Népújság, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-06 / 157. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. július 6-, szombat

Î.

OTTHONTEREMTÉS — SÄRTENGERBEN Pásztorvölgyi kálvária

Vasárnap délelőtt. A Felnémet melletti, hegyekkel övezett terület szélén álldogálok. Nagyszerű az idő. Napisten segíti az otthonteremtőket. A tisztáson — innen távolról nézve is látszik — lázas munka folyik. Egykét telken már állnak a falak, máshol még csak az alapokat ássák. S amott, egészen hátul, egy házra már felkerült a tető is. Nézem a több tucatnyi szorgoskodó embert — s mit tagadjam —, irigylem őket. Nem sokára új, saját lakásba költözhetnek. Ide, a Pásztorvölgybe. Ámbár . . . az építkezők más nevet adtak neki: úgy hívják Ördög- völgy ...

Mikor közelebb megyek, néhányan felém fordulnak, és vizsgálódva méregetnek. Talán azt remélik, hogy a tanácstól jött ki valaki. Felvilágosítom őket, hogy engem csupán az érdekelne, hogy hogyan haladnak, erről szeretnék egy riportot írni. Még be sem fejezem a mondatot, páran máris a többiekért kiáltanak: Tibi, Jancsi, Pista! Gyertek ide! Itt vannak az újságtól, most aztán elmondhatjuk az egész dolgot... Pár másodperc és egész csapat gyűlik körém. A kétkedőbbek csak legyint- getnek: — Na és ha leírja, akkor mi lesz? Azt hiszi, hogy ettől a cikktől majd változik valami?

Más nevében nem ígérgethetek, így hát hallgatok.

Erős János telkén beszélgetünk, így ő veszi át a szót. — Itt dolgozom, a helybeli fűrészüzemben. Ez idáig még nem tudtam elkezdeni, az önálló életet, de azt hiszem, hogy úgy, nem is lehet, ha az ember az édesanyjáéknál lakik. Éppen

Fuvarosfogó ...

ezért örültem meg annyira annak a lehetőségnek, hogy itt telket vásárolhatok, amin majd felépíthetem a saját lakásomat. Egyébként így voltunk ezzel valamennyien, hiszen ha körültekint, akkor látja, hogy mindnyájan fiatalok vagyunk.

— Elég sok keserűség vegyül a hangjába .. .

— Különösebben ne csodálkozzon. Arról van szó ugyanis, hogy mi az OTP- vel kötöttünk egy szerződést, miszerint a telekvásárlástól számított három éven belül, azaz legkésőbb 1987 őszéig ■ felépítjük a házainkat. Akkor még persze semelyikünk sem számított az akadályokra.

— Úgy gondolom, hogy a kapott idő azért elegendő. . .

— Elegendő lenne, ha az elengedhetetlenül szükséges feltételeket biztosították volna. Csakhogy már rosszul indult. Mert például a vizet — annak ellenére, hogy mi közművesített telekért fizettünk — csak márciusban hozták ide, hónapokkal az ígért határidő után. Enél- kül pedig, hogy is fogtunk volna hozzá bármihez?! Ügy látszik, az idő csupán minket sürget, mást nem. — Ne is erről vitatkozzunk — vág közben Kocsis Tibor, az Egri Csillagok Termelőszövetkezet dolgozója —, hiszen a legfontosabb még hátravan. Nézzen körül! Lát maga itt valahol utat? Nem hiszem. Méteres gödröket, földhányásokat, sarat annál inkább. Hát, hogy képzelte azt valaki, hogy út nélkül lehet építkezni?! Az a minimum, hogy az anyagokat behozhassák a teherautók. Száraz időben is alig-alig lehet közlekedni, de mostanában inkább esik, így meg aztán lehetetlen.

— Azért valami megoldás csak akad, nem?

— Persze. Az, hogy három-négyszeresét fizetjük ki egy-egy normál fuvarárnak. Különben az isten se jön ki. Megjegyzem, igazuk van, mert melyik sofőr akarja tönkretenni a kocsiját. — Ha bemegyünk a városba fuvarost keresni — mondja Erdélyi Tibor —, úgy pislognak ránk, mint akik más bolygóról jöttek. Amikor eláruljuk, hogy hová kellene szállítani, hanyatt-homlok menekül az összes gépkocsi- vezető. Ügy vélik, hogy az Ördög-völgy nem jó üzlet. .. A múltkor ötszáz méterre tették le a téglákat a telkemtől. Képzelheti, mennyire boldog voltam.

