Népújság, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-24 / 146. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. június 24., hétfő 3. Vállalati tanácsok Immár fél év telt el a gazdaságirányítási rendszer korszerűsítése óta. Egyes határozatok megvalósítása, így a vállalatirányítási rendszer megújítása viszonylag hosszabb időt vesz igénybe, hiszen az egész kollektívát érintő döntésekről mindenhol megkérdezik az érintettek véleményét is. Minden olyan gyárban jelölő gyűléseket tartanak, ahol — s ez általában a versenyszféra közép- és nagyüzemeire jellemző — hamarosan a vállalati tanács veszi ál a legfőbb irányítási feladatokat. Miből, pontosabban kikből is áll a VT? A szabályok szerint a tagok felét a dolgozók küldöttei alkotják, ezen kívül részt vesz még az igazgató és jelöltjei, a vállalatvezetés képviselői. Mindegyikük egy-egy szavazattal rendelkezik, s együttesen dönthetnek a vállalati stratégiát érintő kérdésekről. Az új szervezeti forma megjelenése átírja a döntések korábbi forgatókönyvét; az igazgató véleménye mellett most már egy választott testület közös akarata lesz a döntő. A vállalatvezetést gyökeresen megújító jogszabályok természetesen nem rendelkezhettek részletesen arról, hogy milyen legyen a munkamegosztás az igazgató és a VT között, de értelemszerűen a napi, operatív döntésék az igazgatóhoz, míg a hosszabb távra ható, stratégiai határozatok pedig a vállalati tanács hatókörébe kerülnek. E választott szervezet egyébként az igazgató munkáltatója is, titkos szavazattal döntenek személyéről, és a megbízatást mindössze öt évre adják. S jogukban áll, szintén titkos szavazással akár vissza is hívni a vezetőt. A vállalati tanács működése valószínűleg számos, előre nem látható problémát vet majd föl. És természetesein, mint minden új for mánál, fönnáll annak a lehetősége, hogy csak látszólag alakul át az irányítás. A VT égisze alatt ugyanazok vezetik majd a vállalatot, mint korábban a régi módon. De remélhetőleg erre rácáfolnak majd a következő évek, s erről tanúskodik az eddig lezajlott két választás is. Az Ipari Minisztériumhoz ■tartozó vállalatok közül elsőként az Oxigén- és Disso- usgázgyár Vállalatnál, majd az Egyesült Vegyiműveknél vette át a stafétabotot a vállalati tanács. Mindkét cégnél a régi igazgató került ismét az első vezető posztjára. Sőt a jelölő gyűlések alkalmával nem is javasoltak mást a helyükre. De — ahogy az egyik alakuló ülésen hangsúlyozták a hozzászólók —, mindenképpen új igazgatót választottak. mert az átalakulás után csak új módon lehet dolgozni és irányítani. Az igazgató mellett ezentúl mindig ott lesz a vállalati tanács, s a dolgozók küldöttei, akik hathatósan kívánnak élni most kapott jogaikkal. Ez az aktivitás már megmutatkozott a választást megelőző gyűléseken is, ahol a hasonló rendezvényekhez viszonyítva sokkal többen vettek részt, sőt jó néhányan a szabadnapjukat áldozták föl, hogy ott lehessenek. Az itt elhangzott javaslatok egy részét pedig már a szervezeti és működési szabályzat rögzíti. (Ez az okmány határozza meg a vállalati tanács működésének alapel- veit. a döntési hierarchiát.) A lehetőséget tehát a dolgozók ki akarják használni, ám, az sem mindegy, menynyi információt kapnak a döntés előtt. A kimerítő, alapos tájékoztatás, a kételyektől és problémáktól sem mentes indoklás tehát szükségszerű velejárója kell, hogy legyen a javaslatok kidolgozásának. Ellenkező esetben csak formálásán szavazhatnak a VT tagjai, s főleg a dolgozók küldöttei. A szervezeti változáson már túljutó két cégnél sem lesz sima az új rendszer útja. Elsőként ők tanulják meg az önállóbb gazdálkodás, a közös döntés ábécéjét. Például meg kell találniuk a a választ a ma még nyitva- álló kérdésekre, hogyan működhetnek együtt a társadalmi szervek képviselőivel, akik közül egyébként néhányat a vállalati tanács tagjai között találunk. És talán az átalakulást megelőző csaknem féléves munka lázában kevesen gondoltak arra, hogy az önállóság a dötnitések * megosztása nemcsak jog, hanem súlyos felelősség is. Mert a helytelen döntések következményeiért a dolgozók küldöttei saját üzemegységük előtt egyszemélyben vállalják a felelősséget. Remélhetőleg ez megfontolt, körültekintő munkára és a lehető legeredményesebb gazdálkodásra ösztönzi majd a vállalati tanácsokat. L. M. Új hírközlő rendszerek a mezőgazdaságban Hazai fejlesztésű, új hírközlő rendszerek mezőgazdasági alkalmazásának