Népújság, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-29 / 151. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1985. június 29., szombat CÉL: A FOLYTONOS MEGÚJULÁS Akik példái Mutatnak,,* A szokatlanul kemény tél szűkebb hazánk nem egy gyárában, üzemében okozott jelentős kieséseket, veszteségeket. Éppen ezért sok helyen eléggé aggódva tekintenek az elkövetkező időszak eseményei elé. Nem így a Heves Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnál, ahol feltétlenül bizakodnak abban, hogy a terveiket maradéktalanul megvalósítják majd. Gyöngyösön jártunkkor Sasvári Tivadar kereskedelmi igazgatóhelyettest kértük meg arra, hogy készítsen egy rövid számvetést az első félév eddigi tapasztalatairól, az örömökről és a gondokról. Sasvári Tivadar érdekel bennünket, de azt hiszem, hogy ennyiből is világossá vált az a törekvésünk, miszerint elengedhetetlenül fontos a folytonos megújulás. Annál ir inkább szükséges ez, mive! a hagyományos tevékenységből egyre nehezebb megélni. S itt kapcsolódnék a kérdéséhez, ugyanis a jövőnket alapvetően meghatározza majd. hogy milyen mértékben leszünk képesek a termékváltásokra. — Ez tehát a holnap. A raktározás viszont a jelen. .. — Hát. ez valóban égető gond. A felvásárlás ilyen Ütemű emelkedését alig-alig követte raktáraink bővülése. Sajnos, már szabadtéren is kénytelenek vagyunk tárolni. ez pedig semmiképpen sem megoldás. Ha ezen lehetne segíteni akkor tényleg semmi okom sem lenne a panaszra. A malom udvarán találkozunk Hajnal András gépkocsivezetővel. a Vörös Csillag szocialista brigád vezetőjével. — Jómagam 1963-tól dolgozom a cégnél, s mindig is kocsin voltam. Én semmi jót nem mondhatók a télről. Még most is emlékszem azokra a reggelekre, amikor órákon át küszködtünk a jármüvek indításával. Számtalan esetben korábban kellett kelnünk ahhoz, hogy a — Először talán — kezdi a beszélgetést — néhány szóval elmondom, hogy vajon mivel is foglalkozunk. Nos, cégünk egyik legfőbb, s egyben legfontosabb tevékenysége a felvásárlás. Ezen túlmenően azonban termelési feladataink is vannak, így az őrlés és a takarmánygyártás, valamint a takarmányértékesítés. Különösen jelentős az is, hogy nagy mennyiségű gabonát exportálunk az idegen piacokra. Egy 1984-es adatot is említek: a termelési érték akkor 800 millió forint körül volt, az árbevételünk pedig megközelítően 1 milliárd 800 millió lett. Hozzávetőlegesen ilyen eredménnyel szeretnék dicsekedni az idén is. — A nagy hideg hogyan befolyásolta az elképzeléseiket? — A konkrét termelési területeket — az öt malom-, és a négv keverőüzemet — az energiakorlátozás nem érintette. Csökkenés azonban egykét helyen mégis megfigyelhető. A takarmányt illetően például 11 százalékkal kevesebbet állítottunk elő_ az első negyedévben, mint korábban, s körülbelül ugyanez jellemzi majd a féléves mutatókat is. Az ok döntően ott keresendő, hogy a legabrakigényesebb állatfajta — a sertés — száma is sokat apadt. A március 31-i számlálásnál mintegy 8 százalékos csökkenést regisztráltak. Az sem mellékes, hogy a tavalyi remek terméseredmények — elsősorban a kalászosoknál — következményeként több termény maradt vissza a mező- gazdasági üzemeknél. Az őrlést tekintve is visszaléptünk valamelyest, ugyanakkor — mivel az igények nem változtak — az értékesítés 3 százalékkal meghaladta a bázisévét. — Ügy tudom, hogy a hosszú tél az export egyes tételeinél kifejezetten kedvező volt... — Valóban. Az iregi csikós napraforgóból — mely ízletes madáreledelnek számít — tizenötszörösét szállítottuk NSZK-ba és AusztA szállítmány indulásra kész (Fotó: Perl