Népújság, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-18 / 167. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1985. július 18., csütörtök A professzor Emlékezés Bóka Lászlóra Agria játékok ’85 rí)(illamúk Sebestyén János hétfő esti orgonaestjén, a székesegyházban az alaphangulatot a szonáták határozták meg. Négy szonátán kívül két Bach-művet játszott az előadó, majd két modern muzsikus dalátiratai közül hallgattunk egyet-egyet. Műsorváltozás illesztette be Bartók két művét, míg a műsort egy olasz orgonista. Enrico Marco Bossi (1861 — 1925) Scherzo ja zárta. A felsorolásszerűen ismertetett zenei anyag alapjában véve más hatást ki. vánt elérni, mint az egy héttel ezelőtti Bach-mű a János passió. Ennek az; eltervezett és módosított műsornak minden részletét a dallam emelte magasba, az a derűs, meghitt érzelemvilág. amely Európában, az európai zenében az olasz hatásokra vezethető vissza. Az a-moll concerto grosso (BWV. 593.) bevallottan is Vivaldi-átirat Bachnál. míg az a-moll fantázia és fúga (BWV. 904.) nemcsak a Vi- valdi-befolyást érzékelteti, hanem egyáltalán az olasz elődök hatását, az olasz dal. lamosságnak azt a megvesztegető irányítását, amely Bachot is vezette weimári éveiben, össze lehet vetni korábbi hangverseny-élményeink alapján is. mennyire más itt a fúga. milyen világosan kimutathatók az olasz lágyság, az akkori divatos olasz szerzők mintái. Ezen a koncerten elsősorban Bach Szólószonátája, Mozart Templomi szonátája. Bellini, a kornak Rossini és Donizetti mellett legnagyobb operistájának Szonátája és Händel e-moll szonátája hatott. A Bach és Händel művét Matuz István adta elő fuvolán. Az orgonista és a fuvolaművész kitűnő kölcsönhatásban, áradó muzsikálással közvetítették a nagy. — úrxfonan nevű szerzők alkotásait Matuznak nem jelentett technikai nehézséget egyik mű sem; és hogy mennyire otthon van a lírai alaphan- gulalú alkotások megszólaltatásában arról éppen a modern román zeneszerző, Constantinescu darabjával, a Dal változatokkal című műve) győzte meg közönségét. Sebestyén kitűnően bánt a regiszterekkel. Más hangulatot ébresztett a fátyolosán lírai Bellini zenéjé- jével, mást Mozartéval, amelyben a templomi jelző ellenére csak kiütközik — minden hangulati komolysága ellenére is a játékosság. Bizonyára nem volt véletlen választás a két a_mo!l hangnemű Bach-műnek egymás utáni játszása sem. rögtön a hangverseny elején az orgonista a másfél órás lírai elmélkedésnek alapozott velük. A két Bartók számot — a Hat darab a Mikrokozmoszból ' és az Este a székelyeknél — hangulatilag nehéz volt elhelyezni ebben a műsorban: így került a Cemal Resit Roy által átírt Török népdal és Bossi zárószámként elhangzó Scherzoja közé. Kár hogy Sebestyén nem érezte meg. mekkora veszteséget szenved ez a műsor Debussy-Guilmant: Az el. süllyedt katedrálisának és főképp Viertle Westminste- ri harangjátékának elmaradása miatt. Ez utóbbi művet itt. a székesegyházban már játszotta egv párizsi orgonista; az évekkel ezelőtt szerzett élmény ismétlését vártuk. Debussy és Vierne zenéje felforrósítot- ta volna azt a lírai elmélkedést, amely igy. ebben a monumentális térségben igencsak kamarajellegűnek hatott. Farkas András Bóka László portréja (Fotó: MTI—KS) A mikor Bóka László, mint a híres Eötvös Collegium növendéke fokozottan kezdett érdeklődni a magyar nyelvészet iránt, s egyik legkedvesebb tanítványa lett a világhírű tudósnak, Gombocz Zoltánnak. talán