Népújság, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-10 / 160. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. július 10., szerda 3. Egyetlen cserép tartotta a gerendát... KRITIKUS ÁGAZATOK Hogy megszűnjenek a veszteségek... Beszélgetés a magánlakás-építkezések hibáiról Kétségtelen, hogy a lakások java ma már magánerőből épül városon és falun is, A magánlakás-építésnek több előnye is van. hiszen a tulajdonos a saját képére formálja a házat, s maga döntheti el. hogy hány szoba legyen ... És persze olcsóbb is. ha a dolgok javát magára vállalja. Ugyanakkor gyakran hátrányos helyzetet is el kell viselni. Olykor néhány építőanyag hiányzik. És amiről talán kevesebbet tudunk: a lakások szakértelem híján számtalanszor rossz minőségben készülnek el. sőt a boldog tulajdonos ' előbb- utóbb rádöbben, hogy veszélyes fedél van a feje fölött. Az Építésügyi Minőség- ellenőrzési Intézet rendszeresen ellenőrzi a magánlakás-építéseket, s a tapasztalatok bizony nem túl sziv- derítöek. — A családi házakat évszázadok óta kalákában építik. ám a korszerű szerkezetek nem olyan türelmesek, mint a hagyományos építőanyagok — mondja Grof. csik Gusztáv, az ÉMI műszaki igazgatója. — A bajok java innen származik. A kalákában manapság is családtagok, rokonok és ismerősök építkeznek, ám ők többnyire nem hozzáértő emberek. Ugyan bejelentenek felelői műszaki szakembert, de az gyakran az építkezés felé se néz. És olykor még a legalapvetőbb szabályt sem tartják . be. Azt hihetnénk, hogy a gyerek is tudja: esőben nem lehet szigetelni. Ám tucat- ny'szor tapasztaltuk. hogy mégis megtörténik. — Az országban mindenütt egyformán rosszul építkeznek? — Nem, lényeges különbségeket tapasztaltunk. A nagyvárosokban és főleg Budapesten a lakások többsége megfelelő műszaki ellenőrzéssel épül, s ez a kerületi tanácsok igényesebb munkáját bizonyítja. Az ország más területén viszont az általunk ellenőrzött lakások 40 százalékánál be sem jelentették a műszaki vezetőt, holott, ezt rendelet írja elő. Az alföldi megyékben a lakások zöme úgy épül fel. hogy szakember nem is látta. Megmagyarázhatatlan felelőtlenség, hiszen az építkezők többsége bizonyára nem kíván a közeli években új házat felhúzni. és mégis úgy építi be a drága anyagokat, hogy az nem sokat ér. — Az építkezők hány százalékánál tapasztaltak komolyabb hibákat? — Az ellenőrzött épületek harmadánál találtunk súlyos mulasztásokat. A szilárdsági és a tartóssági szabályokkal nem sokat törődve építették be a drága anyagokat. A gerendákat több háznál lapjával fektették. márpedig akkor nincs tartása. Máskor meg egyetlen cserép tartotta a gerendát. Ha meg elfogyott a beton- vagy fagerenda, akkor régi. korhadtat is beépítettek. És amiről már beszélgetésünk elején is szóltam — a korszerű anyagok helytelen használata. A kisméretű, hagyományos téglát bárhogy betehették a falba, a lyukacsos téglát viszont úgy kell beépíteni, hogy az szigeteljen is. — Néha a hiánycikkek is arra késztetik az építkezőket. hogy az eredetileg tervezett anyag helyett mást használjanak. — Valóban, az anyagellátási nehézségek is nyomon követhetők. Az építkezők többnyire türelmetlenek, s gyakran a körülmények is siettetik őket. ezért nem érnek rá kivárni, míg az a bizonyos építőanyag megérkezik. A szükségmegoldások viszont általában nem a legszerencsésebbek. hiszen szakértelem híján nehéz a megfelelő helyettesítő szerkezetet kiválasztani. Gyakran a tüzépesek is rossz megoldást javasolnak. Tavaly többször hiányzott az FF-gerendához való béléstest. Ilyenkor a G-gerendá- hoz való béléstestet ajánlották. ám az jóval hosszabb. A szilárdság máris negyven százalékkal csökkent, s ha nem értenek hozzá, életveszélyes is lehet. — Tavalyi ellenőrzésük során önök azt is megállapították. hogy a kivitelező kisiparosok 30 százalékának nem volt iparjogosítványa a szerkezetépítéshez. tehát