Márton) riaba a korábbi esztendők mennyiségének. vagyis megközelítőleg 1500 tonnát. A hideg időjárás kedvező irányba alakította ennek az árunak a forgalmazását. A búzaexport miatt sem kell szégyenkeznünk. hiszen az első negyedévben 32 ezer tonnát vittünk ki a külföldi piacokra. Ez négyszerese annak, mint amit a bázisévben elértünk. Az esztendő felére pedig 50—52 ezer tonna kivitelre számítunk. Ennek zömét a Szovjetunióban értékesítjük, kisebb része viszont Lengyel- országban talál vevőre. — Az emelkedés minek köszönhető? — Elsősorban annak, hogy a megyénkben tavaly je kordtermést takarítottak be búzából. A felvásárlás is 41) százalékkal magasabb volt. minit azt megelőzően bármikor. Így aztán érthető, hogy az exportra is lényegesen több jutott. Sőt. — s ez sem elhanyagolható — a minőségre sem lehetett panasz. — S az idén mit várhatunk? — Ahogyan a dolgok most állnak, 1985 nyara sem okoz majd csalódást, hiszen újra jók a terméskilátások, s így a kalászos gabonákból ismét sokat vásárolhatunk fel. A tavaszi állománybecsléskor igen kedvező kép fogadott minket, talán még a tavalyinál is jobb, már pedig akkor igencsak kitettünk magunkért. Ilyen előzmények után nem csoda, hogy bizakodunk. .. — Miben látja az előrelépést lehetőségeket? — Mielőtt ezt kifejteném, hadd emlékeztessek valamire. Az egész gabonaiparon belül a mi vállalatunk élen Hevér Sándor jár az új meg új termékek előállításában és forgalmazásában. Egyedül mi foglalkozunk a szakmában az ár- pahántolással és az árpagyöngy értékesítésével. Ugyanígy a hántolt napraforgó készítésével, amely Napgyöngye néven váll ismertté. Ebből több mint 500 tonnát szállítunk nyugatra, például az NSZK-ba és Angliába. Megoldottuk a napraforgó héjának darálását is. s ennek egy része szintén exportra kerül, más részét viszont a keveréktakarmányoknál hasznosítják. Kísérleteket folytatunk továbbá az étkezési korpa és a búzacsíra granulálásával. Sorolhatnám még, hogy mi minden kezdésrt minden rendben le gyen. Volt olyan is, hogy » hideg ellenére este kilenc óráig szorgoskodtunk, megállás nélkül. Az igénybevétel mindenkor elég nagy. de exportszállításoknál különösképp. Annyi azonban bizonyos. hogy a rakodók még többet szenvedtek a mínuszoktól. A malomban beszélgetünk Hevér Sándor molnárral Mint megtudjuk, már tíz. éve nyugdíjba ment, de visz- szahívták. mert a munkáskézre nagyon szükség van — 1930 decemberétől te vékenykedem ebben a szakmában. azelőtt pék voltam A mostani vállalatomnál sem vagyok új fiú. hiszen 1949 óta itt keresem a kenyeremet. Hogy miért jöttem vissza? Hát. hívtak is. mert kell az ember, másrészt viszont nekem is jól jön a pénz. mert a nyugdíj Hajnal András nem a legmagasabb, a feleségem pedig betegeskedik. — Mit gondol. miért nem vonzódnak a fiatalok ehhez a mesterséghez? — Ök azt mondják: ez. a szakma kissé zajos, kissé po ros. meg aztán fusizni sem lehet. Nos, mindhárom do- log igaz, de azért aki egyszer ezt megszerette, megismerte. az másként véleke dik. így vagyok ezzel én is. s amíg bírom erővel, addig csinálom... A gyöngyösiek már persze nem visszafelé tekint- getnek. Nem is tehetnék, hiszen itt a nyár, közeleg az. aratás, sokasodik a tenni- való... Sárhegyi István Környezetvédelem a kenderiparban A Kenderfonó és Szövőipari Vállalat gyáraiból egyre kevesebb szennyezőanyag kerül a folyókba, csatornákba és a levegőbe. Ez annak köszönhető, hogy szinte minden üzemükben rácsos szűrőket, zsírfogókat, kisebb ülepítőke: építettek a szennyvíz útjába, hét gyárban, illetve telepen pedig korszerű földgázkazánokat helyeztek üzembe. A környezet- szennyezés