Népújság, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-20 / 169. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. Július 20., szombat ■ * I . ' ; * ijl W te j| itt il s. ; ; Nem aludtak el, csak fáztak A bajok időlegesek a BUBIV egri gyárában Nagy József gépbeállitó csoportvezető A szűk udvaron szabályos rendben sorakozó. BUBIV feliratú tehergépkocsik immár a valamelyes meg- nyugvás képét mutatják Most már. július elején egyáltalán nem hiábavalóan várakoznak árura. Igaz. a Budapesti Bútoripari Vállalat VII számú egri gyáregységében az esztendő első hónapjaiban történteket nehéz egykönnyen feledni. A gépeknek le kellett állniuk — Már tizenegy éve dolgozom a cégnél — mondja Mogyorósi Jánosné betanított munkás a szerkezet-megmunkáló műhelyben —. de ehhez foghatóra nem emlékszem! Január-februárban annyira alacsony volt a hőmérséklet. hogy kifejezetten balesetveszélyes lett volna dolgozni a teljesen átfagyott gépeken. Le is állt a termelés. több napon csak bejöttünk. de nem csináltunk semmit. A kiesést később szombat-vasárnapi műszakokkal igyekeztünk bepótolni. — Tehát ismerte mindenki. minek köszönhető ez az áldatlan helyzet? — Hogyne, szó volt róla a termelési tanácskozáson, valamennyien tudtuk. a fűtéssel volt leginkább probMogyorósi Jánosné: „Tizenegy éve dolgozom itt. de ehhez foghatóra nem emlékszem !" léma. Sokat beszélgettünk a vezetőinkkel, s a többség megértette, vállalta, hogy pluszmunkával is megpróbálja behozni a lemaradást — A keresetben jelentett- e hátrányt a leállás? — Túlságosan nagy eltérés nem volt. Bizonyos fokig persze megéreztük a dolgot, de a 3600—4300 forintos fizetésem így vagy úgy megvolt. Hasonlóképpen válaszol kérdéseinkre Nagy József gépbeállító csoportvezető is bár ő már óvatosabb. a pontos adatokért az illetékesekhez irányit bennünket Szemerédy János termelési főmérnökihelyettes —. aki eddig kalauzolásával volt segítségünkre — a felületkezelő-szerelő csarnokban a modern adagolópálya mellett a termékeket mutatja be: — Kétféle étkezőasztalt, négyféle széket készítünk az Egyesült Államok cégeinek megrendelésére, emellett sarokpadokat és ülőalkalmatosságokat a svéd IKEA- nak. Eljutnak gyártmányaink az NSZK-ba, más skandináv államokba, továbbá Ausztriába és Angliába is. Természetesen azzal is tisztában vagyunk, jelenleg a legfontosabb feladat. hogy tőkés kiviteli tervünket teljes egészében teljesítsük! A gyáregység igazgatója. Vermes Ferenc igazán nincs rózsás hangulatban. Érthető is, hiszen az első félévben mintegy nyolcmillió forintos elmaradással voltak kénytelenek szembenézni. Különben is egy hosszú és fárasztó tárgyalássorozat után lepjük meg Téli „óda” és kevesebb munkáskéz — Évek óta nem volt példa ilyen hideg télre, mint az idei — adja meg jogos gondterheltségének okát, — Januárban és februárban a legnagyobb fejtörést az elavult fűtésrendszer okozta. A csövek sajnos elrohadtak, a farkaslyuki szén minősége pedig még a legelemibb kívánalmaknak sem felelt meg. A nagy hidegek időszakában épp ezért nyolc estben két teljes műszak, további tiz alkalommal fél műszakok estek ki a termelésből. A vállalati központtól most ötmilliót kaptunk a fűtés korszerűsítésére, július közepén kezdődnek a munkák. — Miért nem gondoltak eddig a fűtés felújítására? — Szó sincs róla, hogy nem foglalkoztunk volna vele. de hát az anyagi lehetőségek. . . — Nem valószínű. hogy csak ez lett volna az elő' idézője az első hat hónap lemaradásának.. . — Kétségtelen. amikor melegebb lett az idő, újabb gonddal találkoztunk, az előbbi egyenes következményeként. Mivei a berendezéseket nem tudtuk működtetni, száraz fűrészáru' ból keletkezett hiány. A dolog másik oldala: amikor a tervezésnél meghatároztuk, hogy ebben az évben 138 millió forintot kell megtermelnünk, akkor úgy képzeltük, további 12 asztalost, illetve betanított munkást vehetünk fel. A két műszak azonban elriasztotta az embereket, így mindössze hárman érkeztek hozzánk. Emellett a tölgy fűrészáru egyre inkább hiánycikk, ezért arra kényszer ültünk, hogy erdőt vegyünk a Nagykunságon. Természetesen létre kell hoznunk a feldolgozáshoz szükséges feltételeket is. — Az eredeti terv teljesítése ily módon nehezen képzelhető el. . . — Határozott szándékunk, hogy 90—95 százalékos legyen a tervteljesítésünk. Á; kellett ugyan ütemeznünk a szállításainkat, s ez bizony nem kevés veszekedéssel járt együtt, de a megrendelések megmaradtak, s elsődlegesnek tartjuk, hogy az 56 milliós tőkés export valóm váljon. Már csak azért is. mert az egész vállalat nyugatra való szállításainak fele nálunk készül. Emellett természetesen a többi gyárunkat is el kell látnunk alkatrészekkel. Export és akarat — Az emberben joggal vetődik fel, igazán boldogok lehetnek, hogy nyugati piacra termelnek. . . — Az én