Népújság, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-30 / 177. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. július 30., kedd * 3. Hogyan fejlődik a közlekedés! Sokszor elhangzik mostanában, hogy igyekeznünk kell közösen gondolkozni vagy — népszerűbben — törjük együt­tesen a fejünket a következő évek, évtizedek teendőin. Erre szólította — vagy inkább kérte — fel hallgatóit a közleke­dési miniszter is a Mérnöktovábbképző Intézetben tartott előadása során. A téma nagyon is közérdekű: a magyar közlekedés jelene és közeljövője, a hatodik- és a hetedik ötéves tervidőszakban. Ismeretes, hogy a XIII. pártkongresszus itt is kijelölte a teendőket: „A közlekedés fejlesztése tartson lépést a terv­vel, a lakosság szükségleteivel... A közlekedési hálózat korszerűsítésnél előnyben kell részesíteni a felújítást, a forgalom bővítéséhez nélkülözhetetlen fejlesztéseket.’' A tervkoncepció — mind­végig erről lesz szó. hiszen a hetedik ötéves tervet, így a közlekedés ötéves program­ját sem fogadták még el — a várakozásnak megfe­lelően kiemelt szerepet szán a vasútnak. Első a vasút ■ ,A vasút összteljesítmé­nyét 5—10. személyszállítási kapacitását 2—3 százalékkal kell emelni. Ehhez termé­szetesen hozzátartozik, hogy a vasút korszerűsítését folytatni kell — ha nem is olyan ütemben, mint ami­lyenről a korábbi, távlati tervekben volt szó. öt év alatt 1300 kilométer pálya­rekonstrukciónak kell elké­szülnie. ami — bár önmagá­ban tiszteletre méltó szám — mindössze a fele annak, amennyire szükség volna. Többre csak akkor telik, ha jelentősen javulnak gaz­dasági viszonyaink. Mégis lesznek új vonalak is. a tervek szerint 80—-90 kilométer hosszúságban. További 40 kilométeren évül meg a második sínpár. Ami viszont igen jelentős: 350— 400 kilométeren készül el a vasútvonalak villamosítása. Bár a magyar vasutak biz­tonságára eddig sem volt sok panasz — ez azonban a vasutasok lelkiismeretes munkájának volt köszönhe­tő. és kevésbé a berendezé­séknek. A következő öt év­ben további vonalakon sze­relnek fel biztosító-beren­dezéseket. és automatizál­ják Budapest—Ferencváros, és a miskolci rendezőpálya- udvar forgalmát. Folytató­dik a peronépítési program végrehajtása. Korszerűbb mozdonyok repítik majd a személy-, és vontatják a tehervonatokat. 1990-ig 40 darab V 63 és 45 da­rab V 46 sorszámú. nagy­teljesítményű villanymoz­donyt állítanak forgalom­ba. Ehhez járul, még 60 vil­lamos-motorvonat — ha a működés-képességi próbán beválik, S hogy a kocsipark se maradjon le még jobban — 20 olyan korszerű sze­mélyszállító kocsit vásárol a MÁV. amely alkalmas nem­zetközi forgalomra. Helye volna többnek is, de a ren­delkezésre álló összegből el­sősorban a selejtezésre na­gyon is megérett kocsikat kell pótolni. A tehervago­noknál sem iobb a helyzet: 1500—2000 darabot állíta­nak forgalomba, de ez csak a szintentartáshoz elegendő. Utak és trolik Egyformán érdekli a ha­zai autósokat és a külföldről hozzánk jövő (vagy jönni akaró) turistákat az autópá­lya-program. Pontosabban az. hogy mennyit hajtunk végre a korábbi elképzelé­sekből. Nagyszabású autó­pálya-építésre nem számít­hatunk a következő