. a téli fagyban hetekig feküdt kék-zöld-lila-sárga holttes­te a meszesgödörben. Ott van eltemetve a kert végé­ben ma is. a vasúti pálya közelében . . . A „hordógyár” nyilvánva­lóan az erdőgazdálkodástól s a fakitermeléstől függött, amelynek központja — már­mint az érseki erdőgazda­ságé — szintén Felnémeten volt. A ..majorban", a XVIII. században eredetileg kasz- nári laknak használt, kúria- szerűen kialakított épületben volt az erdőhivatal, s itt la­kott a majd negyvenezer holdnyi erdőterület vezetője is. Urbánfy Ignác erdőfpta- nácsos. A falu férfilakossá­gának egy része „ölfavágó­ként” végzett itt idényjelle­gű fakitermelő munkát. a kitermelt fa jelentős részét pedig felnémeti fuvarosok szállították a ..hordógyárba" vagy a „rakodóba”. Az erdészet akkori épüle­tét —- sajnos — ma már hiá­ba keressük. Néhány éve le­bontották. pedig műemlék voltához nem férhetett két­ség. A pincebeomlások ve­szélyének elhárítása után. még szép tervekről hallot­tunk: művelődési otthon, meg könyvtár kapott volna helyet a felújításra váró épületben, amelyben a cse­répkályhák éppúgy mütörté- neti értéket jelentettek, mint a mesterien megépített bolt­íves szobák. Aztán vandál kezek összetörték a kályhá­kat. a csillárokat kiszaggat­ták a mennyezetből, az aj­tókat. ablakokat is összetör­ték. Emlékszem: a háború aknazáporát sértetlenül vé­szelte át ez a legrégibb fel­németi nagy ház. Három év­tizeddel a front, s a hadak elvonulása után. békében, romhalmazzá lett. Könnyű lehetett kimondani rá az íté­letet: le kell bontani. Jog­gal hihetjük: ez a szomorú példa is a még meglevő ér­tékek megőrzésére int. . . E sorokat fogalmazva, többször eltűnődtem azon is: mi tette az idegenből jöttek számára is oly vonzóvá ezt a háború előtti években mintegy két és fél ezer lel­ket számláló falut? Mert a migráció állandónak tűnt. Már a század elején, a vas­útvonal megépítése után megindult a „bevándorlás", a ..hordógyár” prosperálása idején, majd a szarvaskői szénbánya megnyitásakor, csak fokozódott. S nem is csak foglalkozás szerint (tisztviselőkkel, iparosokkal, kereskedőkkel) rétegződött a falu. hanem nemzetiségi te­kintetben is. Egy 1936-os ál­lapotot tükröző adatsor sze­rint pl. 2479 lakosból 2473 magyar, kettő német. egy szlovák, három pedig hor- vát volt. De valamennyien felnémetiekké lettek. A pa­raszti foglalkozású őslakos­ság munkaszeretete, fegyel­mezettsége, barátságos ter­mészete. sajátos. egyszerre liberális és hallatlanul szi­gorú morálja — amely az „íratlan törvények" fogalmá­val illethető — volt elsődle­ges forrása e megtartó erő­nek. Aligha idealizált a kép. amelyet vázlatosan rajzol­tunk. hisz innét rég elsza­kadt emberek szeme ma is felcsillan a falu nevének hallatán, s az emlékező pár­beszéd során közös ismerő­söket keres nyomban emlé­kezetében mindkét fél. Ez is az identitás, az azonosság- tudat jele. Ezért is zárnánk e nosztalgikus szálakkal szí­nezett. emlékező és medita­tiv írást azzal, hogy ha gon­dolatsorunk másokban, mai és hajdanvolt felnémetiek­ben rezonanciára talált, úgy igaznak tetszik ma is az egy­kori falu megtartó vará­zsa . . . (Vége) Lőkös István H alló, üzemvezető elv­társ?! — Kolomp vagyok, a Har­sona munkatársa. Üdvöz­löm. Interjút szeretnék ké­szíteni önnel az üzem ered­ményeiről. gondjairól. — Üdvözlöm, szerkesztő úr! Már megint maga? Szí­vesen látom egy kávéra, meg egy baráti beszélgetés­re. Hangsúlyozom, baráti beszélgetésre. — Természetesen, ahogy szoktuk, üzemvezető elv­társ. — Már megint félreért, szerkesztő úr! Nagyon jól tudja, hogy írásbeli enge­dély nélkül nem nyilatkoz­hatok. Az elvtársról meg egészen leszoktunk az utób­bi időben. Mióta a dollár­piacra dolgozunk, már az igazgatói tanácsban is höl­gyeim és uraim a megszó­lítási forma. Látná, hogy