Népújság, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-11 / 161. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. július 11., csütörtök 3. Több élelmiszer - kevesebb energiával Több termék, kevesebb energiával. Ez a cél lebeg manapság minden népgazda­sági ágazat vezetőinek sze­me előtt, A szkeptikus szak­emberek szerint ezt már- már lehetetlen megvalósíta­ni, a mezőgazdaság példája viszont cáfolja a kategori­kus megállapítást. Ebben az ágazatban ugyanis tavaly kevesebb energiát használ- tak fel, mint 1979^ben. S mindezt — természetesen — nem a termelés visszafogá­sával érték el. A tavalyi pro­dukció — összességében — jóval meghaladta a korábbi évi teljesítményeiket. Miként lehetséges mindez? Először is egy energiagaz­dálkodási tanácskozásra hív­nám fel a figyelmet, amit 1974, december 17-én ren­deztek a MÊM-ben. Az idő­pont azért érdemel figyel­met, mert akkoriban még általános volt a vélemény, hogy az olaj árának hirte­len megemelkedése bennün­ket nem érinthet A MÉM szakemberei — talán ösztö­nös megérzésből? — nem értettek egyet a sebezhetet- lenségünlkről mondotakkal. A rendezvény előadója — Váncsa Jenő — így fogal­mazott a tanácskozáson ; „Az energiagazdálkodással, a takarékossággal, a veszte­ségek csökkentésével össze­függő feladatokat nem le­het csupán az elmúlt hóna­pokban kialakult energeti­kai helyzetnek tulajdoní­tani. A takarékosság a gaz­dálkodásban mindig is ér­vényes követelmény volt, de sajnos nem vált általá­nos szemléletté. Tennivaló­ink meghatározásánál szük­séges nyomatékosan hang­súlyozni hogy az energia- ellátásban kialakult hely­zet nem átmeneti jelenség, hanem tartós tendencia, ezért hosszú távon szüksé­ges ágazataink fejlesztési koncepciójánál is messze­menően figyelembe venni.” Ebből is látható: az agrár­ágazat hamar kapcsolt, ide­jekorán észlelte a változást, s mégis négy év kellett ah­hoz, hogy az energiafék mű­ködésbe lépjen. Pedig azon a 74-es tanácskozáson pon­tos diagnózist készítettek. Mindenekelőtt arra figyel­meztették az üzemeket, hogy a gépek nagy része nem op­timális hatásfokkal üzemel. A motorok fogyasztásának megfelelő beállítása — a ko­rábbi évek gyakorlata mi­att — csak hébe-hóba tör­tént meg. A traktorosok gyakorta reggel beindították a járműveket, s jobbára csak este. a munka befejeztével állították le. Nem egy he­lyen gyakorlattá vált, hogy a traktorosok és a gépko­csivezetők járművekkel vo­nultak haza, majd másnap otthonról indultak vissza a távoli munkaterületre. A rosszul beszabá­lyozott berendezések gyak­ran kétszerte több olajat tüntettek el a megengedett­nél. Mindezek azonban —■ az első olajárrobbanásig — nem okoztak különösebb problémát: akinek szüksé­ge volt valamilyen ener­giára. az megkapta. Így az­tán kialakult az emberek­ben az energiabőség tudata. Ezekben az években nagy­mértékű műszaki-biológiai fejlesztések valósultak meg, a mezőgazdaságban mind szélesebb körűvé vált az in­tenzív termelés. Az új be­rendezések és gépek — érthetően — egyre több energiát igényeltek. Ez a folyamat 1978-bain érte el a tetőpontját : a mezőgazdasá­gi termelésben összesen 1 millió 850 ezer tonna olaj­értékű energiát használtak fel. Azóta vliszont egyre csökken az olajfogyasztás. A VI. ötéves tervben az energiatakarékosságot cél­zó kormányprogram 1 szá­zalékos termelésbővüléshez 0,8 százalékos energianöve­kedést tartott elfogadható­nak. Később, 1984-ben, a körülmények további rom­lása miatt, a 0,8 százalékot is mérsékelték, mégpedig a felére. Az agrártermelés azonban képes volt e nor­máknál is jobban gazdálkod­ni, ami népgazdasági szin­ten mérve is egyedülálló eredménynek