nemcsak a kaláka dolgozik kontár módon. — Sajnos, az utóbbi esztendőkben éppen a nagy kereslet miatt felhígult a szakma. Nem mindenki végez megbízható munkát, és persze olyan feladatra is vállalkoznak, amihez képesítésük sincs. A kényszer- helyzet miatt viszont nem járnak el velük szemben kellő szigorral. Márpedig nagv luxus drága anyagot rósz. szül beleépíteni. Az is gondot okoz. hogy az állam a tanácson keresztül az építtetővel áll kapcsolatban és nem az építővel. Kis Jánost büntetik, pedig a hibát X kisiparos követte el. Találkoztunk olyan esettel is. amikor a tanács elrendelte az épület lebontását, és az iparos drága pénzért lebontotta, majd újra felépítette. Mi egyébként általában úgy dolgozunk, hogy az építkezőket figyelmeztetjük a hibákra és megmondjuk. hogy kell kijavítani. Am. ha a kivitelező iparos, akkor észrevételeinket továbbítjuk a hatóságoknak. — Említette, hogy a fővárosi kerületi tanácsok jól felügyelik a magánlakásépítést. s ezért kevesebb a szabálytalanság. Másutt miért nem lépnek fel szigorúbban? — Az egyik okot már említettem: sok a ház és kevés az iparos. És magam is kénytelen vagyok elismerni, hogy a tanácsoknak sok a dolga. A műszaki osztályoknak gyakran nem jut idejük, hogy minden építkezésre odafigyeljenek. Mi egyébként többször javasoltuk. hogy erősítsék meg az osztályokat. Nem a bürokráciát gazdagítanák, hiszen lépten-nyomon építkeznek az emberek, s ezt rosszul teszik, nemcsak saját maguknak, hanem az országnak is kárt okoznak. A régi építési rendelet még a háború előtt. 1937-ben ké-1 szült, s abban az időben az építő addig nem takarhatta el a tartószerkezetet míg a tanácsi mérnök nem ellenőrizte. Manapság viszont az is megtörténhet, hogy a tanácsi szakember egyáltalán nem látja az épületet... — A tanácsok sem egyformák ... — Így van. s ha már a budapestieket dicsértem, akkor meg kell említenem, hogy néhány megyében ugyancsak jól dolgoznak. Ott az ellenőrző hatóság képviselőjével együtt járunk az építkezésekre. Az egyik házépítést például a napokban ideiglenesen leállítattuk. mert a födém életveszélyes volt. A helyi tanács kötelezte az építkezőt a hiba kijavítására, a megyei tanács pedig figyelmeztette a tervezőt, hogy a következő esetnél megvonják a tervezői engedélyét. A tervező ugyanis köteles figyelemmel kísérni, hogy az építésnél pontosan követ'k-e a terveit. Ha az országban minden tanács ily gyorsan és határozottan járna el, a családoknak több örömük telne a lakásokban, s egyetlen forinttal sem kellene többet költeniük, mint ami okvetlenül szükséges. D. L. Az MSZMP XIII. kongresszusának határozata kimondja, hogy fontos törekvésünk a következő időszakban a veszteséges gazdálkodás mérséklése, illetve annak megszüntetése. Ez a gondolat vezérelte a közelmúltban a Heves Megyei TESZÖV elnökségét, amikor áttekintette szőkébb pátriánk mezőgazdasági üzemeiben az egyes ágazatok helyzetét. Feltárta a hiányosságokat, megjelölve azokat az okokat, amelyek a veszteségek alapjai. A testület egyben javaslatokat is tett ezek fokozatos megszüntetésére. futása révén, valamint az. értékesítő vállalatok nem megfelelő munkájaként a nagy zöldségtermelő üzemek kiszorultak a friss fogyasztású termékek piacáról. Emiatt egyértelműen a konzervipar és az export fele fordultak. A fő gond azonban az, hogy a termelési költségek emelkedésétől lényegesen elmaradtak a felvásárlási árak. Az élő munkaerő A dilemma lényege: kalászost, vagy kukoricát? (Foto: Köhidi Imre) Különösen fontosak most ezek az elképzelések, hiszen a VII. ötéves terv előkészítése megkezdődött, A veszteségek mielőbbi felszámolása pedig alapvetően üzemi érdek, miután kedvezőtlenül hat. sőt ez tönkre is teheti a más ágazatokban dolgozók eredményes munkáját is. Veszélyeztetheti a gazdaságok pénzügyi egyensúlyát, és nem képződik pénzügyi forrás a nyereséges területek fejlesztésére