Népújság, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-16 / 165. szám

4.

£p'|: i ^ :*■ NÉPÚJSÁG, 1985. július 16., kedd

Az egri színház és a közönség

Fafaragó tábor Tatán

Adhattam volna ennek az írásnak azt a címet is. hogv „Az egri színház és közönsége”; de ez meghittebb, érettebb viszonyt, jobb kapcsolatot tételezne, mint ami valójában van az 1985. ja- nuár elsején induló intéz- ménv és az egri nézők között. Ugyanis az önálló egri színháznak, 1955-től meg. szűnéséig nagyon komoly, jól összerázódott ..háttere” volt. Ezt azért kell hangsúlyoznom, mert az idei január és február sorban állásos rohamai után, a Pirandello. darab ötödik-hatodik előadása táján Benedek Miklós. a darab főszereplője a félházak láttán azt a benyo. mását ítéletként mondta ki. hogy Egerben nincs érdeklődés a színház iránt. Ennek a véleménynek hangot is adott rádióban.

Akkor válaszul elmondtam, hogy a társulatot nem az érdektelenség, hanem egy téves döntés szüntette meg, kárt okozva mindenkinek, akiket érintett. Helyesnek látszik, főként a mai gazdasági körülmények között, hogy a januárban megnyílt színház fokozatosan alakítsa ki csapatát. így jusson el az önállóságig, a teljes talpra állásig. A féléves mérleg huszonöt bemutató, több mint hatvan előadás és harmincezer néző. Műfaji, lag művészi szintet tekintve tapasztalható volt szóródás, s nem biztos, hogy a nyárba nyúló idényt éppen egy Joyce-darabbal, ezzel a nehéz. intellektuális, pszicho, logizáló alkotással zárta jól

a színház. Az évzáró társulati ülésen a számok bizonyították, hogy a kezdet, a nyitás nem rossz.

Az első hetek produkciói és a nézők rohama között érthető összefüggés húzódik meg. Az egriek kiéhezetten várták a bemutatókat. A miskolciak „tájjellegű működése” alatt évekig úgy tűnt, mintha konzervet adnának fel friss áruként az egrieknek, nem is az egri ízlés szerint főzték a menüt. Az Agria nyári játékai egy másik érdeklődést elégítettek ki a nyári látványosságokkal, sokszor balfogásokkal is tarkítva. A kritika néha jogos bírálattal illetett, mérlegelt nem egy évadot.

Így jött az idei év. A közönség rohama meglepett mindenkit. Be lehetett ugyan jutni a színházbarátok közé némi tagsági díj lefizetése ellenében. A szervezők viszont azzal nem törődtek, hogy ez a tülekedő, helyre törekvő réteg, vagy annak nagyobbik része, csak a sztárok vagy az első kíváncsiság unszolására, vagy az új. ruha felvonultatása erejéig lesz színházbarát, s hamar elunhatja magát. A leginkább az döbbentett meg. hogy ez a valahogyan és valahonnan összeálló nézőtéri „egyveleg” nem tudott egységgé, a látványt élvező és az élményt teremtő erővé, a művészi munka munkatársává, a színész partnerévé lenni. Felajzot- tan a neki szokatlan helyen. környezetben nem egy

néző a színházi lét legelemibb szabályait is felrúgva viselkedett. Értelmetlenül • és indokolatlanul közbetapsolt ott, ahol a lélektani történést csak zavarhatta, a színészt kizökkentve ritmusából. lendületéből, nem egyszer az is megtörtént, hogy a hiányzó emberi fegyelem miatt hangosan motyogva, vagy nyihogva, nyög- décselve zavarták egyesek az előadást. Ezek voltak ennek az első rohamnak a kellemetlen kísérőjelenségei.

S ezek hatással voltak a színészre, a közönség érettebb rétegére egyaránt. Mondhatnánk azt is. hogy ez a lélektanilag érthető felszínes zajgás lecsitult. Le is lohadt, el is múlt. Addig azonban, amíg ez a tolakodás a rámenősebb jegyigénylők részéről tartott, a higgadtabb emberek visszaszorultak. Vártak arra, amíg szaladgálás nélkül válthat, nak belépőt.

A szélesebb rétegeket színházlátogató közösséggé szervezni, érlelni és megtartani — nem pillanatok alatt megoldható feladat. Erre az első fél évre még nem lehetett teljes biztonsággal mű- sorpoütikát előírni, programot biztosítani, hogy a bér létezéssel megállapodottá neveljenek egy valóban létező, komoly érdeklődést. Rá kell azonban bírnia a színháznak az egrieket arra, hogy érdeklődő tisztelettel nézzenek fel erre az épületre. amely értük van.

