Népújság, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-27 / 175. szám
Amikor először megérkeztem Fedémesre, úgy gondoltam, létezik az a bizonyos isten háta mögötti hely, és én most éppen ott járok. A tanácsi székhelytől. Tarrtaleleszről szűk, kanyargós és rettenetesen hepehupás, gödrös idevezető út sem valami bizalomgerjesztő. A falu egyetlen utcáján pedig egy lélekkel sem lehet találkozni. Mintha mindenki nyári szabadságon lenne. Bár a porták meglehetősen gondozottnak tűnitek, mégis ijesztőnek hatott a néptelemég. Mit takar ez a nagy csend! S egyáltalán hová tűntek azon a keddi déleldttön a fedémesiek? Hogyan élnek itt, s mi az, ami foglalkoztatja őket? Látogatásunk alkalmával ennek jártunk utána. Aki hazavágyott Zay László tanácselnök 42 éves. Eddig műszaki területen dolgozott a Borsod Megyei Beruházási Vállalatnál. A tanácsi fejlesztésekkel foglalkozott. így mostani munkája nem esett túlzottan messze az eddigitől. A június 8-i tanácsválasztásokon kapott bizalmat az idevalósiaktól. Itt nőtt fel a környéken Bükkszenterzsébeten, de jól ismerik Szentdomonkoson, Tarnaleleszen és persze Fedémesen is. Ezek a községek tartoznak ugyanis közös tanácsi irányítás alá. — Tulajdonképpen hazavágytam — mondta —, s ezért is örültem a bizalomnak. Ugyanis még véletlenül sem olyan ijesztő ez a környék, mint az az első pillanatban esetleg látszik. Közel ötezer ember él Fedémesen. S hogy egy hétköznap délelőtt alig találkozni emberrel. ráadásul ilyenkor nyáron, annak az az oka, hogy a lakosság többsége az iparban dolgozik. Eljárnak naponta Borsodnádasdra, Ozdra, Egerbe, Sírokba, s Egercsehibe a bányába. A néptelenség másik oka pedig mondhatom úgy. hogy évszázados hagyományon alapszik. Az iparban dolgozók ugyanis szabadságukat, az Alföldön mezőgazdasági munkával töltik. Most is sokan odavannak. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy az utóbbi időben a sokat fejlődött tar- naleleszi termelőszövetkezet egyre több fedémesinek ad munkát. A nők foglalkoztatását például teljes egészében meg tudták oldani. — Fedémesen tulajdonképpen nincs is munkalehetőség? Erre a kérdésre már Kovács Bálintné vb-titkár válaszolt: — A posta, a tagiskola, valamint a hevesi Házi- és Kézműipari Szövetkezet foglalkoztat néhány embert. A MEFAG-nak van még egy erdészeti kirendeltsége Szent- domonkoson, s így a környékbeli erdőket is többen gondozzák az itteniek közül. Vineze Kázmér viszont ízig-vérig helybelinek vallja magát, ö a falu párttitkára, s a termelőszövetkezet- 'ben dolgozik, személyzeti vezetőként. Az utat szidja, s már-már tehetetlenül tárja szét a karját: — A Közúttól mindig csak ígéretet kapunk, aztán nem lesz belőle semmi. Igaz. most tavasszal a tsz majorjáig eljutottak az útszélesítéssel, de ez még mindig csak a kritikus szakasz negyed része. A kátyúzás, a padkázás azonban még ezen a vonalon is hátra van. Tervek, remények Az autóbusz naponta nyolcszor jár ki a megye- székhelyről, ez kielégíti az igényeket. A tanács vállalta, hogy amennyiben az út kész lesz, megépíti az autóbuszfordulót. Az általános iskolát most. a ’ szünidő alatt újítják fel, a világítást az elmúlt évben korszerűsítették. A VII.’ötéves tervben szeretnék, ha- régi álmukat is megvalósíthatnák. Tervezik ugyanis, hogy megépítik a négy községben a vezetékes vízhálózatot. Fedé- mesre átemelő szivattyúval lehetne eljuttatni a vizet. Az előzetes felmérések szerint ez a munka hatvannyolcmillió forintot emésztene fel. Ezen kívül tervezik a felszíni csapadék elvezetésére szolgáló csatorna megépítését is. Két év múlva pedig 10 —12 új ház építésére alkalmas telket osztanak ki. A faluban ugyanis túlnyomó többségében időskorúak laknak. Úgy gondolják, hogy ezzel a parcellázással valamelyest megfiatalíthatják a községet. Azon igyekeznek, hogy megőrizzék á falu önellátó jellegét. Jellemző ugyanis a háztáji állattartás. Ezen belül is elsősorban a szarvasmarha, a sertés és a liba. A házak körüli kertekben pedig megterem a zöldség, a gyümölcs. Az alapvető élelmiszerekhez az egri áfész által üzemeltetett Fehér Sándorné újabb meglepetést készít két élelmiszerboltban juthatnak hozzá. Mint mondják. elégedettek a kereskedők munkájával, csak azzal nem értenek egyet, hogy korszerűsíteni akarják az egyik üzletet, a másikat meg megszüntetni. A falu ugyanis két kilométer