Népújság, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-08 / 133. szám
8- -IS 6 IRODALOM ÉS MŰVÉSZET népújság,i»»s. június 8., szombat KISS BENEDEK: Állok virágban Bodzafaillatos szeleket érzek, bodzavirágos nyarat várok, hajolok jobbra: leányra nézek, hajolok balra: asszonyra látok. őszből tavaszba, tavaszból őszbe, jégről vizekre, vizekről sárra: vetem szememet fergeteg égbe: váltson pipacsba, búzavirágba! Micsoda forgás! (hajolok balra) teremtő isten! (hajolok jobbra:) tetőtől talpig tajték a bodza, verejték csordul: bodzafa habja. Bodza virágos szeleket érzek, bodzafaillatos nyarat várok — te boldog isten: alig hogy élek s teremtő Isten: virágban állok! Irodalmi folyóiratok a két világháború között „A Valóság mint lapszervezet nem tudott jelentékenyebb munkát végezni- Sokszor elvont filozófiai alapon álló témái és a csupasz realitást megközelítő irodalmi tendenciája miatt nem tudott olyan nagy olvasóközönséget szerezni, hogy ez komoly szervezkedésnek alapjául szolgálhatott volna. Szerkesztője és munkatársai azonban annál szélsőségesebb világnézetű veszedelmes intellektuelek." A rendőrség budapesti fő- kapitánysága politikai nyomozó főcsoportjának 1934. szeptember l"én kelt referátumából idéztük a fenti sorokat: a jelentés József Attila 1932 júniusában megjelent folyóiratáról szólt. és egészében találóan jellemezte az egyetlen számot megért lap helyzetét és sorsát. A folyóirat alapításának körülményeiről meglehetősen sokféleképpen emlékeznek József Attila barátai és az illegális kommunista mozgalomban tevékenykedő egykori támogatói. Egyesek szerint az egyetemi fiatalok körében megerősödött párt bízta volna meg a költőt a diákok között terjesztendő folyóirat szerkesztésével, mások viszont úgy tudják, hogy a publikációs fórum nélkül maradt József Attila egyéni kezdeményezéséről volt szó. Anyagi nehézségei miatt fordult volna a kommunista párthoz segítségért, ahol kezdetben ellenezték ugyan egy újabb sajtóorgánum kiadását, — a szerkesztő személye ellen is kifogások merültek fel —, de végül egyezségre jutottak, hogy a Valóság — Sándor Pál visszaemlékezése szerint — „két részből fog állni. Az első felét József Attila szerkeszti, abba legfeljebb közvetve szólunk bele. anyagot szállítunk, bírálunk, tanácsot adunk — a másik fele pedig a diákmozgalom céljaira készül. Ennek szerkesztésébe viszont József Attila nem szól bele. Ez utóbbi anyag pártellenőrzését rám bízták. Így a lap, e kettősség révén nem lesz teljesen mozgalmi jellegű, ezzel biztosítjuk a legalitást, tehát hosszabb életet is. József Attilának nem lesz gondja a nyomdaszámlára és a terjesztésről is a mozgalom gondoskodik". Az egyetemi fiatalokat a pártba szervező diákcsoport vezetője. a társszerkesztőként szereplő Fejtő Ferenc is úgy emlékezett. hogy a Valóságot József Attilával „együtt alapítottuk és szerkesztettük Madzsar József és Sándor Pál megbízásából...” Változatosan szerveződött a Valóság munkatársgárdája: József Attilát Radnóti Miklóshoz. Forgács Antalhoz és Lakatos Péter Pálhoz költői kapcsolatok fűzték, Danzinger (Agárdi) Ferenccel, Kátai-Horner Miklóssal és a Firtos József álnév alatt szereplő Rajk Lászlóval valószínűleg a Bartha Miklós Társaságban ismerkedett meg, Újvári Lászlót a mozgalomból ismerhette, a Remenyik Zsig- monddal kialakult barátsága pedig feltehetően a Raith Tivadar szerkesztette Magyar írás köréből eredeztethető. Az egyetemi fiatalokkal az Eötvös-kollégiumban tett látogatásai alkalmával ismerkedett meg. A szakirodalom már megfejtette az álneves szerzők személyét is: ezek szerint Laurent György Lukács György álneve volt. Zoltán Gábor és Szekeres István Stolte Istvánt. a Gyulai és Györkös név Fejtő Ferencet rejtette. György Valentin pedig Bálint Györggyel volt azonos. A felsorolt szerzők tollából igen érdekes. változatos témájú írások jelentek meg a Valóságban. Verset, szépprózát, tanulmányt, publicisztikát és könyvkritikát egyaránt közölt a lap. József Attila, Radnóti Miklós. Forgács Antal versei mellett Remenyik Zsigmond