Népújság, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-27 / 175. szám
8. ®3S IRODALOM ÉS MŰVÉSZET NÉPÚJSÁG, 1985. július 27., szómból Népi vagy nemzeti építészet A népi. azaz falusi és parasztépítészet ás a nemzeti grand art építészet Magyar- országon két sínpáron haladt, fejlődött. Az eltérő falanyagok (falun a fa és a vályog, városban a kő és a tégla) tovább mélyítették ezt a különbséget az építészet két fő iránya között. Feltűnő, hogy azokban az országokban, ahol a faépítkezés a városokban is uralkodóvá vált, a különbség nem annyira nagy. Németországban a favázas, úgynevezett fachwerk városi házak sokkal kevésbé különböznek az ugyanilyen falusitól, mint nálunk, ahol anyagában, szerkezetében is mások. Az előbb elmondottak igazak a borított fa- vázszerkezetékre is, amelyek a Szovjetunió és Skandinávia területén általánosak. Hozzájárulhatott a faszerkezet ahhoz is, hogy a több szint, az emeletes építkezés sok országban a népi építkezésben is általánossá vált, míg ezt a mi vályog- és boronaszerkezeteink alig tették lehetővé. Jogos feltenni ezek után a kérdést: ennyi különbözőség mellett semmi összefüggés nincs a magyar építészet két fő vonulata között? De van. Amióta a világ világ, az emberek mindig tanultak egymástól vagy úgy is fogalmazhatunk: ami megtetszett ma, vagy amit egyáltalán máshol láttak, azt saját gyakorlatukban felhasználták. Így az építészetben is. Az eklektika nemcsak a múlt század harmadik harmadának építészeti stílusa, de évezredes építészeti hagyomány. Az egész római építészet a görögnek eklektikus átvétele, amelyet csak egy lényeges újítással, a boltozással lépett túl. Valljuk be. nagymértékben eklektikus stílus volt a reneszánsz is, az antik formák felélesztése. Az eklektikus hajlam néha meglepő dolgokat is eredményez. Az egész mohamedán templomépítés jellege megváltozott Konstantinápoly 1453-ban történt el- estével. A vallási türelmetlenségükről és fanatizmusuk(Részlet) ról híres törökökre olyan hatással volt az akkor már több mint 900 éves gyaur templom, a Hagia Sophia valóban csodálatos térhatása, hogy szakítottak addig általános stílusukkal, és további dzsámijaikat annak nem hogy eklektikus, de szinte szolgai másolásával építették. Nincs tehát semmi meglepő, még kevésbé szégyenkezni való abban, hogy a magyar parasztember is átvette háza díszítéséhez azokat a formaelemeket, amelyeket helyben a templomon, a kastélyon vagy a városban járva, sok helyen látott. Ennyit vett át, nem többet. Motívumokat, díszítőelemeket. miközben azonban háza alapvető beépítési alaprajzi és szerkezeti rendszerében továbbra is a maga útját járta, s alig hagyta befolyásolni magát. A parasztház fejlődése nem stílusok fejlődése, hanem életformáé és szerkezeteké. Ezért nem tudok egyetérteni azzal, ha barokk vagy klasszicista népi műemlékről beszélnek, még akkor sem, ha meg is jelennek rajtuk ezeknek a stílusoknak a jellemző motívumai. Barokk formaelemek még ma is szép számmal élednek újra kipusztíthatatlanul a falusi építészetben. így jelennek meg a barokk csigadíszítések, barokkos ívelésű oromkiképzések a XVIII. század vége felé a népi építészet formavilágában, majd a XIX. század húszas-harmincas éveitől kezdve a klasszicizmus oszloprendje. Van arra is példa, amikor a kettő együtt él. A romantika már alig hagy nyomot a falu képén, mintegy 20 éves városi uralma kevés ahhoz, hogy általánossá válhasson. A már többször említett állításomat, hogy az építészet nem lényegi, hanem formai elemeinek eklektikus átvételéről van szó, jól igazolja a nagyon sokak által ismert tihanyi parasztgazda - ház. Itt a bejárat formai hangsúlyozását két kis osz- lopocskával oldotta meg a ház építője. Olyanokkal, amilyeneket a