Népújság, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-08 / 133. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVI. évfolyam, 133. szám 1985. június 8.. szombat ARA: 2,20 FORINT BIZTATÓAN FEJLŐDNEK A KALÁSZOSOK — SZŰKÜLT A FOLYAMATOS MUNKÁRA AL­KALMAS NAPOK SZÁMA — KÁRFELMÉRÉS A SZŐLŐKBEN ÉS A BELVIZES TERÜLETEKEN — INTÉZKEDÉSEK A KIESÉSEK ELLENSÚLYOZÁSÁRA Már az aratásra készülnek zából látni. Az bizonyos, hogy a kalászosok jelenlegi képe biztató. Ezért lényeges, hogy az árpákat és a búzá­kat a hátra levő időben kel­lően megvédjék a kórokozók­tól, illetve kártevőktől. — Hogyan készülnek a gazdaságok a nyári betakarí­tásra? — Mindenütt szervezetten halad a gépek előkészítése, felújítása, amelyet nemsoká­ra be is fejeznek. Nagy szük­ség lesz ezekre az eszközök­re. hiszen a cél a veszteség- mentes betakarítás. A ko­rábbi évek kedvező tapasz­talatai alapján szervezik a munkát a gazdaságok, ameiy elsősorban az egymás közöt­ti, kedvező együttműködésen alapul. Az aratást megelőző­en a megyei tanács mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osz­tálya az üzemekkel, az ér­dekelt kereskedelmi vállala­tokkal, így az Egri Agroker- rel, a Heves Megyei Gabo­naforgalmi és Malomipari Vállalattal, továbbá o cseh- szlovákiai partnergazdaságok vezetőivel egyeztetik a fel­adatokat. A jelenlegi kilátá­sok szerint az őszi árpa ara­tását június utolsó napjaiban megkezdik a gazdaságok. A búza betakarítása pedig jú­lius 10. körül veszi kezdetét a megyében- A kilátások, mint már említettem, bizta­tóak, a további időszak idő­járásán is múlik, hogy az erőfeszítések mennyire lesz­nek sikeresek — mondta be­fejezésül Koós Viktor. Mentusz Károly Már többször leírtuk, hogy a régi népi mondás szerint a májusi eső aranyat ér. Nos, így van ez, de a jóból is megárt a sok. Az elmúlt hónapban legalábbis ez volt, hi­szen a várttól lényegesen több eső esett. Jól megáztak a földek, sőt akadtak olyan területek is, ahol belvizek keletkeztek, ösz- szességében azonban mégis kedvező volt a csapadék hatása, hiszen a kalászos gabona­félék fejlődése meggyorsult. A kapások is behozták a fejlődésükben korábban mutat­kozott lemaradást. Koós Viktor,. a megyei ta­nács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályvezetője ér­tékelte lapunknak a kiala­kult helyzetet: — Az elmúlt időszakban szűkült a folyamatos mun­kára alkalmas napok száma. Éppen ezért a mezőgazdasá­gi üzemek nagyon szervezet­ten kihasználnak minden órát. Amivel mégis gond van, az a nagy mennyiségű ta­karmány betakarítása, ame­lyet az ismétlődő esőzések gátoltak. Ez pedig az állat- állomány takarmányellátásá­ban és a költséggazdálkodás­ban kisebb nehézségeket okozott. — Mik a tapasztalatok a téli fagykárok felmérésénél? — A szokatlanul kemény, gyakran mínusz huszonöt fo­kos hideg napok bizony je­lentősen pusztították az ül­tetvényeket. Felméréseink szerint 7—800 hektáron nyolcvan százalék fölötti ká­rok keletkeztek, összességé­ben csaknem négyezer hek­tár szőlő szenvedett kisebb- nagyobb fagykárt az egri és a mátraalji történelmi bor­vidéken. Emiatt az idén a szőlős gazdaságok minden bizonnyal csak mérsékeltebb eredményekre számíthatnak. A késői kitavaszodás miatt a megyében, főleg a mé­lyebb fekvésű területeken, Telepített gyepet kaszálnak a detki határban ( Fotó : Szabó Sándor) háromezer