Népújság, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-27 / 175. szám
I 6. NÉPÚJSÁG, 1985. július 27., szombat MINDENNAPI NYELVÜNK Egy latin jövevény mai életútjáról Az országos választások ideién napról napra hallhattuk és olvashattuk ezeket a latin eredetű szóalakokát: voks, voksol, voksoló, voksolás. Szótáraink az elavult jelzővel minősítik a szócsa- iád minden tagját. Tapasztalatunk szerint ma már újra éledő szóalakoknak kell őket tekintenünk, annál is inkább, mert szinte közkeletűvé váltak. A leggyakrabban ilyen beszédhelyzetekben és szöveg- összefüggésekben jutnak közlő szerephez: „A választás első fordulójában egyik jelölt sem kapta meg a megválasztáshoz szükséges , számú voksot”. — „A szavazó- körzetekben már reggel öt órától lehetett voksolni” (Népújság. 1985. jón. 24.). — „Számos településen már a reggeli órákban megjelentek a választók, s nemsokára befejezettnek nyilváníthatták a voksolást” (Magyar Nemzet. 1985. jún. 24.). Népünk szóhasználatában is meg-megelevenedtek. s társadalompolitikai szótárunkban a szavazat, szavaz, szavazás, szavazó magyar megfelelőkkel megosztva használták fel őket. A képviselőválasztások idején szinte ritkábban lehetett hallani a szavaz, leadja a szavazatát magyar nyelvi formákat. Az sem véletlen, hogy a voksol jövevényszónak bővült a jelentéstartalma is. Ezt a szóalakot használták akkor is, a valami mellé áll, illetőleg, állást foglal használati értékeket kellett ' megnevezni. A palóc nyelvterületen lejegyezhettük egészen sajátos jelentés- tartalmát is a voks szónak. Ebből a szövegösszefüggésből kitűnik, hogy a gyanú szavunk fogalmi értékében éltek e latin jövevénnyel: „Az a voksunk (gyanúnk), hogy a tettes nem a falunkban keresendő'1. . Az egri fertálymesterek választásakor rendezett suttogókon is el-elhangzot- tak az ilyen szövegformák: ;.Kire voksol a hóstyák népe?'' Feltevésünk szerint a suttogó elnevezésnek ösz- szefüggése lehet a voksol szónak már kiavult súg, sugdos jelentésével, használati értékével is. AJ, voks, voksol. voksolás szavak, mint.a latin nyelvi örökség- megtestesítői, kiejtésükben ebbe a latin eredetű szósorba illeszkednek bele. szervesen : sors, juss, virtus, akkurátus, aktus stb. A magyarországi latin ejtés ugyanis eltért az ókori klasz- szikus latin kiejtéstől. A magyar nyelvterületen az az úgynevezett s-ezö ejtés- forma vált általánossá. Erről tanúskodik az egri nép ajkán jelentkező Servita ejtésmód is a szervita ejtés helyett. A felesleges latinoskodás típuspéldáját kell látnunk abban, hogy egyesek a tudálékos voksz. vokszolás ejtés- változatot tartják helyesnek, és a magyar nyelvhaszná* latban általánossá vált voks, voksol ejtésformákat népinek tájnyelvihek érzik. A magvar irodalmi hagyományban, verses és prózai művekben egyaránt az s-ezö ejtéssel találkozhatunk. Ilyen irásformában jelentkezett a voks szócsaládjának minden tagja mai hírlapjaink hasábjain is. dr. Bakos József Ahol a Tehetség vert tanyát... (Bródy Sándor utca 8.) IV/4. A példák? Bizonyára hatott rá Fellner Jakab mesterműve. az egri Líceum. Nemcsak -küllemével, építészeti mivoltával, hanem tervezett szellemi profiljával is. Mindez nem csökkenti érdemeit. hiszen mindannyian tanulunk másoktól valamit, s az már csak a szakterület búvárait izgatja, hogy egy lelemény/milyen forrásokból táplálkozott. Elképzelhető, hogy néhány hétre, hónapra nekikeseredett. de aztán megújult lendülettel ott folytatta, ahol régen abbahagyta. Az alkalmi bukások nem kedvét szegték hanem kitartóvá edzették. Okosan gazdálkodott idejével. ezért sokra futotta belőle. Ö oldotta meg a székesegyház helyén álló, s az építéskor lebontott barokk Szent Mihály templom hiteles felmérését. Az új létesítményről — egyértelműen népszerűsítési céllal — homlokzati rajzmetszeteket készített. Nem elégedett meg ennyivel, hanem Gógh János asztalossal együttműködve a famodellt is kimunkálta. 