Népújság, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-30 / 177. szám
z. ® NÉPÚJSÁG, 1985. július 30., kedd Mihail Gorbacsov nyilatkozata az atomfegyverkísérletekről 1915. július 30-án a Finlandia Palotában 33 európai állam valamint az Egyesült Államok és Kanada részvételével megkezdte munkáját az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia zárószakasza. A képen: pillantás az ülésteremre Tíz éve — Helsinkiben A konferencia ideje alatt számos kétoldalú találkozót rendeztek; a képen Kádár János és Urho Kekkonen finn államfő megbeszélése (Fotó: MTI Külföldi Képszerkesztóség — KS) A helsinki értekezlet alatt találkozott egy* mással a Szovjetunió és az Egyesült Álla-: mok vezetője. A képen balról a Gerald Ford elnök vezette amerikai, jobbról pedig a Le- onyid Brezsnyev vezette szovjet küldöttség Letartóztatta a vezért Meggyilkolta a maffia —( Külpolitikai kommentárunk Beiktatás—robbantásokkal SAJÁTOS, RITKÁN ELŐFORDULÓ intézkedéssel kezdte hivatali időszakát Peru új elnökei, az áprilisban megválasztott, de csak a mostani hét végén beiktatott Alan Garcia Pérez; bejelentette, hogy alig egyharmadára fogja csökkenteni az államfői posztot betöltő személynek — jelen esetben a neki — járó fizetést! A döntés oka, hogy ilyen szokatlan, radikális módon is érzékeltesse a közvéleménnyel, a délT amerikai ország szorult gazdasági helyzetét, azokat az erőfeszítéseket, amelyeket mindenkinek — így az állam vezetőinek is — meg kell tenni az évek óta húzódó válságból való kilábalásért. A kiélezett helyzetet jól mutatták maguk a beiktatás körülményei is. Limát robbanássorozat rázta meg. sötétségbe borítva a főváros egyes körzeteit. A merényletek célpontjai nemcsak a villany távvezetékek voltak, hanem a középületek, a bankok, és az üzemek közelében is rejtettek el pokolgépeket. A tettesek ezúttal is a Fényes ösvény nevű szélsőséges terrorszervezet emberei voltak, akik a jól időzített bombaakciókkal azt akarták érzékeltetni, hogy a posztját frissen elfoglaló szociáldemokrata elnök ellen sem hagynak fel támadásaikkal. PEDIG ALIGHA LENNE üdvösebb állapot a fiatal, alig 37 éves politikus számára, mint a nyugalom, a terrorharcoktól és a hadsereg megtorlásaitól gyötört országnak olyannyira fontos megnyugvás. Mert teendő,, égetően sürgős feladat jócskán akad Peruban. Ilyen mindenekelőtt a külföldi adósságok törlesztésének kikerülhetetlen kérdése. A szakértőik megfogalmazása szerint az andesi ország gazdasága az összeomlás szélén áll, s nem hoztak fellélegzést az átütemezésről eddig folytatott, tárgyalások sem. Maga Alan Garcia úgy foglalt állásty hogy a szét- züllött gazdaság, a tömegek nyomora, a munkanélküliség gyakorlatilag lehetetlenné teszi még az esedékes kamatok visszafizetését is. A probléma persze nem ismeretlen más latin-amerikai országokban sem (épp ma kezdődött egy nemzetközi konferencia e témáról Havannában), de tény, hogy kevesen néznek szembe olyan súlyos terhekkel, mint az újonnan beiktatott limai politikus. A CEREMÓNIÁK MELLETT egy másik — politikai szempontból talán még jelentősebb — eseményről is hírt adtak a perui fővárosból. Az eskütételre érkezett térségbeli vendégek közül különtanácsko- zásra ültek össze a karibi válság ügyében közvetítő Contadora-csoport vezető diplomatái, államfői. A megbeszéléseken a megfeneklett béketervek mellett felmerült azt is, hogyan lehetne kibővíteni a csoportot, bevonva munkájába más latin-amerikai országokat, többek közt Argentínát, Brazíliát és Perut. A bombamerényletek zaja azonban valószínűleg félreérthetetlenül jelezte Garcia államfőnek, hogy egyelőre a nemzetközi színtérnél sokkal halaszthatatlanabb teendői akadnak odahaza. Elekes Éva — A folytatódó atomfegyverkezési hajsza óriási veszély az egész világ civilizációjának jövőjére nézve, fokozza a nemzetközi feszültséget, növeli a háborús veszélyt, s hatalmas szellemi és anyagi erőforrásoktól fosztja meg az alkotó munkát. A Szovjetunió, az atomkorszak kezdetétől fogva következetesen és erélyesen harcol a nukleáris fegyverek felhalmozásának megszüntetéséért, a katonai vetélkedés megfékezéséért, valamint az államok közötti bizalom és békés együttműködés megerősítéséért. Ennek van alárendelve az a rendkívül kiterjedt tevékenység, amelyet a Szovjetunió az ENSZ-ben, a fegyverzetkorlátozás és -csökkentés kérdéseivel