hosszú, és a két áruda a község két végén található. Sürgetik a patak medrének kővel való burkolását, merthogy adnák a faluképre. S nemcsak a lakóhelyüket szeretik, de könnyen barátkoznak az idegenekkel is. A látszat ellenére ugyanis egyáltalán nincsenek elzárva a külvilágtól. Sok kiránduló megfordul erre, s mindenki szívesen látott vendég. Olyan, mint a poszter Sok a forrás, szép az erdő. A közelben vezet el egv turistaútvonal. S még egy nagyon lényeges, a környéket járva szembetűnő információ: Fedémes olyan természeti környezetben fekEgy mai Ludas Matyi Kovács Bálintné, vb-titkár szik. amely még majdhogynem érintetlen. A tanácsi vezetők tiltakoznak is, amikor azt javaslom, hogy építsenek ide kempinget, turistaházakat. mert hamarosan kirándulóparadicsommá válhatna ez a környék. Nemcsak a világhírnévre szert tett asszonykórus őrzi a íolk- lórhagyományokat, a természetet leginkább ilyen színvonalon kívánják megóvni. A Nagy-alföldi Kőolajterme- lő Vállalatnak van itt egy úttörőtábora, a kifogyóban lévő gáznyerőtelep környékén. Itt csereüdültetést végeznek nyaranta. Ottjártunk- kor húsz orosházi gyerek egybehangzóan állította: olyan ez. mint a poszter. A környezet mellett az sem utolsó, hogy olyan felszerelt táborban pihenhetnek, ahol minden kényelmük biztosított. A falunak ugyan még nincs, de a táborba már bekötötték a crossbar telefon- vonalat is. A nyolcéves Zsurka Józsefet éppen hintázás közben zavartuk meg. Bemutatkozás közben a másik hinta felé int, majd biztat, hogy próbáljam ki, biztos nem bánom meg. Aztán körbe mutat, és még mindig a csodálkozás erejével mondja: — Ilyen nagy hegyek között még soha nem voltam. Jókat játszunk, gyalogolunk, túrázunk, talán majd strandra is megyünk. Csak azt nem értem, hogy az utakat hogyan építették a hegynek felfelé. Ezen egy kissé eltűnődik, majd feltűnik a „mentsvár”, a nála alig idősebb nővére. — Az a piros melegítős. Ügy hívják, hogy Piroska. — Valamivel nehezebb dolgom van az öcskössel, mint otthon — hallhattuk a gondviselő testvértől. — A fiúk ugyanis nem engednek be a szobájukba, hogy rendet rakjak a szekrényben, így aztán előfordul, hogy elel kallódik valami, de aztán mégis mindig megkerült. Majd a katonaságnál megtanulja. Zay László: Haza vágytam S ennek reményében búcsúzik tőlünk, mert várja egy kis bújócska, a hegyekkel betelni nem akaró kíváncsiság. a felszabadult, örömteli játék.. Angliában is megírták A két immár harmadéves főiskolás — akinek egyben ez jelenti a nyári gyakorlatot is —, Kovács Jolán és Szabóné Bátka Rozália jól megértik egymást a gyerekekkel. Qk hívják fel a figyelmet a tábor gondnokára, Fehér Sándornéra. Azt mesélik, mindent megtesz a gyerekekért. Volt úgy. hogy magánszorgalomból kétszáz- negyven szilvásgombócot főzött, de kedveskedik rétessel, fánkkal, palacsintával. Nemhiába ő a gyerekek ked- venoe. S mindemellett a már említett asszonykórus oszlopos tagja. — Szeretem a fiatalokat, s imádok énekelni — mondja. — Mindkettő hálás dolog. A megalakulás óta tagja vagyok az énekkarnak. Tavaly ünnepeltük fennállásunk tízéves jubileumát. Számtalan helyen megforVinczc Kázmér ízig-vérig fedémesi dúltam az együttessel, ahová magánemberként biztos, hogy,nem jutottam volna el A tévé-, a rádióstúdiók. a Pesti Vigadó, a különböző színházak mind nagy élményt jelentettek, a legemlékezetesebb viszont az angliai kirándulás volt. Annál is inkább, mivel a szólistánk otthon hagyta a népviseletet, a fellépő ruháját, s ez csak az előadás előtt egy fél órával derült ki. Elszaladtunk a boltba, vettünk hasonló anyagot, aztán mindenki hozzáfogott varrni. Még egy londoni lap is megírta, hogy milyen ügyesek voltunk. Röpke kirándulásunk alkalmából felfedeztük azt a helyet is, ahol a húszas években még bányaakna-lejárafc volt. A szénkészlet ugyan kimerült, de az itt élők emlékezetében még élénken él a Répa-völgyi bánya. Ide menekültek ugyanis a háborúban a bombatámadások elől. s innen szervezték a fasiszták elleni partizánharcot is. A Nagykő, a Nagy-völgy. a források vidékét járva kezdtük megérteni, hogy a /tanácselnök miért is vágyott ólyan nagyon haza erre a vidékre. Fedémesen ugyanis a látszat csal. Fel kell fedezni, meg kell látni szépségeit, rendkívüli értékeit. Érdemes. .. Kis Szabó Ervin Ahol nagyokat lehet játszani Őrzik a hagyományokat (Fotó: Szántó György)