a lehetőségeiről tartottak tanácskozást a Távközlési Kutató Intézetben. A tanácskozás résztvevői elmondták, hogy a postai telefonhálózattól függetlenül kiépített önálló digitális információrendszereket külföldön már széles körben alkalmazzák. Hazánkban az ezekkel kapcsolatos kutatási-fejlesztési munkálatok most zárulnak le. A készülő új rendszerek részint mikrohullámú, részint ult- rarövidhullámű, valamint vezetékes információátvitelre nyújtanak lehetőséget. Mindegyik esetben a digitális közvetítés, valamint egy- egy rendszer mikroprocesz- szoros vezérlése a korábbinál sokkal nagyobb területen lényegesen gyorsabb hírközlésre nyújt lehetőséget. emellett módot ad a beszédhangon túlmenően képi jelek továbbítására, valamint számítógépes adatátvitelre is. Az új URH- rendszer például nyolc csatornán közvetít információt, amelyek optimális kihasználtságát mikroprocesszoros szabályozással oldják meg, úgy, hogy akár 120—130 állomás is kapcsolható rájuk. Ezek között lehetnek mozgó egységek is, ami például a mezőgazdasági munkák térbeli szervezését, irányítását jelentősen megkönnyíti. Az előadók a különböző típusú zárt rendszerek kapcsán hangsúlyozták, hogy a távlati cél: e kisebb információs láncok fokozatos bekapcsolása a postai nyilvános hálózatokba. A postai vonalak leterheltsége, valamint a jelenleg alkalmazott hagyományos, úgynevezett analóg adatátvitel miatt ma ez még nem megoldható, azonban az önálló rendszerek nem jelenthetnek végleges helyettesítést, és a fejlesztők már most számításba veszik későbbi csatlakoztatásukat a központi hírközlő hálózatokhoz. A vállalat büszkesége: az egri Mágnes Elképzelésekben nincs hiány Versenyben a vásárlókért Aligha sokan vannak szűkebb hazánkban azok, akik valamilyen módon ne kerültek volna még kapcsolatba a Heves Megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalattal. Ugyanakkor azonban az is tény, hogy a tevékenységükről, gondjaikról-bajaikról, s a jövőt illető terveikről vajmi keveset tudunk. Ezt az adósságot próbáltuk törleszteni akkor, amikor a cég munkájáról beszélgettünk Bánáti Endre kereskedelmi igazgatóval. — A fő feladatunk — mondja —, hogy megyénk négy városát, az ipari településeket, valamint az üdülőkörzeteket a ruházati és vegyesiparciki! árufőcsoportba tartozó termékekkel ellássuk. A VI. ötéves terv eddig eltelt részében az üzletpolitikánk középpontjában az a törekvés állt, hogy a lakosságot javuló választékú és minőségű árukkal várjuk. Emellett azt is el akartuk érni. hogy a kiszolgálás körülményeit, kulturáltságát magasabb szintre emeljük. Persze, arról sem feledkezhettünk el. hogy saját dolgozóink szakképzettségét növeljük. — Egy-két számadattal érzékeltetné a vállalat nagyságát? — Kerek számot mondhatok, hiszen összesen száz üzlettel rendelkezünk, s az alapterület mintegy 25 ezer 500 négyzetméter. A tavalyi esztendőben 724 alkalmazottunk segítette a hozzánk érkező vásárlókat. S hogy mekkora volt az 1984-es forgalmunk ? Egymilliárd 685 millió forint, s talán az idén lehetőségünk lesz arra. hogy elérjük az 1 milliárd 700 milliót. — Tudom, hogy nagy figyelmet fordítottak a hálózatfejlesztésre, illetve a rekonstrukciókra. .-. — Ez természetes, hiszen árusítóhelyeink külső és belső képe nagymértékben befolyásolja a piaci versenyt. Egyébként ezen a területen az elmúlt négy évben a szakmai átlagot lényegesen meghaladó költságfelhasz- nálással jelentkeztünk. Ebben az időszakban például a beruházásaink összege meghaladta az 56 millió forintot. A legnagyobb jelentőségű vállalkozásunk ezek közül az egri Mágnes Áruház létrehozása volt. ennek értéke 29 milliót tett ki. Nagyon fontosnak tartom, hogy számottevő részt vállaltunk a megyeszékhely történelmi belvárosának rekonstrukciójából is. — A nagykereskedelemmel milyen viszonyban állnak? — A tájegységi, illetve a megyében raktárházzal rendelkező nagykereskedelmi vállalatokkal szoros és közvetlen üzleti kapcsolatot tartunk fenn. Ennek erősítéséhez az utóbbi esztendők folyamán az is hozzájárult, hogy Egerben közös üzemeltetésű egységek egész sorát hoztuk létre. Az együttműködésünk különösképpen jó az értékesítési akciók és a reklámok szervezésében. Az a tapasztalatunk, hogy ezek a cégek — egy-két kivételtől eltekintve — biztosítják számunkra a kellő mélységű választéki kört, és a keresett cikkeket. Vezetői szinten pedig az üzleti viszony személyes jellegét is erősítettük, hiszen a felek — tá- gabban pedig a lakosság — érdekei egyaránt ezt kívánják. — A jövedelmezőség mit mutat? — Sajnos, a vállalati eredményünk tavalyra az 1980. évinek a 87 százalékára csökkent. Ez annak tudható be. hogy rendkívül érzékenyen érintett bennünket a közgazdasági szabályzók változása, az élőmunka drágulása, s az energiahordozók árának emelkedése. Kedvezőtlen a kialakult költségszerkezetünk — magas az energia- és fenntartási igény —, bár ennek fokozatos átalakítását már megkezdtük. A takarékossági intézkedések talán már az idén. de legkésőbb jövőre meghozzák a kívánt hatást. — Az új üzemeltetési formák bevezetése elérte az önök által kitűzött célt? — Alapvetően igen. Nálunk 1983. január elsejével indultak ezek az üzletek. A két esztendő leforgása alatt 69 boltot állítottunk át. A jcvedeleméraekeltségv rendszerben működő, illetve a szerződéses formában tevékenykedő ilyen egységek mára már az összforgalmúnknak 72.7 százalékát adják. Az előbbiből egyébként harmincnyolc, az utóbbiból harmincegy van. Meggyőződ-, tünk ennek az útnak a helyességéről. számításaink igazolódtak. így aztán — az idén. de jövőre mindenképpen — az összes üzletünket az előbb említett módon alakítjuk át. — Persze, ez más irányú tennivalókat is a felszínre hoz.. . — De még mennyire! A vállalatunk központi szerve- vább a régi stílusban. Magyarán. az feltétlenül kulcskérdés lesz. hogy a vezetés, a központ — munkastílusában. módszereiben, elveiben, stb. — hogyan követi majd az új formákat. azaz menynyire képes azokkal együtt haladni, együtt „lélegezni". — Ha jól értesültem, önök az elmúlt időszakban a piaci versengésben némiképp teret vesztettek. Mi ennek az oka? — Hosszasan lehetne erről beszélni, de én csak pár tényezőt sorolnék fel. Először is: nyugodtan merem állitani. hogy a kereskedelmi verseny intenzitása megyénkben az országos átlagnál erőteljesebb. Nagyon komoly kihívást jelent számunkra a fogyasztási és értékesítési szövetkezetek tevékenysége. Hevesben ezeknek lényegesen nagyobb szerepük van. mint általában hazánk más vidékein. A Skála Coop-láncolat kiépülése sem mellékes körülmény. Ök olyan import termékekkel jelentkeztek, amelyekhez mi csak kisebb mennyiségben és szűkebb választékban juthatunk hozzá. Nyilvánvaló, hogy ez a tény bizonyos fokig monopolhelyzetet teremt a számukra. Aztán ott van Áruház (Fotó: Perl Mártonl a magánkereskedelem konkurenciája is. Szemmel látható. hogy szinte napról napra szaporodnak a maszek butikok. S őket sem szabad lebecsülni. Ehhez jön még az. hogy megélénkült a nagykereskedelmi vállalatod kiskereskedelmi irányult- zete sem „üzemelhet” to- sága. Ez főként a közületi vevőket csalja át arra az oldalra. — S mit tesznek önök annak érdekében, hogy talpon maradjanak? — Szerencsére elképzelésekben nincsen hiány. Tervezzük, hogy a négy városban tovább bővítjük az üzlethálózatunkat. A nagykereskedelembe is bekapcsolódnánk, persze ez támogatást igényelne, anyagit és erkölcsit egyaránt. Jó lenne, ha a termelőeszköz-kereskedelemből is nagyobb részt vállalhatnánk. Erősítené a pozíciónkat, ha mi is olyan termékeket kínálhatnánk, amelyekhez máshol* nem lehet hozzájutni. Ezt két módszerrel érhetjük el. Egyrészt olyan importcsatornát kell kialakítani, amelyet még más nem fedezett fel, amit még nem használtak. Ilyen külföldi partnereket bizonyára találunk majd. Másrészt pedig olyan belföldi termelőket kell keresni, akik nagyobbrészt nekünk dolgoznak, avagy egyes árukat csak nekünk gyártanak. Ez már keményebb dió lesz. Az sem lenne mellékes, ha még több minta-, avagy márkaboltot nyitnánk. Olyanokra gondolok, mint például az Egészségház utcában a Tisza Cipőgyár üzlete. Ha ezek az elképzelések beválnak. akkor — úgy vélem — nem kell aggódnunk, ha a jövőről esik szó. A versengés tehát javában tart. sőt: egyre nagyobb lendületet kap. No, persze, izgulnunk teljesen fölösleges, hiszen itt végeredményben csak mi nyerhetünk: vásárlók. .. Sárhegyi István Borsószezon a Hatvani Konzervgyárban A Hatvani Konzervgyárban megkezdődött a borsó feldolgozása. A 25 napig tartó szezon alatt csaknem 700 vagonnyit konzerválnak. Pest, Nógrád, Heves megye mezőgazdasági nagyüzemeiből, hozzávetőlegesen, 1400 hektárnyi területről érkezik a borsó a gyárba. A feldolgozás ideje alatt három műszakban, a hétvégeken is — fogadják az előfeldolgozó telepekről érkező szállítmányokat. Vörös Józsefné az előfőző berendezés kezelője (Fotó: Szabó Sándor)
