Népújság, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-30 / 177. szám
4, NÉPÚJSÁG, 1985. július 30., kedd EGERBEN IS TERVEZIK n városi televízió jövője A kábeltelevíziós műsorok készítőinek első országos találkozóját tartották a napokban Dunaújvárosban. A szakmai továbbképzésen mintegy félszázan vettek részt, közöttük egriek is, jóllehet, megyeszékhelyünkön még nem kezdődött el a helyi adás, de jó ütemben halad a kábelezés, s tanulmányútként mindenképp hasznosnak ígérkezett ez a program. »7 Ismert, hogy jelenleg 16 városban 17 stúdió működik. Ezenkívül több mint húsz helyen láttak hozzá a műsorok továbbításához szükséges hálósat kiépítéséhez. A már stúdióval rendelkező városok többségében hetente, kéthetente, havonta sugároznak a település életével foglalkozó összeállításokat. Tizenkét stúdió egy-egy adását tekinthették meg a jelenlevők. Feltűnt, hogy valójában még sehol sem találták meg a legmegfelelőbb műsorszerkezetet. Sok esetben —' még a helyiek szemüvegén keresztül is — semmitmondóak az információk, a hírek. Megint másutt a Magyar Televíziót „kopíroz- zák” ezeken a hétfői adás- napokon. Először esti mesét sugároznak, majd ezt afféle t v-híradós szerkesztésben. hosszabb-rövidebb riportok követik. Sok helyen eny- nyiből áll az egész műsor. Néhány városban, így például Miskolcon és Dunaújvárosban, már rátapintottak e műfaj lényegére: vendégül látnak néhány vezetőt, akik a menet közben érkező telefonos kérdésekre válaszolnak. Ügy tűnik, ez a megoldás ígérkezik a legjobbnak. Lehetőség nyílik a lakosság és a vezetők közötti párbeszédre. Szóba került az is, hogy a technikai felszereltség a legtöbb helyen nem kielégítő. A berendezések drágák, nehezen hozzáférhetőek, éppen ezért, meg kell elégedni az egyszerűbb készülékekkel. Nem is szólva arról, hogy azok élettartama csupán egykét év. Ez viszont arra kényszeríti a már működő stúdiókat. hogy olyan bevételi forrásokat keressenek, amelyből el tudják tartani magukat. Hogy a Magyar Televízió miként tudja segíteni a „kábeleseket”. erre a kérdésre dr. Kálmán András, az MTV és a Magyar Posta kábeltelevíziós bizottságának titkára válaszolt. Elmondta: elsősorban a szakmai képzésből és a továbbképzésekből veszi ki részét a „nagy tévé”. De érdekképviseleti tevékenységet is folytatnák, hiszen a most készülő jogszabályok megalkotásánál is „ott vannak”. Vállalják a stúdiók tervezését vagy a kész tervek véleményezését, s többek között tanácsokat adnak a felszerelések összeállításához is. Mint megtudtuk, a legtöbb helyen felismerték a városi televíziók jelentőségét. Különösen a választások időjén jutottak ezek jelentős szerephez. A települések vezetői igénylik is, hogy a legfontosabb információk mielőbb eljussanak az ott lakókhoz. S a kábeltévé ugye, arra is jó, hogy a különböző észrevételek, jelzések minél előbb az illetékesek fülébe kerüljenek. A város vezetése és a lakosság közötti párbeszéd pedig jól szolgálhatja a demokratizmus további szélesítését, s a helyi várospolitikai célok megvalósítását. H. J. Egy hagyományteremtő kiállításról A helyes arány erény is Az Oktatási Igazgatóságon a mecénatúra azzal a nem titkolt szándékkal rendezte meg Nagy Ernő és Király Róbert közös tárlatát, hogy ezután minden évben egy- egy festő és szobrász közösen mutatkozzék be a közönségnek. Azok a