csökkentéséhez jelentősen hozzájárult, hogy új technológiákat honosítottak meg, korszerű termékek gyártásába fogtak. Az intézkedések olyan tanulmányterveken alapultak, amelyeket az ország különböző intézményeinek szakemberei készítettek a vál- lálat megbízásából. A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen például kidolgozták a kenderipar számára a szennyvíz vegyi anyagokkal és vákuumos dobszűréssel való tisztítását. A Nagylaki Kenderfonógyárban az áztatóvíz tisztítására visszaforgató berendezést építettek. Itt baktériumok segítségével és levegőbefúvással bontják le a vízben lévő szerves anyagokat, s a vizet így újra felhasználhatják áz- tatásra. A mintegy évszázados, környezetvédelmi szempontok figyelembevétele nélkül épített hazai kendergyárak természetet védő korszerűsítése a következő években is tervszerűen folytatódik. VÖRÖSKERESZT „FÉLIDŐBEN” Több mint egymillió aktivista Megjelent az Ipari Szemle 1985. évi 2. száma A Magyar Vöröskereszt Országos Vezetősége a napokban értékelte a szervezet VI. kongresszusa óta végzett munkáját. 13 ezer 820 alapszervezetben több mint egymillió 200 ezer ember dolgozik. célkitűzéseink valóra- váltásáért: a magyar egészségügy, a szociálpolitika és a közművelődés támogatásáért, a családok segítéséért, a hátrányos helyzetű emberek szociális problémáinak enyhítéséért. a béke megóvásáért, a nemzetközi szolidrritás és együttműködés , ejlesztésé- ért. A VI. kongresszus óta (1982) érzékelhetően fejlődött a kezdeményezőkészség, új vonásokkal gazdagodott munkánk. Változatlanul törekedtünk az egészséges életmód népszerűsítésére, az egészségre káros szokások azonban sajnálatosan továbbterjednek. Elsősorban az ifjúság körében próbáltunk új módszerek alkalmazásával eredményeket elérni. A környezet védelme érdekében továbbszerveztük a tisztasági mozgalmat. A népesedéspolitikát fel- világosító munkával támogatjuk. Az időskorúak, a rokkantak, a többszörösen hátrányos helyzetű emberek, családok szociális problémáinak enyhítéséért változatlanul fáradozunk. Megkülönböztetett figyelemmel foglalkoztunk a gondozásra, ápolásra szoruló idősek és betegek otthoni ellátásával, de ennél is többre van igény. Nincs megnyugtatóan megoldva a betegek otthoni ápolásának, gondozásának ügye. Szervezeteink 13 megyében 23 helyen hoztak létre társadalmi családgondozó, családsegítő szolgálatot. E szolgálatok felderítő, jelző, javaslattevő, tanácsadó, közvetítő, felvilágosító munkát végeznek, több helyen részt vesznek a gondozásban is. A rokkant és megváltozott munkaképességű emberek társadalmi támogatását a rokkantak érdekvédelmi szervezeteivel kötött együttműködési megállapodás alapján végezzük. Szervezeteink részt vállaltak a szociális foglalkoztatók, a védett munkahelyek, a fogyatékosok napköziotthonainak, klubjainak létrehozásában. Az egészségileg károsodott gyermekek és fiatalok üdültetésével ma már minden megyében foglalkoznak Jelentősen megnövekedett azoknak a száma, akik különböző szociális problémákkal keresik meg szervezetünket. Az állami szociálpolitikai juttatásokat számos esetben kiegészítjük. Az elmúlt évben 12 ezer ruhasegélyt és közel 3 ezer élelmiszersegélyt adtak szervezeteink. A bűnelkövetők társadalmi beilleszkedésének támogatásában is új kezdeményezések születtek. Kísérletek folynak Bács-Kiskun és Pest megyében, hogy a szabadságvesztés ideje alatt a büntetésvégrehajtási intézet nevelési programjához kapcsolódva segítséget nyújtsunk .az egészséges életvitelhez, a szabadulás utáni beilleszkedéshez. A több mint 600 ezer véradó áldozatkészségére alapozva a VI. országos véradókonferencián elhatározott új szervezési-tervezési munkával törekszünk a zavartalan és folyamatos vérellátást továbbra is biztosítani. Az elsősegélynyújtás oktatását széles körben szervezzük. Ezer lakosra átlagosan nyolc képzett társadalmi elsősegélynyújtó jut, de ez nem elég ahhoz, hogy minden balesetet szenvedett, rászoruló ember megkaphassa a nem egyszer életmentő segély- nyújtást. 