Népújság, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-18 / 167. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. július 18., csütörtök 3. Nem mehet a minőség rovására Olcsóbb árukat Azt tartja a közmondás, hogy olcsó húsnak híg a le­ve, pedig a háziasszonyok jelentős része tudja, hogy abból is lehet tartalmas ebé­det főzni — no, persze, csak akkor, ha a pénztárcánkat kímélő húsféle kapható! Az, hogy elég olcsó élelmiszer és más áru van-e a boltokban, nem csupán kínálati, belke­reskedelmi kérdés. A meg­élhetési költségek növekedé­sével nemcsak a nyugdíja­sok és sokgyermekesek akar­nak kevésbé drága holmikat vásárolni, hanem például azok is, akik, bár nem ke­resnek rosszul, de havonta sok ezret törlesztenek laká­sukra, vagy még csak gyűj­tenek rá. A kulcs: az érdekeltség Minden, nagyobb arányú áremelés után ismét napi­rendre kerül az olcsó áruk ügye. A Belkereskedelmi Mi­nisztérium fokozott figyel­met fordít erre. de a gaz­dasági szabályozás mai ko­rában nem várható el egy tárcától, hogy erre utasítgas- sa a vállalatokat, szövetke­zeteket. Iga«, a minisztéri­um a kereskedelempolitikai irányelvekben minden évben kiemelt heiyen tesz említést az olcsó cikkek kínálatának fontosságáról, és rendszere­sen közli aZöknak az élelmi­szereknek a listáját, amelyek árucsoportjukban a kevésbé drágák közé tartoznak. Leg­utóbb a Gazdasági Bizottság is foglalkozott ezzel a témá­val. Rendszeresen ellenőrzik az ilyen áruk bolti kínála­tát. A fő kérdés azonban, hogy érdekeltek-e a kereskedők és a termelők az olcsóbb hús­félék és más élelmiszerek kí­nálatában. Nos, erre ma még nem válaszolhatunk egyér­telmű igennel. A belkeres­kedelmi tárca egyik vezető­je a közelmúltban adott in­terjújában úgy fogalmazott, hogy mind a húsiparban, mind a kereskedelemben olyan érdekeltségi viszonyo­kat igyekeznek kialakítani, amelyek erre ösztönöznek. Bár nem lehet mondani, hogy magas lenne a kereskedelmi árrés, de azért a drágább áru hamarabb hozza a forgal­mat. Ezért dolgozni kell az érdekeltség további javítá­sán. Egy vállalat nem élhet meg csak a drágább áru for­galmazásából. így nem lehet A statisztikai adatok sze­rint a bolti élelmiszer-forga­lom egynegyedét teszik ma ki az alacsonyabb árú cik­kek. Az árak változásával azonban módosulnak a fo­gyasztás szerkezete ás ará­nyai. A sajtfélék drágulásá­val mind többen vásárolnak párizsit, virslit vagy májast, hurkát. Bár a tejtermékek­nek meghatározó a szerepük és pótolhatatlanok, de oly­kor felválthatok. Megérdek­lődtük a Belkereskedelmi Mi­nisztériumban, hogy felké- szült-e az élénkebb kereslet­re a húsipar? Nos, az ilyen készítmények gyártásához rendelkezik megfelelő alap­anyaggal. De legalább ilyen fontos, hogy a húsipar ja­vítsa az olcsóbb készítmé­nyek minőségát (például a párizsi ne legyen jellegte­len. vízízű), és tegye gyako­ribbá szállításait a falvak­ban, valamint más települé­seken is. a hét végén és a hét elején. Nagy jelentőséget tulajdonít a tárca annak szintén, hogy baromfiból, nö­vényevő halakból elegendő legyen az üzletekben. Ezeket az élelmiszerfajtákat mind inkább keressük — 1984-ben az előző évhez képest ba­romfiból 11—12, növényevő halból 17 százalékkal nőtt a forgalom. Ha olcsó termékekről' be­szélünk. mindjárt eszünkbe is jut egy tanulságos eset. Évek­kel ezelőtt már nagy sikert arattak külföldön a fehér vagy sárga, márkajel