Balaton-felvi- dék sok nemesi présházán láthatott. Díszítőkedvében, bizonyára jó humorában karaktereset. ízeset, s ne szégyelljük: szépet alkotott. Mit érdekelte, hogy boltívet oszloppal alátámasztani fából vaskarika, az oszlopnak az égen- földön semmi statikai szerepe nincs, ha csak az nem. hogy a boltív erőjátékát bizonytalanná teszi. A ház semmit nem változna. ha nem lenne ott az a két. sután átvett kis oszlop, csak kevésbé lenne derűs, kevésbé lenne szép. Szükségtelennek tartom tovább idézni a példákat és ellenpéldákat. Semmit nem von le a népi építészet művészi nagyságából, mesteri, architektorikus szerkesztési módszereiből, mai szemmel már-már utánozhatatlannak tűnő ízlésvilágából, bravúros szerkezeti megoldásaiból, hogy kölcsönvett, lemásolt egyet mást a városok. az urak építészetéből. Amit átvett, jó szemmel, biztos ízléssel utánozta, a rene- szártsz, a barokk, klasszicista stílusjegyek, szinte kivirultak, új életre keltek a népi mesterek keze nyomán. S ami különösen említésre méltó: azt. ami a népi építészet lényegétől volt idegen, ami a funkcionális vagy szerkezeti igényeknek, anyagi helyzetüknek nem felelt meg, azt messze elkerülték. Sok barokk kastély manzárdtetős, de parasztház, 1950-ig, nem volt egy se. Persze, hogy nem. hiszen a manzárdtető drága, munkaigényes, a termény tárol ásnak és az alkalmazott fedésanyagnak nem felel meg. Épp így kerülték a tornyocskákat, s a mai falusi divat tucatnyi ízlésficamát. A népi és a nemzeti építészet tehát rokon, de közel se szinoním fogalmak. Ha a ma és holnap magyar építészete ismét megkísérli, hogy a nemzeti jelleget kidomborítsa, meríthet mind- j kettőből. Csak tudni kell. hogy hogyan. Dr. Román András az Országos Műemléki Felügyelőség osztályvezetője Az idén is eljönnek a világ minden tájáról, hogy előadásokat hallgassanak, beszámolókat tartsanak a műemlékvédelemről Egerben, a műemlékek városában. Érdemes utánanézni, mikortól míves ez a város, mióta gyűlt egybe a műemlékeknek ez a parádéja, amelyre oly büszkék vagyunk, mikor jelent meg az első faragott kő ezen a tájon. Háborúk taposta város vagyunk, legrégibb műemlékeink romokban, utóbbi időkben ápolt és óvott romokban vagy éppen még a föld alatt, talán már vallomásra készen. A várbeli román templom lehetett az első. Építését még István király szemlélte a moitda szerint. A következő sajnos a föld alatt pihen: a Szent Jakab-kórház és -kolostor. Ezerkétszáznegyven óta tudunk róla. A tatárok égették fel. A Tavasy Antal utcában emelte fel üszkös fejét, vízvezetéki árok ásása közben. Sürgősen visz- szatemették, nincs rá pénz. Mikor Tinódi Lantos Sebestyén kevés időkkel a győzelmes nagy ostrom után Egerben járt, elálmélkodott a vidék szépségén. Talán ő írta le először irodalmi hitelességgel Eger vár viadaljáról való éneke nyolcvanegye- dik sorában: „Csuda szép helyen Egör vára vagyon.” Harcok hírével járt, de benézett a várba is: „Északról sok Szép ház vagyon.’’. Hová lettek ezek? ... Egyedül a gótikus palota, János püspöknek. Mátyás király kedves papjának palotája maradt meg, a folyosó csúcsíves boltozatait összefogó alakos korongjaival ; és mond vagy sejtet valamit arról a negyvennégy magyar esztendőről. ami eltelt még a várban a második, a győzelmes török ostromig. 