kapcsolatos, többoldalú és kétoldalú tárgyalásokon fejt ki. A Szovjetunió nem törekszik katonai fölényre; a mellett van, hogy minél alacsonyabb szinten és kölcsönösségi alapon fennmaradjon a katonai erőegyensúly. Meggyőződésünk szerint az összes atomfegyver-kísérlet beszüntetése jelentősen hozzájárulhatna a hadászati stabilitás és a világbéke megszilárdításához. Tudvalevő ugyanis, hogy e kísérletek során új, az eddiginél még veszedelmesebb tömegpusztító fegyverfajtákat és -típusokat dolgoznak ki és korszerűsítenek. A Szovjetunió annak érdekében, hogy létrejöjjenek a kedvező feltételek az atomfegyver-kísérletek általános és teljes betiltásáról szóló nemzetközi szerződés megkötéséhez, több ízben javásolta az atomfegyverekkel rendelkező államoknak, hogy kölcsönösen egyeztetett időponttól kezdve, hirdessenek moratóriumot minden atomfegyver-kísérletre. Sajnos, eddig még nem sikerült megtenni ezt a fontos lépést. Attól a törekvéstől vezérelve, hogy véget vessenek az atomfegyver-felhalmozás veszedelmes versenyének, és hogy példát mutasson, a Szovjetunió úgy döntött, hogy augusztus 6-tól, egyoldalúan beszüntet minden atomfegyver-kísérletet. Felhívjuk az Egyesült Államok kormányát, hogy ugyanettől az időponttól, vagyis a hirosimai tragédia napjától számítva, ugyancsak szüntesse be atomfegyver-kísérleteit. A szovjet moratórium 1986. január I-ig szól, de továbbra is érvényben marad, ha az Egyesült Államok lemond az atomfegyver-kísérletek folytatásáról. Kétségtelen, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok, az összes atomfegyverkísérletre kiterjedő, kölcsönös moratóriuma jó példát mutatna más atomhatalmak számára is. A Szovjetunió elvárja, hogy az Egyesült Államok pozitívan reagál és beszünteti atomfegyver-kísérleteit. Ez megfelelne minden nép várakozásainak és reményeinek. Két fegyveres Palermo közelében vasárnap meggyil" költ egy rendőrtisztet, aki a maffia és a rendőrség közötti ..kapcsolat’' felderítésével megbízott különleges csoportot vezette. Az álarcos merénylők gépkocsin elmenekültek. a rendőrség később csak a felgyújtott járművüket találta meg. Mfülönös és jelképes dön- tést hoztak nemrég, egy nyugati tanácskozáson : az európai kultúra fővárosává emelték Athént. Ezután egyik képviselőjük nálunk járt, és megjegyezte: adott ' alkalommal, akár Budapesttel is megtörténhet ez. Valóban, miért ne érhetné Budapestet ez a megtiszteltetés? S voltaképpen melyik az európai kultúra igazi fővárosa? Róma, csaknem három évezred óta termő művészeti csodáival? Vagy Shakespeare drámáinak szülőhelye? A Louvre Párizsa? Tolsztoj és Gorkij Moszkvája? Beethoven és Mozart Bé- cse? * Bármelyikük lehet, mindannyiukat annak érezzük és valamennyien együtt azok iS. Európa egységes, a miénk, akárhonnan, bármely metropoliszából nézzük. Az évezredek nagyon sok és minden féle-fajta szállal kötötték össze az itt élő • népeket: az északról délre tartó boroátyánúttal, a délről északra vezető sószállító utakkal éppen úgy, mint a mesterlégények vándorlásaival. Többet vagy kevesebbet, de minden nép adott a másiknak és kapott is tőle. A magyar felvilágosodás emberei vigyázó szemüket Párizsra vetették, s a költő, Heinrich Heine pedig azt mondta, szűk lesz rajta a német mellény, ha a magyar szabadságharcra gondol. Tüstént hallani azonban az ellentmondást: szép-szép, de (a múltbeli háborúkról most bővebben nem szólva) földrészünk ma két félre oszlik. A rendőri jelentés kiemeli. hogy Giuseppe Montanát alig négy nappal azután lőtték le a Palermótól tizenöt kilométerre fekvő Porticello kikötőben, hogy csoportja letartóztatta a szicíliai maffia egyik, gyilkosságok miatt körözött vezetőjét és a bűnszervezet hét tagját, akik két társadalmi rendszerű államcsoportra-, szövetségekre, amelyeket nézetkülönbségek, érdekellentétek választanak el! Valóban így van De hát akkor lehet-e földrajzi fogalmon túl Európáról, ösz- szetartozásról, erős szálakról, a közös , hagyományok ápolásáról, az együttes jövő építéséről beszélni? Jogos kérdés. A helyzetét valóban józanul föl kell mérni, a választ megalapozottan fogalmazni. különösen most, hogy éppen ezért gyűlnek össze a finn fővárosban Kelet és Nyugat harmincöt országának külügyminiszterei. A józan felelet pedig csak egy: nemcsak lehetséges a közös európai jövőépítés, hanem elengedhetetlenül