Népújság, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-06 / 157. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1985. július 6., szómból A döntések háttere A lehetséges keresetszabályozási formák közül ki, milyen variációt választott és miért? Ez ügyben vizsgálódtak nemrégiben a Gazdaságkutató Intézet munkatársai, összesen 33 iparvállalatnál és szövetkezetnél. Tájékoztatásul hadd emlékeztessünk arra, hogy 1985 januárjától kezdve három, a változatokat tekintve 4 keresetszabályozási forma között választhatnak a vállalatok. Ezek egyike a hagyományos, jól ismert központi keresetszabályozás, ahol — amiként pedig eddig — a központi intézmények határozzák meg az évi béremelés lehetséges mértékét. Ebbe a körbe tartoznak a szénbányák, a kommunális ég szolgáltató- vállalatok, vagyis azok, amelyeknél csak korlátozottan érvényesülhet a nyereségérdekeltség. A sokat emlegetett másik két forma a keresetszint- illetve a keresetnövekmény- szabályozás. Az elsőben, — ahogy az elnevezés is érzékelteti —, a kereset szintje után adóznak a vállalatok, a másodikban pedig az évi keresetnövekmény alapján. Mindkét változat — különösen a keresetszint-szabá- lyozás — lényegesen bővíti a vállalatok bérpolitikai mozgásterét, de tetemes gazdasági elkötelezettségek árán. Ezért azok a vállalatok. amelyek úgy érezték, hogy nem tudják vállalni e kötelezettségeket, a szigorított központi keresetszabályozást is választhatták. Zsebre menő dologról lévén szó. mindezek elég jól ismertek a vállalatok dolgozói körében. Visszatérve a Gazdaság- kutató Intézet által vizsgált 33 vállalatra: 15 a kereset- növekmény, a többi pedig a szigorított központi kereset- szabályozás mellett döntött. A vizsgálat végkövetkeztetéseinek lényege: az iparvállalatok és a szövetkezetek többnyire kényszerhelyzetben választották azt a szabályozási formát, amit végül is választottak. Hitel- törlesztési kötelezettségeik, gazdasági bajaik, gondjaik eleve meghatározták a választási lehetőségeiket. Illusztrációként: a szintszabályozás helyett növekményszabályozási formát választó vállalatok érdekeltségi alapjait 38 százalékban, a szigorítottat választó válla- latok érdekeltségi alapjait pedig 86 százalékban (!) terheli le a hiteltörlesztési kötelezettség. Sőt: a szigorított formát választó vállalatok egynegyedénél az érdekelt* ségi alap még a hiteltörlesztésekhez sem nyújt kellő fedezetet. Vagyis: a vállalati választások indítékai nem az ösztönzési rendszer lehetséges korszerűsítésére, hanem a gazdálkodási körülményekből adódó kényszerűségre vezethető vissza. A vállalati számítgatások vezérelve: a lehető legkisebb adó mellett a lehető legnagyobb átlagkereset-növelés, és persze, az ennek megfelelő szabályozási forma megválasztása. E megfontolásból kiindulva keresetszint helyett a növekményszabályozás mellett döntöttek a viszonylag kedvező piaci pozícióban levő, termelésük és nyereségük növelését illetően nagy reményeket tápláló — ám súlyos hiteltörlesztési és vagyonadó-fizetési kötelezettségekkel bajlódó, s mindemiatt alaphdánnyal, illetve adófizetési gondokkal küszködő — vállalatok is. A viszonylag messzebbre látók pedig azért döntöttek a növekményszabályozás mellett, mert jó előre fölmérték, hogy a szintszabályozással együttjáró teljesítménykövetelményeket aligha stabilizálhatnák három évig. márpedig az esetleges visszaesés gyakorlatilag végveszélybe sodorná őket. A szigorított mellett döntő vállalatok piaci érvényesülésüket már az idén sem ítélik megnyugtatónak. Kalkuláltak — és felelősen — például azzal, hogy a szünet nélküli anyagáremélések miatt a