Népújság, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-13 / 163. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1985. július 13., szombat AHOGY A CSEPEL AUTÓGYÁRBAN LÁTJÁK... Kongresszusi határozatok a gyakorlatban Pártunk XIII. kongresszusa megfogalmazta azokat a módozatokat és eszközöket, amelyek a jövőben feltételei lehetnek jobb és hatékonyabb gazdasági építőmunkának. Természetesen ezek a megállapítások csakis akkor vezethetnek eredményre, ha mindenki megérti és a saját területére vonatkozóan alkalmazza is azokat. Vajon hogyan adoptálják az egyes határozatokat a termelésben, mely tennivalókat tartanak a legsürgetőbbnek, legfontosabbnak? Ezekre a kérdésekre kerestünk a választ Egerben, a Csepel Autógyár 3. Számú Gyárában. Popovits Ferenc — Az alapszervezetekben — kezdi a beszélgetést Popovits Ferenc, a pártvezetőség titkára — már hozzáláttunk a határozatokból fakadó feladatok megvitatásához. illetőleg konkretizálásához. így azt mondhatom, hogy nemcsak az egyes alapszervezetek számára jelöljük ki az utat, hanem szinte minden egyes ember — személyre szólóan is — megkapja a dolgát. Mi már tulajdonképpen a kongresszus előtt kitűztünk magunk elé bizonyos célokat — a politikai, a tömegszervezetekkel kapcsolatos és a gazdasági munkában egyaránt — s örülünk annak, hogy ezekben a törekvéseinkben ez a magas fórum megerősített bennünket. — Maradjunk a gazdasági résznél, ön miben látja az előrelépés legdöntőbb, legfőbb zálogát? — Két dolgot hadd említsek. Az egyik — s ezt már többször hangsúlyoztuk a cégünknél —, hogy a munka- kultúra színvonalát kell megemelni. Mert hiába biztosítunk mi bármilyen feltételeket a termeléshez, ha például a dolgozók nem vigyáznak a gépeikre, nem gondozzák megfelelően azokat, avagy nem ügyelnek a technológiai fegyelem betartására. A másik pedig az, hogy a mindennapok demokráciáját kell erősíteni. Mit értek ez alatt? Azt. hogy a dolgozó bármely pillanatban odamehessen a főnökéhez és megtehesse észrevételeit, javaslatait. Ezek a momentumok tehát ne egy-egy hivatalos eseményhez, módjuk termelési értekhezlethez kapcsolódjanak, hanem nap mint nap jelentkezzenek, érvényesüljenek. Balázs András diszpécser, s egyben pártalapszervezeti titkár arról szól, hogy a határozatok végrehajtását náluk már egy hosszabb folyamat előzte meg. — Ez valóban így van. Az irányelvekkel összefüggő vita már jelezte azt, hogy ki hogyan látja az előrelépés formáit. Ezenkívül olyan csoportokat is alakítottunk, amelyek figyelemmel kísérték a kongresszus munkáját, s véleményezték is az ott elhangzottakat. így aztán rögtön körvonalazódott a párttagok és a pártonkívüliek állásfoglalása, értékelése. — S hogyan haladnak az alkalmazást illetően? — Nézze, pillanatnyilag kettős célt tűztünk magunk elé. Az egyik az, hogy az emberek megismerjék a határozatokat, a másik, hogy egységesen is értelmezzék azokat. Úgy hiszem. hogy ezeknek a követelményeknek már sikerült megfelelnünk. Az is tény azonban, hogy a végrehajtás — minthogy folyamatról van szó — hosszabb időt vesz majd igénybe. — Ha jól tudom, akkor a feladatokat nemcsak globálisan fogalmazták meg... — Természetesen nem. A harminctagű alapszerv minden tagja — egyébként szinte kizárólag fizikai munkát végző emberek — pontosan, részletezve ismerte meg a saját teendőit. Bizonyos szempontból szerencsés is volt ez a megközelítés, mert rávilágított a problémás pontokra. Így például a fizikai munkát végzők — teljesen jogosan — felvetették azt, hogy náluk a teljesítmény szinte számszerűen mérhető, ugyanakkor a termelést kiszolgálóknál kevésbé. így vált világossá számunkra, hogy itt is ki kell találni valamit, mert ezáltal egy feszültségforrást megszüntethetünk. Berecz György beállító lakatos, húsz dolgozóból álló brigád tagja. Szinte kérdeznem sem kell, máris sorolja azokat a lehetőségeket, amelyeket az eredményesebb munkavégzés érdekében feltétlenül ki kell aknázni. — Különösképp fontos, hogy a selejtet a minimum- re vigyük le. Hogy ezt nem is hiába próbáljuk meg, arra az a bizonyíték, hogy a hibás darabok száma nálunk jóval kevesebb, mint a vállalati átlag. Mivel értük ezt el? Például azzal, hogy a gépeinket állandóan ellenőrizzük. s ha valahol hibát észlelünk. akkor azonnal szólunk a karbantartóknak. Arra is törekszünk, hogy minél kevesebbet kelljen feleslegesen állnunk. Az anyag- takarékosság számunkra a szerszámokkal való törődést jelenti elsősorban. Ha az adott technológia nem felel meg. mondjuk tönkreteszi ezeket —. akkor azon nyomban jelezzük, s így mód nyílik egy újabb technológia kidolgozására. Ezzel kapcsolatban az sem mellékes, hogy a drága importszerszámokat hogyan tudjuk megfelelő ittenivel helyettesíteni. — Az energiával lehet valahogyan spórolni? — Persze. Például úgy, hogy, ha valaki elmegy valahová. az kikapcsolja a gépét, s nem hagyja, hogy fogyassza az áramot. Vagy. ha az éjszakai műszak végeztével csak ott hagyjuk égve a lámpákat, ahol ez feltétlenül szükséges. De említhetném azt is. hogy amikor egy berendésnél folyik az olaj, akkor azonnal cselekedni kell, nem pedig nézelődni. S itt van a hulBerecz György ladékok esete. Nem kell sajnálni a fáradtságot, s külön kell válogatni az értékesebb bronzot a vastól, hiszen megéri. — De ezek voltaképpen igencsak apró dolgok. . . — Ebben teljesen igaza van, csakhogy az ilyenekből jönnek össze a súlyos milliók. Ha pusztán a fent említetteket vizsgáljuk, már megállapíthatjuk, hogy sokszor a nagyobb figyelem, a gondosság a célravezető. Nem szükséges mindenkor nagyban gondolkodni, észre kell venni a kicsiny lehetőségeket is. Valahogy úgy, ahogyan a tévé reklámja megfogalmazza: egy csepp figyelmet! Aztán meg az is valós, hogy az ilyen csekélységekre egy-egy magasabb beosztású vezető nem tud mindig ügyelni, s az sem érné meg. ha egy külön erre a feladatkörre kijelölt embert alkalmaznánk. Nem vitás tehát, hogy itt a mi felelősségérzetünkön nagyon sok múlik. Balázs András (Fotó: Szántó György) — S mi mindezekből az önök haszna? — A gyárunkban már vagy másfél esztendeje érvényesül az az elv, hogy aki jobb munkát végez, az többet keres. A vezetés kidolgozott egy olyan bérezési formát, amely hatékonyan ösztönöz valamennyiünket a kifogás- talanabb ügyködésre. Természetes, hogy a minőségi prémiumot is csak az teheti zsebre, aki ennek megfelelően serénykedett. — Az effajta differenciálással mindnyájan egyetértettek? — Az első időkben voltak súrlódások, bár főként azok elégedetlenkedtek, akik a legkevesebbet tették le az asztalra. Mára azonban már eljutottunk oda, hogy a többség megértette: nem irigyelni, hanem követni kell a legjobbakat. Jóllehet, ezek ma még csak tervek. De olyanok, amelyek feltétlenül ígéretesek, s követésre érdemesek. Sárhegyi István VISSZAÉLÉSEK — CSAK HIÁNY ESETÉN Megbízatása: kereskedelmi társadalmi ellenőr Így vagy úgy. de a kereskedelemmel és a szolgáltatásokkal valamennyien kapcsolatban