nélkü­li. egyszerű csomagolású ter­mékek. Nálunk perselyes malac emblémával próbáltak hasonló szériát bevezetni — tegyük hozzá, sikertelenül. Az ilyen (egyébként alig pár tucatnyira tehető) élelmiszer minősége jócskán hagyott maga után kívánnivalót. Ná­lunk sajnos csomagolása nem tekinthető luxusszínvo­nalúnak. ezért az egyszerűbb külcsín a vásárlók számára alig érzékelhető árcsökkenés­sel jár együtt. Ugyanakkor a szerényebb kivitelű, minősé­gű csomagolóanyag gyakran nem védi meg jól az árut. Ezért a termelők nálunk úgy igyekeznek lefaragni a fo­gyasztói árból, hogy techno­lógiát változtattak, sőt oly­kor anyagösszetételt is, így aztán egyes áruk nem felel­tek meg a szabványoknak. Szabvány szerint Az alacsonyabb árnak nem szabad egyet jelenteni a gyengébb minőséggel. Az olcsóbb készítményeknek is el kell érniük a szabványok­ban meghatározott minősé­get. Néhány húsipari ter_ méknél ez gyakran csak kívánalom. A minőség ja­vítására a Belkereskedelmi Minisztérium több ízben fel­hívta a MÉM, illetve a Hús­ipari Tröszt figyelmét. Ebből már kirajzolódik a jövő képe. Annyi minden­képpen biztos, hogy az ol­csó áruk egyre népszerűbbé válnak. Sajnos a zöldségfé­léknél a termelők megélhe­tési költségeinek emelkedése, a hosszú tél, a magasabb energiaárak miatt, nem vár­ható csökkenés, különösen a fóliás primőröknél nem. Ügy tűnik, az ennivalóval való pazarló korszakunknak min­denképpen vége. E. L. Adóegyeztetés A Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatóságá­nak Adóelszámolási Irodá­ja az elmúlt hetekben meg­küldte a kisvállalkozásoknak (polgári jogi társaságoknak, gazdasági munkaközösségek­nek, vállalati gazdasági mun­kaközösségeknek. szövetkeze­ti szakcsoportoknak, sport­egyesületeknek stb.) 1984. évi adófolyószámlájukat. A múlt évi adófolyószámla mellett az érdekeltek az adatok értel­mezésére részletes tájékozta­tót is kaptak. Az adófolyószámlák tartal­mazzák. hogy a kisvállalko­zók múlt évi jövedelmeik után, bevallásaik alapján, február 15-ig mennyi adót fizettek, s kialakult-e több­letük vagy van-e adóhátralé­kuk. Az adóelszámolási iro­da szakemberei kérik a kis­vállalkozókat, hogy az ügy­intézés gyorsítása és egysze­rűsítése végett részletesen ta­nulmányozzák át a megkül­dött tájékoztatót. Amennyi­ben saját nyilvántartásuk, s az adófolyószámla adatai kö­zött eltéréseket tapasztalnak, ezt levélben közöljék az iro­dával. Ha személyesen fel kívánják keresni az adóel­számolási irodát, ezt hétfőn és kedden 15.00 és 18.00 óra, szerdán 8.00 és 13.00 óra, csütörtökön 13.00 és 16.00 óra között tehetik meg. Azok a kisvállalkozók, akik nem kapták meg az adófo­lyószámlát, szintén keressék fel az Adóelszámolási Irodát Budapesten, a VI. kerület, Eötvös utoa 23. szám alatt. Postafiók: 315. Irányítószám: 1393. Rekordok esztendeje Eredmények és új feladatok az flgroplánnál Az Agroplán pilótája, Barkóczi Kálmán, az elmúlt hét végén a Tarnamérai Lenin Termelőszövetkezet, mintegy 320 hektár repceföldjét permetezte lombtalanító vegy­szerrel. Képünkön: felszálláshoz készülődik a légi „szitakötő” (Fotó: Szabó Sándor) Aligha kell bárkinek is bi­zonyítani az idei csapadékos időjárás után, milyen rendkí­vül nagy jelentősége van me­zőgazdaságunkban a légi nö­vényvédelemnek, hisz a re­pülők. helikopterek nagy tel­jesítménye nélkül lehetetlen lett volna az ázott földek műtrágya-utánpótlását