— Na, ilyen példákat én is említhetnék — fordul felém Kiss János, a TSZKER alkalmazottja. — Tegnapra

vártam a cementet, de a kocsi nem jött be, mert a vezetője nem vállalta azt a rizikót, hogy esetleg elakad. Most aztán kértem kölcsön más cementjéből, s ezt hordom ide vállon. Csak reménykedni tudok, hogy pár nap múlva talán behozzák majd. Különben, amikor a sóderem elfogyott, akkor is így jártam. Csak az az egyetlen eset két hét csúszást okozott. Ha viszont néha bemerészkedik egy jármű, akkor is galiba van, mert az ott megy, ahol a legjobb a terep. Így történt, hogy a társunk már vagy ötször kijelölte a telekhatárt, de mindig eltiporták a kerekek

— S akkor hogyan tovább?

— Nézze, mi egyelőre lemondtunk arról, hogy egy tisztességes utat kapjunk. Azt viszont szeretnénk, hogy legalább valamennyire elegyengessék a talajt, s valamiféle zúzalékkővel leszórják. Azt hiszem, ez nem nagy kívánság .

— Olyan apróságokkal már nem is foglalkozunk — folytatja Kocsis Tibor —, mint ami az én portámon van. Ott áll ugyanis az a villanyoszlop, amelyen egy trafódobozt helyeztek el. Benne több ezer volt. Ha már készen lenne a házam, akkor a trafó körülbelül a padlásomon lenne ... Bementem a tanácsra, s megígérték, hogy három héten belül orvosolják a dolgot. Persze, ha itt is olyan „gyorsak” lesznek, mint az úttal kapcsolatban .. .

Indulni készülök, amikor még egy panaszos érkezik. Török István. Az ő háza már majdnem készen van. a család nemsokára elfoglalhatja az új hajlékot.

— Így igaz, persze az is tény, hogy rengeteget küszködtünk miatta. Volt úgy, hogy egy kocsi sódert hozattam ide. 1500 forintomba került volna, de a jármű elakadt, s két napig itt állt. Ezt az időt is én fizettem, meg a zetort, is, amellyel kihúzták. összesen négyezrem bánta. Most sem vagyok boldog, hiszen a régi helyünkről július 31-ig ki kell költöznünk, azaz csak ide jöhetünk. A szennyvízvezetékek még nincsenek készen — bár ezt először május 31-re ígérték — így nem tudom, hogy mi lesz. Majd csinálunk egy tábori WC-t, s a mosakodást lavórban oldjuk meg. Viszont a feleségem már rettegve gondol azokra a reggelekre, amikor majd a háF.gy ház már tető alatt...

roméves fiamat innen viszi a bölcsődébe. Nem is tudom, hogy hogyan járnak át ezen a sártengeren. Lehet, hogy gumicsizmában. Nagyon kérem, ha találkozik az illetékesekkel. akkor mondja el nekik azt. amit nálunk látott. Talán segítenek.

Az egri városi tanácson kopogtatok Farkas Imrénél. a műszaki osztály vezetőjénél. Azonnal a tárgyra térek.

— A Pásztorvölgy ügyében jöttem . .

— Gondoltam.

— Akkor ezek szerint azt is kitalálta, hogy mit szeretnék kérdezni.

— Nézze, az út. a szennyvíz kérdéseiről — minthogy ezek beruházások, s így nem hozzánk tartoznak — mások tudnának részletesebben nyilatkozni. Annyi azonban bizonyos, hogy az út olyan nagy összegbe kerülne, amit — ismerve az anyagi lehetőségeinket — aligha teremthetünk elő. Egyébiránt mi a víz, villany, szennyvízcsatornák biztosítását vállaltuk.

— Bocsásson meg, de hát út nélkül nagyon nehéz ...

— Az nem volt benne a szerződésben.

— Odakint az emberek azt is mondták, hogy kaptak egy olyan levélfélét, amelyben az állt, hogy a csúszások egyik oka a szilvás vára - di fogathajtó-világbajnokság volt. Ez tényleg így van?

— ön látta ezt az írást? Mert én nem, s azt sem tudom elképzelni, hogy valaki ilyet leírt volna.

Részlet a telkek birtokba adásának időpontjáról szóló értesítésből. Kiadta a városi tanács műszaki osztálya 1984. október 9-én.

„A közművesítésnél a közbejött programok (fogathajtó-világbajnokság) a kivitelezésben csúszást eredményeztek. ezért a vízvezetékhálózat építés módosított határideje várhatóan november 30., a szennyvízvezetéké 1985. május 30."