művészek jelenjenek meg így. párosban'a nyári hónapokban, akik a városhoz, a megyéhez tartozásukat, ennek a tájnak lelkét megvallják munkáikban. Egymástól nemcsak formai, de lelki gyökereit tekintve is elütő két egyéniség találkozik itt. a kiállító teremnek kitűnően hasznosítható aulában. Nagy Ernő képein a fény uralkodik el, mindent átitat mintha a tiszai tájakat csak a vízről visszaverődő opálos fény tudná el' hihetővé varázsolni. Akár a reggel csendjében, akár az esti elnyugovásban. akár a tűző nyár délutáni mámorában szemléljük ezt a beszédesen rezzenetlen vidéket, megtölt minket, nézőket, szelíd nyugalommal, a fénynek és a csendes figyelésnek azzal a derűs áhítatával, amely olyannyira hiányzik zajosnak tűnő mindennapjainkból. Talán á múlt századi romantikusok' élhették át a fényt ezzel a szorgalommal, mint Nagy Ernő, aki a közelmúltban három kiállításon is bizonyította. mennyire nem adta fel a küzdelmet a Szép meghódítására, a szépen élni és cselekedni — a kaloka- gathia — megvalósítására. Más képlet, bonyolultabb alkotási rendszerben élő művész Király Róbert. Ismerjük köztéri alkotásait. hiszen évtizedek óta él. alkot Egerben. Mégis, amikor meg kellett mutatnia egyegv alkalommal önmagát, többnyire érmeivel jellemezte munkásságát. S nem véletlen. Itt is inkább az ezek által ránk gyakorolt hatást tartjuk mélyebbnek noha: nem egv éremsorozatának hősét. Gutenberget. Hemingway-t, „átteszi” emlékműtervbe, szoborba is. Mintha a köztér atmoszférája, a nagyobb térség arányai is vonzanák őt. De az a megfogalmazás a meggyőzőbb, amelyet a csaknem leheletnyi kis helyen produkál. Babitsot, Jevtusen- kót, vagy bárki mást. akivel a formázó művész az életben nem találkozott, s csak fotókon láthatta, nem igazán élményszerűen mintázza meg. Amikor a látószög kinyílik, amikor tágabb szemhatárról néz vissza egy képzelt, de mégis ismerős arc. ott már az anyagba beleformált jellem másképp „szól vissza”. Mert itt könyv- lapszerűen olvassuk le az ábrázolatot, viszont pátoszt kívánunk, netán fenséget az életnagyságú megjelenéstől, ha már a művész megidézi egy kor szellemi, vagy történelmi óriását. Az eszményítés nem buktató nélküli feladat. S amikor a művész a kisplasztikából, az éremből átlép a magasabb, a tágabb horizontra, úgy tűnik, nem számol azokkal a másfajta követelményekkel. amelyek a má- sabb atmoszférából, a má- sabb légkörből származnak. Persze, az is lehetséges, hogy az érmek beszédes volta. főképp a sorozatok, netán a Triptichon és Nagy Ernő lírájának kontraszthatása beszélik le a nézőt arról, hogv a szobrász nagy formátumú műveinek elemzésébe belemélyedhessen. Ez a tapasztalat nem lesz tanulság nélkül való, sem a rendezők sem a művész számára. Farkas András A színész Bujtor István a film egyik kockáján A rendező Bujtor István Horesnyi Lászlót instruálja (Fotó: Hegyi Gábor — KS) VIDÁM FILMFORGATÁS CSOPAKON Csöpi dollárhamisítók után nyomoz „Fúj már a tavaszi szél, elszakad minden kötél. Nem baj, ha elszakad minden kötél, Van még egy pótkötél...” Tisztán csengő gyermek- kórus hangja száll a Balaton felett. Szalagról szól Fren- reisz Károly dala, de a vitorlásiskola gyermekei is énekelnek, miközben mesterük. Csöpi—Bujtor István, a kötéldobásra tanítja őket. — Figyelem, felvétel! — hangzik a szokásos figyelmeztetés, majd: — Csapó, 290! — s