Népújság, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-08 / 158. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. július 8., hétfő 3, Szervezési szigetek Lehetséges-e a gyártósor kapacitását 20 százalékkal növelni úgy, hogy nincs mód sem a létszám növelésére, sem pedig az adott technikai-technológiai feltételek megváltoztatására? A feladattal külföldi szervezőket bíztak meg, és gyorsan kiderült, hogy a kívánt kapacitásbővítés — csakis a munka átszervezésével — bizony megoldható. És még mindig maradtak bőséges teljesítmény-tartalékok, ugyanis a külföldi szakemberek által javasolt szervezési módszert sajátságos magyar specialitásokkal fűszerezték. A jórészt szakképzetlen segédmunkásokat foglalkoztató munkahely átszer- szervezése közben érzékenyen ügyeltek, vigyáztak arra a néhány szakmunkásra, akiknek munkája a minőség és a mennyiség szempontjából meghatározó, s akik ily módon a munkafolyamat kulcsfigurái. Ugyanis ha az átszervezéssel a munkahelyi hierarchiában elfoglalt helyüket veszélyeztették volna, akkor az egész átszervezés kudarcával is számolni kellett volna. Ügyelni kellett a közvetlen munkahelyi vezetők „szervezés-érzékenységére” is: anyagi ösztönzési rendszerünk ugyanis nem a teljesítmény-tartalékok robbanásszerű, • hanem csak fokozatos, lassú feltárására készteti őket, S persze vigyázni kellett a segédmunkás gárdára is, mert ha nem érzik . az átszervezés azonnali — és kedvező — anyagi következményeit, akkor egyszerűen odébbáll- nak. A módszer : az átszervezést követő azonnali és általános órabéremelés — minden teljesítménynövekedés nélkül. így aztán mindenki jól járt, csak a külföldi szervezők távoztak csalódottan, mert be kellett látniuk, hogy munkájuk jó esetben is fél sikerhez vezetett. A teljesítmények és a bérek valamicskét közelebb kerültek ugyan egymáshoz, de a keresetek közötti különbségek nem any- nyira a teljesítménykülönbségeket, hanem inkább a szóban forgó munkaszervezetre jellemző hatalmi viszonyokat tükrözték. Márpedig az általuk végzett munka sikerének alapfeltételeként a teljesítmények és a bérek közvetlen kapcsolatát jelölték meg... Más példa: a gépipari nagyvállalatnál egyre többe került és még több gondot okozott a tmk-munka. Az átszervezéssel megbízott külföldi szakemberek első figyelmeztetése: ha egyszer „tervszerű megelőző karbantartás”, akkor semmi helye az utólagos és tervszerűtlenül kapkodó javítgatásoknak. Tehát a szervezési javaslat: előre megrendelni az esedékes karbantartási munkákat, ezeket — a megrendelések alapján — előre tervezni, és szervezni, jó- előre kidolgozni az egyes munkafolyamatok irányítását, megoldani e munkálatok hatékonyságának mérését, hozzárendelni a megfelelő ösztönzési eszköz- rendszert, és végül az egész folyamatról pontosan informálni az illetékes vezetőket. De mert belekényszerítették őket e rendszerbe, a karbantartó munka minden korábbinál mélyebb mélypontra süllyedt: egyre több volt a váratlan géphiba, s egyre nehézkesebben ment a javítás. Az akció végül is oda vezetett, hogy közös megegyezéssel tartósították a felemásra szervezett karbantartási rendszert; fokozatosan enyhítették a rendszer szigorát, lazították a prémiumfeltételeket, a munkamegrendelés és az elszámolás rendjét. Az imént vázolt kép — és az ezekhez hasonló sok más — példának közös a lényege és a tanulsága: úgy látszik, hogy a vállalat- vezetők, s még inkább a termelést közvetlenül irányítók cselekvését a kelleténél jóval kevésbé motiválja a termelékenység növelésével elérhető eredményesség. S ez mindeddig a vezetők érdekeltségi rendszerének hibáira, ellentmondásaira volt visszavezethető. Másrészt: a hazai szervezési gyakorlat többnyire inkább a termelő munkahelyekre szorítkozik; az irányító munkában és a termelés előkészítésében alig- alig fedezhetők föl az ai- szevezésekből szükségképpen adódó konzekvenciák. Nem is nagyon lehet ez másként, mert* — és harmadsorban — a vezetők kezében sincs annyi és olyan hatásos eszköz, amely a szervezési akciókkal megmozdított tartalékok folyamatos és hosz- szabb távon is jellemző hasznosításához kellene. Röviden és kényszerű egyszerűsítéssel fogalmazva : a teljesítmény-visszatartásra ösztönző érdekeltségi viszonyok közepette jó esetben is csak afféle szervezési szigetek tűnnek fel a vállalatoknál, hogy aztán előbb- utóbb eltűnjenek, visszasüllyedve a gazdálkodás általános feltételrendszerébe. Nem kellene meghosszabbítani, tártóssá tenni e szervezési