ide­jében megoldani, s nemigen sikerülhetett volna a véde­kezés a burjánzó gyomok el­len sem. Az Agroplán Vállalatnál — amely elsősorban szűkebb pátriánkban, de kisebb mér­tékben Borsodban, Szolnok­ban és Pest megyében is el­látja e fontos feladatot — nemrég készítettek összege­zést az eddig végzettekről. Mint Kiss István igazgató­tól megtudtuk, az első fél évben minden eddiginél töb­bet dolgoztak a gépek. A há­rom merevszárnyú repülő és a három helikopter összesen hetven termelőszövetkezet és állami gazdaság földjei fö­lött tevékenykedett. A fel­adatok hasonlóak voltak az elmúlt esztendeiekhez. Feb­ruárban a gabonafélék fej- trágyázásával kezdtek, közel ötvenötezer hektáron. Ezt követte a gabona vegyszeres gyomirtása április közepéig, az eredetileg tervezett negy­venhatezer hektár helyett öt­vennyolcon. A nyár elején a zöldségfé­lékre kellett nagyobb figyel­met fordítani, de természe­Autóbuszok — svéd utakra Budapesten az Ika­rus gyár egyedi gyár­egységében svéd ex­portra is készítenek luxus autóbuszokat. Az IK 396-os Volvo és Scania alvázra Ikarus karosszériával készü­lő autóbuszok egy részét már az első negyedévben átvehet­ték a megrendelők. (MTI-fotó: Dióst Imre) tesen folytatódott a kalászo­sok védelme is. Az elmúlt esztendőben e területen re­kordot értek el. mivel het- venháromezer-ötszáz hektárt tudtak megóvni. Az idén azonban úgy tűnik, még ezi is túl fogják szárnyalni, hi­szen már az első fél évben túl vannak a hetvenkétezren. A föntebbiekkel egyidőben persze, nem hanyagolhatják el a történelmi borvidékek szőlőkultúráinak kezelését sem. Eger és a Mátra kör­nyákén húsz-huszonkét gaz­daságban vendégeskednek majd időről időre a légi se­gítők. augusztus közepéig. Szeptemberben a napra­forgó következik, illetve a lombtalanítás — legalább húszezer hektáron. Mindez azt jelenti, hogy az idei évre tervezett 230 ezer hektáros tervet alaposan túl­teljesíti a fiatal, alig kilenc- esztendős vállalat. A szép eredmények elérése — mondani sem kell — nem könnyű feladat, hisz ugyan­akkor, amikor kedvezőtlen időjárás miatt megszaporod­nak az igények, a szél. az eső gátolja a fölszállásokat is. A tizenegy tagú igazga­tóságnak gyakran szinte perc­nyi pontossággal kell meg­tervezni, mikor, melyik pi­lóta. hova induljon, melyik munka rangsorban az első, mi az. ami még valameddig várhat. A pontosság, fegyel­mezettség nemcsak a légi személyzet alapvető erénye kell. hogy legyen — gondol­juk csak meg, nem tízezer méteres magasságokban, ha­nem három-négyméternyi földközelben lavíroznak —. hanem a szervezőké is. Csak így érhető el. hogy nyújtott műszakokkal, negyven-hat­van ' felszállással elvégezhe­tők legyenek a teendők. A tervösszeállítók munká­ját nehezíti még, hogy meg­lehetősen elavult a géppark; Hevesben éppúgy, mint szer­te az országban. Így aztán nem kis figyelmet kell for­dítani a szerelők koordiná­lására sem. A hevesi székhelyű Agro­plán — melyhez hasonló, kö­zös alapítású vállalat mind­össze három van hazánkban — tavaly negyvenmillió fo­rint értéket termelt. Mint az igazgató elmond­ja. ebből talán jut arra is, hogy az idén ősztől huszonöt százalékos kedvezményt kí­náljanak a gazdaságoknak, ezzel ösztönözve őket arra. hogy a viszonylagos holt­idényben többet foglalkoztas­sák a növényvédőket, s a korábbinál is jobb legyen a repülőgépek, helikopterek ki­használása. Az