vagyunk. Nincs olyan vásárló, aki ne örülne az árubőségnek, az .udvarias kiszolgálásnak, ha az áru mennyisége és minősége megfelel a pénzben kifejezett értékének. Am előfordul. hogy kevesebbet kapunk annál, mint amennyiért megfizettünk. Amíg olyan élelmiszereket kínálnak eladásra, amelyeknek lejárt a szavatossága, s amíg a protekciósokat a pult alól is kiszolgálják, nos addig szükség van a holtak, a vendéglátóipari egységek, a szolgáltatások ellenőrzésére. Ehhez a munkához nyújtanak értékes segítséget a kereskedelem társadalmi ellenőrei. A Mátravidéki Fémmű- vekben is vannak ilyen aktívák. A Szakszervezetek Heves Megyei Tanácsának, illetve a megyei tanács kereskedelmi felügyelőségének megbízását teljesítik. Méghozzá nem mindennapi igyekezettel. A hattagú ellenőri csapatnak Orcskay Imre műszaki előadó a vezetője. — Hogyan lett társadalmi ellenőr? — kérdeztem. — Az igazság az — válaszolja —, hogy azért vállalkoztam erre a többletmunkára. mert a szakszervezeti bizottság azt kérdezte tőlem: vajon elégedett vagyok-e szűkebb környezetem kereskedelmének etikájával? Azt válaszoltam, hogy sokszor és jogosan érdemel kritikát a köziellátás, de nem csak bírálni kell az itt dolgozók munkáját. Vevők vagyunk, segítsünk nekik. — Hogyan? — Mindenekelőtt úgy, hogy ne próbáljuk őket megvesztegetni. Mert mi másnak nevezzem, ha nem ennek a pult alóli árusítást, azt. hogy a hiányzó termékeket olykor csúszópénz ellenében szolgálják íri. Akik kenőpénzt adnak az árukért az eladóknak, s a vezetőknek. önmaguk is részeseivé válnak a korrupciónak. Persze az sem ritka, hogy éppen a vevők bejelentései alapján érjük tetten a szabálytalanságot. — ön kereskedőpárti? — A vásárlókat képviselem. De figyelem a pult innenső oldalát is. Egyesek felháborodnak a hibás méréskor. de szívesen veszik, ha a kedvükért mások húzzák a rövidebbet. — Mit tesz a csoport a fogyasztók védelmében? — Megbízólevéllel járjuk az üzleteket. Tavaly összesen 36 alkalommal végeztünk szúrópróbát a volt egri járás területén, illetve dolgozóink lakóhelyén. A kereskedelmi felügyelőség elégedett a tevékenységünkkel. Idézet a munkájukat értékelő levélből: „A csoport szakszerűen végzi feladatát. Az ellenőröket a vállalkozókészség, a biztos fellépés, az udvariasság, a megalkuvás nélküli magatartás jellemzi. Hajlandóak akár a saját fejüket is „vásárra vinni”, csakhogy meggyőződjenek arról, hogy például a fodrász nemcsak az arcukat, de a zsebüket sem vágja meg... ” — Milyenek az ellenőrzések tapasztalatai? — Általában kedvezőek. Újabban ritkábban fordulnak elő szabálytalanságok. Szerénytelenség nélkül állítom. hogy a gyakori ellenőrzéseink is javítottak a helyzeten. Leggyakrabbak a szavatossági idő lejártával kapcsolatos kifogások, ezt követi a hibás számolás. A manipulálás miatt fordul elő. hogv az állami kereskedelemben nem kapható termékek — például autó- alkatrészek, építőanyagok — megjelennek a maszek boltban. jóval magasabb áron. Gyakori, hogy a kisiparosok — akik szintén a boltokban vásárolnak — jelentős ösz- szegeket juttatnak az eladóknak. a hiánycikkekért. Az esetek kisebb része állami beavatkozást igényel, az apróbb hibák — a felügyeleti hatóság közreműködésével — azon nyomban kijavíthatók. A visszaélések ugyanis kivétel nélkül ott és akkor jelentkeznek, ahol és amikor valamilyen áruból hiány van. Csak ha bizonyos Cikkek átmenetileg, vagy tartósan nem kaphatók. akkor van mód és alkalom az eladó