szigetek létét? Első lépésként sokat jelentene ez is. V. Cs. Légből jött... A Detki Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezetnél is sok gondot okoznak az esőzések miatt elszaporodott gyomnövények. A kukorica-, napraforgó- és szölőtáblák légből jött segítséggel kapják meg a hatásos gyomirtó vegyszereket (Fotó: Szabó Sándor) OKTÓBERBEN PRÓBAÜZEM Fokozott ütemben Az épületgépészek birtokukba vették Az építők már a külső vakoláson serénykednek a terepet Tulajdonképpen semmi rendkívüli helyzet nincs, mert mindenki végzi a dolgát a Heves Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat gyöngyösi központjában, az ott folyó épíkezésen. pedig a határidő már a „nyakukon van”, hiszen az új marhavágóvonalon októberben már megkezdik a próbaüzemet. és az ünnepélyes átadást is meg akarják tartani november 7. tiszteletére. — Ügv gondolom semmi akadálya nem lesz annak, hogy ezeket az időpontokat megtartsuk — mondta Molnár Gábor, a vállalat igazgatója. Kérdés, mi van a súmmá- zás mögött? Saját beruházás Egyik érdekessége ennek a munkának, hogy az irányítását nem adták mások kezébe. A2t tartják, jobb az, ha mindenről tudnak menetközben is. Az úgynevezett „kulcsra kész” átadásnak a következménye sok meglepetés is Tehet. Itt pedig? Mindent látnak, mindent tudnak, mindenütt „ott vannak”. Olyannyira, hogy a na gyón szigorú exporthigiéniai előírások hiánytalan teljesítésének ellenőrzésére a megyei és a központi állategészségügyi szervektől kértek és kaptak szakembereket. Itt is meg akarják előzni az esetleges későbbi kifogásokat. Minden a cél érdekében történik tehát: a legfontosabb az export további növelése. ami nem könnyű, ismerve a külső piac fokozott igényét. Csak jellemzésül: csempével mintegy 4500 négyzetméternyi felületet kell beburkolni. De nem csak „úgy”, akárhogyan. Éppen ezért kénytelenek voltak belőle körülbelül 5000 darabot visszaküldeni, mert nem . feleltek meg az I. osztályú követelményeknek. Ezért jó az. ha a „gazda szeme” mindent lát az első perctől kezdve. Jól haladnak Az építkezés fő vállalkozója a Heves Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat. Munkájukról csak az elismerés hangján szólnak a megrendelők. Már elkészült a 150 férőhelyes marhaszállás. Nagyon fontos létesítmény ez, hiszen itt mintegy másfél napi vágáshoz szükséges mennyiségű szarvasmarhát tudnak tartani. A feldolgozás folyamatosságát tehát innen biztosítják. A vágócsarnokban a belső technológiai-szereléseket végzik. A víz- és a villanyvezetéket már elhelyezték. ahogy a belső csatornázással is készen vannak. A felső pályás vágóvonal a Monori Mezőgép terméke, ők is szerelik fel. A húsiparon belül ők már „otthon vannak” mert ezt a feladatot általában rájuk bízzák. Jól kidolgozott műszaki megoldással rendelkeznek. A gépi berendezésekhez bizonyos mértékű importra is szükség van. Ennek értéke mintegy ötmillió forint, a szállítója pedig egy svéd cég. Az építkezésnek nagyjából a kétharmadánál tartanak. Már a következő Hol hütsék a húst? Ez is, kérdés, méghozzá nem is akármilyen. A modern feldolgozó üzem tehát pem nélkülözheti a megfelelő nagyságú hűtöházat sem. De a pénz? Mindent nem győztek a saját pénztárcájukból és a társult vállalatok. szövetkezetek hozzájárulásából. Szerencsére támogatójuk is akadt. dr. Kis Pál. a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese, aki átlátta a helyzetet, és a hitelfelvétel aláírásánál maga is jelen volt. De, ha már a helyszínen járt, nem mulasztotta el. hogy az építkezést megnézze. A hűtőházi munka is folyik már. Az értéke 163 milliót tesz ki. A hitel ebből százötvenmillió. Az építkezést itt is a tanácsi vállalat dolgozói végzik. Jó hallani. (Fotó: Szabó Sándor) hogy ennek a munkának a beíejzási határideje 1986 májusa. Ha már elkezdtek valamit, be is kell azt fejezni, teljessé kell kerekíteni. A következő „lépés" tehát a sertés- vágóvonal modernizálása. A régi üzem pedig a feldolgozás körülményeit teszi majd olyanná, amilyeneknek lenniük kell. A teljes munkával 1990-ig szeretnének elkészülni. Megfelelő módon Valamikor. a hatvanas években arról volt híres a gyöngyösi vágóhíd, hogy Kö- zép-Európa legmodernebb létesítményének számított Jártak is ide gyakorta a különböző országokból a szakemberek — szépet is jót lát ni. Az idő azonban haladt, gyorsabban, mint gondolták volna annak idején, és mára szinte a legelmaradottabb húsipari üzemnek számít a hajdani kiemelkedő létesítmény. Most indultak