hektáron nem si­került elvetni a kukoricát, ami szintén kiesést jelent. — Mi jellemző a kertésze­tekre? — A zöldségfélék általá­ban jól fejlődnek. Ha kicsit megkésve is, de kiegyensú­lyozott a piaci ellátás. .4 sző­lőkben viszont a fagyok miatt kétszáz, a májusi csapadé­kos időjárás miatt keletke­zett belvizek hatására pedig további százmillió forint a kiesés az üzemekben. Az ele­mi károk felmérését az Ál­lami Biztosító szakemberei végzik. A gazdaságokban mindent megtesznek a ká­rok ellensúlyozására, ezért megyeszerte intézkedési ter­veket készítettek. Az, hogy a növénytermelésben ez mennyire sikerül, azt majd a betakarítás után lehet iga­A szakszervezetek az ifjúságért Nem kevesen fűztek véle­ményt pénteken Egerben, az SZMT ülésén Lévai Ferenc­nek ahhoz az előterjesztésé­hez. amelyet a megyében működő szakszervezeti szer­vek ifjúságpolitikai tevé­kenységéről tartott. Érthető, hisz a jövő nemzedéke sorsának alakulását — jobbí­tását — mindenki a szívén viseli. A megoldási módokon azonban lehet és kell is vi­tázni. Nos. az előadó a követke­zőképp vázolta a jelenlegi helyzetet: Az elmúlt évtizedben az ifjúság társadalmi súlya je­lentősen növekedett a politi­kai és gazdasági életben egy­aránt. Ugyanebben az idő­szakban — de főleg a 80-as években — a megváltozott gazdasági körülmények új problémákat hoztak a fel­színre. amelyek különböző mértékben érintették az egyes rétegeket. A fiatalok önálló élet- és pályakezdé­sének esélyei romlottak. A nehezebbé vált feltéte­lek a szakszervezeti munká­ra is hatottak e területen. Pedig megyénk lakosságának 42 százaléka, az aktív kere- -sők 31 százaléka. 30 éven aluli fiatal. A demográfiai hullám alakulásának megfe­lelően növekedett a közép­fokú tanintézetekben to­vábbtanuló fiatalok száma. Az előbbiek szervezettsége 97 százalékos, az utóbbiaké 91. A felelősség tehát igen nagy. Mint köztudomású, az ér­vényben levő SZOT-határo- zatok három fő területen je­lölik meg az ifjúságpolitikai munka teendőit. Ezek alapján elmondható, hogy megyénk­ben az elmúlt években szá­mos kiemelkedő eredmény született. A gazdasági, poli­tikai sikerekhez sokszor számarányukat meghaladó mértékben járultak hozzá a fiatalok. Nem véletlen így. hogy a munkahelyek — munkaerő- utánpótlási érdekeiket is szem előtt tartva építik, gaz­dagítják kapcsolataikat az általános iskolákkal. En­nek következtében is dina­mikusan növekedett a szak­munkások. illetve az egye­temet. főiskolát végzettek aránya, csökkent a segéd­munkásoké. A vállalatok többsége elősegíti a szakmát oktató iskolák és tanműhe­lyek anyagi, tárgyi, személyi feltételeinek javítását. Gon­dot fordítanak arra is. hogy a szakszervezeti szervezett­ség a szakmunkás tanulók közt megfelelő legyen. Kár, hogy a belépők ismeretei a mozgalomról mégis meglehe­tősen hiányosak, formáli­sak. A gondolatokat folytatva Lévai Ferenc kifejtette, hogy megyénkben évente mintegy háromezren lépnek először munkába. A korábbinál bo­nyolultabbá és nehezebbé vált bizonyos szakmákban az elhelyezkedés, és a csak általános iskolát, illetve gim­náziumot végzettek is körül­ményesebben találják meg helyüket. Sajnos, a bérezés­nél ritkán veszik figyelembe a korábbi tanulmányi ered­ményt. és baj az is. hogy a fiatal diplomásokat nem min­dig végzettségüknek megfe­lelően foglalkoztatják. A ..benti’’ problémáknál ta­lán