öt év­ben sem. de megindul a for­galom az Ml-es újabb sza­kaszán, az M5-ÖS építői pe­dig eljutnak Kecskemétig. Egyelőre — félautópálya- ként épül meg ez a szakasz. Gyorsul az országúti köz­lekedés azzal is, hogy befe­jezik a vidéki városokat elkerülő utak építését — és megkezdik ugyanezt Buda­pest körül. Az MO jelet vi­selő út megépülésével — amely majd a későbbiek fo­lyamán körgyűrű lesz a fő­város körül, új Duna-híddal, vagy a folyam alatt átveze­tő alagúttal — könnyebb lesz eljutni az Alföldről a Dunántúlra, vagy fordítva. Egyértelműen a tömeg- közlekedés élvez elsőbbséget az egyénivel szemben. Ez azonban korántsem jelenti azt. hogy ne fejlődne a sze­mélygépkocsi-állomány. s ezen belül a személyi tulaj­donban levő kocsik száma ne emelkednék tovább. Elő­reláthatólag 1,8 millió ma­gyar rendszámú személygép­kocsi fut majd a hetedik öt­éves terv végén a hazai uta­kon ami egynegyedével több a jelenleginél. Kevésbé örvendetes viszont, hogy a beérkező új kocsikkal csak à legrégebbiek egy részét lehet pótolni — vagyis to­vább öregszik gépkocsipar­kunk. Sok tanácsi út szorulna felújításra és korszerűsítés­re — a következő öt eszten­dőben azonban csak kis részükre kerülhet sor. Ha­csak — a helyi erőforráso­kat nem sikerül jobban mozgósítani. Fejlődik viszont a nagy­városok trolibusz-hálózata. Több járat lesz Debrecenben és Szegeden, s be kívánják vezetni ezt a levegőt legke­vésbé szennyező, zajtalan tömegközlekedési eszközt Miskolcon is. Budapesten pedig tovább épül a metró, az északi—déli vonal eléri az újpesti városközpontot, miközben előkészítik a Dél-Budát Rákospalotával összekötő újabb vonal épí­tését. Vízen és a földben öt év alatt 13—20 száza­lékkal — tehát igen jelen­tősen — növekednie kell a belvízi hajózás teljesítőké­pességének. Ehhez korszerű­sítik a folyami hajóállo­mányt. A tengereket járó magyar hajóknál csak a je­lenlegi szint tartása a cél. Mindehhez az előző (á mos­tani) ötéves tervidőszakénál több mint kétszerte nagyobb összegre van szükség. Nem kis összegbe kerül az sem. hogy tovább foly­tatódik a Ferihegyi repülő­tér korszerűsítése a követ­kező években, most a régi le- és félszállópálya, a forgalmi eíőtér és a gurulóutak fel­újítása következik. Bővül a csővezeték-háló­zat is, mintegy 450 kilomé­terrel. Nagy szükség van er­re hiszen ezeken a csöve­ken érkezik az olaj és a földgáz, ugyancsak ezeken továbbítják mindkettőt az ország különböző részeibe, városokba és falvakba, s — nem utolsósorban — tranzitforgalmuk is lesz a csöveknek. összesen 6—12 százalékos felfutásra van szükség a csővezetékes szál­lításban. Bár, mint mondottuk, egyelőre csak tervkoncepció­ról van szó. nem pedig a közlekedés ötéves tervéről (ennek elfogadására is az országgyűlés lesz majd hi­vatott). már a felsoroltak­ból is kiviláglik: kevesebb beruházásra nyílik lehetősé­günk, mint amennyit meg­valósítani szerettünk volna. De még így is kétségtelen az előrehaladás, a fejlődés. Közlekedésünk észreve­hetően korszerűbb, bizton­ságosabb és kényelmesebb lesz öt év múlva, mint nap­jainkban. V. E. Szlovákiában Ünnepi megemlékezés székházában ... kelet-szlovákiai pártbizottság