el azon az úton. amely elvezet ahhoz, hogy évek elteltével Gyöngyös. ha nem is közép-európai „csodának" számítson, de megfeleljen a, kor követelményeinek. Ehhez persze sok-sok pénz is kell. de kell tisztessége.s munka és szellemi frisseség is. G. Molnár Ferenc Választások után Ha valaki valamilyen új vállalkozásba kezd. éber ki-, váncsisággal figyeli annak sorsát, sikerét, következményeit. A közelmúltban véget ért országgyűlési képviselői és tanácsi választások közéletünkben, ha úgy * tetszik — a szocialista demokrácia kiteljesedésében —, merőben újat. új vállalkozást jelentettek. A választási eredményeket, a választottak neveit, mindenki ismeri. Megyénkben 2012 helyi, 76 megyei tanácstagot és 12 országgyűlési képviselőt választottak az állampolgárok. Titkosan ! Választottak a szó szoros értelmében, hiszen adott volt a választási lehetőség, a szavazók maguk dönthették el. hogy kik mellett voksolnak. összeült az új parlament, megalakultak a helyi tanácsok, megtartotta első ülését a megyei tanács, és a jövőben azokon a sor. akiket megválasztottak, akikben bíznak, akiktől remélnek valamit. A választásokat megelőző pezsgő közélet, a jelölő gyűléseken elhangzottak. több mindenre engednek következtetni: Mindenekelőtt arra, hogy a választók soha nem tapasztalt politikai érettségről, a gazdasági ügyekben is kellő jártasságról tettek tanúbizonyságot. A nyilvános fórumokon erőteljesen háttérbe szorultak a személyes óhajok. vágyak, és helyettük jogos, a társadalom széles rétegeit érintő tennivalókra mutattak rá a felszólalók. Legtöbbjük úgy terjesztette elő a javaslatookat, hogy nem felejtettek el utalni meglevő nehéz gazdasági körülményeinkre. termelési, értékesítési gondjainkra. és mindezek tudatában hangoztatták a — szerintük — megvalósítható igényeiket. Egyáltalán nem a vágyálmok sürgetése, még kevésbé követelése volt a jellemzője az elmúlt hónapoknak, sokkal inkább olyan feladatok szóba hozása, amelyeknek létjogosultságuk van mostani körülményeink között is. A másik jellemzőként, a jelöltek korrekt, a népgazdasági terv keretei között maradó megnyilatkozásait, ígéreteit említhetjük. Valamennyien tisztában voltak és vannak azzal, hogy egy országigyűlési képviselő, egy tanácstag, jövőt ígérő szavaira figyelnek az emberek, és minden jegyzőkönyvnél, magnetofonfelvételnél pontosabban rögzítik a fejekben. az elhangzott mondatokat. méghozzá azzal a nem titkolt szándékkal, hogy idő múlásával számonkérjék azokat! Manapság megmosolyogjuk, Vagy lesajnáljuk a régi úri Magyarország választási komédiáit, amelyek legföljebb a regényekben, korhűségük miatt festenek szépen, de a kocsmaudvaron talpra állított söröshordók üres kongásától nem biztattak többel. — Milyen képviselő az. aki még ígérni sem tud? — kérdezi Mikszáth egyik re- gényhőse, annak a biztos tudatában. hogy amit a választáskor a népnek ígértek, azt nem fontos valóra váltani. Nálunk az emberek évtizedek óta megszokták, sőt el is várják, hogy amit ígértek neki, azt teljesítsék is. Ez adja a további jellemzőjét, sajátosságát a most véget ért országgyűlési és tanácstagi választásoknak. A választottak megkapták megbízóleveleiket, és azon melegében munkához láttak. Személyes beszélgetéseken szerzett tapasztalatok szerint legtöbben most ismerkednek. felmérik a lehetőségeket. a jelölő gyűléseken elhangzott jogos igények közül kiválasztják az általuk legfontosabbnak ítélteket, és felkutatják a forrásokat. Minden városnak, falunak, a saját gondja a legnagyobb! Ám azoknak. akik több település, sok falu gondját-baját hordozzák fejükben, bölcsen kell mérlegelniük. Nyíltan, a választó- polgárok megértő belátására támaszkodva. A belátás önmagában még nem lenne elegendő, hiszen a képviselők, a tanácstagok ettől sokkal. de sokkal többet kívánnak választóiktól, egyebek között segítséget; tettekben is kimutatható közreműködést! A választottak és választók összehangolt, jól szervezett munkája a központi források meliett a helyi adottságok számbavétele és felhasználása hozhat eredményeket. Akinek kevés a pénze, az még a fillérekkel is számol, és a lehető leggazdaságosabban, okosan költi el forintjait. Nem kell a nehezebb körülmények között sem mindenről lemondani. csupán ésszerűen, jól szervezetten, a fontosság és lehetőség sorrendjében célszerűen gazdálkodni. Erre vállalkoztak azok az emberek, akik a választók bizalmát az elkövetkezendő esztendők során tettekkel kívánják viszonozni. Szalay István