Klasszikusok küzdelmei címmel közölte szatíráját, amelyben a Bolhacirkusz című regényének kiadási kálváriáját írta meg maró gúnnyal, tiltakozva a könyvkiadás útvesztőinek és a cenzúrának írót nyomorító hatása ellen. Lukács György Goethe világnézete címmel értekezett, elemezve a természettudós, az államférfi és az alkotó- művész sokrétű személyiségét. A Figyelő-rovatban cikkek olvashatók a Szovjetunióról, a hazai újságírást gúzsba kötő fasiszta „reformokról”, a dunai államszövetség eszméjéről és lehetőségeiről, a szellemi munka- nélküliségről. a szegénysorsú egyetemi hallgatók tan- díjreform-mozgalmáról. a fiatalságért folytatott ideológiai harcról, a hatalom és a különböző reformtörekvések szándékairól, a hitleri nemzeti szocializmus nevelési programjáról. A Szemle-rovatban szó esett Bertrand Russel Kína-könyvéről. Lakatos Péter Pál a Babits szerkesztette Új anthológiát bírálta — Erdélyi József József Attila és Illyés Gyula meghamisításával vádolta a szerkesztőt —, és ez a rovat tartalmazott még ismertetést színházi bemutatókról, Gorkij francia nyelvű cikk- gyűjteményéről, valamint Engels Feuerbach-könyvéről. A Valóság sokszínű anyagából legnagyobb vitát a szerkesztő tanulmánya váltotta ki. József Attila Egyéniség és valóság című tanulmányát a mozgalomban érthetetlennek és zavarosnak tartották, és valószínűleg ez volt annak is egyik oka. hogy a pártvezetés megvonja a folyóirattól támogatását, s így — anyagi alapok és a terjesztés híján — a Valóság sorsa megpecsételődött. József Attila „marxistának" tudta tanulmányát, Németh Andor „dialektikus akrobatikának” minősítette, amit Hegel és Fichte ihletett, Sándor Pál elemzése szerint pedig a költő — a „társadalmi alany” és a „társadalmi tárgy” szembeállításával — „neurózis felé hajló szubjektivizmusát igyekszik beilleszteni szociológiai rendszerébe”. A tanulmány elég nehezen követhető gondolatmenete valószínűsíti azt is, hogy ez az írás József Attila egyik kísérletének tekinthető a marxista társadalomszemlélet és a feudalista személyiségelmélet összekapcsolására. összességében ma már úgy tekinthetünk vissza a Valóság egyetlen számára, mint József Attila pályájának egyik jellemző mozzanatára, amely ugyanakkor a. kommunista mozgalommal is érintkező baloldali értelmiség egységes fellépésének a dokumentuma is. Ez adja meg társadalom- és eszmetörténeti jelentőségét. Nagy Sándor OLVASSUK ÚJRA — EGYÜTT! Szakonyi Károly: Adáshiba Szakonyi Károly jó novellista, kanyargós életút után lett író, valóban annak a nemzedéknek a tagja, amelyik megélte téma-konfliktusait, s így elsősorban nem is a történet elmondása izgatja. hanem hőseinek karaktere. Az emberek, a jellemek — a többiek. Vagyis mi. Hogyan éljük meg a valóság csodáját, hogyan viseljük el a hétköznapi életet? Elbeszélőnek indult. Középütt vannak a felhők című könyve 1961-ben jelent meg. és mert prózája — dinamikus belső feszültségeivel, párbeszédeinek jellem-dialektikájával — magában hordta a drámai feszültséget, hordozta a drámai megjelenítés lehetőségét, nagyon gyorsan hangjátékot, majd drámát kezdett írni. 1963-ban írta első drámáját. és még abban az évben bemutatták. Ez volt az Életem Zsóka. A Nemzeti Színház játszotta, öt évre rá a Madách Színház mutatta be az Ördöghegyet, két év múlva 1970-ben a Vígszínház társulata a Pesti Szín- ; . házban az Adáshibát. Az év utolsó bemutatója volt, — ami általában rossz omen —. de az évad legnagyobb magyar sikere lett. A következő évben már nyolc színház szerette volna játszani. S ekkor már tudni lehetett, annak az izmosodó drámaíró nemzedéknek, amely a hatvanas évek elején próbálta birtokba venni a magyar színpadot, valami sikerült; — Szakonyi, Csurka. Gyur- kovics, Görgey, Moldova. Fejes, Hernádi —, hogy csak a legfontosabbakat említsem — a jelen idejűség élményét emelték színpadra, a szocialista magyar irodalom birtokba vette a magyar színpadot is. Az Adáshiba tulajdonképpen komédia, a kritika szinte teljesen egyöntetű véleménye szerint a felszabadulás óta a magyar irodalom legjobb