maga sem hitte, hogy később a magyar irodalom fogja őt elhódítani a nyelvészettől, s maga is egyike lesz azoknak, akik nemzedékek tanítómestereivé válnak a budapesti egyetemen. Gombocz Zoltánhoz persze, így is hűséges.maradt: nemcsak verseiben idézte emlékezetét, hanem visszajátszot- ta sejtelmes árnyalakját Zene kíséret című regényében is, melyet indázva fonnak be a Varázsfuvola dallamai, mintha általuk búcsúzna a múlttól, az ifjúságtól. Azok közé a szerencsés írók közé tartozott, akiknek életműve és hagyatéka szervesen épül bele a magyar kultúrába. Életrajzát homályba burkolta, mintha maga is érezte volna, hogy amit alkotott, az személyes tanítványainak ezreiben él tovább. 1910-ben született, s már egészen fiatalon megismerkedett a kor művészeti életének legjelesebb alakjaival. akikről később eleven, emberközeli portrét rajzolt híres. Arcképvázlatok és tanulmányok című kötetének kis portréiban, amelyek nemcsak azért voltak igen fontosak megjelenésük idején, mert segítettek a magyar irodalmi hagyomány helyreállításában. hanem azért is. mert e műfajban Bóka László megújította, új ággal gazdagította a magyar esszét. Az egyetem befejezése után az Apollo című folyóiratnak lett egyik vezér- egyénisége, s a közép-európai humanizmus, a kis népek megbékélése gondolatának lett szószólója tanulmányaiban, és ekkor igen gyakran megjelenő verseiben, melyek nemzedéke egyik legtehetségesebb lírikusának ígérték. Hamar felismerte, hogy a kor súlyos válságaiból csak az őszinte történelmi számvetés mutathatna kiutat. Racionális gondolkodása törvényszerűen vitte a baloldali mozgalmakhoz. s Jégvilág című, 1944-ben megjelent verseskönyvét éppen egyértelmű ítéletalkotása és antifasizmusa miatt kobozta el az ügyészség. A második világháborúban katonai szolgálatot teljesített, itteni élményei sugallták talán legnépszerűbb regényének. az Alázatosan jelentemnek mondanivalóját. Ebben az 1958-ban megjelent művében mély és egyértelmű kritikáját adta a Horthy- korszak erkölcsiségének, s azt sejtette olvasóival, hogy a múlttal nemcsak a tettek, hanem az erkölcs szintjén is szakítani kell. A felszabadulás után néhány évig közoktatásügyi államtitkárként tevékenykedett, majd 1950-től haláláig, a budapesti Eötvös , Lcrránd Tudományegyetemen működött. professzorként. Bár művei több-kevesebb rendszerességgel megjelentek. s egyike volt az irodalomtudomány nagy alakjainak, legnagyobb sikereit a katedrán érte el. hiszen nemzedékeket tanított meg szeretni és érteni az irodalmat, s e nemzedékek ma is őt vallják iránymutatójuknak. Alig van az országnak olyan középiskolája, amelyben ne tanítana Bóka növendéke, s ők valamennyien, mint kitüntetést, viselik szívükben azt a tudatot, hogy e kivételes sugárzású személyiség tanítványai lehettek. Nem törekedett arra, hogy elvarázsoljon, s ez volt varázsának titka. Végzetes szívbetegsége már korán adta fájdalmas jeleit, ezért rendszerint ülve tartotta meg óráit. Elég halkan beszélt. s fejből idézte az elemzett verseket. Olyan bevérzéssel, átéléssel mondta el őket, mint a legnagyobb művészek. Szavait mindig átszőtte a szenvedélyes irónia és az önirónia, ezekkel alighanem szemérmesen rejtegette tanítványai iránt érzett szeretet ét. Legendásak voltak esti szemináriumai. melyeken legkedvesebb hallgatói vették körül, akik nemcsak irodalomértést és -szeretetet tanulhattak tőle, hanem élet- szemléletet is. Beszélgetés közben kitekintett szinte az egész kortárs