Molnár István, a városi tanács terv. és munkaügyi osztályának vezetője rögvest elárulja, hogy őt is sokat foglalkoztatja mostanában az ottaniak ügye.

— Ez igaz. Elöljáróban azonban hadd mondjam el. hogy mi volt a célunk az ottlevő terület birtokba adásával. Egyrészt az, hogya viszonylag kisebb pénzű emberek telekvásárlását és otthonteremtését megkönnyítsük. Másrészt pedig egy olyan — falusiasabb jellegű — rész kialakítása, amelyben mód nyílik például a kisállattartásra vagy a fóliázásra. Azt hiszem, mindkét törekvés, elgondolás jó.

— A viz kivezetése vajon miért késett?

— Az ok prózai. A gerincvezetéket olyan helyen kellett vinni, ahol néhány felnémeti lakik. Ok nem egyeztek bele, hogy ezt az ő területükön vigyük át. Végül is sikerült hivatalos úton érvényt szereznünk erre, de ez természetesen időbe tellett. A szilvásváradi rendezvény csak annyiban érdekes, hogyha minden rendben ment volna, akkor sem biztos, hogy haladt volna a munka, hiszen a mélyépítő üzemünk volt a kivitelező a fogathajtó-világbajnokságon is. De hangsúlyozom, hogy nem ez volt a fő ok.

— Nézzük a kényesebb kérdést, az utat.

— Mi is tudjuk, hogy itt valamit lépni kell. De azért meg kell jegyeznen azt is.

(Fotó: Perl Márton)

hogy az építkezők tudták, hogy a telek árában nincs benne az út. S akkor ezt így el is fogadták. Ezek a porták — em.iatt is — lényegesen olcsóbbak voltak, mint például az Almagyar-dom- biak. Persze még akkor sem lenne hiba, ha az időjárás kegyes lett volna hozzánk. Sajnos ilyen esőzésekre nem számítottunk.

— S most akkor mi lesz a végső megoldás?

— A legutóbbi vb-ülésen három alternatíva is felmerült. Az egyik, azt út teljes kiépítése, ez 23 millió forintba kerülne. A másik az. hogy koptató réteg nélkülit csinálunk. Ennek ára 18 millió. A harmadik pedig a zúzalékkővel való leterítés. Ez sem olcsó, mert 12 milliót venne igénybe. Rögtön megmondom azt is, hogy egyikre sincs pénzünk. Egyetlen lehetőség van: az, hogy a talajt egy dózeres letúrással elegyengetjük, s tárkányi meddővel lehordat- juk. De ezt is csak abban az esetben vállalhatjuk, amennyiben a telektulajdonosok anyagilag támogatnak minket. Most számoljuk, hogy a költségek mekkorák lennének.

— Eredményről mikor számolhatunk be?

— Csak azt ígérhetem meg, hogy ezt a legutóbbi megoldást minél hamarabb igyekszünk nyélbe ütni. Ha az emberek megértenek minket, akkor talán már a sáros őszi idő előtt létrehozhatunk majd valami útfélét.

Az Ördög-völgy még néni Vált pokollá. Bár lehet, hogy a kintiek ennek csak örülnének, hiszen — mint tudjuk — a pokol országútja legalább ki van kövezve. Jó szándékkal...

Sárhegyi István

A településfejlesztés új irányai

Megyénkben sincs mór szerepkör nélküli helység

A településfejlesztések kapcsán sok szó esik a rendezési tervekről. Nem véletlenül, hiszen ezek nélkül elképzelhetetlen lenne, hogy falvaink és városaink igazá. ból átgondolt, társadalmilag széleskörűen megalapozott elképzelések szerint korszerűsödjenek, igazodjanak a jelenhez, még inkább pedig a jövőhöz. Ennek ellenére — furcsa, de így van — korábban a vezető testületeknek szinte eszükbe sem jutott ilyesfélékkel foglalkozni. A 11. világháború előtt például Heves megyében is úgyszólván csak a legnagyobb helységeinken Egerben és Gyöngyösön tartották fontosnak, hogy a mindennapi munkához az említett dokumentációkkal rendelkezzenek. S a felszabadulást követően is lassan változott a helyzet, mert jó

ideig csak a legegyszerűbb, a leggyorsabb újjáépítésre lehetett gondolni. Nagyobb előrelépésről csupán az ötvenes évektől beszélhetünk. S jellemző, hogy még ekkor is — 1955-ben — csupán

egyszerűsített általános rendezési terv készült a megye- székhely formálására, olyan, amely kizárólag a várost vette figyelembe, s mellőzött minden összefüggést a környezetével. Aztán — a III. ötéves terv időszakától — végre komolyabban is foglalkozni kezdtek a sürgető feladattal, s az addiginál élénkebben próbálták pótolni a mulasztásokat országszerte.