nyereségük alig-alig növekedhet. És persze, óvatoskodtak is, mondván, hogy átmenetileg — a szabályozók értelmében egy évig — — inkább ezt a formát választják. A vizsgálódások — és a hivatalok érdeklődésének — középpontjában az eredeti döntésektől eltérő vállalati választások indítékainak elemzése áll. Ám, arra is figyelni kell. hogy a kereset- szint-szabályozást választók jó része is sokat kockáztat. Feltételezhető, hogy a következő években közülük többen is nehéz helyzetbe kerülnek. A Gazdaságkutató Intézet munkatársai végül is így összegezik vizsgálódásaik eredményeit: az új szabályozási rendszer nemcsak láthatóvá tette, de ki is élezte a vállalati gazdálkodás problémáit, hiányosságait. A kedvezőtlen gazdasági, illetve pénzügyi helyzetben levő vállalatok nem vállalták, mert nem vállalhatták a haladó szintszabályozási formát, az ezzel együttjáró kockázatot ; annak ellenére, hogy ez — ösztönzési szempontból — jócskán bővítené a mozgásterüket. És a végkövetkeztetés : e vállalatok problémája .......tehát nem k eresetszabályozási, hanem gazdálkodási kérdés, ezért helyzetük rendezése csak a hatékonysági és az egyensúlyi követelményeket kikényszerítő irányítási, szabályozási rendszer egész eszköztárának komplex és következetes alkalmazásával lehetséges.” V. Cs. Gátrendszer — gumiból Árvízvédelemnél a mentésben résztvevők nemcsak a természet erőivel küzdenek, hanem az idővel is versenyt futnak. A gátfalak megerősítéséhez, magasításához, a buzgárok megfogásához homokzsákok százait kell megmozgatni, miközben az előretörő víz egyre rombolja a partfalat, mind nagyobb terület kerül víz alá. A napokig tartó mentési munkálatok helyett néhány óra is elegendő a védekézéshez a Taurus Gumiipari Vállalat és a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság szakemberei által közösen kifejlesztett új gátrendszerrel, amely egy nagyméretű gumitömlőhöz hasonlít. A szövetbetéttel megerősített gumilemezből tömlőket formálnak, amelyeket a helyszínen vízzel töltenek fel, s mivel az egész szerkezet rugalmas, minden hézagot betölt, tökéletesen elzárja a víz útját. Hasonló módon alkalmazható a gumigát mederszabá- lyozási, mederépítési munkálatoknál is. amikor a víz elterelésére van szükség. Az újfajta gátrendszer kifejlesztéséhez éppen ilyen feladat adta az ötletet. Magyar vállalkozók a Közel-Keleten építettek folyómedret, s az volt a megrendelő kívánalma, hogy amint az építők haladnak előre, úgy árasszák el folyamatosan a folyó már elkészült ágyát. A meder ideiglenes lezárása, majd megnyitása, azonban hosszadalmas lett volna, ha mindig földből vagy betonból emelnek gátat. Gyorsnak és megfelelőnek bizonyult viszont a gumiból kialakított torlasz, amely megóvta a munkaterületet és az ott dolgozókat a hátuk mögött hömpölygő víztől. s ahogy elkészültek az újabb szakasszal, egyszerűen áthelyezhették a gátat. A szép városkép érdekében .., Közterület-felügyelet — Egerben Néhány hete ismeretlen fazonú egyenruhával találkozhatunk Egerben. Két acélkék öltönyös fiatalember járja az utcákat, tereket. karjukon jelvény: közterület-felügyelet. Joggal vetődhet fel a kérdés, kik ők, mik a teendőik? ★ Akii erre először választ ad, dr. Kovács Ágnes, a városi tanács igazgatási osztályának vezetője: — Budapesten 1984. első fél évétől működik a felügye. let. Ott ez a csoport az úgynevezett kommunális üzemhez tartozik. Nálunk pedig a tanácshoz — pontosabban az igazgatási osztályhoz. Egerben mindössze kétfős a „csapat”, amely mintegy másfél hónapja alakult meg. Legfőbb feladatai közé tartozik a közterület rendjére, és tisztaságára vonatkozó előírások betartatása és figyelemmel kísérése. Ezentúl az engedélyekhez kötött tevékenységeik — ilyenek a iterületfoglalás, építés, útburkolatbontás stb. — ellenőrzése. Mindezek érdekében intézkedéseket kezdeményezhetnek illetve tehetnek. 