sem. Az 1984. évi gazdálkodás tapasztalatait figyelembe véve a testület a szarvasmarha- és a juhtenyésztés, továbbá a kukorica-, szőlő- és a zöldségtermelés gondjait emelte ki. Ezek a megyei adottságokat figyelembe véve kiemelkedő fonttosságú- ak. A veszteségekben a múlt évi aszály is közre játszott, ám ez még inkább felszínre hozta a termelésben, a gazdálkodásban fellelhető problémákat is. A veszteséges termelés okait elemezve a gondok különbözőek. A megye szövetkezeteire is jellemző, hogy a beruházások erősen korlátozottak. Az ipari termékek árainak növekedési ütemétől az elmúlt időszakban lényegesen elmaradt a mezőgazdasági árszínvonal. így a jelenlegi közgazdasági feltételek között a nagyüzemek elsőrendű feladata a hatékonyság emelése, a költségtakarékos gazdálkodás, valamint a hozamok fokozása. A szarvasmarhatartásban eltérőek a megye termelő- szövetkezeteinek eredményei. Az egy tehénre jutó tejhozamtól függően, a húsmarhatartásban pedig a termelés önköltsége alapján alkakul a jövedelmezőség. Megállapították, hogy a 4500 literen felüli tejtermeléssel, illetve a hústermelésre kilónként felhasznált 43—44 forintos önköltséggel az ágazat nyereségessé tehető! Mindehhez viszont alap a jobb tenyésztői munka. Az üzemek sokat tehetnek a takarmány- termelés színvonalának emeléséért. illetve a takarmányok önköltségének csökkentéséért is. Mindezek feltétele a megfelelő gépesítés, illetve a hozamok emelése. Nem túlzás az sem. hogy a termelőszövetkezetek egy részében még mindig nem fordítanak kellő figyelmet a takarmányadagok béltartalom és a költség szerinti ösz- szeállítására. Ennek eredménye a pazarlás! Gondot okoz, a szarvasmarha-tenyésztésben a munkaerőhiány is. Ezen csak a kellő technológiák fokozatos elterjesztésével változtathatnak a gazdaságok. A meglévő nehézségek és eredménytelenségek több üzemben az állomány felszámolásához vezettek. Veszélyes dolog ez, mert a termelés további csökkenését rejti magában. Gond van a juhászattal is. Az eredmények ebben is alacsonyak. Kevés a gyapjútermelés, és gyakori az állomány elhullása. Ez összefügg a felvásárlási árszínvonallal, amely a legköltségta- karékosabb tartásra sem nyújt fedezetet. A hazai és az import gyapjú árarányainak közelítésével a termelési kedv, az üzem figyelme bizonyosan jobban a juhászaira irányulna. Az értékesebb gyapjú elismerése mellett, a tenyésztői munka színvonalának emelésével indokolt a hasznosítási irányok szétválasztása, a szakosodás megkezdése. A kukoricatermelés gondjait az elmúlt aszályos év csak fokozta. Bár megyénknek kisebb része tartozik a hagyományos kukoricatermelő övezetbe, de ezen túlmenően is sokat lehetne tenni az eredményesség fokozásáért. Kétségtelen, hogy ez a szántóföldi növénytermelés legköltségérzékennebb ágazata. A gépek, a vegyszerek és a tüzelőolaj árának emelkedése ugyanis leginkább sújtják. Gondot jelent az is. hogy néhány nagyüzemben jelentős eltérések vannak az eszközellátásban, laza a technológiai fegyelem és túlzottak a ráfordítások. Bár a megyében nem feladat, hogy valamennyi gazdaságban fejlesszék a kukoricatermelést. Helyette az árpára való áttérésre, a termőhelyi adottságokhoz jobban igazodó fajtákkal, a ráfordítások mérséklésével javíthatnak a helyzeten, A szőlőtermelésben jelentősek az üzemek közötti eltérések. Az ültetvények állapota is változó. Hiányzik a termelés műszaki háttere, nincsenek korszerű művelők, mű trágyaszórók és metszőgépek. A csökkenő árszínvonal is bizonytalan helyzet elé állítja a termelőket. Nem kevésbé az. hogy kevés a szőlőfeldolgozók, a palackozók száma, a legtöbb szövetkezetben. Ahol a saját feldolgozásra. értékesítésre törekednek, és az ágazati egység megvalósításának a feltételeit igyekeznek kialakítani, ott nyereséges a termelés. A zöldségtermelésben az elmúlt években a terület nagyarányban csökkent. A kistermelés és a