1971-től kormányhatározat rögzíti a területfejlesztés irányelveit s ma már országos településhálózat-fejlesztési koncepció figyelembevételével dolgoznak tanácsaink. Országos, országrészi — regionális — megyei és helyi programok összehan- golt megvalósítása került napirendre.

Szűkebb hazánkban — mint Zámbori Ferenc, Heves Megye Tanácsa V. B. Építési és Vízügyi Osztályának vezetője elmondotta — az általában a városainknak készült általános rendezési tervek az V. ötéves tervciklustól számolnak a közeli települések igényeivel is. Így Eger 13, Gyöngyös 9, Hatvan és Hort öt-öt környékbeli községet is tekint, amikor a mát, illetve a holnapot for- málja. S hasonlóan említhet- hetjük például az olyan nagyközségeket is, mint például Bélapátfalva vagy Pé- tervására, ahol szintén tekintettel vannak a náluk kisebb helységek gondjaira, vágyaira. A tervek elkészültét sokoldalú felmérés előzi meg mindenütt, s a tanácsok csak a különféle vizsgálatok összegezése alapján rendelik meg a tervező intézetektől előbb a koncepciót, majd — széles körű társadalmi vita után — magát a teljes műszaki dokumentációt.

Az egyes városrészekre — például az egri városközpontra vagy a lakótelepekre, a tihaméri, lajosvárosi kerületekre, a fürdőre, illetve a környékére, a Szépasszony- völgyre — részletes rendezési tervek is készülnek. Míg több — bizonyos tekintetben egymásra utalt — község, mint amilyeneket, mondjuk, már a 18. században Egri- völgy-ként emlegettek, ösz- szevont rendezési tervet készíttet.

Űj vonása a tervezésnek, hogy nemrég — az Ország- gyűlés által módosított terület- és településhálózatfejlesztési koncepció szerint — már nincs hazánkban úgynevezett szerepkör nélküli település, a legkisebb helynek is van .funkciója. Mindenütt céllá vált a népességmegtartó erő növelése, a munkahelyek kialakítása, a lakosság ellátásának biztosítása s a községek, városok gyarapításával a Budapest és vidék, illetve az egyes országrészek között még meglévő különbségek csökkentése. Nem utolsósorban pedig általános érvényű a környezet és a természet védelme, S mindezekben so- kát jelenthet, hogy a tanácsok — ahogyan szó van erről — a következő ötéves tervtől gazdálkodásukkal már közvetlenül segíthetik elképzeléseik megvalósítását.

Városaink közül egyébként Egernek és Hatvannak már van elfogadott általános rendezési terve — ez mondható városi jogú nagyközségünkre, Füzesabonyra is — míg Gyöngyösé és Hevesé az idén lesz kész. Legnagyobb helységeinknek ugyanekkor több részletes rendezési terv is rendelkezésükre áll. Összevont rendezési terv szolgálja

például az országos jelentőségűnek ítélt Párád fejlesztését s a Tisza mentén Poroszlóét, Kisköréét, ez utóbbiaknál — Sarudhoz hasonlóan — a szabadidős-körzet külön terveivel is megtoldva. Huszonnégy községünk azonban még csak ezután kerül sorra.

A városok, üdülőterületek fejlődéséhez nagymértékben hozzájárulnak az országos tervpályázatok, amelyekből Egerben már nem egyről hallhattunk, s például legújabban a gyöngyösi Vachott Imre utca és környéke profitálhat majd. Az ilyenféle részletes rendezési terveknél azonban nagyon kell ügyelni arra, hogy a beépítéseket ne szigorítsák túlon-túl, hanem mértéktartóan járuljanak hozzá településeink gazdagodásához, szépüléséhez. A rossz példa — az, hogy Egerben a Tiha- mér-szomszédsági területen hosszú ideig gúzsba kötötték az építkezni szándékozók kezét, vagy megyénk területén pótlólag kellett 1981 —84 között 1243 ingatlant felszabadítani az építési tilalom alól — feltétlenül szolgáljon tanulságul.

Gyóni Gyula