világirodalomra, s szavait maguk az írók hitelesítették, akik komolyan, s ugyancsak ironikusan Szemlélődtek szobája faláról, a bekeretezett képek százairól. Bóka számára természetes volt, hogy a magyar irodalmat és kultúrát csak úgy érthetjük meg, ha belehelyezzük a világirodalom szerves áramába, s teljes emberek is csak úgy lehetünk. ha igényesen, tudatosan tájékozódunk a körülöttünk alakuló és forrongó világban. Erre tanít ma is talán legjobb könyve, az Őszi napló. melyet 1962-ben írt, de csak halála után jelent meg, mint egy nagy tanáregyéniség eszmei végrendelete. Igazi társasági ember volt. szellemes, kedves, megértő és csillogó. Tanulmányaiban is ez a csillogás, a szellem szüntelen villódzása, az ötletek tűzijátéka ragad meg leginkább. Ady Endre volt a legkedvesebb költője, róla írta egyik nagyszabású könyvét. de az irodalmat olyan köztársaságnak tekintette, amelyben mindenki egyenlő, s mindenki szavára érdemes figyelni, mert abból szépet, jót és igazat tanulhatunk. Állandó résztvevője volt a nyelvészek híres „kurzsok"- jának. barátainak húslevest főzött, a hozzá fordulóknak minden elképzelhető módon segített, így hát. szinte rejtély. mikor maradt ideje saját alkotásainak írására. Pedig egyre-másra jelentek meg mindig szellemes és társadalmi érdekű regényei, s élete végén a látszólag hűtlenül .elhagyott vershez is visszatért, mintha érezte volna, hogy ebben a műfajban is el kell mondania szorongató gondolatait, s ki kell fejeznie azt a pedagógusi szenvedélyét. mely egész életművének összetartó ereje. 9 Nagyon fiatalon, ötvennégy éves korában hunyt el. Rajta azonban nem vett erőt az enyészet: tanítványainak szívében és tudatában él to-, vább. S mert oly sok tanítványa volt, akik annyira szerették. ez a második élete sem értéktelenebb, mint az első volt. Rónay László Apján Gyjr® : A Jelenkor július- augusztusi számából III 2. — Na. melyiket? — ugrik ki a kocsiból a sofőr, de mielőtt választ kaphatna, káromkodva feljajdul. — Mi történt? — Feri odavilágít. Társa fekszik, a lábát fogja. — Ez a rohadt szegély! Nem láttam a sötétben. — Azt hittem, elkapott valaki... — nevet Feri. — öreg, a humorod tartogasd későbbre! — A testes sofőr feltápászkodik. próbálgatja a lábát. — Na. minden oké? — Nem tört el. Nehezen magyaráztuk volna meg a fakabátoknak, mit keresünk itt az elhagyott temetőben éjnek évadján. — Kivittem volna a járgányt — mondja Feri. — Te ki! — Mert olyan nagy ügy! — Vitatkozzunk még ezen? Melyiket választottad? — Ezt a feketét. Azt hiszem gránit. — Nagyobb ném volt? — méltatlankodik a sofőr. — Tízest ezért is kapunk. Tudod, milyen drága a csiszolt gránit?! — Majd meglátjuk, amikor a dohányt leszámolják. Menj a daruhoz! A drótkötél minduntalan lecsúszik a merőlegesen álló sírkőről. — A fene enné meg! — bosszankodik a sofőr. — Vedd elő a kötelet, rákötjük, meghúzom és kidöntjük. Feri nem találja. — Ügy látszik, nem hoztuk el. — Hogy-hogy nem hoztuk el?! Mondtam, hogy tedd fel! — Azt hittem, 'hogy te... — Semmit se lehet rád bízni ! — mérgelődik a sofőr. — Vigyázz onnan! Beszáll a fülkébe, beindítja a motort, és óvatosan nekitolat a sírkőnek. Lassan enged, hátradől, a kocsi hátsó kereke pedig hirtelen lecsúszik a betonszegély mögé. A sírkő félig a plató alá kerül. — A rohadt anyját! — fakadt ki a sofőr, amikor az eredményt vizsgálgat ja, — Ezt aztán alaposan bebetonozták a zsidók — és leköpi a kifordult betontuskót. Fél órát vacakolnak, mire