Népújság, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-17 / 166. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. július 17., szerda J. Nem termelő beruházások Igazodási pontok laikus ismereteink betájolására. Egy gyógyintézeti betegágy — persze, a kellő háttérrel egyetemben kell érteni ezt — beruházási költsége most már 1,3 millió forintot tesz ki átlagosan, egy középis­kolai osztályteremé 7,2 mil­liót. Azaz fogyott, fogy a forint, de a naturáliák tel­jesítése — ennyi és ennyi lakás, kórházi ágy, iskolai tanterem — egyre nehezeb­bé, sőt több részterepen le­hetetlenné vált. Látszatra távolra kalandozva: egy vasúti személykocsi 1,7 mil­lió forint fejében került a MAV-hoz, 10,7 millió fo­rint volt 1983-ban egy ki­lométer közút átlagos épí­tési költsége. Néhány mondat erejéig messzire kel| visszanéznünk. A két világháború közötti húsz évben a vezető nyu­gat-európai országok egy lakosra számított beruházá­sai hatvan százalékkal nö­vekedtek. ugyanakkor Ma­gyarországon mindössze há­rom, nem tévedés, három százalékkal. A tempókülönb­ség hatásaival, következ­ményeivel máig sem tud- ; tűnik megbirkózni. Ezt a nagy súlyú adósságot hord- : juk váltunkon még most is. A múl! adóssága Vélemények viták össze- gezője — és a hogyanra adandó válasszal újabbak ' serkentője — a Magyar Szo­cialista Munkáspárt XIII. 'kongresszusának határoza­ta, amely kimondja: „Fej­leszteni és bővíteni kell a lakosságot szolgáló nem ter­melő beruházásokat.” Tagadhatatlan, erősöd­nek a kétségek, mi a ter­melő, mi a nem termelő beruházás, mert egyre ne­hezebb ezekét elválasztani egymástól. Legyen példái 1- lusztrációrfk a telefon kül­földön sök helyen már a tetefônia. A hang-, a kép-, az adatátvitel azonos ide­jű lebonyolítására, az uta­zás nélküli táívlkonferenciák köznapivá válása, a postá­zás helyetti azonnali irat­továbbítás egyre természe­tesebbé válik, hazai viszo­nyaink között pedig még mindig nem tartható el- döntöttnek a vita, melyik csoportba sorolható — és ennek megfelelően, milyen anyagi forrásokra alapozha­tó — a telefonhálózat kor­szerűsítése. Megítélésünk szerint gyak­ran nem magával az ilyen célra jutó összegekkel van a baj — bár sokszor azok­tól is. Inkább a beruházá­sok rendkívül lassú, mind a hazai lehetőségeinkhez, mind a nemzetközi tapasz­talatokhoz mérten hosszú kivitelezési idejében, rend­kívül magas abszolút és faj­lagos költségeiben keresen­dő a magyarázat a nagy a kiadás — kicsiny kamat gondjának ismétlődő vissza­térésére. Ráfizetéses beruházás a fejlesztéseknek ebben a kö­rében nem létezik, csak fö­lösleges — rosszul megvá­lasztott — célú lelhető, igaz, korántsem kivételként... Ilyen a jól megépített, de a semmibe — a szántóföl­dekre — vezető út, közben ugyanis a tervezett lakóte­lep máshová került, ilyen a felépülése idejére már félig üresen maradó gyermekin­tézmény. Ezek valóiban vesz­teségek, de nem jellegük­ből, hanem hibás döntési folyamatból következően azok. Halmozódó feszültségek A beruházásoknak e nagy csoportjánál nem a megté­rülési időt kell nézni, mér­legelni elsősorban, hanem a fejlesztés híján bekövet­kező kárt, elkerülhetetlenné váló hátrányt. Voltak idő­szakok, amikor ezek sokat számítottak a döntések meg­hozatalánál. más időszakok­ban a