még nyomasztóbb a pá­lyakezdők számára a lakás­kérdés. összefügg ez azzal is. hogy a kezdő bérek nö­vekedése mind ez ideig alat­ta maradt az árnövekedése­ikből fakadó átlagos kiadá­soknak. A családalapítók csak jelentős szülői segítség­gel boldogulhatnak. A gazdasági nehézségek el­lenére azonban — mondotta az előterjesztő — a dolgozó emberek védelme nem ke­rült háttérbe. A hozzászólások után még három napirendi pontot tár­gyaltak meg az ülésen, me­lyen többek közt megjelent Gotyár Lajos, az MSZMP megyei bizottságának politi­kai munkatársa. Sós Tamás, a KISZ megyei bizottságá­nak első titkára, és Dávoti lstvánné, a SZOT Ifjúsági Bizottságának elnöke. A szavazóurna előtt l^emzeti színű szalaggal volt átkötve az az urna — úgy emlékszem rá, mintha tegnap történt volna—. amelybe életem első szavazólapját bedobtam. Közép- iskolásként értem el a nagykorúság e pillanatát, s azóta is vissza-visszatér az az érzés, amikor a szavazóurna elé járulok. Olyan állampolgárként, aki sok mindent megért már. s aki ezernyi közös tervünk végrehajtásá­ban szeretne még részt vállalni. Egykoron nem gondol­tam, hogy majd olyan emberekkel dolgozom együtt a Parlamentben, akikre én is voksoltam. Országgyűlési tudósítóként életünk ezernyi rezgését látom nagyító alatt, közvetlen közelről, s lüktetését annak a munkának, amit a képviselőink végeznek. De hasonlóképpen tanácstag­jaink is, akik kiérdemelték bizalmunkat. Az ifjúi érzésekkel lépek hát ma reggel is a szavazó­urna elé, megfontolva a döntésem: kire voksolok. De nemcsak én teszem ezt így — a felelősségérzet minden­kit kötelez —. hanem az egész megye, ország népe. Már- csak azért is, mert a mostani június 8. más mint a töb­bi választási nap. Tizenegyedszer adjuk le a szavaza­tunkat a felszabadulás óta az országgyűlési képvise­lőinkre, s kilencedszer a helyi tanácstagokra. A korábbi voksolásoknak már hagyományaik voltak, most új utak­ra léptünk, az ezúttal búcsúzó — illetve újra jelölt kép­viselőink — szavazták meg a T. Házban az érvényben lévő választójogi törvényt. Ez mondta ki a többes je­lölés rendjét. S mint a tapasztalatok jelzik: az állami demokratizmus fontos alapköve lett ez a döntés. Más­fél millió ember vett részt a június 8-át megelőző je­lölő gyűléseken, ennyien éltek azzal a lehetőséggel, hogy osszák a véleményüket a Hazafias Népfront javaslatá­val, illetve másra — alkalmasabbra, aktívabbra, közéle- tihb töltésű és elhivatottságú állampolgárra — hívják fel a figyelmet. Az országgyűlési választókerületekben ötvennégy helyen hármas, négy helyen pedig négyes a jelölés. A tanácstagi választókerületekben 2460 esetben hármas, kilencvennégyben pedig négyes lett a jelölés: erre megyénkben is van példa. S az eset jelzi, hogy az állampolgárok értik és alkalmazzák a törvény adta le­hetőségeket. Egyben bizonyítják azt is, hogy jelöltnek lenni felelősségteljes feladat — hát még képviselőnek, tanácstagnak! Hiszen akit megválasztanak, annak nem szabad megfeledkeznie a megbízók: az utcabeliek, a városi kerületiek, a megyebeliek bizalmáról. Nagy és komoly útravalót kapnak azok, akik az országos lista alapján, a 352 országgyűlési választókerületben, valamint a helyi tanácstagi választókerületben kiérdemlik a vok- sokat. Mert az állampolgárok — az első szavazóktól a tapasztalt idősekig egyaránt — hitet tesznek a