számít. Abbam már a kezdet kez­detén egyetértettek a szak­emberek, hogy a növényter­mesztés területén rengeteg lehetőség kínálkozik az energiafelhasználás csök­kentésére. Napjainkban már 800 ezer hektáron készítik elő a talajt energiatakaré­kosán, forgatás nélkül. Má­ról holnapra sikerült mér­sékelni a rendkívül ener­giaigényes lucerna- és fű- szárítmányök előállítását, aminek köszönhetően mint­egy 50 ezer tonna fűtőolaj megtakarítása vált lehetővé. A gabonafélék, elsősorban a kukorica betakarításánál mind jobban elterjedt a szá­rítás nélküli technológia, ami — egyes üzemekben — tetemes megtakarításhoz ve­zetett. Sok jó kezdeménye­zés történt az állattenyész­tésben is. az „energiafaló” épületek helyett mind több gazdaságban építettek olcsó, energiatakarékos istállókat. Biztató kísérletek folynak a napenergia és a biogáz felhasználására is. Bár az utóbbiak csak kiegészítő energiaforrásként jöhetnek számításba, szerepük mégis nagyon fontos abban, hogy 1 százalékos termelésbővü­léshez valóban csak a ter­vezett 0,4 százaléknyi ener­giatöbbletet használjon fel az agrárágazat, a magyar gazdaság. Cs. J. Erőművi berendezések Kínának Az Április 4. Gépipari Müvek Energetikai Gépgyártó Leány- vállalata hőerőművi berendezéseket gyárt Kína részére. A mintegy 2 millió dollár értékű vízkezelő egységeket — víz­szűrőket, ioncserélőket stb. — a datongi erőműbe építik be. A berendezések utolsó darabjait a szállítási kötelezettségük, nek megfelelően még az első félévben kiszállítják a meg­rendelőnek. A képen: készülnek az utolsó ioncserélő blokkok IMTl-fotó — Fehér József felt). — KS) ÚJHELYI IMRE-DIJJAL TÜNTETTÉK KI... Az igazgatói poszt kötelez Sohasem irigyeltem a sütőiparban dolgozókat. Hálátlan szakma — gondoltam —, hiszen itt nap mint nap egyenletes szintet, ki­fogástalan minőséget kell elérni. Egy pillanatnyi lazítás, egy apró fegyelmezetlenség, és máris jön a reklamációk sokasága. S valljuk be, a rosszat mindnyájan azonnal észrevesszük, míg a jót termé­szetesnek tartjuk. De, hogy ezt a foglalkozást is lehet jól csinál­ni, arra bizonyíték Szipszer Imrének, a Heves Megyei Sütő- és Édesipari Vállalat igazgatójának a példája, aki április 4-e alkal­mából magas elismerésben részesült. — Valóban — kezdi a be­szélgetést —, hiszen ekkor vehettem át az Újhelyi Im­re nevével fémjelzett díjat. Nem akármilyen dolog ez, mert az élelmiszeriparban nincs ennél nagyobb szak­mai kitüntetés. Jóleső érzés tudni, hogy állandóan figye­lemmel kísérik munkámat, értékelik a teljesítményemet. Ennél jelentősebb ösztönző­erőt alig lehet elképzelni. — Kanyarodjunk vissza a kezdetekhez... Hogyan in­dult a pályája? — Ha egy szóval kellene válaszolnom, akkor azt fe­lelném: nehezen. Azt is el­mesélem, hogy miért. Pász­tói születésű vagyok, s a szü­leim is ott éltek, édesapám raktáros volt. Ott sajátítot­tam el a betűvetés és az ol­vasás tudományát, azaz ott szereztem meg az alapfokú ismereteimet. Később két ke­reskedelmi tanfolyamot is elvégeztem, de annak már nem sok hasznát vehettem akkortájt, mert a háború az én életemet is megváltoz­tatta. S itt térek vissza ar­ra a nehézségre, amit az előbb említettem. Történt ugyanis 1944-ben — mindösz- sze tizenhat esztendős vol­tam —, hogy én is a sorozó bizottság elé kerültem, azaz bevonultattak katonának. De a harcokban nem sokáig vet­tem részt, mert 1945 január­jában Budapesten hadifog­ságba estem. Ez nem kevés ideig tartott. mert három évig a különböző fogolytá­borok lakója voltam. — A várva várt hazaté­rés után mihez fogott? — Hát. a sereggel még egyszer dolgom akadt, ugyan­is 1949—50‘ben behívtak pár hónapra, katonai szolgálatot teljesíteni. Ennek leteltével végre folytathattam a tanul­mányaimat, s érettségi vizs­gát tehettem a dolgozók es­ti iskolájában. 