mellékesség címkéje került rájuk; rendkívül hul­lámzó a nem termelő be­ruházások sorsa, mint álta­lában az infrastruktúráé, hol elő-, hol háttérbe állí­tás a jussuk, évtizedeken át ez a jellemzőjük. A sza­kaszosság viszont azzal jár, hogy felhalmozódnak a fe­szültségek, enyhítésük, meg­oldásuk tehát — a szüksé­ges folyamatos fejlesztések költségeivel összevetve — már-már előteremthetetlen összegeket követel. Ez a helysiet elkerülhetetlenül feliidézteti velünk az első magyar lapszerkesztő, Ráth Mátyás intelmét, ö így vé­lekedett: „Azt tartom, hogy jobb lészen, a rendet a dol­gokhoz, mintsem a dolgo­kat a rendhez szabni.” A szavakat 1780-ban írta le ... A rendet a dolgokhoz ... Egy évtizedre visszatekint­ve azt láthatjuk, az összes beruházáson belül a nem anyagi ágak részesedése 18 —19 százalékot ér el. Mi­vel azonban a beruházások összege csökkent, a kom­munális fejlesztések céljára jutó pénzhalom is zsugoro­dott; 5,7 milliárddal lett kevesebb négy év alatt. A legszembetűnőbb a lakásépí­tési állami források mér­séklődése volt, ám még mi­előtt azt gondolnánk, fillé­rek maradtak erre a terület­re. leírjuk, a visszaesés el­lenére is például 1983-ban 9,8 milliárd forintot költöt­tek el az országban kultu­rális beruházásiokra. Jelentős területi eltérések vannak az ellátottsági szín­vonalban mind a nagy köz- igazgatási egységek — a me­gyék —. mind az egyes szak­ágazatok között. Ezért ve­szedelmes haladási irány lenne — holott ismétlődően fel-felbukkan lakossági fó­rumokon éppúgy, mint tes­tületi üléseken — az álta­lában és mindent fejleszteni követelése, mert ez nemcsak lehetetlen, hanem felesleges is lenne. Arra azonban, hogy miféle eltéréseik ki­sebbítéséről van szó, fényt vetnek a következő adatok. Az egy lakosra jutó tanácsi beruházás — 1983-ban — 2442 és 4302 forint szélső értékek között helyezkedett el a megyék esetében, a fő­várost nem számítva bele ebbe a rangsorba, ott ugyan­is ez az összeg 9108 forintot ért el. Csökkenjenek a távolságok Ami az előbbiekkel azo­nos fontosságú : nemcsak a megyék között, hanem az egyes területrészeken belül is lényegesek az ilyen kü­lönbségek. Vannak olyan ta­pasztalatok is, amik szerint nem hogy mérséklődne az ellátottság színvonalban meglévő távolság hanem növekszik! Persze, nem lé­tezik tökéletesen kiegyensú­lyozott beruházási munka, ám hosszú távon ki kell egyenlítődnie az átmeneti — rövid távú — eltérésiek­nek. Ha nem ez történik, akikor ott baj van a szem­lélettel, a belőle következő gyakorlattal, tehát szavak és tettek egységével. Ennek az egységnek — némely területen — a meg­teremtése, illetve — más te­rületeken — az erősítése most már a kongresszusi ha­tározaton, az említett egyet­len, de nagy politikai hord­erejű mondaton nyugszik. Csupán az szükséges, hogy a végrehajtás ugyanolyan egyértelmű legyen, mint az, amit a határozat idézett ré­sze közöl. M. O. Ha nyár — ak strand! Lányok, viz, napfény Ha nehezen is — szinte tavasz nélkül —, lassan mégis újra nyár van. Ismét meleg a sör. és csöpög a fagylalt. A lányok, úgy mondják, ilyenkor kicsit szebbek, leginkább persze a levetett ruhadarabok jóvol­tából. Nyár... Az emberek szin­te egész évben ezt az év­szakot várják. Aligha csak a szabadság vagy a szünidő mdátt. Főleg