eredményeket így az­tán érthetően fémjelzi az az elismerő oklevél, amelyet tegnap adott át a kollelÿti- vának a termelőszövetkeze­tek területi szövetségének képviselője. (németi) Fiúk, lányok, kutyák Vita a közterületek ügyében Állandó a vita a szülők és a kutyatartók között. Látha­tóan mindkét fél kiépítette a maga védelmét, és a jó idő beálltával még inkább elmérgesedik a helyzet. A szülők csillapíthatatlan ha­raggal követelik az ebek elzárását, mondván: a sza­badon rohangáló négylábú­ak csemetéiket rémisztgetik. Volt aki tudni vélte, a kutya gyakran olyan rémületet vált ki a gyerekből, hogy az be­szélni is elfelejt!? Kétségte­len viszont: az ebek „névjegye" hovatovább mindenütt látha­tó, parkban, játszótéren. A homokozókat időnként fér. tőtlenítik, hogy a kutyák miatt ne szoruljanak ki a gyerekek. A szomszéd tábor is mond­ja a magáét. Szerintük ke­gyetlenség örökösen pórázon tartani az ebet, neki is kell mozgás, egyebekről nem is beszélve. így replikáznak az ebpártiak: az a baj, hogy megszakadt a gyerekek kap­csolata az élővilággal. Ez pe­dig érzelmi szegénységet okozhat. Való igaz, mindenre szük­ség van, szabad, fertőzés- mentes játszótérre, rémüle­tet nem ismerő gyerekre, ba­rátságos kutyákra, tiszta ápolt parkokra, a termé­szettel való együttélésre. Bármennyire is szomorú, a szülők kontra ebtartók har­ca, jól jellemzi környeze­tünkhöz való viszonyunkat. Lassan két táborra szakad jóformán minden település. Az egyik csoport hangosan követeli a rendcsinálást, a környezetvédő megoldások bevezetését, s maguk is ké­szek tenni azért, hogy tiszta, rendezett, megóvott parkok, épületek, erdők, játszóterek között, igazán emberi kör­nyezetben élhessünk. Míg a másik csoport azt gondolja: a szabadságot jelenti a ha­nyag viselkedés, az akárho- va-dobhatom.szemét meg a többi, holott az emberi együttélés íratlan törvényeit szegi meg. Melyik tábor a nagyobb, az erősebb? Lényegtelen. Sok­kal fontosabb az, hogy a természet felfedezésére ösz­tökéljük az embereket. Bir­tokolják a parkokat, a ját­szótereket és minden mást, de közben ne tegyék tönkre, viselkedjenek kulturáltan. Ebben viszont segíteni kell őket. Sokféleképpen. Például úgy, hogy elegendő szemét- gyűjtőt állítanak a közterü­letekre. Vagy: legyen végre természetes, hogy az építők eltakarítják maguk után a törmelékhalmokat, hogy a járdát újjáépítik felbontás után. Két esztendővel ezelőtt jelentek meg az utcákon, te­reken a közterület-felügye­lők. Egerben az idén minap összesítették tapasztalataikat. A kép nem biztató. Csupán Budapesten 11 000 esetben szabtak ki helyszíni bírságot tavaly, az ebből befolyt ösz- szeg eléri a 2,6 millió forin­tot. Több ezerszer figyel­meztettek környezetrongáló- kat, a feljelentések száma is meghaladta az ezret. Jólle- he számos önkéntes segítet­te a felügyelők munkáját, a jövőben újabb közterület­felügyelők, hatósági szemé­lyek lépnek munkába. Az eddiginél szélesebb körben lesznek képesek hatósági feladatokat ellátni. Követke­zésképpen: várhatóan emel­kedik a büntetésből, bírság­ból befolyó összeg. De a gondokat bírságolással nem lehet megszüntetni. Először a feltételeket kell megteremteni a tisztasághoz, azután lehet megkövetelni a kulturált környezetet, övjilk értékeinket, vigyázzunk a körülöttünk élő természetre, fűre, fára, virágra. Egymás iránti megértéssel. H. T.

Next

/
Thumbnails
Contents