31 vízi-, barlangi- és símentő segélyszolgálat működik eredményesen. Nemzetközi munkánk legfontosabb eseménye a II Vöröskereszt és Vörös Félhold Béke-Világkonferencia volt. Küldöttségünknek jelentős szerepe volt a Nemzetközi Vöröskereszt elkötelezett békeszolgálatának vállalásában. Angola és Mozambik javára ruhagyűjtési akciót hirdettünk. A vártnál jóval nagyobb visszhangja és eredménye volt, mintegy 700 ezer jó állapotú ruhát kaptunk. A természeti katasztrófák pusztítása — különösen az éhínségé Afrikában — olyan méretűvé vált. hogy szolidaritásunk kifejezésére gyakran volt szükség. 71 alkalommal, 35 országba, 66 millió 375 ezer forint értékben küldtünk segélykülde- ményt. Dr. Brüll Miklós Azok. akik részletesen érdeklődnek az ipar helyzete, fejlesztésének távlatai iránt, ezúttal is új ismeretekben gazdagodva olvashatják az Ipari Szemle, vagyis az Ipari Minisztérium tájékoztató folyóiratának idei második számát, amely a napokban látott napvilágot. Csak néhány írást emelünk ki az új szám tartalom- jegyzékéből. Dr, Süthő Gábor A VII. ötéves tevidőszak ipari blokk-koncepciója, néhány fő kérdése című tanulmányából az érdeklődő megismerkedhet a blokk-koncepció fogalmával, népgazdasági szintű összefüggéseivel, s legfőképpen azzal, hogy elsősorban milyen iparágakban, illetve területekre koncentrálják az iparfejlesztést az úí tervidőszakban. Igen érdekes Borbély István—Kaszai Sándor—Nagy Lajos: Az ésszerű vezetői kockázatvállalás megítélése című tanulmánya is, amely — a címéhez híven — arra keres választ, mennyire jellemző, milyen mértékű ma a vállalkozásokkal járó kockázatvállalás az ipari vezetők körében, mik ennek az objektív és szubjektív feltételei, illetve mit kíván az élet. a jövő ebben a témakörben. Aki kevésbé járatos a minisztérium belső életében, illetve abban, hogy milyen iparpolitikai kérdésekkel foglalkozik a minisztérium apparátusa. az ezúttal is jó áttekintést kap Törkenczy István összefoglaló tájékoztató című írásából, annak lényegre törő mondataiból, ál lásfoglalásából. Ezúttal már csak a szerzők nevét, illetve a tanulmányaik címét említve, felsoroljuk még a folyóirat tartalomjegyzékének többi írását. Horváth Ferenc: Fokoz zuk az ipar jövedelemteremtő képességét; Kéri End re—Bodó Attila: Az 1985. évi terv végrehajtásának fe szültségpontjai, azok feloldásának féladatai ; Köteles Zoltán: A népgazdaság elekt- ronizálási programjáról; Bla- hut János: A petrolkémiai ipar fejlesztése; dr. Bakonyi Árpád: A gazdaságos anyagfelhasználás és technológiák korszerűsítése, kormányprogram végrehajtása; dr. Rieb László—dr. Fáy Barnabás: A vállalati szervezési tevékenység fejlődése a VII. ötéves tervidőszakban; Deák János: A vállalati szervezeti rendszer korszerűsítése; Tóth Tiborné dr.: A kongresszusi és felszabadulási munkaver- seny első szakaszának tapasztalatai; dr. Dalcsa Gábor: A mérnök továbbképzés ipari szemszögből; dr. Szabó Béla: Az iskolarendszerű ipari technikusképzés ről; dr. Komoróczy Iván: Új kérdésre valós válaszok; dr. Paál Gyula: Tájékoztató az Ipari Vezetőképző Intézet tevékenységéről : dr. Szabó Lajos: Kitüntetettjeink; dr. Lendvai János— dr. Nagy Sándor: Tények, adatok. M. L.