ilyen műfajú munkája. Ritka az ilyen „egyhangú” megállapítás, olykor gyanús is. Az eltelt idő —, s művészi értékek hitelesítésében ő a legnagyobb úr — azonban, úgy tetszik, igazolja ezt a korabeli megállapítást. Mitől hát ez a siker. « mi a lényege? A mű a klasszikus kispol- gáriságot éri tetten, akkor, amikor a legeslegújabb társadalmi médiának, a televíziónak torkába dugja fejét — modellszerűen téve ezt is, hiszen a kispolgári- ság egyik legfontosabb ismérve a sunyin szidva, félve szolgátni-dicsérni mindig minden divathatalmat. Az ábrázolás közege a kispol- gáriság, a család. Itt mutatja be azt az azóta világszerte közhellyé vált élethelyzetet, amikor a televízió-oltár minden mást lényegtelenné, érdektelenné varázsol mindenki fújja a magáét, nem figyel a másikra. még igazán azt sem veszi észre, ha az atyaisten vagy fia, Krisztus száll le az égből. Elrontott, kisszerű életek, tartalmatlan, eszmék nélküli sorsok, amelyek be vannak táplálva arra. hogy .,nekünk semmi közünk semmihez, mi, kérem, nem érdeklődünk semmi és senki iránt”. Nem is csoda. ha nem látják meg a csodát. Már megváltani sem lehet őket. és nem is érdemes. Ügy beleragadtak kicsinyes életük kicsinyes problémamocsarába, hogy már Krisztus sem tudja kihúzni őket, de talán majd azok a fiatalok. akiknek még van szemük és szívük a csodákra, azok talán még megválthatok. és akkor talán még megváltó is lesz belőlük. Mert csak az képes a csodára, aki a csodát magában hordja! Szakonyi Károlyt most sem a történet érdekelte, a Krisztus-ötlet is csak játék, a jellem-vetkőztetéséhez szükséges tükör. Pontos dialógusokban. monológokban, jajszavakban. felhördülésekben maradandó — kisszerűségükben félelmetes — figurákat épít fel nekünk nézőknek, olvasóknak, hogy magunkra ismerjünk, hogy elborzadjunk, hogy reménykedjünk gyermekeink lázadó tisztaságában. Szalontay Mihály Eger és Gyöngyös íróvendége az ünnepi könyvhét alkalmából Szakonyi Károly volt. Pablo Picasso: Női tej profilban Szakonyi Károly: Adáshiba (Részlet) Bódogné csaknem súgva BÓDOG. Vanda túlórázik, fáradt... VANDA. Nem túlórázom. SACI Döncinek hízelegve. Ugye. nem mondtad komolyan. hogy én butaságokat mondok ? DÖNCI. Tudod, hogy nem szeretem, ha . .. SACI m. f. Ugye. nem mondtad komolyan?! DÖNCI kényszeredetten. Nem . .. BÓDOG. Igyekezni kell, igyekezni. Mindenki igyekszik .... a világon mindenki ... — Hol van a szivaros dobozom? Imrus. nincs ott melletted? IMRUS türelmetlenül. Nincs, nincs ... BÓDOG. Amikor diákok voltatok, akikor is csak azt mondtam nektek mindig: igyekezni igyekezni! Vandának is szép képesítése van. maholnap főkönyvelő lehet, aztán igazgatósági tag . .. ... Meglátja a szivaros dobozt a komódon. Anya. add ide a szivaros dobozomat! Bódogné feláll, viszi a dobozt ‘meg a szivarvágót. Itt vagyok- például én! Ha belegondolok, hogy hol kezdtem! Választ egy szivart, megvágja, rágyújt. Dönci. nem kérsz szivart? Csongor. Nagyon jó. azelőtt Dózsát szívtam, de ez egészen kitűnő zamatú. Persze, nem olyan, mint a Virginia. Nem gyújtasz rá? Apa!... DÖNCI. Nem. kösz. szivart nem. BÓDOG: Pedig ünnepélyes alkalmakkor néha úgy sziva- rozgathatnál. DÖNCI. Nem. kösz! BÓDOGNÉ m. f. lm rust akartad megkínálni. BÖDOG. Imrust? Szivarral? Ugyan ne bolondozz már! BÓDOGNÉ óvatosan. Azt mondtad, ma este megkínálod, mert... BODOG. Soha nem mondtam, hogy megkínálom szivarral. BÓDOGNÉ félénken. Cigarettával ... BÓDOG. De hiszen nem is dohányzik! Imrus! Imrus. te dohányzol? IMRUS izgatottan figyeli a tévét. Most készülnek a felszálláshoz! — Dehogy dohányzóm ! BÓDOG. Mondom, hogy nem dohányzik! Becsukja a dobozt. Megvolt az érettségim. és mégis .hol kezdtem? Trógeroltam egy címfestőnek. Egy olyan kis kézikocsin húzgáltam a cégtáblákat a megrendelőkhöz. Amikor kicsit jobban ment neki. felvett tisztviselőnek. De huszonkilencben ő is be adta a kulcsot. Kezdhettem elölről. BÓDOGNÉ nézi a tévéi. És ha ezek nem tudnak felszállni onnan? Azért ez nagy felelőtlenség! Családos emberek. meg minden ... SACI. Jaj. ha ottmaradnának!