1838. október 6-án jelentette meg a Rajzolatok Gyűjteményének első számát. s ez a vállalkozás Héti Lapjainak havonta társuló melléklete lett. Sajtóorgánuma közhasznú funkciót töltött be. Kamatoztatható ismereteket közölt. s a jó ízlés pallérozását hirdette. Közölte a művészek életrajzát, bemutatta alkotásaikat. Hozzáfogott Pyrker érsek akkor még Egerben levő képtárának leírásához. Cikket publikált a nürnbergi politechnikum és műintézet szervezetéről, nyilvánvalóan a példamutatás szándékától vezérelve. Emellett közzétett nevezetes stukkó és eredeti bútorterveket is, teret adva nemcsak empire és a biedermeyer irányzatnak, (hanem a romantikus stílusnak is. Ez a küldetés talán nem volt hiába, mert több javaslat legalábbis az otthonokban — gyakorlati formát öltött. Egy-két ma is meglevő berendezési tárgy arról tanúskodik, hogy akadtak követők. akik megfogadták a jó tanácsot. Másik újsága az 1847-ben indult Heti Gap szintén csak egy évfolyamot élt, mivel az előfizetők egyre fogytak. Ekkor sem adta fel. most már ő cikkezett. Irt a Regélőbe, az Athaneumba. a Századunkba. a Magyar Gazdába. Emellett igen jól festett és rajzolt. Barátjának mondhatta Balkay Pál piktort, akinek életrajzírójává is vált. Tevékenykedett városi képviselőként és a kaszinó tagjaként is. Ebben a házban bizonyára szegényebb fiatalkori éveiben lakott, mert később családot alapított, hajlékot épített a mai Alkotmány u. 3. szám alatt. Elégedettnek mégsem vallhatta magát, hiszen nagy álmai messze tűntek az Ifjúsággal. csak az egri kötődés maradt a régi, a megbonthatatlan ... Olykor- a hely szelleme is hat az emberre. Ez jut eszünkbe, amikor a neveze-' tes ház negyedik híres lakójával Bródy Sándorral „találkozunk”. Itt született 1863-ban. Otthon, az W48-as hagyományok szellemét ápoló vidéki zsidó kereskedő polgárság hagyatékát kapta jussul. Apja végigjárta a gyarapodás magasiskoláját. Volt bor- és gabonakereskedő, építési vállalkozó, sőt kaszárnyái kantinos is. A hirtelen jött szerencse azonban csalfául elhagyta, s tönkremen- ve. övéivel együtt a fővárosba költözött. ,Érzékeny lelkületű fia azonban nem feledte a biedermeyer hangulatú, dzsentriálmoktól fűtött gyermekkori emlékeket. Ezek tudatába ivódtak, s olykor-olykor különböző motívumok formájában felfelbukkantak munkáiban. Akárcsak annyi társa, már serdülőként a sikerről szövi álmát. Elsősorban a művészi karrier vonzza, a festészet babonázza meg. Talán többször eszébe jutott az adomázást ked velő, a borszerető, a barátságra hajló, a világfi taríású és modorú, az irigylendőén eredeti tehetségű Kracker markáns arcéle, s az a kö-. vetkezetesen végigvitt akarata, hogy korlátok nélküli, kötelmektől mentes, teljes életet éljen. Némi bölcs megalkuvással fűszerezve. A kamasz az utóbbival nem törődött, az előbbi viszont elbűvölhette. A holland mesterek is hatottak rá, s nem véletlenül kötött ki Van Dyck és Rembránd munkásságánál. A festészeti stúdiumokkal azonban szakítani kellett" mert családja képtelen volt taníttatni, így aztán nagybátyja. Bródy Zsígmond bé* •kés-gyulai irodájában helyezkedik el. Itt fedezi fel Zola Naná* ját ekkor döbben rá, hogy ő valami hasonlót szeretne megvalósítani, persze hazai viszonyokhoz méretezve, magyar talajon. Elhatározását hamarosan tettek követik. Egyre céltudatosabban sorjáznak elbeszélései. Ezeket egy csokorba fűzi. és 1883-ban Nyomor címmel meg is jelenteti. Igaz csak néhány száz példányban tette közzé, mégis volt már valami a tarsolyában. amellyel a fővárosba utazhatott, s felkereshette az egyes szerkesztőségeket: Ekkori hangulatát később így idézi : ’ „Rettegtem: no, most mindjárt lelepleznek, hogy nem tudok ortográfiát, és ezt megtudja az egész világ — azaz egy vidéki kislány — nem így történt. Nagyon kegyelmesek és jók voltak hozzám az emberek.” Kétségkívül megértéssel fogadták felkarolták, kötete azonos címmel 1884-ben új kiadást kapott. A széles körű visszhang