Népújság, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-17 / 166. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. július 17., szerda Kizárások a brit KP-ból Orvosi jelentés Reagan állapotáról (Hétfőn elkészült az orvosi jelentés a Ronald Reagan amerikai elnök szervezeté­ből eltávolított daganatról. Megállapították, hogy az rákos sejteket tartalmaz. A műtétet végrehajtó or­voscsoport vezetője így fo­galmazott: ..több mint öt­ven százalék az esély’’ ar­ra, hogy az elnök szerveze­tében immár nincs több rá­kos sejt. Genf: Véget ért a második forduld Kedden Genfben a szovjet és az amerikai küldöttség plenáris ülésével véget ért az atom- és űrfegyverzettel foglalkozó tárgyalások má­jus 30. óta tartó, második fordulója. Bár a tárgyalások bizal­masak, a nyilvánosságra ke­rült tényekből az a következ­tetés adódik, hogy az amerikai fél hibájából nem születhetett kielégítő eredmény — írja hírmagyarázatában Jevge- nj/ij Korzsev, a TASZSZ szovjet hírügynökség kom­mentátora. ‘A következő forduló szep­tember 19-én kezdődik, két hónappal később, november 19—20-án pedig szovjet— amerikai csúcstalálkozót tar­tanak a svájci városban. Nagy-Britannia Kommu­nista Pártjának Végrehajtó Bizottsága hétvégi ülésén kizárta a pártból a Mor­ning Star című kommunis­ta lap tulajdonosaként funk­cionáló Népi Sajtónyomdai Társaság (PPPS) tizenkét vezetőjét, közöttük tekinté­lyes szakszervezeti vezető­ket. A kizártak a PPPS igaz­gató bizottságának tagjai, valamennyinek Szerepe volt abban, hogy a párt jó egy hónapja képtelen visszasze­rezni az ellenőrzést a Mor­ning Star fölött. A mostani határozat meg­állapította a lapról, hogy az „nem tekinthető többé kommunistának”. A kizár­takat a kongresszusi hatá­rozatok megsértésében és a Brit KP. valamint a Mor­ning Star között fennálló kapcsolatok „lerombolásá­ban” marasztalta el­Az Egyesült Államok az űrfegyverkezési program ke­retében lézerfegyver-kísér­letet hajtott végre a hét végén — jelentette hétfőn az AP amerikai hírügynök­ség jól értesült forrásokra hivatkozva. A névtelenségbe burko­lózó informátorok közöl­ték: vasárnap hajnalban ah­hoz hasonló kísérletet haj­tottak végre lézerfegyverrel, mint amilyet nemrég a Discovery űrrepülőgéppel végeztek. A vasárnapi kí­sérlet nem volt teljesen si­keres. A Hawaii-szigetekről egy nagy sebességgel repülő rakétára irányított lézersu­gárral sikerült ugyan el­találni a rakétára felszerelt tükröt, de nem tudták meg­A kizárás sorsára jutott Ken Gill, a Műszaki Raj­zolók Szakszervezetének (AUEW—TASS) főtitkára, Terry Marsland asszony, a Dohányipari Munkások Szakszervezetének helyet­tes főtitkára, Ken Brett, a Gépipari Dolgozók Egye­sült Szakszervezete (AUEW) főtitkár-helyettese. Arthur Utting, az Építőipari Mun­kások Szakszervezetének volt elnöke. A Végrehajtó Bizottság határozata, nem csak ezek­kel a munkásmozgalmi ve­zetőkkel és nem csak a Morning Star miatt fordult szembe. Egészében elvetette a szakszervezeti és munkás­párti szélsőbaloldalnak azt a stratégiáját, amely sze­rinte pusztán ,,a jelszavak politikája abból indul ki, hogy radikális követelések iránt a társadalom ösztönös fogékonyságot mutat, olyan felelően visszaverni a tü­körrel a sugarat. A Pentagon július 10-én jelentette be, hogy újabb öt kísérletet hajtanak végre a közeljövőben lézerfegyver­rel. ★ A kaliforniai Vandenberg támaszpontról „Minuteman —3” típusú földrészközi bal­lisztikus rakétát bocsátot­tak föl. A három robbanó­fej hordozására alkalmas rakéta célpontja a Csendes­óceán nyugati részén fekvő egyik korallzátony volt. Az UPI amerikai hírügy­nökség adatai szerint ez volt a 110.. hadászati atomfegy­verhordozó eszközzel végre­hajtott amerikai fegyverkí­sérlet. szocialista csatakiáltásokat hallat, amelyek végered­ményben hatástalanok”. A határozat újból meg­erősítette. hogy a brit po­litika fő ereje változatlanul a „thatcherizmus”: a köz­vélemény nem egyöntetűen a Munkáspártot választja alternatívaként a konzerva­tívokkal szemben. hanem jelentős részében a két kö­zéppárt felé fordul; p kez­deményezés csak úgy