megvesztegetésére. Ilyenkor azt kell tehát kivizsgálni, mit tehetünk a hiány ellen. Ennek kivizsgálása azonban már nem a társadalmi ellenőrök feladata. — Megvizsgáljuk az áruellátást. az elárusítóhelyiségek higiéniáját is. Észrevételeinket bejegyezzük az ellenőrzési naplóba, s a hiányosságok megszüntetését utóvizsgálaton újra ellenőrizzük. A ruházati áruknál például gyakori probléma, hogy nem tartják a színüket. és mosáskor méretük nagymértékben megváltozik. A cipőknél változatlanul az ad a legtöbb panaszra okot. hogy a talp vagy a sarok leválik, illetve a lábbeli deformálódik. Sok bosszúságot okoz a bútoroknál a szövet megnyúlása, az építőanyagoknál az esztétikai hiba. A mérgelődés- sel természetesen nem érjük be. jogosítványunk a vásárlók érdekeinek védelmére kötelez. Mika István Kerékpár Én megértem őket. Rohannak. hangoskodnak, nem nagyon figyelnek semmi másra, csak a társakra, még önmagukra sem. Mert micsoda boldogság : végre a nyakukba szakadta vakáció. Kell-e ettől csodálatosabb dolog? Sutba a könyveket, minden iskolai nyűgöt el lehet felejteni, és csak egyetlen dolognak lehet élni: a végtelen és a féktelen szabadságnak. Elő a kerékpárt, amelyet sokan most kaptak meg a bizonyítvány ellenértékeként és uzsgyi. neki a nagy vi- látnák. A baj itt kezdődik. Nincs nagyvilág. Csak az utca szürke aszfaltja, amely alig néhány száz méter hosszú, és mindjárt vége is mindennek. Fordulhatna vtez- sza a sarokról, ha úgy cselekedne, ahogy anyuék mondták: ne menjen ki az utcából. De. amikor a Pisti is... ! Különben is. hol van ma olyan utca, amelyben nyugodtan lehet hajtani a kereket? Amennyiben nincs állandó autóforgalom, amelyben nem kell állandóan a járda mellé szorulni, ha nem akarja, hogv valamelyik, sok lóerős jármű elsodorja. Ekkor jön az.ötlet: fel a járdára. Ott csak gyalogosok vannak, akik védtelenek a kerékpárral szemben, akik kénytelenek félreugra- ni. ha a csapat gyerek úgy istenigazában megtekeri a kereket. Én értem a gyerekek felszabadult örömét, akik mégiscsak attól gyerekek, hogv nem tudják pontosan ' felmérni a veszélyt, amelyet okoznak a kerékpárjaikkal maguknak is. másoknak is. De nem értem a szülőket. Mert nekik már mindazt tudniuk kellene, amit még a gyerek nem tud. Tudniuk kellene azt. hogy a kerékpár is veszélyes üzem. Erre alaposan fel kell készülni. hagy mindenki, aki nyeregbe pattan, tudja, mikor, mit kell csinálnia, mikor mit szabad csinálnia. Mert nekik tudniuk kell azt is. hogy a gyerek hány éves koráig nem kerekezhet égyedül az utcán. De nekik azt is tudniuk kell. hogy ma már akkora a forgalom. . amelyben a felnőtteknek sem ajánlatos csak úgy. vigyázzanak az autósok alapon nekirugaszkodniuk. A statisztika a megmondhatója. hányán tanulták meg keserves körülmények között. hogy az úttest nem sportpálya, de nem is a jól körülkerített udvar. Vannak. akik ezt a bölcsességet már soha nem tudják majd megfogalmazni maguknak. Nálunk nincs igazán „helye” a kerékpárnak az utakon. Mi valahogy kevesebbet törődünk azzal, hogy a lakosságnak egy jó része nem autóval megy a munkahelyére. a hobbiba. a boltba, hanem a kerékpárral. G. Molnár Ferenc Lakkozó kemence Kápolnáról A Tarnamente Ipari Szövetkezet kápolnai üzemében — ahol főleg lakatosmunkákat végeznek sorozatgyártásban — önálló egyedi termékek is készülnek. így például a Mátravidéki Fémművek megrendelésére egy lakkozó kemencét építenek (képünkön) közel két és fél millió forintért (Fotó: Szántó György)