sem maradt el. Tulajdonképpen berobbant az irodalomba, rögvest ismert szerző lett. Rákosi Jenő, a Budapesti Hírlaphoz invitálta, a legjobban fizető sajtóorgánumhoz. Szívesen vették jelentkezését a többi tájinál. így az Ország —Világnál, a Magyar Salon- náí, a Hétnél is. Sikersorozatát egy intermezzo számította meg. Kolozsvárra ment, hogy egy bálról tudósítson, s néhány nap helyett ott maradt két esztendőre, Gyermekkori impressziói ' babonázták meg. ráadásul szerelmes lett az ottani színház tragikájá- ba, Hunyady Margitba. Emellett kacérkodott a lap- szerkesztés gondolatával is, egyszóval a szülőházában élt hajdani nagy festő példája kísértette meg. A szertelenség, az önfeledt bűhémség később iá társul szegődik. Budapesti Hírlap megbízásából egy alkalommal Heves megyébe utazik, hogy egy falusi farsang hangulatát idézze fel. Az út házasságkötéssel zárul. Nem sejti, hogy iskolát teremt klzárótlag a maga útját járva rögzíti megfigyeléseit; kutatja a férfi és a nő kapcsolatának törvényszerűségeit. Hatnák rá a kor divatos eszmeáramlatai, de csak azt veszi át tőlük, ami karakterével egyező. Hangvétele. témafeldolgozása kétségkívül szokatlan. gyökeres ellentéte mindannak. amit a közízlés korábban nagyratartott. így aztán a maradiak értetlenül csóválják fejüket, a polgári sajtó azonban, szinte Ujjong. Messze ívelő, buktatókban bővelkedő pályájának záróidőszakát a Rembrandt-cik- lus fémjelzi. Utaltunk már rá, hogy mennyire rajongott ezért a személyiségért, akire valószínűleg Kracker elmélete hívhatta fel a figyelmét. Talán ennek nyomán bilincselj le «a sajátos jellem, amelyet sok szempontból azonosít a magáéval. A félig kész novellafüzér előszavában jegyzi meg: „Nekem a legizgalmasabb társaság minden élők között a mindenét elpocsékolt, a mindenéből kigazdálkodott és éppen ezért a leggazdagabb művész. Háromszor is ellicitálták, mindenki elhagyta, ő is magát, csődbejutott, nemcsak a nyomorult törvények, hanem saját személye előtt is, eladta az első felesége sírját. a magáét is, a fia és a felesége lett a gyámja, szóval mindent, ami rossz, megkóstolt és fenékig ki is ivott — ez az ember kell nekem.” Az alkonyesztendőkben sokat betegeskedett, ráadásul a fehérterror elől is menekülnie kellett. Olaszországban. Bécsben és Bádenben él, megöregedve, lelkiisme- retfurdalásoktól gyötörtem Ez a hangulat tükröződik a Gárdonyi Gézához címzett 1921-es keltezésű nyílt levelében is. Ennek azért citáljuk egyik kifejező részletét, mert azt is tanúsítja, hogy soha nem feledkezett meg Egerről, a szülőhelyhez való kötődésről. „Hogy én nem kellek az nem baj. Én megcsináltam a magam dolgát. Az újmódi magyar írásnak, az új földnek talán mégis csak én voltam a megtermékenyítője, ganéja; ahogy tetszik. És én nem külföldről jöttem, itthon születtem. Itten bújtam ki a falu földjéből, a hóstyák kakukkfüves utcáiból. Én nem akartam semmit. Díszt, állást, rangot, semmit. Megélni valahogy és néha egy jó szót, valami kevés bajtársi elismerést." Üzenet ez a honi tájnak is. Annak az Utcának, amelyet róla neveztek el, annak a háznak, ahol az egymást követő évtizedeken át a Tehetség vert tanyái ... Pécsi István (Vége) Enyhén döbbenetes A víziók víziója- "V Ha azt mondom, szokatlanok Kéri László képéi, ezzel még nem mondtam sokat. Valahogy úgy voltam velük, hogy csak néztem őket és közben azt éreztem, nem a színeket látom, nem a szerkezetet, nem az emberi testrészeket. hanem mindezen túl még sok mindent, ami fenyegető, ami riasztó, ami szinte követeli, hogy kiáltsam: ne, ezt ne, én a világot nem ilyennek akarom, én a mi kis világunkat örömökkel telítettnek szeretném tudni, látni. Víziók ezek, valamiféle világvége képzetek, az Apokalipszis maira hangszerelt változatai. A Gyöngyösi Galéria most ismét valami újat kínál a látogatóknak. Feltételezem, hogy nem könnyű élményeket nyújt azoknak, akik csak úgy végigsétálnak a termeken. Ha hajlandók