kerül­het vissza a Munkáspárthoz, ha intézményes és nem hi­vatalos szövetségi kapcsola­tokat épít ki a brit politikai életben. A határozati javaslatot Martin Jacques, a politikai bizottság tagja, a Marxism Today című elméleti folyó­irat főszerkesztője, a polgá­ri sajtóban „eurokommunis- tánaík” minősített párt vonal szellemi vezéralakja terjesz­tette be. Új szovjet miniszter A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége Gennagyij Jagogyint ne­vezte ki felső- és középfo­kú oktatási miniszterré. Elődjét, Vjacseszlav Jelju- tyint nyugállományba vonu­lása miatt mentették fel tisztségéből. Jagogyin 1927-ben szüle­tett. A kémiai tudományok doktora, a Szovjetunió Tu­dományos akadémiájának levelező tagja. Moszkvában a Mengyelejevről elnevezett vegyész-technológusi főis­kolán végzett. Az utóbbi. 12 évben a főiskola rektora volt. 1963 és 1966 között a Nemzetközi ' Atomenergia Ügynökség főigazgató-he­lyetteseként dolgozott Bécs- ben. Amerikai fegyverkísérletek —( Külpolitikai kommentárunk. )— Brüsszel válaszúton BELGIUMBAN nem újkeletű a kormányválság fogai, ma: a flamand és vallon ellentétek miatt éppúgy, mint a törvényhozás pártjai közti rendkívüli érzékeny erő- egyensúly változásai következtében korábban igen gyak­ran cserélődött a kabinet (éppen ezért Martens csaknem négyéves kormányzása rekordnak számít). Ezúttal azon­ban mint egyes brüsszeli kommentárok keserűen meg­állapították — külső körülmények is közrejátszottak Wilfried Martens négypárti koalíciójának fölbomlásá­ban. Nevezetesen a Heysel stadionban bekövetkezett tragédia, a Juventus—Liverpool mérkőzés példátlan botrányának utórezgéseként kényszerült lemondásra a kabinet. Ellenzéki politikusok már május 29-én — a belga rendőrség és csendőrség teljes csődje láttán — követel­ték Charles-Ferdinand Nothomb belügy- és közigazga­tási miniszter haladéktalan lemondását. Ö azonban nem vonta le a szükséges konzekvenciákat, s pozícióját — igaz. rendkívül csekély többséggel — a törvényhozás is nemrég megerősítette. Csakhogy a frankofon (francianyelvű) pártok nem nyugodtak bele Nothomb helyzetének látszólagos meg­szilárdulásába. Több mint hat héten át szüntelen táma­dások érték a belügyminisztert. Hétfőn pedig Jean Goi miniszterelnök-helyettes és igazságügyminiszter lemondá­sával megindult a lavina: Martens kormányából vala­mennyi francianyelvű liberális miniszter és államtitkár kilépett. Döntésüket azzal indokolták, hogy nem hajlan­dóak tovább együttműködni Nothombbal. Ezen túl azonban lépésükben minden bizonnyal szere­pet játszott, hogy a közelgő választások előtt a koalíci­ós partnerek közötti lappangó ellentétek fokozottan fel­színre kerültek. BRÜSSZEL tehát ismét súlyos válsággal találta szem­ben magát. Martens kormányfő — hivatására nézve ügyvéd — kora fiatalságától a vallon és a flamand el­lentétek elsimításán munkálkodik. Hosszú politikai pá­lyafutása során sok nehéz és bonyolult helyzeten úrrá lett: 1972—1979 között a keresztény néppárt (CVP) el­nöke volt, 1979 áprilisától 1981 március végéig kor­mányfő. 1981 decemberétől ismét 5 állt a belga koalí­ció élén. Ám az ország gazdasági és pénzügyi válsága az elmúlt években tovább mélyült, s a közvélemény te­kintélyes részének tiltakozása ellenére Belgium befogadja az amerikai nukleáris fegyvereket. A frankofon politikusok mostani „lázadása” arra utal, hogy a belga politikában új utakat az eddigiektől eltérő megoldásokat keresnek. GYAPAY DÉNES Barátok, rokonok — Suomiban Harminchat varos frigye IV/3. A finneket és a magyaro­kat szoros szálak fűzik egy­máshoz. Népeink barátsága természetes számunkra és természetes a finnek számá­ra is. „Beleénekeltük magun­kat egymás szívébe” — mondta kedvesen dr. Eeva Kuuskosksi-Vikatmaa. finn egészségügyi miniszter a finn —magyar barátsági hét hel­sinki záróünnepségén. Jú­lius első hetében 250 ma­gyar vendégeskedett Suomi­ban, s 250 finn barátunk ná­lunk. A VII. finn—magyar barátsági hét ünnep volt. El­ső pillantásra a finnek és a magyarok ünnepe, de ha alaposan szemügyre vesszük, a béke és a barátság