dagad a lányok melle... De maga megint lemaradt egv brosúrával. — Igen. .. ugyanis az igazgató tanács ülései zárt­körűek. Éppen ezért sze­retnék az üzem életéről hírt adni. Például arról, üzemvezető úr. hogyan érvé­nyesül önöknél az üzemi ön­állóság. — Be van kapcsolva a magnetofonja ? — Nincs, de ha vár egv kicsit, bekapcsolom. Üzemi — Ha megteszi, letöröm a kezét. Érti?! Nálunk üze­mi demokrácia van. nem lehet nyilatkozatra kénysze­ríteni a dolgozót. — Ez természetes, üzem­vezető úr. Én csak kérem.. . — Maga csak ne kérjen semmit! A diri is csak kér­te. hogy ha netán meg tudnánk oldani, terven fe­lül kellene a japánoknak egymillió stucnidüzni extra minőségben, holnap reggel­re tengeri csomagolásban. Mondtam, hogy megpróbál­juk. ötven gép, száz esz­tergályos. és két tonna ext­ra minőségű anyag kell hoz­zá. Az mondta: rendben van. oldjuk meg. Felhív­tam a munkaügyi osztályt. Létszámzárlat van. Felhív­tam az anyagosztályt. Im­portkorlátozás. Felhívtam a csomagolót. Nincs láda. Felhívott a diri. és kap­tam egy fegyelmit. mert riport nem teljesítettem az export­tervet. Aztán elvittek tő­lem ötven esztergályost, két tonna anyagot, és megígér­ték. hogy holnapután levál­tanak. Egy művezetőt ki­rúgtam, kettő szívinfarktust kapott. — Igen.. . Hát akkor a gépek karbantartásáról kel­lene írni valamit... — Nem az én asztalom, önálló csoport. Most irá­nyították át őket a terme­lésbe, mert ahhoz úgy is kevesen vannak, hogy a gé­peket rendbe tegyék. Ügy hallom, valami géemká ala­kul erre, de mée erről is korai lenne írni. — Tervteljesítés? — Most módosítják a tervet. Nem aktuális. — De az isten szerelmé­re. üzemvezető úr. nekem írnom kell valamit a kö­vetkező számban a stucni­düzni üzemről! — Jogos, a dolgozók vár­ják a korrekt tájékozta­tást. Tudod mit, te Kolomp? Keresd fel a Futó Rózsit, és írjál arról, hogyan ké­szülnek a PHILIPS elleni női focimec.csre ! Látod, ez a téma mindenkit érdekel. Rögtön szólok is a Rózsi­nak, hogy engedélyezem a nyilatkozatot. — Köszönöm, barátom! Tudtam, hogy számíthatok rád. Egész oldalas interjú lesz szalagcímmel: „A ver­hetetlen stucnidüzni.” Al­cím: „A mi lányaink tud­ják. hogy kell.” Nos. hogy tetszik? — Zseni vagy. Kolomp! Ha még a jövő héten is meglesz ez a gyár, és én még mindig üzemvezető le­szek, kapsz egv fél rumot is abba a kávéba! T. Ágoston László Palócokról, Mátrafüreden Szakács József né, népi iparművész kis múzeumát eddig több mint félszázezren keresték fel. A palóc népi életet bemutató tárlaton a Mátra és környéke népviseletének mint­egy 250 legsikerültebb darabját láthatják az érdeklődők. . Á kiállítás egyik ékessége a vizslási űjmenyccskc fökötö (Fotó: Szabó Sándor) \ több mint százéves kazári szövőszék előtt a gyűjtő láto­gatók gyűrűjében Országszerte ismert: A Pécsi Szimfonikus Zenekar A Pécsi Szimfonikus Zenekar Baranya megye központ­jában — feljegyzések szerint — a városi polgárság igen korán megteremtette a ma­ga zenei életét, főként az egykori betelepítéseket. az elnémetesítő törekvéseket követő években. 1811-ből már ismerünk tudósítást, amely szerint Haydn-szimíó- niák szólaltak meg Pécsett. ahol az első zenekar az öz­vegyek és árvák támogatása­ra alakult meg. A múlt század derekán már 50—60 tagú együttes is verbuváló­dott a város polgáraiból al­kalmanként. amelynek szer­vezője a Pécsi Zenei Egylet volt. Ennek utóda a Pécsi Zenekedvelők Egyesülete lett. amely 1950-ig fennma­radt. Beszédes adatok 1860-ban alakult meg hi­vatalosan a Pécsi Városi Ze­nekar. amely később együtt­működött a Pécsi Dalárdá­val. ők már Verdi Requiem- jét is megszólaltatták, való­színűleg elsőként Magyaror­szágon. kizárólag pécsi sze­reposztással. Az előadás kap­csán Verdi és a pécsi da­lárda között táviratváltás jött létre. A háború előtti pécsi zenei élet éltetője min­dig is a jó értelemben vett amatőr lelkesedés volt. amely a felszabadulás utá­ni években is éreztette jó­tékony hatását. 