véleményem, hogy mi magyarok világpiaci áron termékeket eladni nem tudunk. Szinte mindig bejön valami: vagy az A konvejor adagulúpályán lévő székek az Egyesült Államokba kerülnek anyaghiány, vagy a laza szállítási fegyelem, s ebből adódóan a szervezetlenség, a kapkodás. S általában ilyenkor kezdünk el a minőségről beszélni. . — Pesszimista megvilágítás. amit mond. Bizonyára nem ennyire sötéten látja a közeljövőt, a második hat hónapot? — Mint már szó volt róla. legelső teendőnk a fűtés korszerűsítése. További se- gitségej is kapunk a vállalattól: létszám-átcsoportosítással 12 dolgozó jön időlegesen hozzánk Encsről, illetve Jászberényből. Soron kívül szabad utat biztosítanak az exportteljesítéshez szükséges anyagok, például az importból származó lakkok beszerzésében. Természetesen külön intézkedési terv is készült, amely magában foglalja a termelés növekedését elősegítő szervezési, valamint a kooperációs partnerekkel és a költséggazdálkodás javitá. sával kapcsolatos feladatokat. Egy biztos, tőkés kivitelünket maximálisan teljesítenünk kell! Ez a határozott szándék, tenniakarás — amely tapasztalataink szerint igazgatót, középvezetőt. beosztottat egyaránt jellemez — remélhetően rövidesen meghozza a kedvező eredményt. Vermes Ferenc decemberre javasol újabb találkozást és helyzetelemzést. Hisz benne, hogy a mostani ráncoknak az arcán a lekor i s már nyomuk sem marad Szalay Zoltán A szerkezet-megmunkáló műhely (Fotó: Szántó Györgyi ester Az ember ritkán társítja egymás mellé a bútorokat, a koporsókat és a hegedűket. De van, mikor mégis. Mondjuk, egy westernfilm idevágó kockáinál: a kocsmában verekedés, törik a fakorlát, a szék, közben a hegedűs hegedül. A temetkezési vállalkozó dörgöli a kezét, és a koporsókészítő már gyalulja is a deszkát. Hát igen. . . a vadnyugat. Persze van aki nem kedveli a zord, kegyetlen vidéket. Annak ajánlunk valakit innen 3 Mátraaljáról. Szinte minden olyan, mint a vadnyugaton: bútorok, koporsók. hegedűk. És aki ezeket a különféle tárgyakat „összeköti" — Bágyi Imre gyöngyösi asztalosmester: — Műbútorasztalos a becsületes szakmám. Először kovács akartam lenni, aztán jobbat gondoltam ki. asztalostanuló lettem. 1928- ban felszabadultam, majd Smoling Lászlónál, a híres temetkezési vállalkozónál dolgoztam itt. Gyöngyösön Akkortájt a városban öt temetkezési vállalkozás működött. öt patika és öt temetkezési vállalkozás. Jót ki volt ez számolva kérem. . . Ám „jó” koporsókat kevesen tudtak csinálni. Sokuké inkább egy teknőre hasonlított. Egyszer a Smoling csináltatott valakivel egy zöldesbronz koporsót. Elég hullámosra sikerült, évekig ott állt raktáron, már mindenkinek kínálta. Később átfestette vöröses színűre, hátha majd úgy elkel. Még koszorút is adott volna hozzá — ingyen — csak vigyék már. Majd én megcsinálom mondtam neki, így is lett, és pár hét múlva vitték. 1944-ig maradtam itt. — Mit csinált aztán? — Besegítettem más asztalosnak, bútorokat készítettem. Rövidesen elvittek a háborúba. 45-ben jöttem haza. majd 46-ban megint bevonultam. Leszereltem, és két évig kertész voltam, utána pedig a magasépítőknél gvalupadokat csináltam Ezután a Mátravidékf Építő- és Szakipari Szövetkezet következett. — Na és a hegedűk? — Ez még a katonaságnál kezdődött. Még a háború előtt vettem magamnak egy Steiner-hegedűt, a lakodalmakon már játszottam is rajta.. A seregben egy munkásszázadban szakaszvezető voltam. Láttam, hogy az egyik bakának nehezen megy a talicskázás, nem állt neki a dolog. Meg is kérdeztem tőle mi az eredeti foglalkozása? ö azt felelte, hogy hangszerkészítő. No, — gondoltam — ez az én emberem, már régen ki akartam tanulni a szakma csínját-bínját. Mondtam neki hagyja abba a talicskázást. kímélje a kezét. Azt a „munkát” adtam neki, hogy görbítsen el egy láda szöget. Estére ez meg is lett. Most meg mit csináljak? — kérdezte tőlem. Egyenesítsd ki megint válaszoltam. Aztán később már egy műhelyben dolgoztunk együtt Az első megrendelésünk elég különös módon történt. Az egyik tábornok miután jól beivott, elaludt, a cigarettájától kigyulladt a fotel, és abban benne égett a hegedűje. Panaszkodott is „hogyan lesz most hangszere”...? Sebaj, mondtuk — meglesz! így kezdődött. A mester megtanított a hegedűkészítés fortélyaira — Amikor másodszor is hazajöttem a katonaságtól észrevettem, hogy eltűnt az én kedvenc Steiner-hege. dűm. Bánkódtam is sokat, aztán csináltam helyette egy másikat. Jávor- és fenyőfából. — Nagyon szép darab. . . Ma már inkább csak citerákat készítek, javítgatom a meghibásodott zeneszerszámokat. — És játszik is ezeken a hangszereken? — Néha igen. Bár 78 éves vagyok, olykor elhúzom az asszony kedvenc nótájá' „Szeretnék május éjszakáján letépni minden orgonát. ." (zene. . .) (havas) Uásyi libre és hegedűje (Fotó: Szabó Sándor)