'Példaként említhetem a ,Jkalóz árúsításokat”. Sokan folytatnak kereskedelmi tevékenységet tiltott helyeken, szabálytalan módon: similabdákat kínálnak babaikocsikból, zöldséget, gyümölcsöt a földről. A felügyelő ezek megszüntetése érdekében — a társadalmi ellenőrrel együtt — járja a környéket és igyekszik felszámolni ezeket az áldatlan helyzeteket. Eger idegenforgalmi szempontból is kiemelt fontosságú település, éppen ezért fontos, az esztétikus városkép kialakítása. — Itt a nyár és egyre több az olyan külföldi, belföldi turista, aki nem a kemping szolgáltatásait veszi igénybe, hanem a Szépasszony- völgyben üti fel a tanyáját. Gondot okoznak a szabálytalan helyen parkoló gépkocsik is. A parkokban, zöldövezetekben veszteglő 'járművek is nagyon zavarják az „összhatást.” A téli hónapokban bizonyára sokat kell majd foglalkoznunk a hóeltakarítással. Aki — rendszeresen — nem takarítja el a havat a háza elől. azt kénytelenek vagyunk figyelmeztetni, vagy ha kell: megbírságolni. Legyen az magánszemély vagy közűiét. De közbelépünk akkor is, ha az állatok brutális bántalmazását, kínzását tapasztaljuk. Figyelünk arra is, hogy az emberek csakis a kijelölt helyeken törődjenek. — Tervek? — Mindössze néhány hét telt el a közterület-felügyelet létrehozása óta. Az első időkben fokozottabb hangsúlyt fektetünk tevékenységünk megismertetésére, propagálására. Fokozatosan megvitatjuk, melyek azok a területek, amelyekkel érdemes foglalkozni. Mindenképpen hasznos, ha felhívjuk a figyelmet munkánkra. — Mint már említettem, egyelőre két fővel dolgozunk. A jövőben bővíteni akarjuk ezt a létszámot, hi. szén hét végén is szükség van az őrj áratokra és ketten természetesen nem tudnak elmenni minden rendezvényre vagy akcióra. Jól jönne egy saját használatú gépkocsi is, mert rengeteg olyan bejelentés érkezik hozzánk, amelynél azonnal ki kell mennünk a helyszínre még ha az a város egy távoli pontján van is. Reméljük, hogy ezek a tervek megvalósulnak és így egyre jobb feltételek között tudjuk szolgálni a város, a lakosság érdekeit. ★ Az egyik felügyelővel — Ecsédi Károlynak hívják — a Dobó téren váltunk szót munkájúkról : — Az emberek kezdenek már megismerni minket. Ha találkoznak velünk az utcán, gyakran mondják: „Itt vannak a kék ingesek.. .*' Áz állampolgárok nagy része bizalommal fogad minket. ám jócskán akadnak kivételek is. Rendszerint reggel 8-tól. délután 4-ig „Nem a büntetés a legfőbb feladatunk..." (Fotó: Peri Márton) dolgozunk, de sokszor előfordul, hogy hajnalban, vagy éppen késő este járjuk Egert. — A problémás pontok közé tartozik például a fóliagarázsok felállítása, mert ez tilos. Nemrégiben a köz- tisztasági vállalat alkalmazottainak munkáját vettük „nagyító alá”. Többször is előfordult ugyanis, hogy a szemetet a csatornákba söp- rik be, az pedig eldugul. Ezzel a „sajátos” módszerrel inkább kárt okoznak, mintsem hasznot. A szabálytalankodókat először csak figyelmeztetjük, majd egy-két hetes határidőt adunk számukra. Ha ez hatástalan, akkor jön a bírság, amely 100—500 forintos. Sajnos, nagy divat a zöldterületen való parkolás. Ezekről az autósokról mi kénytelenek vagyunk egy- egy leleplező fotót is készíteni. mintegy bizonyítékképpen. A lakosság többsége segítőkész: javasolják, hogy ide is, oda is érdemes lenne elmenni. Mi számítunk erre a közreműködésre. Jó lenne, ha mindenki