Farkas András

Arborétum

Erdőtelken

Az egykori kastély- területén 1715-ben létesült az arborétum. Ezen a három hektáron több száz fát, cserjefajt, virágot és egyéb ritkaságot honosítottak meg. Ma természetvédelmi területként szorgos kezek ápolják, óvják a növényeket az utókor, s az ide látogatók számára.

(Szabó Sándor felvétele)

James Thurber:

A jellemes medve

Élt egyszer a távoli vadnyugati erdőkben egy barnamedve, amelyik szívesen felhörpintett egy-egy korty jóféle itókát, de mindig tudta a mértéket. Gyakran eljárt egy kiskocsmában, ahol méhsört mértek, ezt a mézből er. jesztett pompás nedűt, megivott két iccével, egy csöppet se többet. Azután odanyomott a csapos kezébe egy kis aprópénzt, mondván:

— Ügyelj pajtás, nehogy szomjazzanak a medvék a hátsó teremben!

Ezzel hazament.

Hogy s hogy nem, végül

csak rákapott, s ivott jóformán egész nap. Éjszakánként sem bírt a lábaival, valahogy mégis hazatántorgott, felrúgta az esernyőtartót, leverte a függőlámpát, könyökével be. zúzta az ablakot. Azután összecsuklott, s feküdt a padlón, míg elaludt.

Felesége vörösre sírta szemét bánatában, gyermekei rettegtek tőle.

Történt, hogy a medve idővel csak belátta bűnét, s javulásnak adta fejét. Hamarosan messze földön híre futott absztinenciájának, és sokat próbált medvénk úton útfélen mértékletességről papolt. Mindenkinek, aki átlépte a küszöbét, hosszasan ecsetelte iszákossága következményeit, s döngette a mellét egyfolytában, milyen erős-egészséges lett, amióta rá sem néz az alkoholra.

S hogy bárki saját szemével is lássa, legott fejre állt, kézállásban végigsétált a szobán, cigánykereket hányt, felrúgta az esernyőtartót, leverte a függőlámpát, könyökével bezúzta az ablakot. Azután kifáradva az egészséges testmozgástól, elnyúlt a padlón és elaludt.

Felesége vörösre sírta a szemét bánatában, gyermekei rettegtek tőle.

Bizony-bizony.

Fordította: Makai Tóth

Mária

Negyvenkét fafaragó — közöttük 15 középiskolás di. ák — tölti szabadságának egy részét Tatán, a Városi

Művelődési és Ifjúsági Köz. pont, valamint a Hamari Dániel Üttörőház közös szervezésében létrehozott fafaragó alkotótáborban.

Képünkön: Készül a pihenőpad.

(MTl-fotó: Jusztin Tibor — KS)

A műemlékvédő

Beszélgetés a 75 éves Dercsényi Dezsővel

Dercsényi Dezső művészet- történész, a középkori magyar művészet és műemlékek jeles szakértője és védelmezője most tölti be hetven- ötödik életévét.

Ebből az alkalomból kerestük fel, s beszélgettünk vele életpályájáról.

— A harmincas években, miután ledoktoráltam régészetből, magyar irodalomból és művészettörténetből, állás után kezdtem keresgélni. de persze, nem találtam — emlékezik vissza a múltra. — Végül a Széchényi Könyvtárban kaptam némi lehetőséget, igaz, az sem volt állás. Az 1934-es év a nagy váltás időszaka volt. akkor alakult át a Műemlékek Országos Bizottsága, amelynek Gerevich Tibor lett az elnöke. ö maga köré gyűjtött egy sor kitűnő embert. S a bátor embert a szerencse is kíséri, akkor kezdődtek el az esztergomi palota, a székes- fehérvári bazilika, a szombathelyi császári palota és más műemlékek ásatásai, s ezek egy sereg leletet hoztak felszínre. Bizonyítanunk lehetett a védelem új módszerét. így kerültem magam is ebbe a hivatalba, és bármily furcsa is, attól fogva mindig a műemlékvédelemmel foglalkoztam.

Legkedvesebb: az Árpád-kor

— Mi volt az első jelentős munkája?

— A székesfehérvári bazilika, amely sokaknak csalódást okozott, hiszen alig találtunk valamit. Mindössze romkert lett belőle és kőtár. Engem azonban kezdettől fogva ezek a kőfaragvá- nyok érdekeltek. Erről is írtam meg első munkáimat.

