Népújság, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-08 / 133. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. június 8., szombat MŰVÉSZET ÉS IRODALOM Ernst ioszifovics Nyeizvesztnij; Cím nélkül (Hauer Lajos reprodukciói — KS) DÖNCI. Ki van az számítva. SACI. Ha ottmaradnának ,meghalnának ? IMRUS. Ilyet ne is mondj, Saci! DÖNCI. Ki van az számítva, legyetek nyugodtak. VANDA. Ha egyszer feljutnék a Holdra, én ottmaradnék! Az egész világ tudná, hogy ott vagyok. Ha éjjel néznék a Holdat, tudnák, hogy ott vagyok... BÓDOG. A, mire jutottam volna szorgalom nélkül. Nem lett volna, ez a ház. semmi. Ha nem igyekeztem volna, nem neveznek ki csoportvezetőnek.. később főosztályvezetőnek! Én megtanultam! A katonaságnál is! BÓDOGNÉ. A háború alatt is mennyi rettegés, mennyi félelem! És azután is. hogy mi lesz velünk, veletek ... Hogy meghagytak-e, elvisz- nek-e? Kinek mit mondhatsz, kire hogy nézhetsz ... BÓDOG. Minket soha nem bántottak. Sem azok. sem ezek! Persze, ehhez érzék kell! Fennmaradni! IMRUS. Most fognak indulni! Most! Figyeljetek! DÖNCI. Ki van az számítva, csak semmi izgalom. BÓDOG. De telefonálni, azt nem tudsz. Az egyik készülék rosszabb mint a másik. IMRUS Indulnak, indulnak! ! ! BÓDOGNÉ. Ó. azok a rettegéssel teli éjszakák! Az ember soha nem ismerhette ki magát. Amikor születtem, háború volt. apámat kétéves koromban kivitték a frontra. Aztán a forradalom, a kom- mün ... aztán a másik háború. a bombázások. Meg a háború utáni évek. És most megint ez a kotnmün ... ! Én nem is tudom, hogy bírtuk ki eddig? IMRUS lelkesen. Felszállt! Felszállt! Most már csak az a lényeg hogy találkozzon az űrhajóval! Meg aztán a Van Allen övezet. Az mindig rizikó. DÖNCI. Komputerekkel dolgoznak. IMRUS. De azért félelmetes, nem? Félelmetes, hogy már fenn jártak a Holdon! És ki tudja, mi következik még ezután ! DÖNCI. Tényleg, lesz még ma valami jó műsor? IMRUS. Egészen beleizzadtam a közvetítésbe! BÓDOGNÉ. Ez a gyerek is olyan izgulós... IMRUS. Nem vagyok izgulós! BÓDOG. A tudomány! Mit tudjátok ti? A tudomány mindig kieszel valamit, aztán a háborúban az egészet ellenünk fordítják. Ennek sem lesz jó vége, ismerem őket! Engem már nem tudnak becsapni! Jöhetnek nekem akármivel, tudom mi a lényeg. Legyen az embernek egy kis otthona., egy kis biztonsága... Azért mondom Vandának is. vigyázzon az állásán^ Vili bácsi nagyne- hezen megszerezte neki a trösztnél... SACI. De Vanda már nincs a trösztnél! BÓDOGNÉ kedves csodálkozással. Hát hol lenne. ha nem a trösztnél? BÓDOG hirtelen eszébe jut. feláll, keresgél. Hol a rádió- újság? Nézzük csak mi lesz a tévében. Remélem, valami tisztességes műsor ... VANDA türelmetlenül. Minek foglalkoztok velem? Úgyis elég gondotok van. nem? BÓDOG. Ebben a családiban mindenki törődik mindenkivel, és ez így van rendjén. Jól is néznénk ki. ha ... Na, hol a rádióújság? Mindig eldugdostok mindent! Szeretném tudni, hová lehet elsüllyeszteni egy rádióújságot? Jön-megy, keresgél. Hát itt sincs! Anya nem láttad? BÓDOGNÉ a szoba mélyébe mutat. Talán ott van ... BÓDOG a k°módhoz megy. turkál. Ott van, ott van!... De hol? BÓDOGNÉ. Nem kértek kávét? Főzök kávét, jó? DÖNCI. Az bizony jó lesz. Még vezetnem kell ma. SACI. Ó. én nem iszom, csak forgolódom tőle fél éjszaka. ilyenkor már nem iszom... BÓDOGNÉ. Akkor a kisebbik főzőben ... Imrus. gyere. én ehhez a konnektorhoz nem nyúlok ráz, gyere, fiacskám... Imrus és Bódogné