Kozák László, azaz Purczi bácsi, nagy léptekkel fut a partra és kiabál: — Csöpi! Csöpi! Drót van! — Bujtor-Csöpi egy csónakból érdeklődik: — Mi van? — Drót van, de titkos — kiáltja Purczi bácsi úgy, hogy talán még a szemközti, siófoki parton is hallható. — Jól van, jövök — mondja Csöpi. mire a partról Fakan Balázs dramaturg közbeszól: — Nem jövök, hanem megyek. S megcsináljátok újra, helyesbítve. Bujtor István, a Pogány Madonna és a Csak semmi pánik után harmadik játékfilmjét, Az elvarázsolt kastélyt forgatja. Ö írta, rendezi. és természetesen ő a főszereplő, a Csöpi nevű rendőrtiszt, nyomozó, aki már az első kockákon szétvert egy kocsmát, a benne levő huligánbandávai együtt. s emiatt megint fegyelmit1 akasztanak a nyakába. Ám hiába van felfüggesztve, amikor egy kastélyban egy ban- ■ da százdollárosokat hamisít, otthagyja kis tanítványait, az ifjú vitorlásokat ás bekapcsolódik a nyomozásba, a bűnözők üldözésébe. Azt talán nem is kell mondani, hogy nyomozása — számos bunyó és más. veszélyes kaland után — meghozza az eredményt, s gyermek és felnőtt néző egyaránt megnyugodva mehet haza a moziból. Ez persze, még egy kicsit odébb van. a filmet még forgatják. Kitűnő segítőkkel, munkatársakkal dolgozik Bujtor. Az operatőre Illés György, aki a mai ifjú és a derékhadhoz tartozó operatőrgárda tanító- mestere, számos világhíresség nevelője, társa e munkában az ifjú Baranyai László. Ott van az örök rivális rendőrtiszt alakjában Kern András, ott van Avar István, az új főnök, a kapitányság vezetője, mert az előző film óta a Zenibe Ferenc játszotta rendőrkapitány nyugdíjba ment. és most tanácsadóként tér vissza. Bánhidi László, az öreg kópé Matus- ka bácsi formálója, sajnos, örökre elment, helyette született meg az újabb öreg, Purczi bácsi figurája, aki szabálytalankodó * autósokat zsarol fotókkal. Ezt játssza Kozák László. S ott van Ba- silides Zoltán, meg még sok más színész, köztük Frajt Edit, Horesnyi László, Hu- nyadkürty István, ők alkotják a bűnbanda vezérkarát, Ott van sok-sok gyerek, akik a valóságban, meg a filmen is egy vitorlásiskola tagjai, s velük van az apróka új segítő, a Topolinónak becézett kislány, polgári nevén Kristály Barbara, akit még a léggömb kosarából is kidobnak a gonoszok, de semmi baj, mert Csöpi ott is meg íudja menteni. Kaland. látyány, bátorság. humor a legfőbb ósz- szetevői a filmnek az alkotók szándéka szerint. Az év végére talán megláthatjuk, a szándék miként valósult meg. Benedek Miklós Olvasótábor Tarnamérán és Hatvanban (Tudósítónktól) Július második felében, a hevesi általános iskola másodikos és harmadikos diákjai foglalták el a tarnamérai tábort, melynek elnevezése ez alkalommal: Aprók vára. Saját, öt pontban összefoglalt törvényt alkottak, amelynek betartása mindenki számára becsületbeli kötelesség volt. (Néphagyományok, népszokások felfedezése és ápolása, hasznos ötletek közkinccsé tétele, nyitottság, önfejlesztés stb. szerepelt ebben.) Beszélgetések, vetélkedők, versenyek, kirándulások követték egymást, s a fáradtságot vidám strandolással pihenték ki a pajtások. Vendégeket is fogadtak, így a Hevesi Rákóczi Mgtsz tánc- csoportját, valamint Kertész Lilla előadó-művésznőt. A szervezők a HNF Heves Városi Bizottsága, a helyi úttörőelnökség és a könyvtár munkatársai. Hatodik alkalommal kezdték meg