1952-ben megalakult a Pécsi Szimfo­nikus Zenekar, amelynek ve­zetője Antal György volt. Ennek élén már sok neves hazai és külföldi karmester is dirigált. Emlékezetes pé­csi bemutatója volt ennek az együttesnek 1953-ban. ami­kor Melles Károly vezényle­tével megszólaltatták Ko­dály Psalmus Hungaricusát. A zenekar nagyrészt pécsi zenetanárokból és lelkes amatőrökből állt. kiegészülve alkalmanként katonazené­szekkel és a színházi együt­tes muzsikusaival. Az Orszá­gos Filharmónia irányításá­val azután 1956-ban meg­alakult a város függetlení­tett zenekara, a Pécsi Filhar­monikus Zenekar, amelynek karmestere Breitner Tamás lett. s amelyben már alkal­manként a város összes mu­zsikusa tömörült. A színház­ban ezalatt egyre növeked­tek az igények a zenés da­rabok iránt. 1959-től már operaelőadások is elhangzot­tak az épület falai között. A színházi, zenekar ekkor még csak huszonnégy tagú volt. 1973-ban határozat született a színházi együttes tovább­fejlesztésére. és ennek kö­vetkezményeként, 1977—78- ra ez a zenekar — amely gyakorlatilag a legutóbbi időkig azonos volt a Pécsi Filharmonikus Zenekarral — elérte a hatvanas létszámot. Ehhez 15—20 másodállás já­rult. 1983. január 1-én életbe lé­pett az újabb határozat, amely gazdaságilag függet­lenséget biztosit az együttes­(Cseri László felv. — KSf nek. s amely ezúttal felvet te a Pécsi Szimfonikus Ze­nekar nevel. Az új zenekai önálló testület, önálló költ­ségvetéssel és szerződésben áll a Pécsi Nemzeti Színház­zal. Eddigi, megközelítően hetven körüli létszámát a közeljövőben kilencvenhá- romra növelheti. Vezető kar­mestere — miként a szín­ház zeneigazgatója is — Breitner Tamás, aki immár 15 éve áll az együttes élén A másodkarmesteri állás egyelőre betöltetlen. Elsődleges a sokszínűség A Pécsi Szimfonikus Ze­nekar a preklasszikus szer • zőktől a kortárs zenéig min­den műfajt szinte állandóan repertoárján tart. Műsor poli­tikájukban a sokszínűség az elsődleges cél, hiszen ma már nemcsak Pécsett, de az egész megyében, sőt Tolna és Somogy megyében, a fő városban, alkalmanként pe­dig külföldön is koncertez­nek vagy előadásokat tarta­nak a színházzal. Szimfoni­kus zene, opera, operett, mu­sical egyaránt szerepel a repertoárban, néha pedig kortárs zeneszerző művének hazai bemutatójára is vál­lalkoznak. Jövőre például Balassa Sándor Egy álmodo­zó naplója című kompozíció­ját mutatják be. Magyaror­szágon először. 1984 decem bérében, az év utolsó há­rom napján. Strauss operett­jét. A denevért szólaltatták meg Nyugat-Berlinben. az ötezer személyes kongresz- szusi palotában. Ez volt ta­lán eddigi legjelentősebb külföldi fellépésük. A zene­karnak immár saját székhá­za van. de koncertjeinek nagy részét a Pécsi Orvos- tudományi Egyetem aulájá­ban tartja. Bérleti hangver­senyei sorában ebben az év­adban 20 felnőtt és 44 if­júsági hangverseny szerepet. Koncertjeik jelentős részét Pécs után Kaposvárott, Szék - szárdon. Szombathelyen, Du­naújvárosban. Siklóson meg­ismétlik. — Zenekarunknak külö­nösen a hegedűs és fafúvós gárdája kiváló — mondotta Breitner Tamás. — Mivel azonban az együttes tagjai között egyaránt megtalálha­tók a sok éves múlttal ren­delkező. idősebb muzsikusok, valamint a zenei tanulmá­nyaikat éppen befejező fia­talok. így az együttes szak­mai tudásban igen hetero­gén. A magunk érdekében, de a tágabb értelemben vett. zenei nevelés érdekében is. fontos feladatunk a fiatalok segítése, muzsikusok képzé­se és — az ifjúsági koncer­tek révén — a magas ízlé­sű. a zene jó befogadójá­nak bizonyuló közönség biz­tosítása. Szomory György

Next

/
Thumbnails
Contents