kimennek. DÖNCI. Hogy a fenébe. Vanda, hát egyáltalán nem mondtad meg az öregnek, hogy kiléptél a tröszttől? SACI. Mi igazán nem tudtuk. hogy ez titok. VANDA. Titok? Egyáltalán nem titok.. SACI. Hát akkor miért nem mesélted el nekik ? VANDA. Nekik? Mikor? Bódog már a fotel alatt keresgél. Itt sincs! Anya, csak nem dobtad ki a szemétbe? Anya! — Hol van anya? DÖNCI. Kiment kávét főzni. BÓDOG. Hát ő csak ne főzzön ikávét! Ha ő főz kávét, az nem kávé lesz, hanem lötty! Soha nem csavarja rá: rendesen a tetejét. Indul utána de az ajtóból. Mindent nekem kell csinálni ebben a házban, mindent... Kimegy. DÖNCI Vandához. Szóval megint a régi nóta. Kicsit becsavárodtunk. igaz? VANDA. Miért nem né^ed inkább a tévét, kisfiam? Nézd csak. milyen szép városokat mutatnak! Alpátosz- szál. A messzi városok a legszebbek ! DÖNCI. Nekem ne mondd mindig azt. hogy kisfiam! VANDA nem törődik vele. Saci. nem az a véleményed, hogy csak a messzi városokban van fantázia? SACI. Elég rossz bőrben vagy mostanában. VANDA. Viszont te remekül nézel ki, drágám! SACI. Ugye? Észbe kap. Én őszintén aggódom érted. Vanda! VANDA. Éreztem, éreztem! Mondogattam is magamban fel ' a fejjel. Van. valaki őszintén aggódik érted! DÖNCI. Hiába gúnyolódsz. Saci esténként csakis rólad beszél. VANDA. Képzelem, miket! SACI. Jaj. Van. ne légy ki- állhatatlan! Igazán csak az jár a fejemben, hogy milyen rossz lehet neked most egyedül. VANDA gúnyosan. Egyedül? Ó. hát itt vagytok nekem ti... ez az egész család ... DÖNCI. És állás nélkül is — mi a fenét akarsz kezdeni? Otthagytál mindent Rudinak... az egész lakást! SACI. Azóta nem js találkoztatok? VANDA. Nem. SACI. Nem is telefonál? VANDA. Nem. SACI. Ég véletlenül sem találkoztatok ? Sehogy sem ? VANDA. Nem. SACI. Fantasztikus! Már hat hónapja, mi? DÖNCI. De mi volt közietek a báj? Meglát valamit a tévében. Mi ez? Cölöpházak? Na. ez is jó kis élet lehet ott a vízen. SACI. Dönci azon bosszankodik hogy egyszerűen csak 'kijöttél abból a lakásból. Manapság nem lehet csak úgy a szögről leakasztani egy laká&t. Ezt meg kellett volna gondolni! Meg a bútorok is! Azokat közösen vettétek, nem? DÖNCI. Hát ezt alaposan el- hisztizted. Éppen úgy. mint amikor hozzámentél! A tévére. Ja. most már látom, hol van ez. A Szajnán. Horgásztanya. Nem rossz. Álmodozás.«. . Emlékezés Robert Schumannra, születésének 175. évfordulóján Mindmáig érvényes a zenetörténészeknek az a véleménye Robert Schumannról. hogy a 19. század legnagyobb német romantikus41 zeneszerzőinek egyike volt, akinek hatása jó ideig tükröződött a magyar zenei életben is. A Zvvickauban 1810. június 8~án született és csupán negyvenhat évet élt zenekül - tő iglkotásai napjainkban változatlanul ' népszerűek. Korán távozott az élők sorából. Kosztolányi Dezső így ír Szeptemberi áhitat című versében : „....bukdácsol a billentyűn tompa búban, az édes elmebeteg, árva Schumann a mert nem lehet már jobban sírnia, száján kacag a schizophrenia" A dalirodaloro, a fongora- művek. versenyműnek és szimfóniák mesterének ideg rendszere felmondta a szolgálatot. Már fiatalon mutatkoztak rajta a búskomorság jelei. Egyre - zak látottá bb lett. és a munkában keresett menedéket. ,Ám hiába aratott sikereket, támadások intrikák indultak ellene. Dolgozott ugyan tovább, de. közben - hallucinációk, víziók gyötörték. 