Népújság, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-17 / 166. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVI. évfolyam. 166. szám ARA: 1985. július 11., szerda 1,80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Fűben-fában orvosság Gyógynövények—felvásárlók —forgalmazók Altató Jellegzetesen magyar találmány. Abban sem vagyok biztos, hogy másutt ismerik. De ha mégis, nem hiszem, hogy kapva kapnának rajta. Hogy miről van szó? Arról a módról, ahogy mi egymás között megtárgyalunk egy-egy jelentést vagy beszámolót. Mert mi történik ilyenkor? Az illető. akinek feladata a tájékoztatás, hosszasan ecseteli, hogy milyen eredményeket értünk el, értek el az adott időszakban. Ha el akar „mélyedni” a témában. akkor évekre visz- szanézően idéz adatokat. Ezeknek mindegyike azt bizonyítja, hogy az erőfeszítések nem voltak hiá- bavalóak. Ha nem is ment könnyen, de az emberek szorgalma, lelkesedése, az adott helyzetben szükségessé vált túlórák felhasználása. esetleg egy gazdasági munkaközösség megszervezése és igénybe vétele végül odavezetett, hogy ... ! Ismerik ezeket a szavakat? De nehogy túlságosan szép legyen a menyasz- szony, a „hozzáértőek” még megjegyzik, hogy nem ártott volna jobban odafigyelni a megrendelők igényeire, lehetett volna esetleg a költségszintet is és a minőséget is... ! Akinek füle van a hallásra, ezekben a nagyon szépen csomagolt megjegyzésekben rögtön felfedezi a lényeget. Vagyis azt. hogy a megrendelők egy része hiába várt az árura, a gyártás költségei olyan magasra szöktek, hogy csupa ráfizetés az egész, nem beszélve arról, hogy a termékek színvonallá alig nevezhető elfogadhatónak. Mennyivel másabban hangzik így minden. Értheti is mindenki, akinek van türelme és ereje odafigyelni a szavak zu- hatagára. Csak a stílus ... az aztán aranyira kifinomult, aranyira átgondolt, hogy egy vérbeli szépíró is megirigyelhetné. De a diplomaták is tanulhatnának belőle. Minek jó ez? Vannak, akik úgy mondják. nem lehet eddigi sikereinket semmibe venni. Önnön tetteinket kicsinyelnénk le, ha felületesen el. siklanánk minden értékünk felett. Ezt nem vitatom. Az érték, az érték. De ... a hiba. az hiba. A gond is gond. Azzai, hogy mindig csak altatgaitjuk magunkat a sikerek hang- j súlyozásával, és nem azt »kérdezzük: most pedig mit j kell tennünk azért, hogy , minden rendben legyen, : ezzel a taktikával csak elodázunk mindent. A megbeszéléseknek sem használ ez az altatgató gyakorlat. Kialakulhat — kialakult? — az a közvélemény, hogy a sok megbeszélésnek nem sok értelme van. Ott csak bóbis- ikolni lehet. Ha rajtam múlna. én ezeket az altatókat erélyesen leinteném. ' G. Molnár Ferenc Ki ne tudná, hogy rétein- ken, mezőinken termő növényeink sokfajta nyavalya ellenszerei. A régi időkben a füvek titkainak ismerőit varázslóként tisztelték, majd ki-ki kuruzslónak vagy éppen életek megmentőjének nevezte őket. A tudományok fejlődésével bebizonyosodott, hogy ezek az önkéntes orvosok nem szélhámosok, ellenkezőleg. Igaz, nem hókuszpókuszaiktól gyógyultak a betegek, nem ráolvasásaiktól nyertek erőt a gyengék, hanem a „varázslat” kellékeitől: a gyógynövényektől. Ma már sok ezer ember foglalkozik az orvosságok természetes alapanyagainak gyűjtésével. A gyógyszeripar létezni sem tudna nélkülük. A Herbária nevű cég pedig pirulák készítése helyett teakeverékek, növényi oldatok, iszap alapanyagú krémek, s ki tudja még, hány fajta fű- ből-fából nyert gyógyír forgalmazásával. felvásárlásával foglalkozik eredményesen. Essen most szó az utóbb említett területről, a begyűjtőmunkáról, mely megyénkben is virágzik. A Herbária legfontosabb partnerei ebben az áfészek. melyek szinte mindenfelé felvásárlótelepeket létesítettek. Ezek legtöbbször