1952-ben Gyöngyösre költöztem, s azóta is a Mátra „fővárosá­ban" élek. onnan járok be minden reggel a munkahe­lyemre. Egyszóval elhelyez­kedtem, mégpedig egy újon­nan alakult cégnél, azaz a hitérőgyárban. Tovább bővi­tettem az ismereteimet, még­hozzá úgy, hogy szakképesí­tésre is szert tettem. Így lettem vas- és fémesztergá­lyos. — Ezt azonban mindösz- sze két évig gyakorolta, s utána egy alapvetően más területre „nyergeit át"... — így igaz, tudnillik at­tól fogva a Mátravidéki Ven­déglátóipari Vállalatnál ke­restem a kenyerem. Külön­böző posztokat töltöttem be. hiszen voltam bónkontroll csoportvezető — magyarán az éttermek pincéreinek el­számoltatását végeztem —, valamint pénzügyi vezető is. Ebben az időszakban még egy lényeges esemény tör­tént. elvégeztem a mérleg­képes könyvelői tanfolyamot. — Ha jól tudom, akkor ez nemsokára kamatozott is. .. — Igen, mert 1962-ben át­mentem a Ruházati és Kár- pitosipari Vállalathoz, még­hozzá főkönyvelőnek. Két esztendő múltán már ugyan­ilyen beosztásban szorgoskod­tam a Mátravidéki Sütőipari Vállalatnál. Azóta nem is lettem hűtlen ehhez a terü­lethez. A megyénkbeli két sütőipari cég egyesülése után is főkönyvelő marad­tam. 1978-tól az igazgatóhe­lyettesi poszton kellett bizo­nyítanom, három esztendeje viszont már, mint igazgató teszem a dolgom. (Fotó: Szabó ..... . S ándor) — ön szerint minek kö­szönheti, hogy kinevezték er­re a felelősségteljes helyre? — Elsősorban a kedvező körülményeknek. De, hogy ne tűnjek álszerénynek... Ta­lán az is szerepet játszott, hogy immár több mint két évtizede ezt a szakmát űzöm. s így volt lehetőségem ki­tapasztalni minden csínját- bínját. S az sem lehetett mellékes, hogy a kollégáim­mal, munkatársaimmal meg­felelő kapcsolatokat építet­tem ki. — Milyen vezetőnek tartja magát? — Hát. ezt nálam jobban megfogalmazhatnák a beosz­tottjaim. Én mindenesetre elé­gedetlen vagyok magammal. Hogy miért? Azért, mert az elképzeléseimet és céljaimat csak részben tudom megva­lósítani, s ha mégis sikerül, akkor lassabban ,mint ahogy reméltem. Nem vagyok mu­mus, de vannak olyan ese­tek. amikor nem ismerek tréfát, amikor nem hiány­zik belőlem a kellő szigor. — Mi az. amit a jövőben feltétlenül meg akar valósí­tani, azaz hol tervez előre­lépést? — Mindenképpen el kell érnünk, hogy a kifogástalan minőséget biztosítsuk, azt stabilizáljuk. Ez a legfőbb dolog. A másik, hogy az eh­hez szükséges feltételeket mihamarabb előteremtsük. Jóllehet tudom, hogy ez nem pusztán jó szándékon mú­lik, hanem jelentős anya­gi befektetéseket is megkö­vetel. Szeretnénk jó néhány termékünk csomagolását íz­lésesebbé, korszerűbbé, egy­szóval a mai kor követel­ményeihez igazodó bbá ten­ni. Csöppet sem könnyű a helyzetünk, hiszen a vásár­lók tízezrei minősítik na­ponta készítményeinket, s általa végzett munkánkat is. Az a véleményem. hogy mindenkor ezt szem előtt tartva kell ülni az igazgatói, székben. .. — Tudom, hogy nem sok kitöltetlen órája van. de ha akad, akkor mivel foglala­toskodik a legszívesebben? — Tény, hogy eléggé el­foglalt vagyok. Ha szabad időm van. akkor az főleg a családé. A feleségem Gyön­gyösön óvónő, s egy hét- és kilencesztendős fiunk van. Ok aztán igénylik, hogy folyton-folyvást törődjek ve­lük. Emellett szívesen teszek- veszek a ház körül. S a régi szakmától sem szakadtam el teljesen, ugyanis — per­sze csak hobbiként — a mű­helyemben lakatosmunkával bajlódom. S, hogy tényleg hálátlan szakma-e? Felesleges lett volna megkérdeznem, hiszen a megtett