1854 februárjában öngyilkossági szándékkal a Rajnába ugrott. Kimentették, néhány nap múlva aztán: ideggyógyintézetbe szállították, és ott élte utolsó két esztendejét. Temetésén alig voLtak gyászolók, de megjelent barátja, Joachim József, a hegedűművész és Johannes Brahms is, akit szellemi örököseként szeretett. Hazánkban elég sűrűn csendülnek fel Schumann kompozíciói. A múlt század utolsó évtizedében és a huszadik század elején szinte elkerülhetetlen volt, hogy a zongoraművészi tudományukat bemutató^ serdülő fiatalok, fiúk lányok egyaránt, ne Schumann Tráumerej (Álmodozás) című zenedarabjával bizonyítsák be . tudásukat. Még a Vig-adó és a Zeneakadémia termeiben szereplő zongoravirtuózok is gyakran játszották el a kompozíciót — ráadásnak. < Schumann könyvkereskedő édesapja hamar felismerte fia tehetségét, és zongora- művészt akart faragni belőle. Az apa 1821-ben elhunyt, fiának — főként az anya ki vánságára — el kellett végeznie a jogi egyetemet. Lipcsében és Heidelbergben ta- •nult. Később azonban vas- szorgalommal készült rá. hogy zongoraművész legyen. A korszak egyik kiváló tanáránál, Friedrich Wieckné! sajátította el a billentyűk fölötti uraimat. Ellenben a sors másképpen akarta. Bal- szerencse érte: eltört jobb kezének mutatóujja. Zeneszerző lehetett belőle, zongoraművész nem. Heinrich Dorn vette át a tanítását. Schumann azonban továbbra is fenntartotta a kapcsolatot a Wieck családdal, mert beleszeretett a professzor Clara nevű lányába, és ő viszonozta érzelmeit. 1840 szeptember 12-én Schumann, anyja beleegyezése nélkül, feleségül vette Clara Wiec- ket. À józan Wieck már korán észrevette a zeneszerzőben a lelkibetegségre való hajlamot, és szintén ellenezte a házasságot. A bravúrosan zongorázó Clara és Schumann nászútra indultak, majd együtt turnéztak — koncertjeiken sikereket aratva — Oroszországban és Hollandiában. A zeneműkiadó számára Clara Wieck állította össze Schumann műveinek összkiadását sok zenéről írt tanulmányával, kritikájával együtt. A zeneszerzővel kapcsolatosan korábban gyakran beszéltek arról, hogy zongora- műveinek tolmácsolása nőkhöz illik jobban. Nálunk Fischer Annie interpretálta például, akiről dr. Péterfi István egyik bírálatában a (következőképpen vélekedett a C-dúr fantázia előadásáról: „Ügy éreztük, hogy Schumann e megható muzsikáját csak olyan érzékeny női lélekkel és olyan bensőséges zongorajátékkal lehet ennyire hiánytalanul tolmácsolni, mint Fischer Annié.’ A féktelen szenvedély, a csendes, mély érzelem, a lobogó képzelet mind fellelhetők Schumann zenei palettáján. Ezért hallgatja szívesen a magyar közönség is hangversenyeken!, a rádióban vagy hanglemezekről. „Küldjétek fényt az emberi szívek mélyébe” — volt a 175 évvel ezelőtt született zeneszerző hitvallása. Kristóf Károly GARAI GÁBOR: © Encs határában (Váci nemrég volt 60 éves) Ködlepte réten kövér gulyák legelnek. Fönt egy kék sólyom köröz, egerészne, meg-megrebben, tétováz. Pára-permet szitál a lágyan nyíló völgy-vidékre. Mi vár? — Hadd legyen titok a titok. Halott barátom árnyék-szárnya lebben — egerekre, gulyákra? — Ö nyitott valaha folyosót a zárt közegben, hol ők kuksoltak, nadrágjuk tele — s most fölébe nőtt hervadt glóriájuk. fölébe — övék; bár lelkűk fele, mit átadtak — se több, mint rossz gatyán lyuk. De hát indulatba lódulni kár. A kor törli, mit más(kor) megcsinált itt. Nem fáj már neked, nekem ami fáj. Szemed arany-zöldből arany-barnába játszik. Paul Cézanne: Fürdőzők Henri Matisse: Női mellkép lezárt szemekkel Marc Chagall: Akrobata