közönséges lakóházak, amelyeknek gazdái a téma értő emberei Meghatározott érték ellenében veszik át a gyűjtők „kincseit”, megfelelő körülmények között tárolják és szárítják azokat, majd időnként továbbítják a felhasználók felé. Mint Kovács János, az egri áfész ipari és felvásárlási osztályának vezetője elmondotta — Egerben négy helyen gyűjtik be az értékes növényeket. Harmincnegyven fajta állandó vevői ők. Ezek közül „sláger” az akácvirág, a bodza, a mákgubó, a csipkebogyó, a tarackgyökér, a gyermekláncfű levele és az apró bojtorjánfű. Ráérő gyerekek, alkalmi munkából élő felnőttek, természeti környezetben nevelkedett, erdők-mezők titkait ismerő emberek kedvelt időtöltése a gyűjtés. Nem csupán foglalkozás ez. Szép pénzt lehet keresni vele, csak tudni kell. mikor és hol érdemes kutatni utánuk. A felvásárlások alapját a vadon termő növények adják, de az utóbbi időben az áfész szakemberei az egyes fajták termesztését is szorgalmazzák. Az egri áfész nem csak a Herbária összekötője. Szerződésük van az Erdei Melléktermék Vállalattal is. Nekik csigát szállítanak, amit ők kemény valutáért továbbítanak az olasz ínyencek asztalára. Egy esős májusi napon egy ember 30—40 kilót is összegyűjt. Ezért cserébe legalább 500 forint üti a markát. Nemcsak életeket mentenek meg a természetes orvosságok, de jó pénzt hoznak az országnak is — folytatja Kovács János, aki érthetően az üzletember szemszögéből közelíti meg a témát. A gyógynövényeket is örömmel várják a külföldi partnerek. Ránk vannak utalva, mert kevés ország dicsekedhet e szakterületen olyan gazdag lelőhelyekkel, mint hazánk. Az áfészek a jelenlegi mennyiség többszörösét is megvennék. Előfordul ugyan, hogy időnként átmenetileg maximálják az egyes növények felvásárolható tömegét, de nem ez a jellemző. Mákgubóból például sokkal többre lenne szükség. — Én az egri terület gondjait és örömeit ismerem csupán — mondja az osztályvezető —, de szerte a megyében vannak kollégáim, akik a felvásárlást adott körzetükben irányítják. Azért hangsúlyozom mindezt, nehogy valaki azt higgye, hogy messzire kell utaznia „gyűjteményének” értékesítéséért. A gyógyszertárak és a Her- bária-szaküzletek polcain becsomagolva látjuk viszont az egykor begyűjtött növényeket. — Ugyan milyen utat jártak ezek, amíg ide kerültek? — kérdeztük az illetékeseket, akik kísértetiesen egyforma válaszokat adtak : — Minden, amit csak lát, a fővárosi központból érkezett hozzánk — mondták. Az országos méretű elosztásnak kétségtelenül vannak előnyei. A „gyűjtőhelyek gyűjtőhelyein” olyan meny- nyiség jön össze, hogy abból nagyobb tételű megrendeléseket is könnyedén ki lehet elégíteni. Az export „nagysága” is az ottani má- zsálóhelyeken válik véglegessé. A gyógyszergyártásnak szüksége van arra, hogy központilag ellenőrzött, ismert hatásfokú drogokból készíthesse termékeit. Szabály van arra. hogy vizsgálati szám nélküli alapanyagot tilos felhasználni. Ez forgalmazási engedély is egyben. A szakemberek egyéb érvelései is többnyire helytállóak, de józanul gondolkodva mégsem értjük: miért kell a „legközönségesebb gyógyfüveknek" is „kálváriát” járniuk? Miért szükséges a Füzesabonyban leszedett kamillának Pestre utaznia azért, hogy néhány hét elteltével megvásárolhassuk a Herbária egri szak- üzletében? Kamillagyűjtö a hevesi határban (Fotó: Szabó Sándor) Kiskertekben a Torna mentén Mezőgazdasági nagyüzemeink mellett serény munka folyik a háztáji földeken és kiskertekben is. Az időjárás okozta kiesést szorgos kezek pótolják. Felvételeink, a Tárná ment« kiskertekben készültek Permedével a károkozók ellen a karácsondi határban Hogy nagyra nőjön a mérei káposzta Délidében a boronádi dinnyeföld szélén (Szabó Sándor képriportja) Szabó Péter