út állomásai, s főként eredményei önma­gukért beszéltek. Sárhegyi István SERTÉSENKÉNT 300 FORINT A jobbért — többet Látszólag még van idő ahhoz, hogy a kisgazdasá­gok felkészüljenek az új ser­tésátvételi módszerre, hi­szen azt csak a következő évtől teSzi gyakorlattá a Heves Megyei Allatforgal- mi és Húsipari Vállalat. — Azt szeretnénk, ha a sertésnevelő gazdaságok már most. a tenyésztési fo­lyamat szerint fognának hozzá az átálláshoz — mondta Molnár Gábor, a vállalat igazgatója. Tehát itt az idő. Mihez? Tulajdonképpen annyi lesz a változás, hogy nem élő­súlyban. hanem hasított ál­lapotban veszik át ezentúl a sertéseket, mégpedig a vágóhíd feldolgozószalagján. Az első pillanatra túlságo­san meglepőnek tetszik ez a megállapítás. A részletek alapján viszont minden megvilágosodik. A kisgazdaságok a sertést darabszámra adják át a fel­vásárlóhelyen. de. hogy ki­lónként mennyit kapnak majd érte. itt még nem de­rül ki. Az ár attól függ. mi­lyen értékű a hús. Mennyi a zsírtartalma, illetve milyen a húsarány. — Továbbra is a 100—120 kiló közötti súlyú állatok a legjobb minőségűek — magyarázta az igazgató. — A baj ott van, hogy a kis­gazdaságokban a sertések­nek legtöbbje jellegtelen fajtájú, pedig a közismert hibridek a legmegfelelőbbek a földolgozás szempontjából. Mindebből az következik, hogy a kisgazdaságoknak át kell állniuk a hibridek tar­tására. Ezt a vállalat azzal segíti, hogy 2300 anyakocát helyez ki az állattartókhoz. De a további tenyésztés szempontjából meghatározó tényező a kanok fajtatiszta­sága is. Kész tehát a kis­gazdaságok birtokában lé­vő nem megfelelő kanokat is lecserélni, méghozzá úgy. hogy állatért, állatot ad. Ugyanezt megteszi a nagy­üzemekben is. de itt a mi­nőségi árban lévő különb­séget megtérítteti. Egy tisz­ta fajtájú kan ára. ha nem törzskönyvezett. 10—14 ezer forint, ha törzskönyvezett, jóval több ennél. Az igazgató hangsúlyozta, hogy a minőségi váltást nem máról holnapra képze­lik el. hanem a tenyésztési folyamat rendjében, de eh­hez már most hozzá kell kezdeni. Mit várhat az állattartó a csere következtében ? Min­denekelőtt a jobb minősé­get. Ennek következtében pedig a több jövedelmet. Az előzetes számítások sze­rint ez a pénzbeli többlet néhány száz forint lehet ál­latonként. Tehát — megéri. A átvétellel kapcsolatban pedig azt hangsúlyozta! a Húsipari Vállalat igazgató­ja. hogy nekik nem érdekük az ügyeskedés, ök továbbra is jó kapcsolatot akarnak az állattartókkal, ezt pedig csak a korrekt magatartás és eljárás alapján biztosít­hatják. Szerte a világban már a hasított félsertés ad­ja az átvételi ár alapját. így kell_ ennek lennie ná­lunk is.' Az állat elcserélé- séről pedig szó sem lehet, mert mindegyiket a fülszám alapján minősítik. A vállalat évente 260 ezer sertést vásárol meg. ebből a kisgazdaságoktól 140 ezret. Közvetlenül az állat­tartótól. tehát nem a nagy­üzemek útján 15 ezer ser­tést. Ezek a számok is azt bizonyítják, hogy az egész folyamat minden részletében gondos előkészítést követel, és csak akkor működhet jól és hatékonyan, ha a te­nyésztők és az átvevők is tiszteletben tartják egymás érdekeit. (g. m. f.) Üj gyár a szentgotthárdi Rába-parton A város által alaposan körülszorított, általános Ka- szag.várként ismert üzem a mai helyén már nem volt bővíthető. Háromnegyed milliárd forintos ősz- szegből épül az új Szentgotthárdi Rába Gépgyár, a Rába partján. Az idén tető alá kerül Vas megye legnagyobb iparcsarnoka, amelynek termelő terüle­te 30 ezer négyzetméteres lesz. Képünkön a Ganz- MAVAG szerelői az acélszerkezetet állítják össze IMTI-fotó: Czika László)

Next

/
Thumbnails
Contents