rá. magukba kell nézniük, szembesíteni leli« ismeretükét a világ fenyegetéseivel, hogy végül összegezzék: öle mit tesznek azért, ami nyugodt álmaink legfőbb veszélyét rejti magába? Azt hiszem, az alkotónak ez a szándéka. Teszi ezt pedig úgy, hogy az itteni műveivel megtagadni látszik minden festészeti hagyományt, fittyet hány a kopozíció klasszikus szabályaira, nein törődik a szokvány realizmus törvény- szerűségeivel, hanem tesz mindent úgy. ahogy belőle ezek az egymásba tűnő és egymást átszelő látomások kibuggyannak. Kettévág síkot és emberi testeket, látszatra összefüggéstelenül ösz- sZehoz egymáshoz nem illő részleteket és azt mondja: látod, ember, ez a te mai világod, ami holnapra semmidé foszlik, ha nem vigyázol rá, ha nem őrződ meg a virágok illatát, a rétek füvét, az egek szelíd felhőfoszlányait. Mintha a festő csúfolód- va a nyelvét öltené a nézélő- dőkre: ott mosolyog a kép sarkában, fintort vág a háromszög közepén, ezzel is jelezve, hogy benne él minden fontos dolognak a sűrűjében és nem akar kimaradni semmiből, ami meghatározza, meghatározhatja mai életünket és... talán a holnapjainkat is. Ha... ! Kéri László nagy mesterségbeli tudással és biztonsággal hozta létre alkotásait. Ámulatba ejtő a szakmai felkészültsége. Ha akarna, tudna mindenkit gyönyörködtető csendéleteket festeni, lelkesedésre késztető portrékat varázsolni a vászonra, tudna „vonzó” képeket készíteni, de ő — most nem akart. ritmusát. lélegezni és átvenni lépésJobbik felének vízióival fog meg most minket. Nem könnyű vele együtt (g. mól-) Szűcs Mariann: Alkalom IV/4. — Rendben, menjünk be! — emelkedett fel a kád széléről az asszony. A délutáni nap végig- folyt a bútorokon. majd sugárnyalábja felitta a friss színű szőnyeg porszemeit. Lassan szürkévé telítődtek a tárgyak. A fiú újra az asszony arcát, vizsgálattá. — Hány éves,? — Cö, ilyet nem illik kérdezni! — intett nevetve mutatóujjával az asszony. — majdnem a fiam lehetnél! .- I — Ne haragudjon. — Ugyan! Majd húsz év múlva már fogod tudni, hogy mit kell és hogyan kell kérdezni. ' — Lehet, de mikor fogok én húsz évet megélni ? — Ezt meg honban vested ? — En nem ámítom magámat. Nekem senkim sincs. Csak a haverok ott lent az alesiban. Ha történne velem valami gáz, a kutya sem keresne. Nem hiányoznék én senkinek! Érti? SENKINEK. A csend drótkötélpályaként feszült közéjük. Az asszony gondolatai lanov- káztak a sűrűsödő félhomályban. Szerette volna elzavarni ezt a nyamvadt kis srácot. Megköszörülte a Jorkát. és alig hallhatóan szólalt meg: — Hát ennyire magad vagy? — És maga ? — nézett a íiú a gyógyszeres dobozokra. — Mi közöd hozzá? A fiú elterpeszkedett à fotelben, s hogy a vállrándítása után az asszony nem szólt hozzá, behunyta a szemét, és lassan elbóbis- kolt. . Az asszony kiment a fürdőszobába, és a fiú holmijával matatott. Minden idegszálával á ruhákra összpontosított. Végre fontos dolga akadt! Ha megszárad a nadrág, megvarrja a szárát. Hogy’ lehet ilyen rongyokban járni?! Élvezte, hogy elszoS2mötöl- het ezekkel a koszos ruhák" kai. Mintha csak őt várták volná! Amikor befejezte a mosást, újra visszazökkent egykedvű hangulatába. A tükör előtt állt, és az arcát nézte. Mintha nem is az övé lenne! A napok átlépnek rajta. Mint most is. Ha valóban leszúrja • ez a fiú. valaki csak megtalálja. Államilag elföldelik, a házmester meg egy hétig a szenzációról mesél, hogy leszúrták ezt a szerencsétlent. — Nekem sincs senkim, te gyerek! — motyogta maga elé, és az alvó fiúra nézett. Újra töltött magának. — A kutya se keresne éngemet se... Másnap kábultan ébredt. Szombat? Vasárnap? Milyen nap van? Felemelte a fejét, enyhe nyilallást érzett a nyakán. Hirtelen felugrott, és kirohant a fürdőszobába. Sehol senki. Még a gyógyszerei is /eltűntek az asztaláról. A fiókban megvolt a pénz. — Legalább a nadrágját vafrhattam volna meg! — sóhajtotta —, mégse rongyosan ment volna el az a fiú! (Vége)