azért. mert úgy gondolják, ez alatt a három hónap alatt bepótol­hatják az elszalasztott, el­odázott dolgokat. A pihe­nést. az ismerkedést, új k&pasoliaitak, létesítését, az utazást, miegyebet. Remél­jük, sokuknak sikerül is. És talán éppen az egri stran­don ... ★ Mint általában, most is nagy a tömeg. Szinte már csak a focipályán és az öl­tözők tetején van nagyobb hely. Dehát ott „nem az igazi”. Van, áki a bekor tö­vében olvas, készül vizsgá­ra. A gyerekek játszanak, vagy éppen palacsintáért áll­nak sorba. Sokan a büfék körül töltik a napot, és csak tisztes távolból figyelik a .medencékét. Szerintük: a júniusi verőfényben — ha kifogja az ember a hűsebb nedűt — sört inni egyszerű­en csodálatos. Többen csa­ládjukkal együtt jöttek el. Kürti Pál — feleségével — Debreceniből érkezett. — Miért éppen Egert vá­lasztották? A nagyerdei strand is szép környezetben ran, és hát a mai utazási árak ... — Az az igazság, hogy mindkettőnknek vasúti sza­badjegye van, így a kirán­dulás nem jelent gondot. — Azért közelebb is ta­lálhattak volna strandot. Ott van például Hajdúszoboszló. — Itt lakik egy nagyon jó barátunk. így egyúttal őt is meglátogathatjuk. Egyéb­ként magát a várost is na­gyon megkedveltük. Az ut­cáknak hangulata van, a bikavérnek pedig kitűnő za- máta. Am, sajnos, elég nagy a tömeg és ez olykor egy kicsit zavaró. A strand házigazdája Sü­tő Szilárd fürdővezető. — Az idén további léte­sítményekkel gyarapodtunk, és ez természetesen növeli a kényelmet. Jó hír az is, hogy megnövekedtek a ku­tak hozamiai. Ennek folytán elképzelhető, hogy a 6-os medencében, népszerű ne­vén a ,.gombáknál" — egész szezon alatt lesz már víz. Egyébként nem változtak a belépők díjai, viszont meg kell jegyeznem azt is. hogy a strand maximum 6200 embert fogadhat. Ha kitesz- szülk a „megtelt” táblát, ar­ra kérjük a látogatókat — ne is kísérletezzenek a be­(Fotó: Kóhidi Imre) jutással. Ebből ugyanis ta­valy már problémák adód­tak. Sustyák Zoltán úszómes­tertől arról érdeklődtünk, milyen is „a vendjég”. — A skála nagyon válto­zatos. A legtöbbjükkel nincs itt semmiféle baj-, de néhd- nyan nem tartják be az ele­mi higiéniás követelménye­ket sem. Estére úgy néz ki a terület, mint egy csata­tér: kukoricacsutkák, üve­gek, papírzacskók minde­nütt. A meleg víz használó­dik el a leggyorsabban. Az ittas vendég — érdekes mó­don — ebbe a medencébe jön józanodini, a fázós me­legedni, hogy már más szük­ségletekről ne is szóljak ... Rengeteg gond van a ser­dülő korosztállyal. Bár. ide­bent nem szolgálják ki a srácokat szeszes itallal, de kintről azért becsempészik azt. Aztán persze ők a leg­erősebbek ! ★ A hangosbemondó udva­riasan ..megköszöni a rész­vétéit”, záróra van. Egy fiú divatos napszemüvegben sűrűn kattogtatja fényképe­zőgépét. A célpont most is a gyengébb nem. Lehetsé­ges, hogy emlékalbumot ké­szít. Nem tudni mi lesz a címe, de van egy jó tip­pünk. Mondjuk ez: Nyár, Egerben... Havas András Hídépítés Ferihegyen A Hídépítő Vállalat a Ferihegyi repülőtér bő­vítése során egy ún. előtéri hidat épít. Az érkező s induló forga­lom elválasztására szolgáló híd hossza 280, szélessége 22 mé­ter lesz. (MTI-fotó — Fehér József felv. — KS) Munkakerülők, lumpok, lógók Aki nyitott szemmel és füllel jár, lépten-nyomon