1596. Ezt a számot leírni nem elég feketék a betűk. Pedig tízezrével elhurcolt magyarok sorsával vannak festve. Kilencvenegy évig uralkodtak itt a törökök, s amikor elmentek, nemcsak börtönöket és temetőket hagytak itt. hanem a keleti szépség emlékeit is. A hajdani püspöki fürdőből törökké alakított fürdőt, Arnaut pasáét nemrégiben alakították visz- sza elképzelt szépségében. Három villámcsapás veszedelmét is kiállva, teljes méltóságában áll a legnagyobb ékesség, a minaret. Minden építmény mond valamit. Mást a vár. mást a palota, mást a házak. A minaret köveiben egy nép eltökéltsége és‘ bizodalma van megírva, hogy itt fog lakni az idők végezetéig. És ez a nép bő két emberöltőt töltött itt polgári és katonai életével, nyüzsgő piacával, pasáival, ulé- máival és egy napon a történelem hazaküldte őket. A törökök a vár elfoglalása után mintegy tíz-tizenöt esztendő múltán emelték ezt a tornyot," imaházuk, mecsetjük tornyát. Az imaház, a mecset hozzá volt építve a mai művelődési ház felől, eredetileg formás, kupolás építmény volt, de a múlt századból maradt ábrázolások már csak sátortetős háznak, szinte szegényes házikónak mutatják. Le is bontották 1841-ben. Azóta magányosan áll. Csodálatos, első pillanatra meghökkentő látvány. Fel kell mérni szemmel, hasonlattal. mint ahogyan kedves, öreg bátyámuram is felmérte. méregette: van-é ugyan olyan magas, mint a mi legmagasabb jegenyénk odahaza. De a minaret megtanít arra, hogy a műemléket közelről is meg kell nézni, futó benyomás nem elég művészi szépségének érzékeléséhez. Aki közelebb lép, gyönyörködhetik a kő lágy megmunkálásában, a pontyhátú ívekben, amelyek körbefutnak a lábazaton, fölöttük a törzshöz keskenyedő „pabucs”, elnyúlt X-farag- ványaival, majd a tömör göngyöleg fölött gyöngéden vésett, emberi alakot formázó ívek. De legcsodálatosabb áz erkélyt, s fönnebb, a sisakot tartó játékos felületi plasztika. Ha még azt is tudjuk erről a negyven méter magas, tizennégy szögletü épületről (lábazati átmérője mindössze három méter), hogy a körerkély könnyed vasrácsa két egri ember: Gröber vaskereskedő és Frid- valszky lakatosmester nevéhez fűződik, azt hisszük, hogy mindent tudunk róla és büszkék vagyunk rá, hogy egri kéz munkája is díszíti ezt a különös szépségű épületet. Csak épp alkotója ismeretlen. Esténként reflektorok fénye veri keményen falait, s ő visszaveri ezt a fényt. Ez nem az ő világossága. Csak a derengő hold magányos vándorainak vall magáról. akik ennek a városnak a lelkét kutatva járják a szűk utcákat csendesen. Csak ők értik meg messzire kiáltó magányosságát. Mert ez a magányosság iszonyú. Negyedik évszázada, hogy idea Ili tották Imádság Tornyának. Allah dicsőségére, s ő áll, mint lázas igehirdető, szikár prédikátor — de népe elhagyta őt. Csak az éjszaka vándorainak jelenik meg láthatatlanul az erkélyen a hosszú szakállú müezzin, csak ők hallják elnyújtott énekét: Nagy az Isten, hirdetem, hogy Allah egyedülvaló, Hajje al el feláh; jöjjetek imára! Kapor Elemér Pécsi István Abasár JrMindegyik vitrin érdekességek sorát kínálja, s időrendben haladva, a távoli múltból a közelebbikbe kísér bennünket valamennyi, gonddal összeválogatott relikvia. Elűzték a hatvani szán- dzisák martalócait, s a semmiből kellett életet teremteni a Sárhegy alján. Új földesurak jöttek, akik csak névben különböztek a hajdaniaktól, mert hozzájuk hasonlóan, csak arra törekedtek, hogy minél többet sajtoljanak ki az elnyomottakból. Az elnéptelenedett telkekre jobbágynak Gömör, Hont, Zólyom megyékből hoztak parasztokat. Ezek az emberek tisztelték és továbbfejlesztették egykori elődeik rangos hagyatékát. Hamar talpraesett szakemberekké váltak, akik öntudatért sem mentek a szomszédba. Elterjedt a majorsági gazdálkodás. a birtokosok mind nagyobb földdarabra óhajtottak szert tenni, természetesen azok »rovására, akik nap. mint nap létfenntartásukért küzdöttek meg. Ok azonban nem adták fel. nem hátráltak meg, csak akkor. ha más megoldás már nem létezett. A visszafojtott A míves város kezdetet... >- ... Rég ve Holnapután kezdő lékvédelmi tagozat én zárul. A tíz országból éri vei ismerkedik me összeállításunkban ból adunk ízelítőt, — elődeink megyei