Fogadáson a Kassai Barátság Házában, ahol szlovákiai magyar antifasisztákkal, köztük Schönherz Klárával talál­koztak Baráti látogatáson Magyar pártdelegáció látogatott a minap Szlovákiába, a küldöttség vezetője Huszár István, a Párttörténeti Intézet főigazgatója, az MSZMP KB tagja volt. Részt vettek Kas­sán a két nép kommunista mártírja, Schön- herz Zoltán 80. születésnapjára rendezett ünnepségsorozaton. A küldöttséget elkísérte lapunk munkatársa, Szabó Sándor fotóripor­ter is, aki az esemény jellegzetes pillanatait örökítette meg. A mártír kommunista életútját bemutató kiállítás is nyílt.. . A megemlékezés koszorúi a szülőház falán Hevesi fiatalok a VIT-eken 1957 — 131 ország ifjúsága Moszkvában 1112. Az enyhülés időszakában megrendezett varsói feszti­vál méreteiben minden ed­digit felülmúlt, de még ezt is túlszárnyalta a nagysze­rű, 1957-es moszkvai VIT. Nemcsak azért, mert erre az időpontra a DÍVSZ taglét­száma már megközelítette a 100 milliót, hanem azért is, mert erre a rendezvényre Moszkvában, a legnagyobb szocialista ország fővárosá­ban került sor. Moszkva olyan nagy von­zást gyakorolt a világ ifjú­ságára. hogy szinte nem is volt ország, amelynek ne lettek volm itt a küldöttei. Persze, korántsem volt köny- nyű a nyugati országok fia­taljainak részt venni a VIT. en. Július közepén példáu! a nyugatnémet VIT-előkészí- tő bizottság tagjainál ház­kutatást tartottak, elkoboz­ták a pénzalapjukat. Ha­sonló eszközzel más orszá­gokban is akadályozták a VIT előkészítését. A Heves megyei fiatalok a felkészülés időszakában Hatvanban rendeztek „mini”- VIT-et. S hogy ez mennyi­re volt- ,mini” mutatja, hogy tízezer résztvevője volt, ők lélkes felvonulással tettek hütet a VIT jelszava, a Béke és barátság mellett. Sebes­tyén János visszaemlékezése szerint a fiatalok a békét és a szovjet—magyar barát­ságéit éltető, a munkaverseny eredményeit hirdető táblá­kat vittek magukkal. Ez a seregszemle is hitvallása volt annak, hogy a magyar ifjúság 1— köztük megyénk ifjúsága is — igenli a szo­cializmust. ápolja a magyar —szovjet barátságot. A fel­vonulást ünnepi nagygyűlés követte amelyen részt vett a Lenini Komszomol Köz­ponti Bizottságának delegá­ciója is. A gyűlés előadója Komócsin Zoltán, az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bi­zottsága Ideiglenes Intéző Bizottságának főtitkára volt. A hatvani „mini”-VIT-et kö­vetően került sor a Heves megyei VIT-delegáció össze­állítására, tagja volt Sebes­tyén .János Hatvanból, Szendröi Imre Egerből. Végh Máté Gyöngyösről, Tóth Er: zsebet Hevesről!. Kovács Já­nos Mezőtárkánybód, Szabó Imre Egerből, Gerencz Gá­bor Bélapátfalváról, Mihály Imre Egerből, Nagy Sándor Petőfibányáról, Mikuska Bé­la pedig Parádsasvárról. A magyar kulturális delegáció­ban pedig ott volt a Recski Szövetkezeti Népi Zenekar. A moszkvai VIT-re min­den eddiginél több fiatal érkezett. A július 28-i meg­nyitón 131 ország ifjúságá­nak küldötteit 2 820 gépkocsi vitte a Lenin Stadionba. A 34 ezer fiatal impozáns és elegáns felvonulását pedig 458 motoros kísérte végig Moszkva főútvonalain. Ez a fesztivál volt a VIT-ek tör­ténetében eddig a leghatal­masabb