tapasztalhatja az emberek érzékenységét, felháboro­dását a társadalom élőskö­dői, a munkakerülők, lum­pok, lógók iránt. Nyugta­lankodunk, mert sokasod, nak körülöttünk azok, akik lázas semmittevésükkel a serény munka látszatát kel­tik, akik rendszertelenül vagy egyáltalán nem haj­landók dolgozni, de nyitás­tól zárásig a szórakozó, ital­mérő helyeken dagonyáz, nak, s gondtalanabbul és jobban élnek azoknál, akik napi fárasztó munkával ke­resik fizetésüket. Az utóbbi időben taggyű­léseken, értekezleteken, an. kétokon sürgetik élesen és kemény szavakkal az eré­lyesebb intézkedéseket a munkakerülők, lumpok, lé. zengők ellen. Különböző fó­rumokon hallhatjuk a kol­lektív vélemények megfo­galmazását: „Dolgozóink egy­re inkább elítélik a kispol. gári erkölcsöt, magatartás­formát; elítélik a harácso- lást, a munka nélküli jőve. delmeket, az önzést, a szo­cializmustól idegen jelen, ségeket.” Szóvá tesszük, ahol csak lehet, hogy keményebb módszerekre van szükség az állampolgári fegyelem megszilárdításában. Nyilvános helyeken, fé­nyes nappal szégyenkezte- tik és botránkoztatják a jó. érzésű embereket a munka­kerülők, lumpok, lézengők arénázásai. S egyre több az olyanok száma is, akik nem vesznek részt az értékterem, tésben, de alaposan ki­veszik a maguk részét, a maguk zsíros sápját a nem. zeti jövedelemből. Ott tar. tunk, hogy a közveszélyes munkakerülők megélhetnek a semmittevésből, mert rend- szeresen kap a nagy létszá­mú családjuk szociális se­gélyt, amit jórészt italra költenek. Sokan sürgetjük : más módszerekkel segítsék a nagycsaládosokat. Ne kap­janak pénzt azok, akik nem becsülik a forintokat, s még a családi pótlékot is ivóhelyeken herdálják el, és nem a gyermekeikre köl. tik. Szenvedélyes támadások érik azokat a mozi- és té­véfilmeket is, amelyek a munkakerülő, lump, lógó és semmittevő életmódnak csi­nálnak reklámot, az igazság­szerető embereket ütődöt. teknek ábrázolják, s szinte lejáratják a tisztességes, becsületes életforma becsü­letét. Minden vélemény egységes abban a közös érdekben és határozott akaratban, hogy vissza kell szerezni a tisz­tességes munka hitelét, be­csületes rangját. Január elseje óta érvény, ben van egy új, a Büntető Törvénykönyvet módosító törvényerejű rendelet a munkakerülők ellen. A sem­mittevők munkára szokta­tása, sőt, munkára kényszerí­tése immár helyhez kötés­sel, magatartásuk, életvite­lük szorosabb felügyeleté­vel, szigorúbb ellenőrzésével lehetséges. Űj büntetési for­mulával kell megismerked­niük a munkakerülőknek, lumpoknak és lógósoknak, ez. a büntetés pedig a szigorí. tott javító-nevelő munka. A Büntető Törvénykönyvet módosító törvényerejű ren­delet fogalmazása világos és egyértelmű, minthogy „az elítélt személyi szabadságá­nak korlátozásával együtt­járó munkára kötelezést je. lent.” Ne vegye bát senki jóér­zésű ember zaklatásnak, ha szórakozóhelyeinken a nap bármely órájában, gyakrab­ban megjelennek a rendőr- hatóság emberei és kérik a személyi igazolványokat. A munkakerülőket, lumpokat, lógókat, a semmittevés „lord- jaif' és „hercegeit” keresi a rendőrség. Személy szerint azt kívánom — a napi mun. kában fáradó, becsületes emberekkel együtt —, hogy az élősködők mind horogra akadjanak. Pataky Dezső

Next

/
Thumbnails
Contents