kiskereskedelem ezzel párhuzamos feldrágulására ez az ágazat reagált a legérzékenyebben! A nagyüzemi termelésben teljesen hiányzik a gépesítés, miután a műszaki fejlesztés elmaradt. A szántóföldi zöldségtermelés ugyan csökkent, amelyet a termelőszövetkezetek a háztáji gazdálkodás fejlesztésével igyekeztek ellensúlyozni. Így az ellátásban nem jelentkezett olyan hiány, amely jobban a nagyüzemi zöldségtermelők helyzetére irányította volna a figyelmet. Amint a szövetség elnöksége megállapította, a közös gazdaságok ipari tevékenységének feltételei is romlottak. Üjat indítani jelenleg nehéz, miután hiányoznak az együttműködő iparvállalatok. A meglevőket viszont nehezebb közgazdasági környezetben működtetik. Bár a hatékonyabb, szervezettebb munkával, még ebben is vannak tartalékok az előbbre lépéshez. Az bizonyos, hogy a vizsgált ágazatok fejlesztésére olyan intézkedésekre is szükség lesz. amelyek meghaladják az üzemek hatáskörét. A szövetkezetekben viszont megvan a képesség a megújulásra, a veszteségek felszámolására Továbbra is fő tevékenységük kell hogy legyen a hatékonyság növelése, a költségtakarékos gazdálkodás és a nagyobb hozamokra való törekvés. A szövetség elnöksége javaslatot tett arra is. hogy az üzemekben vezetőségi üléseken külön foglalkozzanak a veszteséges ága- zatok helyzetével. Dolgozzák ki azokat a legfontosabb feladatokat, amelyeket ezek mérséklésére, illetve megszüntetésére tesznek. Mentusz Károly FELKÍNÁLOM, de kinek? Patthelyzet a ... Bizonyára sokian olvasták keddi lapunkban azt az írást, amely Morvái Ferenc gyöngyösi feltalálót, s annak legújabb szabadalmát mutatta he. Sőt. többen láthatták. a .televízió tegnapi Felkínálóim című műsorát, amely szintén ezzel a témával foglalkozott. Arról azonban már csak kevesen tudnak, hogy az adást megelőzően Pomezanski György és munkatársai egy ankétet szerveztek, melyre szép számú szakembert — szinte az összes érdekeltet — meghívták. Nos, ennek » találkozónak a kapcsán az emberben több gondolat is megfogalmazódik. A kazán hasznosságát, újszerűségét — s ezt a Vizsgálatok eredményei is igazolták — aligha ile'het vitatni. A kereskedőket és a gyártókat azonban nem csupán ezek a kiváló tulajdonságok izgatták, hanem ennél sakkal prózaibb kérdésekre voltak kíváncsiak. Teljesen érthető módon az érdekelte őket, hogy a terméknek milyen lehet a piaci fogadtatása, azaz keresett, jól eladható lesz-e avagy sem. S erről az oldalról nézve korántsem egyértelmű a dolog. Tény ugyanis, hogy ezek jóval drágábbak lennének a jelenleg kapható típusoknál. Az üzletek pedig tömve vannak à régiekkel, s így az áttörés roppant nehéz lesz. Feltétlen előnye ennek a berendezésnek, hogy a hazánkban található szenek minőségétől függetlenül üzemeltethető, ezen túlmenően pedig kevesebb tüzelőanyagot is fogyaszt. Ez az energiatakarékos forma kétségtelenül hasznos a népgazdaság számára. Csakhogy — s ez az egyik fő dilemma — a vásárlók ma még nem ilyen méretekben gondolkodnak, hanem a saját érdekeket tartják szem előtt. Magyarán, hiába hajt jelentős hasznot a magyar népgazdaság egészének ez a találmány, ha a gyártók és a kereskedők úgy vélik, hogy a termék — a kedvezőtlen ára miatt — nagy szériákban eladhatatlan lesz. Ezen esetleg a központi dotációk segíthetnének, de erre pillanatnyilag vajmi kevés remény van. A kibontakozás egyik útját jelenthetné egy másik szempont. A kazán ugyanis eddig gyártott társainál lényegesen kevésbé $zeny- nyezi környezetünket. Az OKTH ilyen megfontolások állapján optimálisnak tartja az előállítását. A pénzügyi támogatást azonban ők sem oldhatják meg. De italán ezzel a jó tulajdonsággal érvelve, lehetne kicsikarni az illetékesektől a szükséges segítséget, s kiszorítani a versenytársakat a piacról. Mindez persze még a jövő. Ma — úgy tűnik — patthelyzet állt elő. Van egy értékes találmány, amely „gazdára” vár...