megértené, nekünk nem a büntetés a legfőbb feladatunk, hiszen ez meglehetősen hálátlan szerep. A cél: szép, tiszta, esztétikus városkép kialakítása. És ez persze nemcsak az Egerbe érkező turisták érdeke... Havas András Ipari robotok... Landor János, az integrált áramkör adagolót és az osztályozót ellenőrzi a Szovjetunióba való szállítás előtt A Mikroelektronikai Vállalat gyöngyösi gyárának az idei 2,1 milliárd forint termelési értéke mintegy egy- harmadát képezi a gépgyártás. Pipisen 1978 óta gyártanak az ipar számára hasznos robotokat, amelyek az emberek munkáját is segítik, és kihatnak a termelés növelésére is. Ma már a pneumatikával működő robotokat mindinkább az elektronikával vezéreltek váltják fel. ezek alkatrészeinek nagv része is itt készül. Az idén már a nyolcszázadik ipari robotot adják át a megrendelőknek. Az ELZETT Művek sátoraljaújhelyi gyára számára fejlesztették ki a képen látható berendezést, amelyet Fehér Ferenc és Sinka István állít be (Fotó: Szabó Sándor) Illetékesek Az új. tízemeletes társasház avatásán néhány gondterhelt OTP.képvise lót, illetve építőt leszá mítva számtalan mo solygó ember gyűlt össze. Évek hosszú sora óta várnak erre a pilla natra. Néhány perc és megkapják a kulcsukat. Saját otthonaik kulcsait. Bizony, nem kis örömre okot adó esemény ez. A végső honfoglalásig hátra volt még néhány jelentéktelennek tűnő formaság, mint például a közös kép viselő megválasztása. Ez kissé nehezen ment, mivel a jelenlevők nem nagyon ismerték egymást. így választásról alig lehetett szó, megvárták hát, míg vala * ki önként elvállalja a közösség képviseletét. Akkor ott mindenki örült. Csakhogy ez is meg van — sóhajtott szinte egyszerre papa, mama, a gye rek, a nagyszülő, s végre együtt közösen a család elkezdhette az ablakpucolást, aztán a költözködést, kiegészülve kollégákkal, ba rátokkal, megosztva velük is a kellemes gondot. Aztán eljött az első lakógyűlés ideje. Ott to longott mindenki az emeleti folyosón. Közös költség, takarítási rend, s egyéb fel adatok elosztása szerepelt a napirenden. A közös képviselő előállt, s döntött. A közös költség összegéről, a takarítási beosztásoktól, a házmester munkabéréről, s minden egyéb olyan kérdésről, ami különben a közre tartozott volna. A boldog társaság arcáról kezdett eltűnni a mosoly. Mindezt ugyanis olyan stílusban közölte a „köz kép viselője”, mintha alsó tago zatos gyerekeket vezetett volna be az abc rejtelmeibe. Nem képviselő lett, hanem egy rossz értelemben vett főnök. Veszekedett, vi tatkozott, mi több kioktatott mindenkit. Egy példa a sok közül: amikor az emberben kese rűen felvetődik, egyáltalán emberszámba veszik-e? S milyen alapon döntenek he lyette, kétségbe vonva ké pességeit, amikor még csak meghallgatni sem próbálják? Mindennapjaink során, sajnos számtalan olyan helyzetbe kényszerülünk, amikor helyettünk dönte nek illetékes illetéktelenek. Amikor tulajdonképpen kész, majdhogynem kény. szerhelyzet elé állítanak bennünket. S mindez akkor, amikor joggal érezhetjük úgy, hogy az élet más területein fel nőttként kezelnek bennünket. Amikor demokráciát hirdetünk, s nem is hala dunk rossz úton annak végső megvalósítása felé. Gondoljunk csak a választások előtt teremtett fóru mokra, ahol heves vitákban döntöttünk közösen jelöltjeinkről, akik közül mi választhattunk június nyolcadikán. Hogy demokratikus tö rekvéseinket maradéktalanul megvalósíthassuk, az út elejéről kell indulnunk, példánk esetében a lakókö zösség közös ügyétől. Addig ugyanis csak nagy dolgokról beszélhetünk, az apróságok pedig megkeserítik életűnket. (k. sz. e.)