ünne­pe. Hiszen minden, ami Finnországban és Magyaror­szágon e rendezvénysorozat keretében történt, nemcsak népeink javát szolgálta. Kinek voltak szebb élmé­nyei? Azoknak-e, akik Finn­országban jártak, vagy azok­nak. akik itt. Magyarorszá­gon? Nehéz volna megmon­dani. Az biztos, hogy a 250 magyar, aki a finnek ven­dégszeretetét élvezte, esemé­nyekben, élményekben gaz­dag suomi napokat vallhat a magáénak. „Olyan volt minden Järvenpääben, mint egy jól sikerült lakodalom” — állították a testvérváro­sukban töltött időről a vá­ciak. De ugyanezt lehetett kivenni a szegediek, a nyír­egyháziak élménybeszámo­lóiból, még ha nem is ez­zel a sajátos hasonlattal él­tek. Tizennyolc magyar és tizennyolc finn várost fűz­nek testvéri szálak egymás­hoz, a legrégibb kapcsolat­ra a pécsiek és a lahtiak te­kinthetnek vissza, a leg­újabbra pedig a szombathe­lyiek és a lappenrantaiák. S újabb kapcsolatok is szüle­tőben vannak. Ha minden igaz, jövőre Sopron és Sei- näjoki. Szekszárd és Tomio, Kecskemét és Hyvinkää la­kói lépnek hasonló „frigyre” egymással. — Nekünk különböző or­szágokból kilenc testvérvá­rosunk van, de mind közül a legkedvesebb Eger — me­sélte Leo Marmio, Pori vá­ros tanácsának elnökhelyet­tese. — Amikor 1971-ben Losonczi Pál magyar állam­fő nálunk járt, bennünk már megérett az elhatározás, hogy keresünk egy testvérvárost Magyarországon magunknak. Rövidesen megalakítottuk a Finn—Magyar Társaság Sa- takuntai Szervezetét, amely­hez Pori is tartozik. Aztán városunk akkori vezetője, Heikki Koaki, aki most a Finn—Magyar Társaság or­szágos elnöke, valahogy rá­talált Egerre. Mint a test­vérek, hasonlít ez a két vá­ros egymásra, lakóik között az elmúlt több mint tíz év­ben mély barátság szövő­dött. Mindig nagyon várjuk az egrieket, s mi is nagyon vágyódunk Egerbe. A Finn—Magyar Társaság 1950-ben alakult, 36 finn vá­rosban, községben van he­lyi szervezete, A poriaké a legtevékenyebbek közé tar­tozik. A barátsági hét ma­gyar résztvevői az első négy napot testvérvárosukban töltötték. Hogy hány talál­kozó, önfeledt beszélgetés, mindent felfedezni szándé­kozó városnézés, közös szau­názás zajlott le ezekben a napokban Finnországban, azt megszámolni lehetetlen vál­lalkozás lett volna. Ami vi­szont számolgatás nélkül is egyértelműen kiderült, az az. hogy a finnek kedvessége, mindenre kiterjedő figyel­messége, érdek és fenntartás nélküli ragaszkodása, hoz­zánk, magyarokhoz, vala­mennyiünket meghatott. Akik először jártak Suomi­ban — a többség ilyen volt —. azok kellemes meglepe­tések sorozatát élték át. Bi­zonyára sokszor feltették ma­guknak a kérdést: miért szeretnek bennünket ennyi­re a finnek? S valószínűleg sokan feltették vendéglátóik­nak is. Jokinen Kirsti tanár­nő az egriek tolmácsa volt Poriban, öt is többször fag­gattuk. — Tizenkétszer jártam Ma­gyarországon. Voltam Buda­pesten. Szegeden, Debrecen­ben a nyári egyetemen. To­kajban, Keszthelyen és ter­PORI - EGER ,«#• ARATS i ; A világ első testvérvárosi újságját a poriak készítették el mészetesen Egerben — ott tízszer. Közben lassan meg­tanultam magyarul. Az egye­temen nyelvtörténeti tanul­mányaim során figyeltem fel rokonságunkra. Aztán, ami­kor Poriba kerültem, ma­gától értetődő volt, hogy be­kapcsolódjam a Finn—Ma­gyar Társaság helyi szerve­zetének munkájába. Itt a városban a magyar klubot vezetem. Számomra ez öröm, megtiszteltetés és nem mun­ka. Szeretem a magyarokat, életvidám, könnyen barátko­zó emberek, s ami még lé­nyeges. soha nem csalódtam bennük. Szerintem valóban rokonok vagyunk, érzéseink­ben mindenképpen, a nyelv­rokonság köztudott. Itt, Finn­országban tréfásan azt szok­ták mondani, hogy négyezer évvel ezelőtt azért váltak el útjaink, mert akik fociz­ni szerettek, azok Magyar- országra mentek, akik pedig síelni, azok ide, Suomiba jöttek. Lehet, hogy így tör­tént? Kocsi Margit w.rmn m*tnm mmttti: uwiwrre? 1 r’&i., ’ Ilii, SPv i * A magyar politikai küldöttség tagjai, vendéglátóik körében, Leo Marmio; Tervetuloa! — Köszöntjük nálunk! a záróünnepségen Hajókirándulásra indulunk

Next

/
Thumbnails
Contents