sikerül a kocsira rakni. Megpróbálják hátrébb tuszkolni. de nem boldogulnak. — Ne szarakodjunk! — adja ki a parancsot a sofőr. — Csináljuk a másikat. A fehér márványhasábot, nekileszülve kidöntik. és egy rúd segítségével a kocsiig taszigálják. Ezt már könnyebben emelik a platóra. Feri viharvert ponyvadarabbal kapkodva letakarja. aztán beugrik a sofőr mellé, aki azonnali indít. A magas betonszegély most akadályként áll a hátsó kerék előtt. A sofőr nagy gázt ad, a kerék pörög, de nem kap fel a szegélyre. Hátratolatni nem lehet, mert akkor az első kerekek ütköznek neki a szegély másik oldalának. — Hogy az a bárcabitorló! — átkozódik a sofőr. Kiszáll, vizsgálja, mi a helyzet. — így nem megy — állapítja meg. látva, hogy alig fél méter van a hátsó kerekek és a szegély között. — Mit csináljunk? — ta- nácstalankodik Feri. — Valami kisebb sírkő kéne. amit a kerék alá rakhatnánk. hogy rákapjon. Kutatnak a sírok között. Két síremléket alkalmasnak találnak. Az egyik könnyen mozdul, a másikkal kínlódnak egy ideig. Odacipelik a ZIL-hez. — Lapátolj rá földet — utasítja társát a sofőr. — Most próbáld! — int Feri. A kerekek pörögnek, árkot ásnak, hátra verik a földet, s nagyot lendülve, a kocsi felugrik a sírhalom tetejére — Gyere, pucoljunk! Az országút néptelen. Az összkomfortosán berendezett, meztelen elvtársnőkkel dekorált vezetőfülkét kitölti az ordító zene. — Szóval, mit mondott a pasi, mennyit ad? — kiabál a sofőr. — A kettőért talán tizenötöt! — Csak aztán úgy legyen! Nem link a haver?! — Biztos ügy — mondja Feri. — Mit gondolsz, ki lehetett ez a „Drágám”? — Szerintem gyerek. Annak szoktak fehér márványt csináltatni. — Szoktak !... Mert ha a te gyereked meghalna, csináltatnál neki húszezerért ilyet? — Inkább ne haljon meg — válaszol elhárítóan Feri. Egy ideig szótlanul haladnak. s az útkanyar után köröző fényt észlelnek. — Zsernyákok! — mondja a sofőr, és nagyot nyel. — Na. csak ez hiányzott. — Feri görcsöt érez a gyomrában. — Nyugi! A menetlevél oké. Majd én dumálok, világos!? (Folytatjuk) Gazdag, változatos tartalommal, értékes szépirodalmi, művészeti és kritikai közleményekkel jelentkezik a Pécsett szerkesztett folyóirat kettős nyári számaA lírai rovatban többek között Bisztray Adám, Csíki László, Csorba Győző, Kál- noky László, Rába György és Weöres Sándor verseit, a prózai írások sorában Albert Gábor, Hallama Erzsébet és Mády Iván elbeszélését, valamint Kalász Márton regényének új részletét olvashatjuk. Nagy László születésének 60. évfordulójáról megemlékezve közli a folyóirat Szántó Piroska Adósság cíAz idén először rendeztek Visegrádon palotajátékokat. A látványosságban szerepeltek csodadoktorok, komű elbeszélését, és Vitányi Iván A hűség jegyében című tanulmányát. Érdeklődésre tarthat számot a folyóirat két interjúközleménye. A népe sorsáról írjon címmel Cseres Tiborral írói pályájáról beszélget Bertha Bulcsú. A közművelődés kérdéseiről Vitányi Iván nyilatkozik Vekerdi LászlónakA művészeti rovat élén új sorozat indul a folyóiratban Színészportrék pécsi háttérrel címmel. Futaky Hajna írja, s elsőként Koós Olgát mutatja be. Pályi András budapesti; P. Müller Péter pécsi színházi előadásokról közöl beszámolót. Tarján Tamás pedig folytatja az új magyar filmek szemléjét. médiások, táncosok és kikiáltók. Életre kelt a palotaromokon Károly Róbert udvartartása is. Visegrádi palotajátékok A képen: Károly Róbert udvarában (MTl-fotó: Diósi Imre felv. — KS)