találkozó. Reprezen­tatív és népes delegációk érkeztek minden földrész­ről. különösen Ázsiából és Afrikából, ahol nagy vissz­hangra találtaik a fesztivál eszméi. Számos olyan or­szág, amely a korábbi fesz­tiválokon alig képviselte ma­gát. a VI. Világifjúsági Ta­lálkozóra komoly delegációt küldött. Ezek közé tartozott például Görögország, Ceylon, az Egyesült Államok, Feke te-Afrika országai. Egyip­tom, , Etiópia, Afganisztán, Tunisz stb. A nagy delegá­ciók közül érdemes megem­líteni a két-kétezer főnyi franciát és finnt, az 1900 fő­nyi olaszt, az 1200 tagú kí­nait. az 1500 főnyi angolt és természetesen az 1100 főnyi magyar küldöttséget. Ez a fesztivál felkeltette sok. világszerte ismert köz­életi személyiség érdeklődé­sét is. Jelenlétükkel, vagy üzeneteikkel növelték a ta­lálkozó tekintélyét. Ott volt Moszkvában többek között Tito Schipa, a világhírű énekes, Nazim Hikmet író és költő, ott voltaik a bra­zil képviselőház tágjai és sökan mások, továbbá Cey­lon miniszterelnöke. Egyip­tom elnöke, Erzsébet belga királynő, több világváros polgármestere. Politikusok, művészek, közéleti személyi­ségek tolmácsolták levélben, vagy táviratilag jókívánsá­gaikat a VIT-en részt vevő fiataloknak. A moszkvai VIT már a megnyitóval is bizo­nyította. hogy a rendezők a béke gondolatát tartják a legfontosabbnak, ezért is lett ez a találkozó Kelet és Nyu­gat ifjúságának nagyszabá­sú világeseménye. Nagy eredménye volt a VIT-nak, hogy sok nyugati fiatal most találkozott először szovjet emberekkel. Nagy részük a Szovjetunióról, a szovjet em­berekről elsősorban rosszat hallott. Ezúttal viszont a sa­ját tapasztalatukból győződ­hettek meg arról, hogy mi­lyen a szovjet ember. Azo­kat a nyugati fiatalokat, akik szabadon sétálhattak a moszkvai utcákon és szaba­don beszélgethettek minden­kivel. akivel kedvük tar­totta, nem lehetett többé megtéveszteni a • „vasfüg­göny" mögötti világról ki­alakított képpel. A moszkvai VIT magyar résztvevői az érdeklődés kö­zéppontjában állottak. Ez érthető, hiszen akkor 1957- et írtunk, egy évvel voltunk az ellenforradalom után így azután a baráti orszá­gok fiataljait, de mindenek­előtt a nyugati országok és a gyarmatok ifjúságát na­gyon érdekelte a magyaror­szági helyzet. Sok kérdéssel fordultak küldötteinkhez, s a válaszokból ismerték meg. mi is történt valójában 1956- ban Magyarországon. A fesztiválon sokan felfigyel­tek arra a testvéri szereiéi­re és a barátságra is, amely a szovjet és a magyar fiata­lok között alakult ki. Ahol a fehér inges magyar lányok és fiúk megjelentek, ott csakhamar számyrakapta a szél az egyszerű, de a VIT nyelvén mégis nagyon kife­jező és sokat jelentő szava­kat: „Moszkva—Budapest”. A sok emlékezetes nap kö­zül a záróünnepség volt talán a legemlékezetesebb. A Moszkva folyón 80 ezer helybeli közreműködésé­vel nagyszabású karnevált és vízi ünnepélyt rendeztek. A Heves megyeiek számára nagy siker volt ezen a ta­lálkozón a recski népi zene­kar szereplése. Ahol fellép­tek, ott zúgott a taps: büsz­kén lehet elmondani. hogy a magyar delegációban a Heves megyeiek nem val­lottak szégyent. Varga László

Next

/
Thumbnails
Contents