szükséges is. Vágy ez valóban, de nem illúzió. Valóságalapja van. Más lett a földrész nyugati fele, mint a két világháború között volt, a keleti részen pedig hétmérföldes léptekkel haladt a társadalmi fejlődés, új határok húzódnak, új eszmék vették át az uralmat, új erők formálódtak. Van különbség. De vajon ez megakadályozzá-e, hogy kereskedjünk egymással. akár még vállalatokat is alapítsunk a másik országában? Nem lehet-e fölemelni a sorompókat turisták milliói, a népi, ha úgy tetszik, a kempingező diplomácia képviselői előtt? Vagy lehetetlenné teszi-e társadalmi rendszerközül többen a nemzetközi kábítószer-kereskedelemben voltak érdekelve. A maffia az utóbbi időben sorozatosan követett el merényleteket a bűnszervezet tevékenységét vizsgáló szicíliai rendőrök és bírók ellen. beli különbség zenekarok és művészek, színházak és tudósok látogatásait, eszmecseréit? Vagy akár — lépjünk csak rá a legkényesebb terepre — megfigyelők hívását egymás hadgyakorlataira? Mindez nem illúzió; a múlt évtized bőségesen nyújtotta ennek bizonyítékát: az enyhülés korszakát; s ennek csúcspontja éppen az az esemény volt, amelynek tizedik évfordulóját most a külügyminiszterek Helsinkiben megünneplik. A nagy háború után kivérezve. a hidegháborút követően, földrészünk a hetvenes évek közepén fel- lélegzett, és történelmében először, tudatosan, tervszerűen, közösen, minden kockázatot ismerve, ás a múlt valamennyi jó hagyományát összefoglalva, megfogalmazott egy nagy együttműködési békeművet, amelyet azóta. születési helyéről így neveznek : helsinki záróokmány. Európa a hetvenes években megismerte az enyhülés ízét, és nem akar többé lemondani róla. De abban is van igazság, hogy ez a múlt évtized a feszültségeknek, az érdekellentéteknek. az új veszélyeknek is számos jelével szolgált. Valóban nem engedett illúziókban ringatózni. Azoknak lenne hát, mégiscsak igazuk, akik a helsinki záróokmányt szép (ha nem éppen félrevezető) próbálkozásnak. hiú reményeket ébresztő iratnak nevezik? Semmiképpen. A szocialista országok ragaszkodnak az együttműködés szelleméhez, és Nyugaton is vallják tömegek és felelős politikusok, hogy — Helsinki él. Nyilvánvalóan nem elég. ha ez a jelszó marad, s mögötte. mellette az események mennek a maguk — olykor vészterhes — útján. Ha az űrfegyverkezési verseny megindulna. mivé válna Helsinki szelleme? Ha tovább sűrűsödne földünkön a rakéta- erdő. ha új vegyifegyver- raktárak települnének itt és ott — mivé lennének a szép hagyományok, tartanánik-e az összekötő szálak? Európának tehát valóban nem révedeznie kell, hanem cselekednie. Mindenekelőtt a fegyverkezési verseny feltartóztatásával. Nincs sürgetőbb feladat, mint a nukleáris őrület megállítása. Csak ez vezethet vissza az enyhüléshez — ezért ostromolják javasatok sorával és kitartóan a szocialista országok a nyugati partnereket. Amit Európa egyszer már meg tudott tenni — 1975. augusztus elsején — azt, ha változott, bizonyos szempontból talán nehezebb körülmények között, folytatnia kell. Van jószápdék és van remény, ezt mutatja harmincöt külügyminiszter emlékező találkozója Helsinkiben. S nincs más ésszerű út, ezt parancsolja a távoli és a közelmúlt minden tanulsága. Tatár Imre Dél-Afrika További zavargások— áldozatokkal Tovább emelkedett a dél- afrikai zavargások halálos áldozatainak és letartóztatot- tainak száma. A rendőri erők vasárnap egy fekete bőrű rendőr meggyilkolásával gyanúsított embert lelőttek. Őrizetbe vettek újabb hat személyt. A dél-afrikai hatóságok által bevezetett ostromállapot eddigi nyolc napjának mérlege: ti- zennyolc halálos áldozat és több mint ezeregyszáz letartóztatott. A feszült helyzet további kiéleződésének veszélyére hívta fel a figyelmet Dei- mond Tutu Nobel-békedíjas dél-afrikai püspök. A Párizsban vasárnap megjelent interjújában úgy vélekedett, hogy a dél-afrikai feketebőrű fiatalok eltökélteknek látszanak az apartheid-rendszer erőszakkal történő megdöntésére. Meggondolandó, hogy a kormánynak a faji megkülönböztetés felszámolása irányába tett lépései nélkül érdemes-e találkozni Pieter Botha elnökkel — nyilatkozta Desmond Tutu —. „Ha ugyanis a találkozó eredményeként semmilyen jelentős . változás nem történne. valószínűleg elveszíteném hitelemet esetleg az egész fekete közösség elfordulna tőlem" — tette hozzá. A mi Európánk