— Könyvei, publikációi, tanulmányai a középkorhoz kötődnek. A sok közül melyik volt a legkedvesebb?

— Árpád-kori anyagokkal foglalkoztam később is. A szorosabban vett tudományos érdeklődésem megmaradt a középkornál. Nagy Lajos és kora című könyvem annak idején (1941-ben adták ki) 8000 példányban jelent meg. ez igen nagy szám volt. Ez a könyv sok örömet szerzett nekem, még ma is

használják, bár ma már sok mindent másként látnak. Mégis azt kell mondanom, mindig az a legkedvesebb, amivel éppen foglalkozom.

— A művészettörténésznek is szembe kell néznie tévedéseivel?

— Nem is annyira szakmai tévedések ezek. Egyszerűen eljött egy korszak, amikor jobban ítélik meg a dolgokat, mint ahogy annak idején én láttam. Néha csak apró nüanszokról van szó.

— Éveken át tanított is ...

— Gerevich Tibor hívott meg először, hogy tartsak előadásokat kedvenc témáimról, igaz. akkor ellenszolgáltatás nélkül, amolyan szemináriumi előadóként. Nekem ez akkor megtiszteltetés volt. Csak később lettem magántanárrá. Így kerültem kapcsolatba a fiatalokkal, s ked- veltettem meg velük e témákat. Mindig a középkori, magyar művészettörténetről adtam elő. Szerettem tanítani.

Értékeink védelme

— Az igazi területe azonban a műemlékvédelem.

— Ez így van, valóban ... A műemlékvédelem egyre inkább előtérbe került, és ez lett az én igazi területem. Amikor 1949-ben megalakult a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja, a mi feladatunk lett a háború utáni Magyarország műemlékeinek felmérése, feltárása, helyreállítása. Ez bizony, nem ment könnyen. Csak 1957-től fogva sikerült sínre tennünk a dolgokat.

— Mi volt az alapelv a műemlékek helyreállításánál?

— Az, hogy a műemlék helyreállításának tudományosan megalapozottnak kell lennie. A hazai műemlékvédelemnek az volt az erőssége. hogy igyekeztünk megőrizni az emlékekben rejlő eredetiséget, hitelességet.

— Milyen a magyar műemlékvédelem híre a nagyvilágban?

— Tagadhatatlanul jó hírünk van, s egyre többen veszik módszerünket. A2 1964-ben megalakult nemzetközi szervezetnek, az ICOMOS-nak mi is tagjai lettünk, s mi is elfogadtuk a velencei kartát. A végrehajtó bizottságban én képviseltem tizenhárom éven át Magyarországot. A franciáknál kezdeményezett városhelyreállítási törvényt — amely csodálatos konstrukció volt — a mi építésügyi törvényünk követte: védelem alá helyeztünk húsz egynéhány várost, sőt öt falut is. Jelentős korszaka következett a műemlékvédelemnek. Olyan kultúrpolitikát eredményezett, amelyet alig lehetséges kellő módon értékelni. Történelmi múltunkat és értékeinket védelmeztük. Egyúttal kialakult műemlék- védelmi koncepciónk is: a

műemlékvédelem és a városrendezés szorosan összefüggnek egymással, célt és rendeltetést igyekeztünk adni. A védett műemléknek szorosan bele kell illeszkednie a város életébe. Ennek eredményeként kapta meg Sopron a műemléki Európa- díjat.

— Dercsényi Dezső doktor számos magas díj és más kitüntetések, így a Herder- és a Kossuth-díj elnyerése után ment nyugdíjba. Ez végleges visszavonulást jelent?

— Egy évtizede már, hogy nyugdíjba mentem, de azért kétnaponként most is feljárok régi munkahelyemre, s ha netán tanácsot kérnek tőlem . .. Amennyire lehetséges. folytatom tudományos munkámat. Sokat persze, már nem vállalok, fizikailag nem bírnám. A publicisztika ma is érdekel, rendkívül fontosnak tartom az írást, mert az embereket nem lehet másként meggyőzni.

— Ä „műemlékvédő” évtizedek távlatában ma hogyan értékeli életpályáját, az elvégzett munka eredményességét?

— Nem könnyű az eredményeket megfogalmazni... A műemlékvédelemnek is a való élethez kell kapcsolódnia. Persze, nem mindent sikerült megmenteni. Sok mindent lebontottak. Mégis azt kell mondanom, több volt az érdemi lépés, mint a kudarc. Valamit sikerült elfogadtatnunk az országgal, s az eredmények mögött tömegbázis áll.

Szémann Béla