boríték­ban elhelyezett választócédulákkal. A csepeli választási nagygyűlésen mondotta Kádár János: „... a közügyekben gondolkozó, s népünk fel- emelkedését szívükön viselő emberek előtt világos: a vá­lasztásokon való részvétel milliók állásfoglalása politi­kánk fő iránya mellett." Az ország gyarapodása, élet- színvonalunk emelése, együttes építőmunkánk, s az any- nyira áhított béke mellett. Mert ezek a céljaink, ezek a terveink kicsiben és nagyban — az aprófalvakban és az országban szintúgy —. hiszen vannak tartalékaink, van még erőnk a tovább lépésre. „Ez végső soron azt jelenti----hangsúlyozta beszédében a párt főtitkára —. hogy különböző világnézetű emberek. párttagok, párton- kívüliek, fizikai dogozók, értelmiségiek foghatnak össze az egész népünk érdekeit szolgáló közös és nemes cé­lokért." Ma korán kel az ország. Aki csak teheti, már a reg­geli órákban felkeresi a szavazóhelyiségeket( s leadja a voksát az általa legjobbnak, legalkalmasabbnak tartott jelölt mellett. Ugyanakkor arra is gondol, hogy a leen­dő országgyűlési képviselők, tanácstagok elődei milyen munkát végeztek, miként látták el a feladatukat, hogyan álltak helyt az elmúlt öt esztendő során. A parlamenti tudósító számos alkalommal beszámolt az országházi tevékenységükről, a vitáikról, a fogadónapjaikról, a meg­tett lépéseikről, amelyek egy-egy helyi — vagy orszá­gos — ügyben történtek. Közülük többen nem indulnak a mai választásokon, viszont ígéretet tettek arra, hogy nem lesznek hűtlenek a közéleti tevékenységhez. Csak- hát az egészség, a kor sok mindent behatárol. Tanulni tőlük — képviselőktől, tanácstagoktól — soha nem lesz szégyen, hiszen az követne el hibát, aki nem aknázná ki a tapasztalataikat. Az ügyintézések során megtelt jegyzetfüzetek, a dossziék olyan „aranytartalékot” rejte­nek az újonnan megválasztásra kerülők számára, amely máris helyes utat. biztos támpontot jelent az indulás­kor. Tudvalévő, hogy egy ilyen társadalmi megbízatás, a választói bizalom igazolása, a rátermettség érlelése és fokozása kemény és kitartó munkát követel. Mert a ma emberének nemcsak a választáshoz, hanem a számon­kéréshez. sőt a megbízatásból való visszahíváshoz is jo­ga van. J únius 8. történelmi jelentőségű nap az életünkben, hiszen egy újabb fél évtizedre — jövőnket meg­határozó politikára és ezt a politikát meghatározó em­berekre — adjuk le szavazatainkat. Ha belegondolok, tizennyolc éves fejjel nem éreztem ennyire a voksom súlyát és fontosságát, de már akkor is meghatott a nem­zeti színű szalaggal átkötött választási urna tekintélye, környezetének meghittsége. S ma sem lesz másképp ... Szilvás István Ülésezett a SZOT elnöksége A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának elnöksége pénteken ülést tartott, ame­lyen megvitatta az árellen­őrzések tapasztalatait. Az Országos Anyag- és Árhivatal tájékoztatója sze­rint a vállalatok és szövet­kezetek ármunkája javult ugyan, de így is sok még a szabálytalanság, különösen a kisszervezetekben. például szakcsoportokban, szerződé­ses üzletekben. A továbbiakban megvitat­ták a szakszervezeti szervek­hez tett bejelentésekről és panaszokról szóló jelentést. Megtárgyalták az 1986. évi szakszervezeti tagdíjbesoro­lás irányelveit is, majd el­fogadták az elnökség és a titkárság idei második félévi munkatervét.

Next

/
Thumbnails
Contents