nyári együttlétüket július 22-én, a hatvani és Hatvan környéki vasutasok gyermekei Nagykökényesen. Az idei tábor alapgondolata: kapcsolatok, kötődések a családhoz, barátokhoz, iskolához, környezethez, hazához. A témák feldolgozásához nagy segítséget adott Kamarás István Bulánvölgyi állomások című munkája. Az együtt töltött napok során a pajtások a vasutasszakma szépségeivel is megismerkedhettek. Vendégül láttak állami díjas mozdonyvezetőt, vasútigazga- tót és állomásfőnököt egyaránt. A programban szerepelt daltanulás, beszéd-, valamint mozgáspróba is — utóbbit Montágh Imre, a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára vezette. Előadás hangzott el a nagykö- kényesi régészeti emlékekről és Mi leszek, ha nagy leszek? címmel, olvasáskutatási beszámolóra is sor kerül. A tábor kétnapos különvonato- zással zárul. Baranyi Imre Mini-VIT hangverseny a Hetei Fesztiválban A moszkvai Világifjúságj és Diáktalálkozóval párhuzamosan folyó kulturális rendezvénysorozat egyik eseménye lesz 1985, augusztus 3-án 19 órakor Balatonföldváron a mini-VIT táncverseny. A Hotel Fesztivál teraszán disco, break, electric-bogie, és show tánckategóriákban mérhetik össze tudásukat a jelentkezők. Jelentkezni lehet 1985. augusztus 3. déli 12 óráig a Hotel Fesztiválban, Balaton- földvár, Rákóczi út 40. A nemzetközi versenyen indulók között láthatjuk az olaszországi táncvilágbajnokság magyar szereplőit is. ■MSB Janusz Oseka: Lyuk a kerítésen Kisváros. Semmi látnivaló. Mégis, van ebben a kisvárosban egy iskola, egy húsüzem és egy temető. Az iskolában tudományt töltenek a nebulók fejébe. Mint minden iskolában. Az iskolát kerítés veszi körül. Az iskola mögött egy lyuk tátong a kerítésen. Mindenki, akit érdekel, láthatja, hogyan szöknek ki a tanulók a lyukon keresztül, tanítási idő alatt. Egyszer megkérdezte valaki az iskola igazgatójától: — Miért nem csináltatja be a lyukat, hogy ne tudjanak kiszökni a diákok? — Nem tehetem — válaszolta az igazgató —, mert akkor senki sem jönne az iskolámba tanulni. A kisvárosban levő húsüzemet is kerítés övezi. Ezen a kerítésen is lyuk tátong. Mindenki, akit érdekel, láthatja, hogyan viszik ki a lyukon keresztül az üzem dolgozói a lopott húst. Egyszer megkérdezte valaki az üzem vezetőjétől: — Miért nem csináltatja be a lyukat, hogy a dolgozók ne tudják kivinni a lopott húst? — Nem tehetem — felelte az üzem vezetője —, mert akkor senki sem dolgozna az üzemünkben. Az elmondottakon kívül nem történt semmi különös ebben a kisvárosban. Na. de itt van még a temető! Azokat temették ide, akik ebben a kisvárosban hunytak el. Egyszer megint meghalt valaki. Eltemették, és a lelke egy szempillantás múlva már az Égi Kapu előtt találta magát. Ügy alakultak a dolgok, hogy a Mennyek Országát is kerítés övezte. A kerítésen pedig, egy kis darabon, lyuk tátongott. Ezen a lyukon keresztül tengersok lélek furakodott be. Elhunyt kisvárosi lakosunk lelke is ezen a lyukon keresztül érkezett az égbe. Az érdekesség kedvéért, rögtön a kapuban álló Szent Péter elé került és megkérdezte: — Miért nem csináltatja be a lyukat. Szentatyám, hiszen így tengersok lélek jut a Mennyek Országába anélkül, hogy átesnék a kapu előtti ellenőrzésen? — Nem tehetem — válaszolta Szent Péter —, mert akkor senki sem hinne az égben ... ( Fordította: Adamecz Kálmán)
